Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
1992. FEBRUÁR 17. Hazai körkép Gyógyulást a gyógyításnak! (1.) A kórházakat bérbe adják? Szerkesztőségünk e cikksorozatot vitaindítónak szánja, úgy véljük, a szerző gondolatai szakmai berkekben és azokon kívül egyaránt sokakban egyetértésre találnak, mások elutasítják azokat. Várjuk és közreadjuk a véleményeket. Minden szolgáltatásnak megvan a maga erkölcsi parancsa. Erkölcstelen vagyok, ha tudatosan rossz árut készítek, és azt jó pénzért akarom eladni; ha tudatosan hiányt okozok, ezáltal többletjövedelemhez jutok az én eldugott árummal; ha a rossz árumat csalárd módon reklámozom, ha visszaélek a vevő tájékozatlanságával; ha én, az eladó, úgy teszek, mintha a vevőnek tennék szívességet; ha mások áruját gyalázom stb. Egy társadalomban különösen két szolgálatnál tűnik fel, ha ezeket az erkölcsi parancsokat megszegik; a vallási és az egészségügyi szolgálatnál. Tudatosan írtam szolgáltatás helyett azt, hogy szolgálat. Évezredes eskü, írott és íratlan ünnepélyes és hétköznapi regulák szorítják ezeket a hivatásokat kemény erkölcsi keretbe. A szocialista állam magasztos egészségvédelmi eszmével kezdte; mindenkire kiterjedő, magaS színvonalú ingyenes szolgáltatás, betegségmegelőzés, az időseknek anyagi biztonság. Az eszme kudarcáért, amely a társadalom anyagi erejének irreális megítéléséből következett, nem az elgondolást kell kárhoztatni. Szomorú tény, hogy a voluntarista helyzetfelmérés és a végrehajtás megannyi torzulása a szolgálatot is szakmai és erkölcsi mélypontra juttatta, sőt gyanítható, hogy még nincs a mélyponton. Nem ingyenes, egyáltalán nem egyenlő, alacsony színvonalú. Az ország lakosságának egészségi állapota katasztrofális. A gyógyítók és a gyógyítottak közötti viszonyt a gyanakvó sértettség, a düh és a bizalom hiánya jellemzi. Magyarországon „frusztrált egészségügyi személyzet gyógyít frusztrált betegeket”- jellemezték találóan ezt az állapotot. Az eszme kudarca már ott elkezdődött, amikor az egészségügy finanszírozását a maradékelv alapján állították be. Az ország nemzeti jövedelemhez viszonyított ráfordítása a nyugati államokhoz képest körülbelül 40 százalékot, de még az úgynevezett szocialista országokhoz képest is mindössze 80 százalékot tett ki. „A szocialista ember csak egészséges lehet” - deklarálták az illetékes ideológusok, ezért e területet a felcserszínvonal, a kórházakat pedig a harmincas évek nívója uralta. A tudatosan alacsonyan tartott személyi jövedelem pedig elindította és folyamatosan gyorsította az erkölcsi züllést. Megjelent a paraszolvencia. Az orvos és az ápolónő jogosnak tartotta - és tartja -; hogy fizetését a betegtől kapott pénzzel legalább az átlaghoz igazítsa. A beteg is érzi ezt a kényszert, tehát ad. A hálapénz összege meredeken emelkedik, mert ez a dolgok logikus rendje. Az állam nyámnyila, végrehajthatatlan szabályokat alkot, képmutató feliratokat helyeztet el a kórház folyosóján, „közvélemény-kutatásokat” folytat a betegek között, de egy fityinggel sem emeli a fizetéseket. A kör bezárul. Manapság egy szülés vagy egy műtét elviszi a beteg egyhavi fizetését. Fizet azért, hogy egy pohár vizet adjanak neki, vagy cseréljék ki a lepedőjét. Az orvos munka után, továbbképzés helyett, mellékállásokért futkos, illegális vagy legális magánrendelést csinál a saját ellátási területén, és szégyenkezve - mind többször kikövetelve - elfogadja az anyókától a 100 forintot, mert ha tisztességes marad, benzinre se futja, nem beszélve a gépkocsiról. A kórházak bérbe adják saját helyiségeiket és eszközeiket - jó lenne tudni, hogy ki szülte ezt a tisztességtelen ötletet -, és pénzért elvégzik azt a vizsgálatot, amelyet ingyen kellene. A beteg húzódozik a rendelőintézetbe vagy kórházba menni, mert sokszor megalázva és keserű szájízzel jön haza. Növekszik az általános düh - nem egyesek, hanem általában az orvosok és általában az egészségüggyel szemben. Magát az orvostársadalmat is magányosan harcoló egyedekre szabdalta ez a helyzet. Ez már nem szilárd etikai alapokon álló testület. A fakemény feudális hierarchiában lihegő küzdelem folyik a hatalomért, a pénzért a jobb pozícióért. Az Orvosi Kamara etikai bizottsága elkeserí- tően kisszerű, émelyítő etikai vétségekkel, kölcsönös feljelentgetésekkel és bírósági perekkel kénytelen időt pocsékolni. Dr. Király Ferenc (Folytatás: ,A múltat végképp eltörölni. . .") Ez is az URH-sáv Minden ötödik nyugdíjas dolgozik, de a többi néggyel mi van? Az egyházi műsorok rádiós, tévés ügyében kirobbant politikai vita még azoknak is fölkeltette a figyelmét, akik nem nevelkedtek vallásos szellemben, s különösképp nem hiányolják a vasárnapi misét s az egyház híreit, amelyeket ki tudja milyen megfontolásból a Kossuth rádió URH-sávjára terelt a rádiós vezetés - hogy csak a rádiónál maradjunk. Azt bizonygatták a vitatkozók, hogy Magyarországon igen kevés URH- sávos rádió van még, hogy ezt a különben igen jó minőségű hullámhosszt kevesen hallgatják. Nos, biztosan van benne valami, még ha azt is tudjuk: az Országgyűlés ülésszakait kezdettől a befejezésig mindig ezen a sávon közvetítette a rádió. Minden bizonnyal nem a parlament tehet róla, hogy emiatt - mármint a parlamenti közvetítések ügyében - senki nem emelt szót, mondván, nem hallgathatja mindenki, akit érdekelne. Pedig néhányszor már bebizonyosodott, igencsak érdekes részek, témák kerülnek erre az adóra. Most nem az egész napos közvetítést gondolom, hanem a T. Ház ülésének a délutánból estébe hajló eseményeit, amelyet már nem közvetít a tévé, s amelyről már minden bizonnyal hazamennek a legények - azaz szerkesztőségeikbe térnek a nap eseményeit feldolgozandó az országgyűlési tudósítók. Ilyenkor vesz egy nagy levegőt a T. Ház, végre nem látja, láthatja az ország, ha egy-egy honatya vagy honanya belelapoz a gondosan elébe készített napilapokba, ha a széksorok között már csak bottal üthetnék a délelőtt óta szorgosan figyelő képviselő nyomát. És ilyenkor - a sors kifürkészhetetlen okán - előkerülhetnek a szaftosabb napirendi témák. Mint például a héten a lakbéremelési vita, a hatósági árak fölszabadítása meg a személyi kérdések is. Milyen furcsa a véletlen: ez utóbbit, tehát személyi kérdést szinte mindig az esti órákban vitat a parlament, csakúgy, mint a képviselők javadalmazását, például a költség- térítésének emelését decemberben. A költség- vetésről nem is beszélve: aki végigbírta az éjszakába hajló, sőt reggelig tartó ülésszakokat az URH sávja mellett - igencsak képet kaphatott napjaink parlamentarizmusáról... A héten, épp a lakbéremelési (-rendezési, de ez pártállami kifejezés, sicc) vitában egy mellékmondatra figyelhetett föl a rádióhallgató. Szólt pedig egy MDF-es képviselő szájából az ige: „Az APEH kérésemre kimutatta, hogy a magyar nyugdíjasok közül minden ötödik személyi jövedelemadót fizet, tehát dolgozik, kiegészíti nyugdíját.” A képviselő ezt se nem örömmel, se nem szomorúan mondta, csak „eleresztette”, nyilvánvalóan ezt is a mai magyar valóság képéhez szánta kiegészítésképp. Nem vállalkozott arra, hogy kommentálja, nem sajnálkozott azon, hogy agg férfiak és nehézkesen mozgó öregasszonyok vállalnak munkát a megélhetésükért, s nem bírálta em iatt a nyugdíjrendszert, amely az istennek se tud megújhodni, hogy egy élet munkája után megélhetést adjon a haza öreg polgárainak. És nem bírálta az öregeket: amikor annyi fiatal munka nélkül van ... Csak mondta, hátha azok is meghallják, akik már január óta várják, mikor emelik már a nyugdíjakat, amit tavaly szeptember óta csak ígérnek? De hát arra egyelőre nincs a parlamentben idő és napirend. Szabad György egyébként is kijelentetette: majd megkapják az emeléseket visszamenőleg a nyugdíjasok.'Nein'néki vari igaza? Idejük van, várjánakl-Mégcfi is közölni kellene azon a sokat vitatott URH-sávon ... S. J. Megyei elődöntő Szolnokon Képünkön Czuczor Ágnes tiszafüredi diák, az egyik első helyezett átveszi díját Koós Olga művésznőtől Országos Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenyt hirdetett a Petőfi Társaság a Művelődési Minisztériummal és a Magyar Televízióval közösen. Ennek volt a megyei elődöntője szombaton a Táncsics úti HEMO-ban. Megyénk gimnáziumaiból és szakközépiskoláiból hatvanan érkeztek a megméretésre. A nagy létszám miatt két csoportban folyt a versengés a zsűrik előtt, melyeknek Koós Olga és Czibulás Péter, ismert színművészek voltak az elnökei. Mindenki számára kötelező volt Petőfi Világosság című versének, majd egy szabadon választott költeményének az előadása. A két csoport első négy helyezettje, vagyis nyolcán jutottak tovább a területi döntőre, mely február 29-én lesz Aszódon. A szponzoroknak köszönhetően a helyezettek (első tíz) értékes díjakban részesültek. Csupán néhány ezek közül: a Holiday Tours Utazási Iroda 100 órás angol vagy német nyelvtanfolyamot, a Tiszatour egyhetes cserkeszőlői üdülést, a BOR- TEX saját termékeit, vagy például az Adatker egy tolmácsgépet ajánlott fel. Ezenkívül sok-sok könyv és színházjegy is gazdára talált. Dicséret illeti a szolnoki 633- as Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolát a színvonalas rendezésért. Fotó: Mészáros J. Új képes, női hetilap indul A főszerkesztő: Miskolczi Miklós Aligha van olyan magyar lány és asszony, aki még sohasem lapozgatott volna egy nyugat-európai képes női magazinban, aki ne sóhajtott volna közben legalább kettőt: 1. Miért nem tanult meg annak idején tisztességesen németül (angolul, olaszul, franciául)? 2. Mikor lesz végre egy szép kiállítású, színes, tartalmas, nőknek szóló hetilap - magyar nyelven? Nos, nemsokára. Az Axel Springer-Budapest Kiadó 1992. április elején útjára bocsátja új, színes, képes, európai kiállítású, kizárólag nőknek szóló hetilapját, amelynek főszerkesztője Miskolczi Miklós lesz. Vele beszélgettünk.-Az Ön könyveit, a Színlelni boldog szeretőt, a Hazudni boldog hitvest, a Mindenki mással csinálja című bestsellereket százezerszámra vettékanők. Gondolja, hogy a lapja is ilyen kelendő lesz?- Remélem.- Képes, női hetilap. És mi lesz a címe?- Kiskegyed.- Különös cím. Mondhatnám, meghökkentő.- Én inkább kedvesnek, habos- kávé-illatúnak, fiatalítónak, békebelinek nevezném. De ha valaki csak különösnek tartja, számunkra az sem rossz.- Miről szó1 a Kiskegyed?- Egyszerű. Arról, amiről a nők egymás között beszélnek.- Már bocsánat, de honnan tudja ezt egy férfi?- Az életem során ilyen-olyan minőségben hozzám tartozó lányoktól és asszonyoktól. Vagy nem hallotta volna még, hogy a nők igazi titkait a férfiak ismerik? Persze, ez fordítva is igaz.- Milyen olvasói közönségre számít? •) ') i r- Húsztól nyolcvan évig mindenkire, akinek kettessel kezdődik a személyi száma. Vannak élethelyzetek, amelyeket többnyire minden nő megélt már vagy meg fog élni, vannak kérdések, amikre minden nőnek választ kell adnia egyszer vagy sokszor, vannak dolgok, tervek, tevékenységek, feladatok, küldetések, amelyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak minden nőhöz. Nincs egyéb dolgunk, mint tudni, ismemi ezeket, és amikor kell, olvasóink mellé állni. Szórakoztatóan, okosan, jól infor- máltan, jó ízléssel. Mint egy igazi barátnő.- Ón mint barátnő?!- Bocsánat, a Kiskegyed hiteles szakértők egybehangzó véleménye szerint nőnemű.- Vagyis ...?- Vagyis lesz benne mindenféle: divat, kozmetika, kevés gyereknevelés, háztartási tipp, recept, intim sarok ... És még valami, amiről a magyar hetilapok alig vagy egyáltalán nem írnak. Nevezetesen: a nők és a férfiak egymásért folytatott végeláthatatlan harca. A férfi-nő kapcsolat minden lehetséges változatáról és változásáról elfogulatlanul tudósítunk. És ami nagyon fontos: bennünket az úgynevezett nagy történelmi kérdések csak egyszerű emberi sorsként érdekelnek.,- Mondana címeket a lapból?- Különös kérés, de például: Hogyan lehet elrontani az első randevút?, Hét főbűn egy romló házasságban, Legyen káposzta a retikül- ben, Milyen feleség Ön? - ezt egyébként Rózsa Gyuri kérdezi az olvasóktól -, Bőrbe kötve jön a tavasz, vagy Tanácsok második feleségeknek.-Semmi politika?- Egy szál sem. És talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez maga garantálja a sikert. De legalább a felét. Vándorló halkereskedő Megyénk bővelkedik folyó- és állóvizekben, éppen ezért valamikor jelentős halászat folyt ezek mentén. Sajnos mára nagyon visszaesett ez a mesterség, olyannyira, hogy a szomszédos megyéből átjáró halkereskedők kínálják portékájukat a Tisza mentén is. Kádár Balázs csongrádi kereskedő a szarvasi Halkutató Intézet halait árulja, stílusosan dekorált kisteherautójáról. Felvételünk Tószegen örökítette meg. Fotó: Mészáros
