Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. FEBRUÁR 17. A vízdíj már elviselhetetlen! Hová folyik? Mi, akik tollat fogtunk, a szolnoki Széchenyi-lakótelepen lakunk, és nem másért, mint a víz- és csatornadíj áremelkedése ellen vagyun felháborodva. Azt mondták, hogy átlagosan 60 %- os többletköltségre lehet számítani, de mire a kezünkbe kaptuk a számlát, 90 % lett. Egy négytagú családnak eddig 919 Ft volt a vízdíja, most 1708 Ft, és azt mondják az okosok, hogy 7,85 m3/fő fogyasztunk el, vagyis egy négytagú család 31 m3-t havonta. Most már csak azt nem értjük, ha nem locsolunk belőle kertet, csordát sem itatunk, hová folyik el a sok víz? Hogy ezt megtudjuk, vízórát szereltethetünk fel az IKV vagy a Víz- és Csatornamű Vállalat szakembereivel - saját zsebünkre. Természetesen nem a legdrágább vízórára gondolunk, s ha lehet, részletfizetésre, mert sokan nem bírnák egyszerre kifizetni. Ebben kérjük az illetékesek megértését, segítségét, hiszen lassan már más tekintetben is fizetésképtelenek leszünk. Kiszámoltuk, hogy azzal a fogyasztással, amivel a Víz- és Csatornamű Vállalat számol (8 m3 havonta/személy) naponta egy embernek 267 liter vizet kellene elhasználnia. Ennyit senki nem fogyaszt, s ehhez a számításhoz nem kell sem érettségi, sem közgazdász. Dolgozó emberek lévén, szinte csak este vagyunk otthon. Nem beszélve arról, hogy sokan a munkahelyükön fürdenek, mosni, főzni leginkább csak hét végén szoktunk. Az 1 m3-re eső víz díját is sokall- juk, ugyanis ott, ahol nincs folyó, mint Szolnokon a Tisza, azokon a helyeken nem fizet ennyit a lakosság. Azt sem tartjuk igazságosnak, hogy a csőtörésnél elfolyt vizet is velünk fizettetik meg. Ezt a levelet nyolcvanan írták alá, a lakótelep kis töredéke, de mint dolgozó anyák, nem tudjuk vállalni, hogy további aláírásért az egész lakosságot felkeressük. Mészáros Béláné lakóbizottsági tag (Ecseki u. 12.) plusz 80 aláírás „Hiába jelentettem a 07-nek” Megdöbbenve láttam a kibelezett autó képét a február 12-i Új Néplap első oldalán, mert amikor először szóltam a rendőrségnek, még semmi sem hiányzott róla és belőle. Ehhez az esethez lenne most néhány szavam, és kérem, hozzák nyilvánosságra. Február elsején a jászberényi, 32-es főúton közlekedtem. Az út mellett, a szántáson - Zagyvarékas-Szolnok között - egy szürke Polski Fiat 125-ös állt. Állampolgári kötelességemnek, mi több, embertársi elvárásnak tettem eleget, amikor a kocsihoz mentem, hogy meggyőződjek róla, üres-e vagy valaki segítségre szorul. Nem volt lezárva, benne egy KSH-borítékot találtam, rajta név, cím, feltehetően a kocsi gazdájának szól. Felírtam az adatokat, a rendszámot (AUS 409), és kb. 10 órakor jelentettem a 07-nek. Három nap múlva ismét arra vitt az utam, a kocsi még ugyanott, de kerekek nélkül! Másodszor is felhívtam a 07-et, igaz, már némi indulattal. Azt a választ kaptam, hogy megértik a felháborodásomat, intézkednek. Mégsem hagyott nyugton a dolog, újból tárcsáztam, a kapitány urat kértem, aki éppen értekezleten volt, a titkárnő pedig azt tanácsolta, hívjam fel a bűnügyi osztályvezetőt, s megadta a telefonszámát. No negyedszer már nem telefonáltam, ugyanakkor megjegyzem, a kocsit még február 7-én, 11-én is ott láttam, amikor Jászladányba, Jászapátiba szólt a menetlevelem, de egyre siralmasabb, rogyadozóbb állapotban. Megvallom, elkeseredetten gondolok arra, ha majd az én kocsim áll valami okból az út szélén, vajon mennyire számíthatok az állampolgári, embertársi, rendőri segítségre? Bognár István Hogy a munkanélkülijáradékot nehogy elveszítsék! Az egyik napról a másikra munkahely nélkül maradt olvasóink közül sokan kérdezik: a járadék folyósítása mellett milyen feltétellel vállalhatnak munkát például egy maszek zöldségesnél, kőművesnél vagy fuvarosnál, esetleg más helyen - de úgy, hogy a járandóságukat nehogy elveszítsék? A munkanélküli-ellátásban részesülők széles táborát érinti az a törvénymódosítás, amely a járadék folyósítása mellett végzett munkára vonatkozik, s ennek értelmében Urbán Ildikó, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ sajtóreferense tájékoztatja most olvasóinkat: Fontos szabály, hogy a kereső tevékenység általában kizárja a munkanéküli-járadék folyósítását - kivétel, ha a munkanélküli olyan munkát végez, amit számára a munkaügyi központ ajánlott föl. Keresete azonban ebben az esetben sem érheti el a minimálbért, ami jelenleg 8000 Ft, mert az a járadék megszüntetését vonja maga után. Tehát a munkanélküli kizárólag megbízási szerződés keretében vállalhat munkát. Ez azt jelenti, hogy a tevékenység nem irányulhat teljes munkakör ellátására, csupán meghatározott feladatra; a munkavégzés nem lehet rendszeres és nem szólhat határozatlan időre. Jelentős az a kitétel, hogy a munkanélküli a munkaügyi központ által felajánlott munkahelyen végezhet kereső tevékenységet. E lehetőségek felderítésére már megindult az egyeztetés a munkáltatókkal, de az is megengedett, hogy a munkáltató - igényének bejelentésével egyidejűleg - megnevezze a foglalkoztatni kívánt személyt. Korábban a közhasznú munkavégzésre elsősorban hosszabb (több hónapra szóló) szerződés keretében volt lehetőség. Ugyanakkor ebből a szempontból kihasználatlanul maradtak azok a lehetőségek, amelyek során a településeken egy-egy rövidebb, esetleg kéthetes időtartamú idénymunka elvégzésére merült fel igény. A törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy a munkanélküli ilyen jellegű munkák elvállalásával - a járadék folyósításának időleges szüneteltetése mellett - munkanélküli-járadékát meghaladó jövedelemre tegyen szert. A munka elvégzése után a munkaügyi központ a járadékot tovább folyósítja. Fontos információ azoknak a munkanélküli-járadékosoknak, akik 1991. december 29-e előtt kötöttek szerződést megbízásos munkavégzésre, hogy tevékenységüket a szerződés lejártáig hátrányos következmények nékül folytathatják. Az előzőekben említett rendelkezések rájuk akkor vonatkoznak, ha újabb megbízásos szerződést kívánnak kötni. A meglévő labort működtessék A szolnoki, Móra Ferenc utcai laboratóriumban arról értesültek február elején a várakozók, hogy márciustól már a Hősök terén lévő, központi laboratóriumba kell menniük vizsgálatra. A várócsarnokban lévő tömeg nagy megdöbbenéssel, zúgolódva vette tudomásul a hallottakat, és ezúton kérik az illetékes egészségügyi szervezetet: tegyék lehetővé, hogy a laboratórium tovább működhessen, hiszen reggelente annyi ember várakozik vizsgálatra e helyen, hogy néha a váróterembe se férnek. Ha megszüntetik, és ez a tömeg az SZTK-ban lévő laboratóriumra zúdul, a betegekre káros, egyben elviselhetetlen várakozási idő állhat elő. A beteg emberek és a jobb közhangulat érdekében: Szentistvány József Ne feledkezzünk meg a sport kiválóságairól Azt hiszem, városunkban és megyeszerte is sokan nagy örömmel néztük végig a tévé január 27-i Telesport adását, melyben láthattuk a magyar sport egykori és mai ászait, óriásait, akik nekünk annyi felejthetetlen élményt, színeinknek megannyi dicsőséget, megbecsülést szereztek - határainkon belül, kontinens és világversenyeken egyaránt. Az adás feledhetetlen és felemelő pillanatait átélve, mégis maradt bennem hiányérzet. Mutasson nekem valaki még egy Szolnok méretű vagy akár nagyobb várost az országban, amelyik ennyi világhírű sportembert adott a hazának. Én a sport ünnepén őket köszöntöm, élőket és holtakat egyaránt. Úgy érzem, Szolnok halhatatlanjai nem kapják meg a várostól azt a megkülönböztetett figyelmet, megemlékezést, amit megérdemelnének. A hétköznapok ezernyi gondja közepette se feledkezzünk meg róluk. Azokról, akik arany betűkkel írták be nevüket történelmünkbe. Kezdeményezem - és ez egybevág az önkormányzat közelmúltban hozott, idevonatkozó döntésével -, hogy Szolnokon, elsősorban a Széchenyi-lakótelepre gondolok, utcanév hirdesse a dicsőségüket - mindannyiunk és a lelkes utókor örömére. Álljon itt - a teljesség igénye nélkül - néhány személyi javaslat: Kazi Aranka, Boros Ottó, Kanizsa Tivadar, Szűcs Sándor (róla Újpesten megemlékeztek, de szülővárosában, legnagyobb sportsikerei színhelyén nem!), Kispéter Mihály, Horváth Ferenc, Nagy Ferenc, Kolláth Ferenc, Korom Mihály. Bízom az illetékesek teljes egyetértésében. Benes Imre A vásárló elnézését kérik Az Áremelés - Domus módra címmel február 6-án megjelent vásárlói panaszt kivizsgáltuk, válaszunk a következő. A bútoripari termékek szabadáras kategóriába tartoznak, így az előrendelés, az előlegbefizetés időpontjában sem tudjuk garantálni - rajtunk kívül álló okok miatt - az akkori árat. Sajnálatos, hogy a termelők, az újabb költségek miatt, szinte negyedévenként emelik a bútorok árát, amit nem tudunk átvállalni, kénytelenek vagyunk a fogyasztói árba építeni. Ezt megelőzően a termelőkkel tárgyalásokat folytatunk, mert árpolitikánkban az a célunk, hogy a vásárlóinkat megtartsuk. Tisztelt Vásárlónk! Tekintve, hogy a kiértesítésnél nem tájékoztatták a termék megváltozott áráról, az Ön panasza jogos, és erre vonatkozóan az áruház vezetőit felelősségre vontuk. A történtekért szíves elnézését kérjük, és bízunk benne, hogy legközelebbi vásárlásakor áruházunkkal elégedett lesz. Szabó Mátyásné az Ideál Szolnok Kereskedelmi Kft. kereskedelmi vezetője Jászkisér 1990-ben egymillió forintot kapott - pályázattal - kerékpárút építésére. A MÁV Építőgép-javító Üzemnek akkor ezerkétszáz dolgozója volt, zömmel jászkisériek, akik busszal, saját autóval, kerékpárral jártak munkahelyükre. A község 2.200.000 Ft ráfordítással 1200 méteres kerékpárutat épített a munkahelyig, és a benzin drágulásával már majdnem mindenki ezt az utat használja. (Fotó: Tánczos Alajos) Tegyük szebbé környezetünket Örömmel értesültem az Új Néplapból, Zöld vonal cím alatt a szolnoki TISZA KLUB Környezetvédő Társadalmi Szervezet kezdeményezéséről, szolgáltatásáról, mely szerint várják a lakosság természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, s azokat a megfelelő helyre közvetítik. Ötletüket ragyogónak tartom, s kívánom, hogy a jó elgondolásokból, tenni akarásból minél több valósuljon meg. így például az, hogy a gyalogjárdákon lehessen járni, a gondozatlan fák, bokrok ne szorítsanak le bennünket róla; az útkereszteződésekben ne vegyék el a kilátást, ne takarják a jelzőtáb( ‘Ébressz - ajánlva (Elet)lehetőség — vagy lehetetlenség Fiatal pedagógus házaspártól kaptunk levelet. Leveliikből sajnos nemcsak a fiatal tanítók problémája csendül ki, hanem hovatovább az egész magyar ifjúságé. Kedves Ifjú Pár! (Ezt nemrég még az anyakönyvvezetőtől is így hallották.) Levelük arról értesít bennünket, hogy egy évvel ezelőtt egy Szolnokhoz közeli faluban kezdtek tanítani. Lelkesen érkeztek, teli reményekkel, s azzal az odaszánással, hogy falun telepszenek le, mert - mint írják - szent meggyőződés élt a szívükben, hogy a falvakban szükség van a tettre kész fiatalokra. Míg mások eljönnek onnan, Önök arra éreztek elhívást, hogy falun éljenek, majdan születő gyermekeik számára is jó közegnek vélték a falusi életet. Ott legalább van tennivaló bőven, bizonyára örömmel fogadják érkezésüket. így gondolták. Tanítói diplomájuk mellé a folyamatos továbbképzést is elhatározták, ezért még azon melegében, rögtön jelentkeztek mindketten a tanárképző főiskolára. Sikeres felvételi vizsga után a tanítás mellett főiskolára jártak. Az iskolával kötött szerződés alapján az igazgató vállalta a főiskolára utazás költségeit, valamint a tanulmányi szabadság biztosítását. A téesztől egy lakást is kaptak. Lelkesen dolgoztak, de hamar csalódniuk kellett. A tantestület nem nézte jó szemmel sem a lendületet, sem a változtatás szándékát. Később a téesz gazdasági problémáinak előrehaladtával értesítést kaptak: a lakásból ki kell költözniük. De hová? Ez Önökön kívül senkit nem érdekelt, ezért csak egyet tehettek: visszaköltözni a szülőkhöz Szolnokra, és ingázni a két település között. Hajnalban kelni, késő délután hazaérkezni - mindezt a saját pénzükön, mert az igazgatóval kötött szerződés erre az esetre nem vonatkozik. De hogyan is vonatkozna, amikor Önök a szerződés megkötésekor egy ilyen lehetőségre gondolni sem gondolhattak, hiszen szándékuk a letelepedés volt. Kérdésük az volt, eljöhetnek-e most az iskolából anélkül, hogy a tanulmányi költségeikért eddig kapott pénzt vissza kellene fizetniük? Sajnos ajogszabály szerint: nem. Ugyanis Önök jóhiszeműen az öt évre szóló szerződést kizárólag és csakis a tanulmányaikkal kapcsolatosan kötötték. A nem várt, megváltozott körülmények ettől függetlenek, a szerződésben nincs szó róluk. Egyetlen út vezet az áldatlan helyzetből való szabadulásra: az iskola igazgatójának jóindulata. Ha ő azt mondja, az öt év lejárta előtt elengedi Önöket, s eltekint a szerződésben foglalt pénzösszeg visszafizetésétől, akkor nyert ügyük van. Ha nem, akkor vagy tovább tanítanak az említett községben, vagy eljönnek - és visszafizetik a pénzt. Az Önök esete sajnos nemcsak megyénkben tipikus, hanem az egész országban. Alig van lehetőség az élet biztonságos elkezdéséhez fiataljaink számára. Reméljük, az igazgató úr elengedi Önöket, s akkor megpróbálkozhatnak egy új életúttal. Levelükből kitűnik, tanulni mindenképpen akarnak, s ha esetleg nem lesz miből - vállalkozzanak valamire. Ha még mindig a tanításra, akkor... - nézzenek körül hazánk valamennyi iskolájában a nagy vállalkozás előtt. Sikeres újra-(?) kezdést kíván Önöknek: i / Iákat - lásd Landler Jenő út eleje, valamint a Ceglédi út jobb oldali környéke. A fák, a bokrok, a virágok csak gondozva szépek, ahogyan az utcai gyümölcsfák is! A drága közlekedés miatt ma már mind többen járunk gyalog vagy kerékpáron, ugyanakkor az útjaink egyre rosszabbak. A Téglagyári és a Landler Jenő úton például egy kis eső után áll a víz, alig tudjuk megközelíteni a boltokat, bevásárló-áruházakat. Ezek is a napi bosszúságaink közé tartoznak. Ha kell, az útjavításhoz a munkaerőmet is felajánlom - habár 65 éves létemre már nem sok van belőle. M. F.-né Hozzászólás cikkünkhöz Mert „parasztos” a zárt é Jót mulattam - pb - szellemes glosszáján (Jut eszembe, II. 5.), melyben Rózsa Sándorhoz hasonlítja az autóvámolókat. Az ö- zéssel azonban nincs minden rendben. A szabály egyszerű: a szögedi tájszólásban a (máshol) zárt é hangzik ö-nek. Néhány kivétellel (pl. lé, be, égy, ném). így az a legény sem „ögyetlen”, hanem egyetlen - még Szögedön is. Másfelől viszont „elszedte, amennyi, tisztességes” helyett elszödte, amönnyi, tisztösségös lett volna jó. A fenti szabály persze keveset ér annak, aki a Felső-Tisza vidékén vagy Budapesten, máshol nőtt fel (nálunk pl. Túrkevén, Karcagon, Kunhegyesen), mivel ezeken a helyeken olyan tájnyelvet beszélnek, amelyben minden e egyformán hangzik, nincs köztük különbség. Szolnok azonban nem tartozik ezek közé! Csupán az a baj, hogy vannak, akik elhagyják beszédükben a zárt é megkülönböztetését, merthogy az „parasztos”. Kár! Úgy gondolom, Bodolay Géza irodalomtörténésznek van igaza, aki azt javasolja, hogy a helyesírásban is meg kellene különböztetni a zárt é-t a nyílt e-től. Egyébként én is Budapesten nőttem fel, és csak most tanulom - vénségemre - tanyasi barátaimtól, ismerőseimtől, hogy melyik a zárt é. Ezért nem mertem megemlíteni a szellemes glossza néhány más (kicsit gyanús) ö-s szavát. Bizám György Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
