Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

1992. FEBRUÁR 17. 2 Hazai körkép A déli határon _____ Jugoszláv sportrepülőgép berepülését észlelték vasár­nap a Barcs melletti Bolhó térségében a határőrök. Mint Krisán Attila határőr ezredes az MTI-nek elmondotta: a motoros repülőgép a Dráva felett 50 méter magasságban és 200 méter mélységben re­pült be a magyar légtérbe, amelyet ezután egy-másfél perces tartózkodás után el is hagyott. Az esemény vizsgálata és értékelése még tart. A jugoszláv határ vasár­nap csendes volt, és a koráb­ban védelmet kérők közül 76-an - 61 felnőtt és 15 gye­rek - visszatértek hazájukba. (MTI) Lottó­nyeremények______ A Szerencsejáték Rt. köz­lése szerint a 7. játékhéten öttalálatos szelvény nem volt. A lottónyeremények a jö­vedelemadó levonása után a következők: négytalálatos szelvénye 64 fogadónak volt, nyere­ményük egyenként 257.702 forint, háromtalálatos szelvénye 6.587 fogadónak volt, nyere­ményük egyenként 2.087 fo­rint, a kéttalálatos szelvények száma 194.949 forint, ezekre egyenként 85 forintot fizet­nek. A februári telelottó-játék- hétre átvitt öttalálatos nettó nyereményalap: 52.548.085 forint. (MTI) Hivatalos totóeredmények A totó 7. játékhetén sze­replő mérkőzések eredmé­nyei: 1. Bari - Verona 1 2. Cagliari - Foggia X 3. Cremonese - Parma 2 4. Fiorentina - Milan X 5. Genoa - Roma X 6. Intern. - Sampdoria X 7. Juventus - Atalanta 1 8. Lazio - Ascoli X 9. Napoli - Torino 2 10. Ancona - Pisa 1 11. Bologna - Brescia 1 12. Lecce - Cesena X 13. Udinese - Lucchese X Pluszmérkőzés: 14. Palermo - Casertana 1 Ausztria Lottó _____ A Lottó Unió Kft. tájékoz­tatása szerint a 7. héten le­adott szelvények száma: 2.305.903 darab. A lottófo­gadási díj: 102.845.680 schilling. A nyere­ményösszeg az első nyerő­osztályban: 15.426.852 schilling. A nyerőszámok: 7,17, 19, 21,25, 29. Pótszám: 1. Dzsókerszám: 562826. A dzsóker fogadási díja: 23.144.198 schilling. Az első nyerőosztályra 4.628.839 schilling jut. (MTI) Szolgálat a „problémás” gyerekekért (Folytatás az 1. oldalról) A rövid idő alatt még nem ké­szülhetett pontos statisztika ugyan, de a tapasztalatok az or­szágoshoz hasonlóan azt igazol­ják, hogy a vizsgált gyerekek egyharmadát kell úgynevezett speciális tantervű általános isko­lába áthelyezni. Az áthelyezésre azonban a szolgálat - mivel nem hatóság - természetesen csak ja­vaslatot tesz. Bizony nem min­dennapi dráma a szülők számá­ra, amikor megtudják, hogy csak csintalannak, lustának hitt gyer­meküknek valójában másfajta problémája van. Ezekben az ese­tekben természetesen az lenne a jó, ha minél korábban, mondjuk óvodáskorban kerülne sor a vizsgálatra. A szolgálat munkatársai en­nek érdekében kapcsolatba lép­tek, lépnek óvónőkkel, s ha hív­ják őket, részt vesznek a foglal­kozásokon s az iskolai órákon is, s megfigyelik a gyerekeket. A tervek között szerepel a védő­nőkkel való kapcsolat kialakítá­sa is, hiszen minél korábban de­rül ki, hogy egy gyermeknek va­lamilyen fogyatékossága van, annál eredményesebb lehet a fej­lesztése, természetesen bizo­nyos határig. Egyébként a szol­gálat végzi el az iskolaérettségi vizsgálatokat is. A szolgálat nevelési tanács­adó csoportja értelemszerűen foglalkozásokat is tart a gyere­keknek. A szülőknek pedig taná­csokat ad az eredményesebb ne­velés érdekében. A családvéde­lem tehát ilyen értelemben sze­repel a szolgálat programjában. Az intézmény munkatársai ter­veznek óvónőknek, tanítóknak, tanároknak különböző, úgyne­vezett pedagógiai esetfeldolgo­zó kurzusokat, fórumokat, a szü­lőknek pedig tanfolyamot a Gor­don-módszerről. A fogyatékos gyerekek, fiata­lok egy része természetesen ál­lapotuk súlyosságától függően szociális intézményekbe kerül­nek. A szolgálat munkatársai itt is figyelemmel kísérik sorsuk ala­kulását, akárcsak azokét, akik a családban maradnak, illetve szé­les körű kapcsolatuk révén taná­csot adnak, hol tanulhat mond­juk egy vak vagy egy süket gyer­mek. A még fél éve sem működő szolgálat jelenleg Szolnokon, a GYIVI épületében dolgozik, egyelőre még elegendő helyisé­gekkel, tárgyi feltételekkel. A stábot azonban logopédusokkal szeretnék a közeljövőben bőví­teni. - tg ­Liberális fórum Tiszafüreden Február 14-én, pénteken es­te kezdetét vette Tiszafüre­den a Füredi Kaszinó Egye­sület rendezésében a Liberá­lis esték előadássorozat. A városi könyvtárban széles körű érdeklődés mellett dr. Stefán A. Musto (Musto Ist­ván), a berlini műszaki egye­tem tanára, a Friedrich Neumann Alapítvány ma­gyarországi képviselője Utunk Európába címmel tar­tott előadást. Musto úr - aki Derecskén született, fiatalabb éveiben Magyarországon élt - elmond­ta, hogy az alapítvány értelme­zése más Magyarországon és más Németországban. A német felfogás szerint az alapítvány a tevékenységét nem egy tőke kamatából, nem adományokból, hanem állami pénzből fedezi. Előre meghatározzák azokat a területeket, amelyek ezek­ből a pénzekből finanszírozha­tók. A Friedrich Neumann Ala­pítvány tehát nem adományoz senkinek, hanem saját prog­ramjait hajtja végre az adott or­szágban. Közjogi intézményekkel, egyesületekkel, pártokkal, ha­tékonyan működő szerveze­tekkel, liberális klubokkal köz­érdekű célokért működnek együtt, és támogatást is nyújta­nak ezeknek. Összesen mintegy 200-féle programot dolgoztak ki, nem­zetközi konferenciákat szer­veznek a .magyar gazdaság és a Közös Piac, újságírás és demokrácia kapcsolatáról, il­letve egyéb fontos kérdésekről. Az önkormányzati fejleszté­si programjuk keretében ápri­listól helyi tanácsadás kereté­ben próbálják segíteni az ön- kormányzatok munkáját. Évente hozzávetőlegesen 2 millió német márkával gazdál­kodik a Friedrich Neumann Alapítvány magyarországi képviselete. Sz. O. K. / A Február 20-án Privatizációs konferencia Szolnokon Az egyik legnagyobb be­fektetési és tanácsadó cég, a Kockázat Rt. február 20-án „Privatizáció és szövetke­zetátalakítás ’92” címmel egész napos nemzetközi konferenciát rendez Szolno­kon, a Városi Művelődési Központban. Az eseményen előadást tart majd többek között az Állami Vagyon­ügynökség igazgatóhelyet­tese, a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályának vezetője, va­lamint a vagyonértékelés te­rén gazdag tapasztalatú Globus Kft. szakembere, de a privatizációs technikák­kal, modellekkel is megis­merkedhetnek a megye álla­mi vállalatainak és szövet­kezeteinek vezetői. Az elő­adásokat követően két szek­cióban folytatódik majd a munka, ahol külön a szövet­kezeti és külön az állami szektor privatizációval összefüggő konkrét kérdé­seire kaphatnak választ az érdeklődők. Persze nemcsak vállalati, szövetkezeti vezetők meg­jelenésére számítanak a szervezők, hanem a ma­gánszféra képviselőire is. Szakmunkás-szalagavató A Ruhaipari Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Iskola végzős tanulói (8 osztály közel 270 tanuló, mintegy 15 szakma képviselője) szombat este rendezték meg hagyományos szalagavató báljukat Szolnokon, a Honvédség Helyőrségi Klubjában. A megnyitó után a másodévesek feltüzték a szalagokat végzős társaiknak, majd a nyitótánccal kezdetét vette a bál (képünkön), mely éjfélig tartott. - nzs ­Választás a ,,zsákutcában” (Folytatás az 1. oldalról) Úgy tűnt, hogy a különböző érdekcsoportok már a következő országgyűlési, illetve helyható­sági választások előjátékának tartották a szelevényi eseményt, s annak jelentőségén messze túl- mutatóan „nagyágyúkat” vonul­tattak fel - így például az MDF Für Lajos honvédelmi minisz­tert, aki ugyan civilként, mint az MDF országos ügyvezető elnöke vett részt a szelevényi gyűlésen, melynek végén nehezen csituló zajt csapva kisebb „bomba” rob­bant. Az történt ugyanis, hogy az MDF helyi szervezete a válasz­tási bizottság nevében kiadott tá­jékoztatót osztogatott a választás módjáról, s az egyértelműen arra buzdított, hogy az MDF jelöltjé­re szavazzanak. Az ellenlábasok rögtön szót emeltek, a választási bizottság pártatlanságának szük­ségességét hangsúlyozták. Az MDF szervezete tévedésről be­szélt, helyesbítette a tájékoz­tatót, és hangosbeszélőn is elné­zést kért, hangsúlyozva, hogy mindenki arra szavaz, akire akar. Voltak, akik az egészet kapko­dásból adódó tévedésként, má­sok viszont szándékos megté­vesztésként könyvelték el. Pa­rázs volt tehát a hangulat, ám ebből mi sem volt tapasztalható a választás napján sem Szelevé- nyen, sem a hozzá tartozó haleszi részen. Reggel 6 óra után mind­két helyen csendben, rendben kezdődött a szavazás. A haleszi művelődési házban berendezett szavazóhelyiségben annyira bé­kés volt a hangulat, hogy a vok- sok leadását a szomszédos te­remben tartott szentmise dalla­mai festették alá. Ha jól belegondolunk, ez is a természetes, hiszen nem nagy a tét, inkább a nehézségekkel való birkózás vár az újonnan megvá­lasztottakra, mivel Kunszent- márton a jelenlegi helyzetben nem sokat tud „leosztani”. Iga­zuk van azoknak, akik azt mond­ják: legalább tíz évvel ezelőtt kellett volna az önállóság útját választani - de hát akkor nem lehetett. Akkor talán konkrétabb célokat tudtak volna megfogal­mazni a polgármesterjelöltek, s nemcsak a célokat, hanem azok elérésének módozatait, a szüksé­ges anyagi-pénzügyi feltételek megteremtésének útját, módját, határidejét is pontosan meghatá­rozhatták volna. No, de ez már az új polgármester és a képviselő- testület dolga. A külső szemlélő csak abban bízhat, hogy mind az ország egészében, mind Szelvé­nyen nem pártpolitikai, hanem közösségi érdekek dominálnak az önkormányzati testületek döntéseiben. Szelevénybe zsákutcaként ve­zet a műút, sokak szerint jelkép- szerűen. Az önállóság remélhe­tően más jelképet ad majd a köz­ségnek. Lapzártakor a szavazatok összeszámlálása folyamatban volt, a szavazás végeredményére holnapi lapszámunkban vissza­térünk. Tíz év után ~\ J Talpon maradni ’92-ben is Tizedik szültésnapját ünne­pelte a közelmúltban a szolnoki Thermotechnik Kft., amelynek ügyvezető igazgatóját, vezető tervezőjét, Gados Gyulát kér­deztük az eltelt évekről. El­mondta, hogy az első időszakban önálló gmk-ként működtek - ami nem volt jellemző társulási for­ma akkoriban -, s három évig kizárólag műszaki tervezéssel foglalkoztak. Ezt követően egy­re erőteljesebben fogalmazódott meg az igény, hogy amit tervez­tek, annak a kivitelezését is vál­lalják. így aztán mára közel azo­nos a kivitelezés és a tervezés nagyságrendje. Három éve ala­kultak kft.-vé. Ennyi a rövid tör­ténete a fővállalkozási, mérnöki irodának. Azt azonban nem szabad elfe­lejtenünk, hogy az idei év az elő­rejelzések szerint „vízválasz­tó” lesz a vállalkozások köré­ben. Ahogy jósolják, csak az iga­zán életképesek maradnak tal­pon. Megkérdeztük tehát az ügy­vezető igazgatót, milyen mód­szereket alkalmaznak a túlélés­hez. Mint mondotta, az átlagos­nál több ajánlatot tesznek a pá­lyázatokra. így is tíz ilyen után egy, másfél a realizált üzlet. Ez veszteséges tevékenységnek tűnhet, hiszen rengeteg időt és pénzt visz el, de aki távlatokban gondolkodik, az érzi, hogy meg­térül a befektetés. Egyrészt a na­gyobb esély miatt, másrészt azért, mert a begyűjtött adatokat számítógépes rendszerben tárol­ják, így bármikor hozzáférhető­ek. Ebben az évben nem várnak extraprofitot, csak annyit, amennyi a túléléshez kell. Fő­ként ha arra gondolunk, hogy még csak a piacgazdaság felé ha­ladunk. Ahogy Gados Gyula mondja: „Nemcsak formailag, „Már készülünk a következő tíz esztendőre” de tartalmilag is fel kellene nőni a piac szereplőinek a feladat­hoz”. Az egyik oldalon a pályá­zatot kiíró cég kiírási díjat kér a jelentkezőktől, még akkor is, amikor nem valósítja meg, illet­ve nem is kívánja megvalósítani egyik ajánlatot sem. Azután hi­ányzik a visszajelzés a pályáza­tok készítői felé a zsűrizés, érté­kelés és az eredményhirdetés tár­gyában. A másik oldalon a vál­lalkozónak az igazgató szerint a reális piaci ár alatt kell ajánlatot tennie, hogy esélye legyen a szerződésre. Emellett kötelezett­ségei vannak az állam felé, kü­lönböző adók formájában, s az alkalmazottak felé a munkabér tekintetében. Nem mondhatni, hogy túlsá­gosan rózsás képet festett le a jubiláló vállalkozás vezetője. Amikor megkérdeztük, mégis miért csinálja, azt válaszolta, hogy optimizmusa egyrészt az „elért” cégreferenciában, a tár­saság dolgozóinak tudásában, másrészt az előbbiekből követ­kező minőségben gyökerezik.-b- Fotó: K. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom