Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-18 / 41. szám
1992. FEBRUÁR 18. Hazai körkép 3 Gyógyulást a gyógyításnak! (2.) „A múltat végképp eltörölni.. A prágai várban egy csodálatos építmény látható, a Szent Vitus- templom. Gótikus tornyára az utódok egy reneszánsz sisakot, azok utódai egy barokk kupolát építettek. Ha ezt így valaki elolvassa, gondolhatja: ez maga a zűrzavar. Ha viszont látja: az maga a tökély. Mert amit az elődök jól megcsináltak, olykor tisztességgel megbecsülhető, megőrizhető. A reformra váró egészségügyi rendszer rossz, de működő rendszer. Súlyos hiba volna valami kórosan felfokozott reformbuzgó- sággal az egészet kidobni a szemétre. Nem igaz, hogy az ellátás színvonaláért csak a helytelen elvi és gyakorlati alapon felépített állampárti struktúra felelős. Ebben a rendszerben volt rossz alapellátás, volt félelmetesen rossz kórház, esetleg voltak jó kórháznak rossz osztályai, de lehet, hogy 30 kilométerrel arrébb magas színvonalú volt az alapellátás, s volt nagyon jó kórház, esetleg ezen belül még jobb osztály. Világos bizonyíték ez arra, hogy az ellátás nívója nem egyszer egy tiszteséges szakemberen, egy jó kollektíván vagy kórházi igazgatón, olykor-olykor egy ambiciózus, kultúrált, a lakosságot valóban szolgáló tanácselnökön múlott. Teljesen mindegy, hogy az elemzésnél melyik oldalon indulunk el, a végeredmény ugyanaz: a rendszer torzulásai és vadhajtásai a krónikus alulfinanszírozásból nőttek ki. Nem lehet évtizedeken át büntetlenül kevesebbet fizetni valamiért, aminek az előállítása többe kerül. Az ilyen gyakorlat eredménye a hiány. A hiány pedig hozza a feketepiacot, a megveszte- gethetőséget, a korrupciót, az egyenlőtlen elosztást, életre kelti a zűrzavart, és a zűrzavarban megjelennek a dörzsölt ügyeskedők, a hiány haszonélvezői. A klikkek és a lobbik működése szubjektív torzulásokat visz a rendszerbe, s máris „rendben vagyunk”. Mint Gyöngyös, amikor leégett. A rendszer kidobásra ítélt fődarabjai között az állampolgári jogon járó betegbiztosítás sorsa, illetve a megszűnése a legtragikusabb. Kétségtelen, hogy az ingyenes szolgáltatás a polgár tudatát rosszul orientálta. Az „ez nekem jár” - kezdetű gondolatsor a szolgálat kritikátlan és önző igénybevételét, az alaptalan követelőzést jelentette, a családi és a szociális problémák maradéktalan megoldását várta el az egészségügytől. A sztereotip módon ismétlődő „vigyék el a férjemet elvonóra”, „tegyék be a nagymamát a szociális otthonba”, „a szomszéd elébem önti az éjjeliedényt” - „betegpanaszok” ismerősen hangzanak minden orvos fülének. Mindezek azonban az ellátási elv változatlan fenntartása mellett is megoldhatók lennének, és nem szabadna felcserélni a „biztosításhoz való joggal”. Különösen súlyos hiba ez az aktuális gazdasági helyzetben, amikor a munkanélküliek, illetve a foglalkozásnélküliek száma nőt- tön-nő, ezreknek telik le a munkanélküli-segély ideje, ezzel pedig elvesztik a biztosításhoz való jogot. Képmutató és tisztességtelen megoldás gondjukat az önkormányzatok nyakába varrni, különösen, ha mindennek a finanszírozási módjait még sehol nem munkálták ki. Az önkormányzatoknak ehhez nincs megfelelő szakapparátusuk. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a konfliktusok java része az orvosi rendelőkben zajlik majd le, ahol is a biztosítottak ellátásáért fizetett orvos a szigorúan vett jog szerint elutasíthatja a nem biztosított beteget, mert sem ingyen ellátni, se térítéses gyógyszert felírni számára nem köteles. Az „állampolgári jogon” és a „a biztosításhoz való jogon” - kiterjedő fogalmak felcserélése félelmetesen közel hozza azt a rémképet, vagy inkább rémü- letes gyakorlatot, amelytől azért - bolsevizmus ide, bolsevizmus oda - az elmúlt 40 év alatt mégiscsak megszabadultunk: hogy a betegellátás mellett szegénybeteg-ellátás- ra is rákényszerüljünk. Ha ezt még összevetem a reformtervezet többi elképzelésével, a tehetősebbek számára kialakított különbiztosí- tással, az úgymond „igényesebb ellátásra”, nívósabb kórházi elhelyezésre, különsz'obára, zsömle és tea helyett esetleg reggeli svédasztalra, különápolónőre, szélesebb mosolyra, kétszer fertőtlenített ágytálra, akkor mélységes szégyent érzek, és kavarog a gyomrom. Dr. Király Ferenc (Folytatás: Körzeti orvos helyett háziorvos?) _Falusi hírek N agykörű Nagykörűben sem csak az „ufóláz” foglalkoztatja a helybélieket, hanem többek között a közeledő nyári idény is. Dr. Veres Nándor, a mindössze 29 esztendős polgármester elmondása szerint az idegenforgalomból a következő években az eddiginél jóval nagyobb bevételre kívánnak szert tenni. Tavaly már kialakítottak a szabad strandon egy kempinget, azon belül egy minibárt és egy vizesblokkot, zuhanyzóval együtt. Idén jelentős ráfordítással tovább szeretnék „összkomfortosítani” a Kö- zép-Tisza leghosszabb strandját. A turisták részére (is) panziók épülnek, sőt idegen befektetők parasztházak megvételére és felújítására is vállalkoztak. * Ebben a hónapban lett egyéves a polgármesteri hivatal és a helyi Baráti Kör közreműködésével havonta, 500 példányban megjelenő nagykörűi újság. * Egy régi parasztház 50 négyzetméteres helyiségében szerveződik az Alkotóház! A hangulatos „odú” immár kimeszelt falakkal, búbos kemencével várja benépesülését. A tervek szerint kerámiázásra, fafaragásra, táncházra és szőt- tesszakörre gyűlhetnek majd benne össze az érdeklődők. # A megyében harmadikként vállalkozási tanfolyamot indított az önkormányzat. A fejenkénti költség 9000 forint lett volna, ám különféle támogatások megszerzésével (többek között az ír Munkaügyi Központéval) ez az összeg a tizedére csökkent. A jelentkezést 28-an látták jónak, akik kilenc alkalommal, összesen 36 óra keretében sajátíthatják el a vállalkozás minden csín- ját-bínját. * 1991-ben egy ismeretlen adományozó 270 ezer forintot utalt a község javára, kizárólagosan kulturális célra. A polgármesteri hivatal ebből a pénzből rajzpályázatot szervezett, szárnyai alá vette az iskolai énekkart, valamint gyermeknap és karácsony alkalmából ajándékokat osztott szét a kicsinyek között. * A közeljövő tervei között helyet kapott a régi faluközpont „rehabilitálása”, a mostani hangulat - parasztházak, szűk utcácskák - megőrzésével, és egységes építészeti stílusban, új épületek létrehozásával. Ezenkívül a község vezetői szeretnék megoldani a 112 hektár magántulajdonban lévő gyümölcsös egységes kezelését, valamint szakmai irányítását, a növényvédelmi munkák előtérbe helyezésével. Amíg nincs jobb megoldás, a polgármesteri hivatalé az érdek-képviseleti tevékenység. Természetesen említést érdemel az is, hogy új, öttantermes iskola építésén „kapta” lapunk a mestereket, a régi épületet pedig átalakítják és bővítik. Ezenkívül egy 14 személyes, bentlakásos mini szociális otthon létrejöttével számolhatnak az idősebbek. Gépjárműadó Mozgás- korlátozottak nem fizetik Azok a mozgáskorlátozottak is igényelhetnek adómentességet, akik a gépjárműadó-bevallás benyújtásának határidejéig - 1992. február 29-ig - nem tudják beszerezni az ehhez szükséges igazolást - tájékoztatott az OTF Orvosszakértői Intézetének Főigazgatósága. A mozgáskorlátozottság címén adómentességet igénylőknek orvosi igazolás hiányában az adó- bevallási nyomtatvány megfelelő rovatába azt kell beírniuk: az igazolás beszerzése folyamatban van. Aki már rendelkezik a mozgáskorlátozottságot bizonyító szakvéleménnyel vagy annak alapján parkolási engedéllyel, annak új igazolást nem kell beszereznie. (MTI) ‘Keddi jegyzőt Szelevényi „előszelek” Szelevény krónikájában minden bizonnyal határkőként fogják jegyezni a vasárnap lezajlott helyhatósági választásokat. A kis tiszazugi település igazából most tette meg az első nagy lépést az olyannyira áhított önállóság útján. Új szakasz kezdődik a falu életében egy tizenöt éves kényszerházasság után. Nem csoda, hogy már hetekkel a nagy esemény előtt lázban égett Szelevény, választási plakátok borították el az utcákat, az emberek pedig találgatták, hogy ajelöltek közül ki milyen eséllyel pályázik a képviselői székre. Természetesen a pártok is „bedobtak’ ’ mindent, a nagy igyekezetben néhány baklövést is elkövetve. Egy helyhatósági választás nyilván az illető település belügye. A falu választópolgárai ismerik a legjobban a jelölteket, ők választanak maguknak olyan szempontok alapján, amelyek nekik fontosak. Az ő dolguk, kikre szavaznak, mert hajói választanak, az nekik kedvező, ha rosszul, nekik kell viselniük annak ódiumát. így van ez Szelevény esetében is - illetve majdnem így. Ugyanis - bár nem vitatva a belügyjelleget - sokan úgy tartották, hogy a szelevényi önkormányzati választás mintegy előzetese lesz az 1994. évinek. Olyan miniválasztás - vélekedtek -, amely egyfajta képet ad a pártok közötti erőviszonyokról, és amely előrevetíti az 1994-es választásokat. így aztán a szelevényieken kívül mások is nagy figyelemmel kísérték az eseményeket, és izgatottan várták a voksolások eredményeit, hogy levonhassák azokból a maguk következtetéseit. Lehet azon vitatkozni, hogy a szelevényi választások milyen mélységig adnak alkalmat a következtetések levonására. Bizonyos azonban, hogy az eredmények alapján nem borítékolható az 1994-es helyzet, hiszen annyi minden történhet még a hátralévő két évben. Ugyanakkor elsikkadni sem lehet a félidei erőpróba fölött. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi tekinthető az előző félidő - az általános helyhatósági választások - továbbélő jellemzőjének, és mi sejtet valamit 1994-ből. Az ügy tehát nem is olyan egyszerű. Van azonban néhány jelzés, amely ellentmondani látszik néhány korábbi fel- tételezésnek vagy előítéletnek. Például meglepő, hogy Szelevényen négyen pályáztak a polgármesteri székre, pedig bizonyára mindegyikük tudja, hogy nehéz terhet vállal magára a befutó. A négy közül hárman - ami nem meglepő - független jelöltként - egyiküket az MDF támo- ^ gáttá - indultak, a negyedik az Agrárszövetség színeiben. A kilenc képviselői helyért pedig huszonnyolcán versengtek, tízen függetlenként - néhányan párttámogatással -, a többiek pártjelöltként. Feltűnőek ezek a magas számok a mai „közömbös, elfásult” viszonyok között. Meglepő az is, hogy szokatlan, az általánostól feltételezhetően eltérő politikai paletta mérkőzött Szelevényen. Korábban kézenfekvőnek tűnt, hogy csak az úgynevezett „nagy pártok” rúghatnak igazán labdába, és a kicsik szinte jelen sem lesznek. Néhány parlamenti párt - mint az SZDSZ, Fidesz vagy az MSZP - nem állított jelölteket, az FKGP is mindössze egyet. A pillanatnyilag erőtlennek elkönyvelt pártok viszont nagy súllyal szerepeltek. Az Agrárszövetség nyolc, a Demokrata Koalíció hat jelöltet indított, míg az MDF hármat. Ez a különösnek, sok tekintetben újszerűnek mondható politikai paletta gyaníthatóan helyi jellemzőként könyvelhető el. Mindenesetre felhívja a figyelmet arra, hogy a politikában nincsenek örökre kivívott pozíciók, egyes pártokat nem lehet eleve leírni, esetleg egy kézlegyintéssel elintézni, sőt még új erők fellépése sem kizárt. A meglepetések sorát folytatva: feltűnő, hogy milyen magas arányban járultak az urnák elé Szelevényen. Az, hogy a választópolgárok több mint hatvan százaléka elment voksolni, szinte szenzációszámba megy. Érdemes lenne azt is amúgy igazából megvizsgálni, hogy mikor és miért nem mennek el az emberek szavazni, és milyen tényezők állnak a tömeges résztvétel mögött. Talán a lelkűk mélyén nem is olyan közömbösek, mint ahogy azt feltételezzük! A választópolgárok kegyeiért versengő politikai erők ismeretében a kilenctagú önkormányzati testület összetétele már nem okoz nagy meglepetést. Túlsúlyba az Agrárszövetség és a Demokrata Koalíció került három-három képviselővel. Két képviselő független, egy pedig MDF- támogatással szintén független. A polgármesteri szék egyelőre üresen maradt. Bárki lesz is majd a polgármester, az önkormányzat testületében kialakult politikai erőviszonyok alig fognak változni. Minden politikai szemponton túl persze az a legfontosabb, hogy Szelevényen majd.közmegelégedésre dolgozzon a most megválasztott ön- kormányzati testület. Remélhetően a képviselők a testületi üléseken már ritkábban gondolnak arra, hogy melyik párt színeiben ülnek székükben, és elsősorban a faluközösség érdekeit tartják szem előtt. Berki Imre Tavasz Szolnokon Akár ideje, akár nem, Szolnokra megérkezett a tavasz. Lehet, hogy nem marad itt, talán csak néhány napig tart, de mégis, a délelőtti kellemes napsütésben vitathatatlan jelei elárasztották a várost: sétáló, ráérősen utcán időző öregek, kapualjakban összebújó, csókolódzófiatalok, babáikat leeresztett sátorú kocsikban sétáltató anyukák. És persze, hogy persze: minden olcsó italbolt, ABC környékén megjelentek az időmilliomosok nem biztos, hogy munkanélküliek -, akik tavasztól őszig mindig benépesítik a boltok, lakóházak körüli padokat, kezükben az elmaradhatatlan sörösüveggel. Van persze a szolnoki tavasznak még kellemesebb jele is. Csinos, fiatal lányok felejtették otthon a téli kucsmát, s lobogó, hosszú hajukon csillámait csillogtatja a széltől borzolt napsugár. Tűnőben a csizmák, karcsú bokák villannak a legeslegújabb divatos olasz nylonharisnyákÚjra indul a lombikbébiprogram. a az etikai vizsgálat lezárásával és a szükséges intézkedések megtétele után újra indult a lombikbébiprogram, amelyet a Népjóléti Minisztérium is támogat. Képünkön: előkészületek a műtőben a petesejt leszívásához. MTI-fotó: Kálmándv Ferenc ban, a nyitott kabátok alól már látszik: a legminibb mini is divat lesz az idén. És kellemetlen jelei is megérkeztek ennek a 92-es tavasznak. Többen járnak a kukák környékén, és állnak is meg, hogy hirtelen tört hosszú botokkal beletúrjanak a szemétbe: hátha van valami közte, ami a mai szegény világban egy szegény embernek még öröm. Igaz, a kukákban és környékükön nem a tavaszi napsütés miatt kutatnak ... Hogy el ne felejtsem: itt-ott már a kirakodóvásárosok is kirakodtak. A boltok, áruházak környékét szeretik az árusok. Többnyire idős asszonyok, akiknek minden hónapban kuncog a nyugdíjaskrajcár. Ezért járják a lengyel piacot, vásárolnak - azután árulnak. Érdekes: mintha az ő kínálatukra inkább lenne kereslet, mint az áruházakéra . . . Pedig kínálat ott is van . . . Ha ezen a héten a lakóházak tövében megjelennek az ebéd utáni álmok idején a szelíd, de nagy hangon motort túráztató ifjak s a kocsimosást az utcán elvégző autósok, vitathatatlanul itt a tavasz. Bár, ki tudja, megfagyhat még az elpocsékolt víz, s elgémberedhet a kéz is csutakolás közben. A tavasz azonban itt van - amit mi se bizonyít jobban, hogy feléledt a kertészkedők kedve. A héten az ablakom alól két bukszusbokrot ásott ki a minden évben mocskosul, éjjel surranó lopkodó kertbarát... Tavasz van, gyönyörű?-sj -