Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

1992. FEBRUÁR 18. Hazai körkép 3 Gyógyulást a gyógyításnak! (2.) „A múltat végképp eltörölni.. A prágai várban egy csodálatos építmény látható, a Szent Vitus- templom. Gótikus tornyára az utó­dok egy reneszánsz sisakot, azok utódai egy barokk kupolát építet­tek. Ha ezt így valaki elolvassa, gondolhatja: ez maga a zűrzavar. Ha viszont látja: az maga a tökély. Mert amit az elődök jól megcsinál­tak, olykor tisztességgel megbe­csülhető, megőrizhető. A reformra váró egészségügyi rendszer rossz, de működő rend­szer. Súlyos hiba volna valami kó­rosan felfokozott reformbuzgó- sággal az egészet kidobni a sze­métre. Nem igaz, hogy az ellátás színvonaláért csak a helytelen elvi és gyakorlati alapon felépített ál­lampárti struktúra felelős. Ebben a rendszerben volt rossz alapellátás, volt félelmetesen rossz kórház, esetleg voltak jó kórháznak rossz osztályai, de lehet, hogy 30 kilo­méterrel arrébb magas színvonalú volt az alapellátás, s volt nagyon jó kórház, esetleg ezen belül még jobb osztály. Világos bizonyíték ez arra, hogy az ellátás nívója nem egyszer egy tiszteséges szakemberen, egy jó kollektíván vagy kórházi igaz­gatón, olykor-olykor egy ambició­zus, kultúrált, a lakosságot való­ban szolgáló tanácselnökön mú­lott. Teljesen mindegy, hogy az elemzésnél melyik oldalon indu­lunk el, a végeredmény ugyanaz: a rendszer torzulásai és vadhajtásai a krónikus alulfinanszírozásból nőttek ki. Nem lehet évtizedeken át büntetlenül kevesebbet fizetni valamiért, aminek az előállítása többe kerül. Az ilyen gyakorlat eredménye a hiány. A hiány pedig hozza a feketepiacot, a megveszte- gethetőséget, a korrupciót, az egyenlőtlen elosztást, életre kelti a zűrzavart, és a zűrzavarban megje­lennek a dörzsölt ügyeskedők, a hiány haszonélvezői. A klikkek és a lobbik működése szubjektív tor­zulásokat visz a rendszerbe, s már­is „rendben vagyunk”. Mint Gyöngyös, amikor leégett. A rendszer kidobásra ítélt főda­rabjai között az állampolgári jogon járó betegbiztosítás sorsa, illetve a megszűnése a legtragikusabb. Kétségtelen, hogy az ingyenes szolgáltatás a polgár tudatát rosszul orientálta. Az „ez nekem jár” - kezdetű gondolatsor a szol­gálat kritikátlan és önző igénybe­vételét, az alaptalan követelőzést jelentette, a családi és a szociális problémák maradéktalan megol­dását várta el az egészségügytől. A sztereotip módon ismétlődő „vi­gyék el a férjemet elvonóra”, „te­gyék be a nagymamát a szociális otthonba”, „a szomszéd elébem önti az éjjeliedényt” - „betegpana­szok” ismerősen hangzanak min­den orvos fülének. Mindezek azonban az ellátási elv változatlan fenntartása mellett is megoldhatók lennének, és nem szabadna felcse­rélni a „biztosításhoz való jog­gal”. Különösen súlyos hiba ez az ak­tuális gazdasági helyzetben, ami­kor a munkanélküliek, illetve a foglalkozásnélküliek száma nőt- tön-nő, ezreknek telik le a munka­nélküli-segély ideje, ezzel pedig elvesztik a biztosításhoz való jo­got. Képmutató és tisztességtelen megoldás gondjukat az önkor­mányzatok nyakába varrni, külö­nösen, ha mindennek a finanszíro­zási módjait még sehol nem mun­kálták ki. Az önkormányzatoknak ehhez nincs megfelelő szakappa­rátusuk. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a konfliktusok java része az orvosi rendelőkben zajlik majd le, ahol is a biztosí­tottak ellátásáért fizetett orvos a szigorúan vett jog szerint elutasít­hatja a nem biztosított beteget, mert sem ingyen ellátni, se téríté­ses gyógyszert felírni számára nem köteles. Az „állampolgári jo­gon” és a „a biztosításhoz való jogon” - kiterjedő fogalmak fel­cserélése félelmetesen közel hozza azt a rémképet, vagy inkább rémü- letes gyakorlatot, amelytől azért - bolsevizmus ide, bolsevizmus oda - az elmúlt 40 év alatt mégiscsak megszabadultunk: hogy a betegel­látás mellett szegénybeteg-ellátás- ra is rákényszerüljünk. Ha ezt még összevetem a reformtervezet többi elképzelésével, a tehetősebbek számára kialakított különbiztosí- tással, az úgymond „igényesebb ellátásra”, nívósabb kórházi elhe­lyezésre, különsz'obára, zsömle és tea helyett esetleg reggeli svédasz­talra, különápolónőre, szélesebb mosolyra, kétszer fertőtlenített ágytálra, akkor mélységes szé­gyent érzek, és kavarog a gyom­rom. Dr. Király Ferenc (Folytatás: Körzeti orvos he­lyett háziorvos?) _Falusi hírek N agykörű Nagykörűben sem csak az „ufóláz” foglalkoztatja a hely­bélieket, hanem többek között a közeledő nyári idény is. Dr. Ve­res Nándor, a mindössze 29 esz­tendős polgármester elmondása szerint az idegenforgalomból a következő években az eddiginél jóval nagyobb bevételre kíván­nak szert tenni. Tavaly már ki­alakítottak a szabad strandon egy kempinget, azon belül egy minibárt és egy vizesblokkot, zuhanyzóval együtt. Idén jelen­tős ráfordítással tovább szeret­nék „összkomfortosítani” a Kö- zép-Tisza leghosszabb strandját. A turisták részére (is) panziók épülnek, sőt idegen befektetők parasztházak megvételére és fel­újítására is vállalkoztak. * Ebben a hónapban lett egy­éves a polgármesteri hivatal és a helyi Baráti Kör közreműködé­sével havonta, 500 példányban megjelenő nagykörűi újság. * Egy régi parasztház 50 négyzetméteres helyiségében szerveződik az Alkotóház! A hangulatos „odú” immár ki­meszelt falakkal, búbos ke­mencével várja benépesülését. A tervek szerint kerámiázásra, fafaragásra, táncházra és szőt- tesszakörre gyűlhetnek majd benne össze az érdeklődők. # A megyében harmadikként vállalkozási tanfolyamot indított az önkormányzat. A fejenkénti költség 9000 forint lett volna, ám különféle támogatások megszer­zésével (többek között az ír Munkaügyi Központéval) ez az összeg a tizedére csökkent. A je­lentkezést 28-an látták jónak, akik kilenc alkalommal, össze­sen 36 óra keretében sajátíthat­ják el a vállalkozás minden csín- ját-bínját. * 1991-ben egy ismeretlen ado­mányozó 270 ezer forintot utalt a község javára, kizárólagosan kulturális célra. A polgármesteri hivatal ebből a pénzből rajzpá­lyázatot szervezett, szárnyai alá vette az iskolai énekkart, vala­mint gyermeknap és karácsony alkalmából ajándékokat osztott szét a kicsinyek között. * A közeljövő tervei között he­lyet kapott a régi faluközpont „rehabilitálása”, a mostani hangulat - parasztházak, szűk utcácskák - megőrzésével, és egységes építészeti stílusban, új épületek létrehozásával. Ezenkívül a község vezetői sze­retnék megoldani a 112 hektár magántulajdonban lévő gyü­mölcsös egységes kezelését, va­lamint szakmai irányítását, a növényvédelmi munkák elő­térbe helyezésével. Amíg nincs jobb megoldás, a polgármeste­ri hivatalé az érdek-képviseleti tevékenység. Természetesen említést ér­demel az is, hogy új, öttanter­mes iskola építésén „kapta” lapunk a mestereket, a régi épületet pedig átalakítják és bővítik. Ezenkívül egy 14 sze­mélyes, bentlakásos mini szo­ciális otthon létrejöttével szá­molhatnak az idősebbek. Gépjárműadó Mozgás- korlátozottak nem fizetik Azok a mozgáskorlátozottak is igényelhetnek adómentességet, akik a gépjárműadó-bevallás be­nyújtásának határidejéig - 1992. február 29-ig - nem tudják besze­rezni az ehhez szükséges igazolást - tájékoztatott az OTF Orvos­szakértői Intézetének Főigazgató­sága. A mozgáskorlátozottság cí­mén adómentességet igénylőknek orvosi igazolás hiányában az adó- bevallási nyomtatvány megfelelő rovatába azt kell beírniuk: az iga­zolás beszerzése folyamatban van. Aki már rendelkezik a mozgás­korlátozottságot bizonyító szakvé­leménnyel vagy annak alapján par­kolási engedéllyel, annak új igazo­lást nem kell beszereznie. (MTI) ‘Keddi jegyzőt Szelevényi „előszelek” Szelevény krónikájában minden bizonnyal határkőként fogják jegyezni a vasárnap lezajlott helyhatósági választásokat. A kis tiszazugi tele­pülés igazából most tette meg az első nagy lépést az olyannyira áhított önállóság útján. Új szakasz kezdődik a falu életében egy tizenöt éves kény­szerházasság után. Nem csoda, hogy már hetek­kel a nagy esemény előtt lázban égett Szelevény, választási plakátok borították el az utcákat, az emberek pedig találgatták, hogy ajelöltek közül ki milyen eséllyel pályázik a képviselői székre. Természetesen a pártok is „bedobtak’ ’ mindent, a nagy igyekezetben néhány baklövést is elkö­vetve. Egy helyhatósági választás nyilván az illető település belügye. A falu választópolgárai isme­rik a legjobban a jelölteket, ők választanak ma­guknak olyan szempontok alapján, amelyek ne­kik fontosak. Az ő dolguk, kikre szavaznak, mert hajói választanak, az nekik kedvező, ha rosszul, nekik kell viselniük annak ódiumát. így van ez Szelevény esetében is - illetve majdnem így. Ugyanis - bár nem vitatva a belügyjelleget - sokan úgy tartották, hogy a szelevényi önkor­mányzati választás mintegy előzetese lesz az 1994. évinek. Olyan miniválasztás - vélekedtek -, amely egyfajta képet ad a pártok közötti erőviszonyok­ról, és amely előrevetíti az 1994-es választáso­kat. így aztán a szelevényieken kívül mások is nagy figyelemmel kísérték az eseményeket, és izgatottan várták a voksolások eredményeit, hogy levonhassák azokból a maguk következte­téseit. Lehet azon vitatkozni, hogy a szelevényi vá­lasztások milyen mélységig adnak alkalmat a következtetések levonására. Bizonyos azonban, hogy az eredmények alapján nem borítékolható az 1994-es helyzet, hiszen annyi minden történ­het még a hátralévő két évben. Ugyanakkor el­sikkadni sem lehet a félidei erőpróba fölött. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi tekint­hető az előző félidő - az általános helyhatósági választások - továbbélő jellemzőjének, és mi sejtet valamit 1994-ből. Az ügy tehát nem is olyan egyszerű. Van azonban néhány jelzés, amely ellentmondani látszik néhány korábbi fel- tételezésnek vagy előítéletnek. Például megle­pő, hogy Szelevényen négyen pályáztak a pol­gármesteri székre, pedig bizonyára mindegyi­kük tudja, hogy nehéz terhet vállal magára a befutó. A négy közül hárman - ami nem meglepő - független jelöltként - egyiküket az MDF támo- ^ gáttá - indultak, a negyedik az Agrárszövetség színeiben. A kilenc képviselői helyért pedig hu­szonnyolcán versengtek, tízen függetlenként - néhányan párttámogatással -, a többiek pártje­löltként. Feltűnőek ezek a magas számok a mai „közömbös, elfásult” viszonyok között. Meglepő az is, hogy szokatlan, az általánostól feltételezhetően eltérő politikai paletta mérkő­zött Szelevényen. Korábban kézenfekvőnek tűnt, hogy csak az úgynevezett „nagy pártok” rúghatnak igazán labdába, és a kicsik szinte jelen sem lesznek. Néhány parlamenti párt - mint az SZDSZ, Fidesz vagy az MSZP - nem állított jelölteket, az FKGP is mindössze egyet. A pilla­natnyilag erőtlennek elkönyvelt pártok viszont nagy súllyal szerepeltek. Az Agrárszövetség nyolc, a Demokrata Koalíció hat jelöltet indított, míg az MDF hármat. Ez a különösnek, sok te­kintetben újszerűnek mondható politikai paletta gyaníthatóan helyi jellemzőként könyvelhető el. Mindenesetre felhívja a figyelmet arra, hogy a politikában nincsenek örökre kivívott pozíciók, egyes pártokat nem lehet eleve leírni, esetleg egy kézlegyintéssel elintézni, sőt még új erők fellé­pése sem kizárt. A meglepetések sorát folytatva: feltűnő, hogy milyen magas arányban járultak az urnák elé Szelevényen. Az, hogy a választópolgárok több mint hatvan százaléka elment voksolni, szinte szenzációszámba megy. Érdemes lenne azt is amúgy igazából megvizsgálni, hogy mikor és miért nem mennek el az emberek szavazni, és milyen tényezők állnak a tömeges résztvétel mögött. Talán a lelkűk mélyén nem is olyan közömbösek, mint ahogy azt feltételezzük! A választópolgárok kegyeiért versengő politikai erők ismeretében a kilenctagú önkormányzati testület összetétele már nem okoz nagy megle­petést. Túlsúlyba az Agrárszövetség és a De­mokrata Koalíció került három-három képvise­lővel. Két képviselő független, egy pedig MDF- támogatással szintén független. A polgármesteri szék egyelőre üresen maradt. Bárki lesz is majd a polgármester, az önkormányzat testületében kialakult politikai erőviszonyok alig fognak vál­tozni. Minden politikai szemponton túl persze az a legfontosabb, hogy Szelevényen majd.közmeg­elégedésre dolgozzon a most megválasztott ön- kormányzati testület. Remélhetően a képviselők a testületi üléseken már ritkábban gondolnak arra, hogy melyik párt színeiben ülnek székük­ben, és elsősorban a faluközösség érdekeit tart­ják szem előtt. Berki Imre Tavasz Szolnokon Akár ideje, akár nem, Szol­nokra megérkezett a tavasz. Le­het, hogy nem marad itt, talán csak néhány napig tart, de még­is, a délelőtti kellemes napsütés­ben vitathatatlan jelei elárasz­tották a várost: sétáló, ráérősen utcán időző öregek, kapualjak­ban összebújó, csókolódzófiata­lok, babáikat leeresztett sátorú kocsikban sétáltató anyukák. És persze, hogy persze: minden ol­csó italbolt, ABC környékén megjelentek az időmilliomosok ­nem biztos, hogy munkanélküli­ek -, akik tavasztól őszig mindig benépesítik a boltok, lakóházak körüli padokat, kezükben az el­maradhatatlan sörösüveggel. Van persze a szolnoki tavasz­nak még kellemesebb jele is. Csi­nos, fiatal lányok felejtették ott­hon a téli kucsmát, s lobogó, hosszú hajukon csillámait csil­logtatja a széltől borzolt napsu­gár. Tűnőben a csizmák, karcsú bokák villannak a legeslegújabb divatos olasz nylonharisnyák­Újra indul a lombikbébiprogram. a az etikai vizsgálat lezárásával és a szükséges intézkedések megtétele után újra indult a lombikbébiprogram, amelyet a Népjóléti Minisztérium is támogat. Képünkön: előkészületek a műtőben a petesejt leszívásához. MTI-fotó: Kálmándv Ferenc ban, a nyitott kabátok alól már látszik: a legminibb mini is divat lesz az idén. És kellemetlen jelei is megér­keztek ennek a 92-es tavasznak. Többen járnak a kukák környé­kén, és állnak is meg, hogy hirte­len tört hosszú botokkal beletúr­janak a szemétbe: hátha van va­lami közte, ami a mai szegény világban egy szegény embernek még öröm. Igaz, a kukákban és környékükön nem a tavaszi nap­sütés miatt kutatnak ... Hogy el ne felejtsem: itt-ott már a kirakodóvásárosok is kira­kodtak. A boltok, áruházak kör­nyékét szeretik az árusok. Több­nyire idős asszonyok, akiknek minden hónapban kuncog a nyugdíjaskrajcár. Ezért járják a lengyel piacot, vásárolnak - az­után árulnak. Érdekes: mintha az ő kínálatukra inkább lenne ke­reslet, mint az áruházakéra . . . Pedig kínálat ott is van . . . Ha ezen a héten a lakóházak tövében megjelennek az ebéd utáni álmok idején a szelíd, de nagy hangon motort túráztató if­jak s a kocsimosást az utcán el­végző autósok, vitathatatlanul itt a tavasz. Bár, ki tudja, megfagy­hat még az elpocsékolt víz, s el­gémberedhet a kéz is csutakolás közben. A tavasz azonban itt van - amit mi se bizonyít jobban, hogy feléledt a kertészkedők ked­ve. A héten az ablakom alól két bukszusbokrot ásott ki a minden évben mocskosul, éjjel surranó lopkodó kertbarát... Tavasz van, gyönyörű?-sj -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom