Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

1992. FEBRUÁR 13. Hazai körkép 3 Falusi hírek KŐTELEK Január 31 -én, körülbelül 300 la­kos részvételével falugyűlést tar­tottak Kőtelken, ahol slágertémá­nak mi más számított volna, mint a telefonhálózat, valamint a veze­tékes gázellátás jelenlegi állása. Előbbivel kapcsolatban ez idáig 140 lakos nyújtotta be igényeit, hozzájuk február 18-ig 15 ezer fo­rint ellenében lehet csatlakozni, majd három hónapig emelt díjak lesznek érvényben. A gázbeveze­tés ügyében a falugyűlés úgy dön­tött, egyelőre szórólapokon kérde­zik meg az embereket, így a hónap végére már kész tények elé lesz állítva az önkormányzat. Ugyan­akkor a TIGÁZ felé kéréssel for­dultak, készítsenek egy gazdasági számítást, megállapítva azt, hogy a Jászságból, avagy a Tiszán át, Törökszentmiklós-Fegyvemek irányából érkező gáz kivitelezése lenne-e gazdaságosabb. sdv sebe idv ÍP íp íp A tavalyi esztendőben az önál­lóság mellett anyagi gondokkal küzdött az önkormányzat. Ennek enyhítése érdekében vállalkozás­ba kezdett: húsboltot, illetve vágó­helyet, pékséget, valamint bisztrót üzemeltet, ezenkívül átvette az áfésztöl a gyermekétkeztetést (utóbbi kiszállt a ringböl), és a közétkeztetéssel is ö foglalkozik, valamint különféle eszközöket vá­sároltak szennyvíztisztításra. Az 1989190-es tanév eredményéhez tartozik, hogy Hunyadfalván bein­dították az alsó tagozatos oktatást. $$ Az elmúlt évben mintegy 60 millióból gazdálkodott az ön- kormányzat, idére ez az összeg körülbelül 58-60-ra „olvadt”. Persze hozzá kell számolni az időközbeni inflációt, így a jelen­legi pénz az intézmények szinten tartására lesz elegendő. Tavaly nyárra a Tisza-tó közel­sége és a Németországból érkező kerékpárturizmus fellendülése vé­gett vízzel és elektromos energiá­val, szennyvíztárolóval ellátott kemping-sátorozóhelyet hoztak létre a Tisza-parton körülbelül egymillió forint befektetéssel. A fejlesztés ezzel nem ért véget. ák Napirenden az iskolai helyzet. A hunyadfalvi osztályok létrehozá­sa mellett Kőtelken három tante­remben a felújítás mellett kialakí­tották a központi fűtést. A tervek között egy öttantermes iskola épí­tése szerepel (25-30 milliós költ­ségvetéssel), amely segítségével megoldható lenne a cigányság kis­csoportos foglakoztatása. Alaku­lóban van az idegen nyelv oktatása is, egy német-magyar kettős ál­lampolgárságú hölgy diplomájá­nak a honosításafolyamatban van, de ettől függetlenül már most is ö foglakozik a némettel. Aki élő kecsegével szeretné meglepni szeretteit, jobb, ha fel­keresi a kőtelki tavakat, vala­mint az élő és a Holt-Tiszát, hi­szen állítólag ott a legbőségesebb a „termés”. A sporthorgászok egyesülete már most is jelentős, 220 fős tagsággal rendelkezik, s a jelentkezési kedv továbbra sem csappan. De ha valakinek más fajtára fáj a foga, eláruljuk, a Tisza vizén kívül három saját kezelésű, intenzíven halasított tóval rendelkezik az egyesület. Új gyógyítóeljárás Az isztambuli kapcsolat Szakmai tapasztalatcsere céljá­ból a szolnoki tüdőkórházban járt professor Seyhan I. Celikoglu az isztambuli egyetemről. A bron- chológus professzor már régóta bevezetett egy újfajta eljárást a hörgőrákban szenvedő betegek ke­zelésére. A hörgőben keletkezett daga­natnak ugyanis az a veszélye, hogy nő, és a beteg megfullad miatta. Nyugaton elterjedt kezelési mód, hogy ezeket a daganatokat lézerrel „elfüstölik” - de ennek az eljárás­nak is vannak szövődményei, és a beteg bele is halhat. Az isztambuli orvos egy újfajta eljárással kísérletezett. A hörgő­ben látható (szemmel látható) da­ganatot 3 naponta, hetente meg­szólja. Az injekcióstűvel egy gyógyszerkombinációt juttat a da­ganatba. Az eredmény: a daganat nem nő tovább, sőt összehúzódik. Az isztambuli professzor egy londoni konferencián számolt be eljárásáról és tapasztalatairól. A konferencián részt vevő dr. Mucsi Imre, a szolnoki tüdőkórház osz­tályvezető főorvosa elhatározta, hogy itthon ő is alkalmazni fogja ezt a módszert. A gyógyszerkom­bináció nem drága, a beteg életét meg lehet menteni vele, és nem kell a páciensnek befeküdni a kór­házba, hiszen a beavatkozás ambu­lánsán elvégezhető. Az osztályon a vezető főorvos és helyettese, dr. Czifra Mária al­kalmazza a módszert. Az isztam­buli professzor most azért látogatta meg az osztályt, hogy tapasztalatot cseréljenek, megnézze, itt hogyan, milyen eredménnyel vezették be az eljárását. A professzor több mint 30 or­vosnak és nővérnek tartott video­film-vetítéssel egybekötött elő­adást és konzultációt. „ITT VANNAK A SZÜRKÉK!” Ufójárás Nagykörűn íj i Nagykörű talán egyszer nem­csak a cseresznyéjéről lesz híres, hanem azokról a furcsa jelensé­gekről is, amelyeket különböző életkorú, foglalkozású és intelli­genciájú lakosok észleltek, észlel­nek már egy idő óta. Különleges fény-, hangjelenségekről, találko­zásokról szólnak ezek az esetek. A községben járva kiderült, hogy ezek az észlelések bizony már évek óta tartanak. De az em­berek hallgattak róla. A némaság­nak sok oka lehet. Például az, hogy vidéken kevésbé foglalkoznak ilyen témákkal. Vagy az, hogy évekkel ezelőtt bizony még a váro­sokban se igen foglalkoztak velük, hiszen az információk nem áram­lottak olyan szabadon, mint mos­tanában. Ráadásul a pártállam ma­terialista (egyesek szerint: vulgár- materialista) ideológiájának lég­körében ugyancsak furcsán néztek volna arra, aki mindenféle fényes gömbökről, netán a szobájában éj­jel megjelenő szürke kis ember­kékről beszélt volna. Ez nem repülőgép volt! Amiért ez a téma most felforró­sodott Nagykörűn, az az a tény, hogy az utóbbi hónapban igencsak megszaporodtak ezek a különle­ges jelenségek, sőt van olyan falu­beli lakos, akivel szinte minden­nap történik valami. A furcsa jelenségeket észlelők felkutatásában ifjú Barát József volt segítségemre. A hölgy, aki velem szemközt ül, azt szeremé, ha nem írnánk meg a nevét. Történetét így meséli el:- Január kilencedikén, este fél nyolckor érdekes zúgást hallottam a kazánház körül. Kimentem az udvarra, és szemmagasságban, a fák között egy vörös gömböt lát­tam. Odahívtam a családot. A gömb közben emelkedett fölfelé. Búgócsigaszerű zúgást hallottunk. Akkor már egy kék gömb is látható volt. Végül már hat-nyolc, egyfor­ma nagyságú, fényes; kék, na­rancssárga és vörös színű gömböt láttunk. Amikor elértek egy bizo­nyos magasságot, leugrottak és el­tűntek a szemünk elől. A gömbök nem önállóan, egymástól függetle­nül mozogtak, hanem egyszerre, mintha valamire rögzítették volna őket. Az egész nem tartott tovább tíz-tizenöt másodpercnél. De biz­tos, hogy nem repülőgép volt, én még ilyet nem láttam. A férjem is ezt mondta. A gyerek egyébként le is rajzolta. Egy férfi, aki szintén nem akar­ja elárulni a nevét:- Hat-nyolc éve történt. Egye­dül voltam otthon, június eleje le­hetett. Hajnal 2 óra felé felébred­tem arra, hogy nem bírok meg­mozdulni. Két-három alakot lát­tam az ágyam fölé hajolni.- Hogy néztek ki?- Csak halványan láttam őket, a kontúrokat. Arra emlékszem, hogy az arcuk fehéres színű volt. Százharminc-százötven centimé­ter magasak lehettek. Rám paran­csoltak, hogy nem szabad fölkel­nem, ne mozduljak.- Mit mondtak?- Nem beszéltek. Nem úgy pa­rancsoltak rám, hogy mondták volna. Meg akartam fogni az ágy szélét, de nem bírtam. Végül sike­rült fölkelnem, de akkor már senkit nem láttam ott. Rettenetes fáradt­ságot éreztem. Volt még egy másik esetem is. Mintha lettem volna valahol, de nem tudom, hogy hol, és ott ültek velem szemben egy helyiségben.- Hol?- Nem tudom. Egy helyiségben. Kérdeztem, hogy honnan jöttek.- És megmondták?- Nem. Nem tudom. Részletek­re emlékszem csak. Beszélgetésünk azzal ér véget, hogy a férfi vállalkozna regresszi­ós hipnózisra, hátha akkor sikerül többre visszaemlékeznie, és meg­tudnia, mi is történt vele valójá­ban. Egy másik fiatal hölgy:- Én alakokat nem láttam, csak különleges jelenségeket tapasz­taltam. Karácsony másnapján ebéd után lepihent a család. Én fölébredtem, és azt éreztem, hogy nem tudok megmozdulni. A többi­ek ugyanakkor mocorogtak körü­löttem. Segítséget akartam kérni, de nem bírtam megszólalni. Aztán elmúlt, és én nagyon nagy fáradt­ságot éreztem. S Aram nélkül ráz a vasaló Januárban egymás utáni éjsza­kákon fölébredtem. Egyszer egy zöld gömböt láttam a fejem fölött, amely háromszög alakú lett, és ki­ment a szobából. Máskor egy na­rancssárga gömb volt a fejem fö­lött. Kiderült, hogy azon az éjjelen a férjem is látott egy kúp-henger alakú szerkezetet a hálószobában. Egyik éjjel felébredtem, hogy a hálószoba ajtóból két narancs- sárga szem néz engem. Fölsikítot­tam, és felkapcsoltam a villanyt, de nem volt ott senki. Egy másik alkalommal a tévét néztem este otthon. Éreztem, hogy zsibbad a fejem hátul, miközben a tévé és a csillár fénye fokozatosan elhalványult. Később megkérdez­tem, a szomszédoknál nem tapasz­taltak ilyet. Megtörtént az is, hogy megrá­zott a vasaló és a porszívó, de nem azon a kezemen keresztül, ame­lyikkel fogtam, hanem a szabad kezemen át. Ráadásul a vasaló nem is volt még áram alatt, amikor megrázott. A férjem meg is nézte a fázisceruzával, és nem volt ben­ne áram. A négyéves gyerekemmel is furcsa dolgok történhettek. Már három éjjel észrevettem, hogy ül az ágyban, reszket, nyitva a szeme, és nézi az ajtót. De közben alszik! Ráztam, hogy ébredjen föl, de nem ébredt föl. Csak az utolsó esetben sikerült felébresztenem. (Folytatjuk) Paulina Éva Helyünk Európában Az utóbbi időben ismét fel­erősödtek a jóslatok arra nézve, hogy Magyarország mikor lesz az Éurópai Unió tagja. Felelős nyugati politikust idéznek az új­ságok, mely szerint például az évezred végéig az EK-nak 20 tagja lesz, köztük a „visegrádi hármak’ ’ is. Hogy ez valóban be- következik-e, erre nézve csak jóslatokba lehetne bocsátkozni. Azonban reálisabbnak tűnik Ba­lázs Péternek, az NGKM főosz­tályvezetőjének véleménye. A továbbiakban ezt ismertetjük. A csatlakozás vonatkozásában a kiindulópont mindenképpen a háromszintű integrációs struktú­ra. Az első és a legfejlettebb szint az Európai Közösség. A második szint az Európai Gazdasági Tár­sulás, amelybe az előbbi szint 12 tagján kívül az EFTA-tagok tar­toznak. Itt olyan országok talál­hatók, mint Ausztria, Svédor­szág, Finnország és mások. A harmadik szint - elsősorban az EK-hoz kapcsolódva - a társulási szerződés, amelyet Magyaror­szág is aláírt. Az EK esetében a bűvös dá­tum 1993. január elseje, amikor a korábban 1992-re jósolt egysé­ges belső piac megteremtődik. Magyarország viszonya ehhez egyértelmű. A közösség ugyanis nagy sebességgel távolodik tő­lünk, viszont az egyetlen cent­rum, amely felé törekedni kell. Az azonban nem valószínű, hogy a közepét belátható időn belül elérjük. Az EGT 19 európai ál­lam szervezete, amelynek vi­szont még a szerződése sem nyil­vános. Osztrák elemzések sze­rint a teljes tagság lehetőségei­nek mintegy 60 százalékát rep­rezentálja, köztük a négy „alap- szabadságot’ ’, az áruk, a szolgál­tatások, a tőke, a munkaerő sza­bad áramlását. Nincs benne vi­szont vámunió, csak szabadke­reskedelem. Ezzel egy dogma látszik megdőlni, mi szerint nincs integráció vámunió nélkül. Most úgy tűnik, mégis lehet, s ráadásul ehhez még bürokrácia sem szükséges. Ebből tehát az EFTA került ki győztesen - húzta alá Balázs Péter. Az EGT meg­kerüli továbbá a közös agrár- rendtartást, megtartva mindenki­nél a sajátját. Ez is egy botrány­forrással kevesebbet jelent. De kimaradnak a válságiparágak is, s így nincs közös költségvetés sem. A vámunió hiánya miatt itt a külkapcsolatok sem jelennek meg. Mindez tehát igen vonzó lehet Magyarország számára, de van egy bökkenő: belépés csak EK- és EFTA-tagoknak lehetsé­ges. Az út tehát valamely szerve­zeten keresztül vezet, és egyálta­lán nincs kizárva, hogy ez az EF­TA legyen. Számunkra azért is járható út, mert amíg az EK-val nincs, addig Ausztria révén az EFTA-val van közös határ. Rá­adásul közismert Ausztria belé­pési szándéka az EK-ba. Ha ez megtörténik, itt is lesz egy sza­bad hely. Lényeg, hogy az EK- csatlakozás dogmatikus erőlteté­sét el kellene felejteni. Mindeb­ben segíthet az is, hogy a szak­emberek rájöttek, hogy nem elég csak az EK-val megkötni a sza­badkereskedelmi szerződéseket, hanem az EFTA-val is. A törö­kök már kötöttek, folyik a tár­gyalás Izraellel és a „visegrá­diakkal” is. Ez önmagában to­vábbi gondolatébresztő volt, mert az utóbb említettek közötti szerződés fontosságára is felhív­ták a figyelmet. Valószínű, hogy a volt KGST-országok jövője is ez lehet, ha elérik a megfelelő gazdasági fejlettségi szintet. Magyarország tehát megkö­tötte a szabadkereskedelmi tár­sulást az EK-val, tárgyal az EF­TA-val - amellyel hasonló szer­ződést szeretne megkötni -, a „visegrádiakkal”, Törökország­gal és Izraellel. De mit is jelent mindez a gyakorlatban? Minde­nekelőtt a vámok, a mennyiségi megkötések leépítését. Minden­nek általában 10 év alatt kell vég­bemenni az EK esetében, s talán az EFTA-nál is, Magyarország javára aszimmetrikusan. A part­nerek a termékek többségében azonnal leépítik az akadályokat, Magyarország pedig három ko­sárban, tíz év alatt. Az első kosárban lévő ver­senyképes termékeknél is három év a határidő. A szerződés továb­bá tartalmazza a verseny közve­tett akadályoztatásának, a piacra jutással való visszaélésnek tilal­mát, valamint a piacvédelmi in­tézkedéseket. Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Törökország­gal nyilvánvalóan más a helyzet. Minthogy hasonló fejlettségű or­szágokról van szó, a keret lehet azonos, de a tartalom nem. Itt az aszimmetria helyett a tökéletes ekvivalenciát lehet célul kitűzni, amit megoldani nem lesz köny- nyű. Végeredményként tehát 1993 .január elsejétől, ha minden összejön, külkereskedelmi for­galmunk 70 százaléka már a sza­badkereskedelmi egyezmények szerint bonyolódhat. A volt KGST-országok és a fejlett ten­gerentúli országok, USA, Kana­da, Japán stb., akik külkereske­delmünk további 20 százalékát adják, a legnagyobb kereskedel­mi kedvezmény által érintett te­rületek. A maradék 10 százalé­kot a fejlődő országok teszik ki, ahol mi adunk kedvezményeket. Visszatérve Európára, az igazi verseny a szerződések hatása­ként mintegy négy év múlva vár­ható. Erre fel lehet s kell készül­ni. Viszont ha azt kibírjuk, gon­dolkodhatunk az EK-tagságon is. Füle István Holnap Valentin napja! Szeressünk, hogy szeressenek „Köszöntöm Önt, és min­denkit, akit szeret!” Beval­lom, engem szíven ütött, meghatott e mondat. Ezzel zárta köszönőlevelét a fegy­vernek! református lelkész, akinek - kollégám távollété­ben - én postáztam lapunkat, melyben a vele készült inter­jú megjelent. Megdöbben­tett, váratlanul ért, hisz az ilyesmiért nem várunk kö­szönetét. Mégis úgy éreztem, szívből szóló jókívánságot kaptam. Kicsit elgondolkodtam, milyen igazi tartalom nélküli a mi „jó napotunk”, „vi­szontlátásunk”. Valóban jó napot kívánunk-e a másik­nak, szeretnénk-e tényleg vi­szontlátni őt, vagy szinte csak észrevétlenül csúszik ki szánkon? Szándékosan nem emlegetem rohanó világun­kat, melyre sok mindent ráfo­gunk mentségül amiatt, hogy saját magunkat is nyugtatgas­suk - nincs elég időnk foglal­kozni szeretteinkkel, sző­kébb környezetünkkel. A mai technikai fejlődés lehetősé­get teremt a rohanásra, a min­dennapért való küzdelem so­dor az árral bennünket, de tudni kell néha kilépni a kül­világ zajából. Az ezüstösen ^ csillogó Hold az égen, a szik­rázó napsütés, a fények ezer­nyi játéka, egy apró kis virág - mind-mind azért vannak, hogy mi igenis jól érezzük magunkat a világban. Persze tudom, ez még nem elég, eb­ből nem lehet megélni, de úgy gondolom, ha „vevők” vagyunk ezekre a pillanatok­Valentin-napi üdvözlőlap a múlt század végéből ra, könnyebb elviselni az élet szükségszerű, „prózai” dol­gait is. S hogy mindezek miért ju­tottak eszembe? Aktualitást ezeknek a gondolatoknak a holnapi nap ad. Február 14-e Valentin napja. Igaz, hazánk­ban nem igazán elterjedt szo­kás, de külföldön évszázados hagyományai vannak. Angli­ában például 1476 óta dívik, amikor is az emberek Szt. Bá­lint (Valentin) tiszteletére ap­ró ajándékkal, üdvözlőlappal lepik meg szeretteiket. Akit sorsolás útján hitük szerint a végzet erre kijelölt, vagy aki­vel e napon legelőször talál­koznak, Valentin néven szó­lítják, megajándékozzák, s attól fogva egy éven át kitün­tető figyelemben részesítik, s mintegy kiválasztottjuknak tekintik őt. Jó ismerősök közt tréfás ingerkedések is kísérik e napot. Az utóbbi időben új­ságok hirdetési rovatában kü­lön helyet szánnak a Valen- tin-napi üdvözleteknek. A Valentin név nálunk csak néhány éve kapott he­lyett a naptárban, tulajdon­képpen a Bálint régebbi, né- metes alakjának átvételéről van szó. Holnap tehát Valen­tin napja! Itt a ragyogó alka­lom, tisztelt hölgyek és urak, lepjék meg kedvesüket, is­merőseiket egy kis ajándék­kal, ünnepeljék e napot, fel­edjék - ha rövid időre is - gondjaikat. Mert ha szeretet nincs, hiábavaló minden. Szabados Krisztina ______________________J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom