Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-13 / 37. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. FEBRUÁR 13. Startra kész az anyanyelvi központ Szolnok város és az egész megye szellemi rangjának növekedését jelentősen elősegítheti a Verseghy Ferenc Anyanyelvi Központ létrehozása. Ezt 1990. november elsején kezdeményeztem az Új Néplap hasábjain, azóta sok lelkes támogatót sikerült megnyerni az ügynek. Közöttük van Ferenczi György is, mint a megyei közgyűlés általános alel- nöke. Az anyagi feltételek szűkösségét figyelembe véve úgy tervezzük, hogy több szakaszban, fokozatosan alakítjuk ki az új intézményt. Az eredeti elképzelés a megbeszélések, viták folyamán új elemekkel gazdagodott, és apránként közeledik a megvalósuláshoz. Végső formáját tulajdonképpen majd működés közben lehet kimunkálni - az igényektől és a reális lehetőségektől függően. Egy előzetes ütemterv azonban máris rendelkezésünkre áll, a kollektív bölcsesség eredményeként. Sok tényezőtől függ, hogy ez milyen módon és milyen mértékben valósul meg, de mostani nyers, vázlatos formájában is igényt tarthat a társadalom figyelmére. Ezért néhány lényeges elemét a következőkben ismertetem. A javaslat szerint 1992. márciustól a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban jönne létre (a jelenlegi munkatársi gárdából kialakítva) egy háromfős anyanyelvi munkacsoport. Ok szervezetileg és gazdaságilag egyaránt az anyaintézményhez tartoznának, 1994. december 31-ig. Eme első szakasz tevékenységére a tartalmi és működési elvek kidolgozása, a megyén belüli kapcsolat- rendszer kialakítása, az igények felmérése, az információk gyűjtése lenne a jellemző. A fontos feladatok között említhető az országos, központi intézményekkel való együttműködés kezdeményezése és erősítése. Megyén belül főként az iskolákkal, a köz- művelődési könyvtárakkal és a nyelvművelő körökkel, klubokkal alakítanánk ki rendszeres munkakapcsolatot. A munkacsoport szakmai bázisát a megyében főként az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alkotják. A csoport részt venne a Verseghy-kultusz folyamatos gondozásában, a magyar szakos tanárok anyanyelvi továbbképzésében, a tanulók magyar nyelvi versenyeinek, vetélkedőinek előkészítésében, az anyanyelvi pályázatok meghirdetésében, az évenként megtartott anyanyelvi hét programjainak kidolgozásában, az anyanyelvi kultúra fejlesztését szolgáló megyei tevékenység elemzésében, népszerűsítésében. Ehhez természetesen kérni fogják a pedagógusok, a könyvtárosok, a közművelődési szakemberek szakmai segítségét és erkölcsi támogatását. A sokrétű feladatok megoldásában - fel- tételezésünk szerint - részt vesznek majd az egyetemek és a főiskolák anyanyelvi tanszékei, intézetei is. Az anyanyelvápoló tevékenység magasabb szintre emelése, a módszertani munka továbbfejlesztése és a hatókör bővítése érdekében, 1995-től valószínűleg szükségessé válik, hogy önálló intézményként kezdje meg működését Szolnokon az anyanyelvi központ. Továbbra is szoros kapcsolatot tartana a megyei könyvtárral és a megyén belüli oktatási, kulturális intézményekkel, ámde tevékenységi körét fokozatosan kiterjesztené az egész országra, sőt bizonyos mértékig a határainkon kívül élő magyarok anyanyelvi, irodalmi kultúrájának gondozását is segítené - nemzetközi megállapodások alapján. Mindez most még csak javaslat, amely azonban a szükségletek és a lehetőségek figyelembevételével készült. Változhat, módosulhat, de egyre nagyobb az esély, hogy az elképzelés valamilyen formában hamarosan testet ölt. Az természetes, hogy a teljes megvalósulás felé vezető út hosszú lesz és rögös, ám ez nem szegheti kedvét azoknak, akik az ügyet fontosnak és támogatásra méltónak tekintik. Kópiás Sándor \ Köszönet V _________________________________________________________ A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mozgássérültek Egyesületének kunszentmártoni csoportja köszönetét mond mindazon intézmények, vállalatok vezetőinek, akik a Néplapban nemrég közölt felhívásukra odafigyeltek, és a súlyosan mozgássérült kisfiúnak írógépet adományoztak vagy ajánlottak fel. Emellett köszönetüket fejezik ki Győri Imre autószerelő kisiparosnak, aki vállalta - immár egy éve -, hogy folyamatosan, igény szerint karbantartja az ugyancsak mozgássérült Bódi Gergely Hycomat típusú személygépkocsiját. Zajlik az élet a pébégáztelep körül Az útfelügyelet által a padkára tornyozott földkupacokon túl, a szeméttelep üvegcseréphegyein innen, van egy pébételep, ami éjszaka sötét, mint az Északi- sark - téli napfordulókor, és a sarkon sincs közvilágítás. Kocsival is ritkán járnak erre, talán tapintatból, nehogy megzavarják a palacktolvajokat. Ezt a helyet, Jászjákóhalma szélén az Isten is pébégáz-cseretelepnek teremtette; fennállása óta több mint harminc éjszaka „cseréltek” közel ötszáz palackot. Még a telep vezetője sem kellett hozzá, hiszen a raktár falának vastagsága vetekszik a májkrémes dobozéval, nyitó meg csak akad az embernél, ha már arra jár éjszaka. Hanem egyszer a polgármester meg a körzeti megbízott összesúgott-búgott: hamuban sült pogácsát raktak a Skoda hátuljába, és elindultak szerencsét próbálni. A jegyző is kapta az antidigitális telefont - kezében is maradt iziben a kurblija -, és körbetelefonálta a fél országot. Ok naivan - hármacskán - azt hitték, simán beviszik a pébételepet a falu kellős közepére. - Nem addig a’! - mondta a TIGÁZ. Ha az önkormányzat leszurkol hárommilliót, akkor elviheti a rozzant bodegát, ami a TIGÁZ tulajdona. De egyébként fontolgatják, hogy a palacklopásból származó kárt meg kellene felezni az önkormányzattal. Ugye logikus? Esetleg megengedik, hogy a rozoga bódéjukat súlyos összegért elvigyük, de legjobb, ha ott marad. Mit szólnának az éjszakai „vendégek”, ha üres kézzel kellene távozniuk? A lakosság meg elvégre nem a TIGÁZ-t szidja, hanem a „tehetetlen” polgármestert - önkormányzatostul, jegyzőstül, káem- béstül együtt. De azért ők is derülnek néha, mert Horton meg Hajdúszoboszlón is összevissza beszélnek, és nem mindig találják el, hogy a másik éppen mit talál ki a probléma megoldása ellen. Hát így zajlik az élet az elvarázsolt pébételep körül. A palacktolvajok pedig azóta is árulják a cuccot, hacsak orgazdát nem találtak. Fodor István Jászjákóhalma „Sem az adóhivatalnak, sem a tejiparnak nem tartozom!” Megdöbbenve olvasgatjuk az újságban a tejiparról szóló cikkeket. Többek között fi Szolnoki Tejipari Vállalat igazgatójának legutóbbi tájékoztató válaszát, amit a Cáfol a tehéntartó cím alatt adott (II. 3-án) a szolnoki Balázs Béláné tehéntartó társunknak. Sajnos csak megerősíteni tudjuk, hogy a kistermelőknek nem emelték a tej felvásárlási árát. Sőt, most hoztak egy határozatot, mely szerint ha a a tejpénzkifizetés összege meghaladja a 20 ezer forintot, adóalap-előlegként 20 %-ot vonnak le belőle. Az erről szóló nyilatkozatot természetesen nem írtam alá, mert az eljárást nem tartom jogosnak. A tejbegyűjtőnk azonban azt a felvilágosítást adta, hogy akkor nem kapom meg a részemre járó összeget... (Az új rendelkezés szerint a kistermelők 20 ezret meghaladó tejpénzéből 0,5 % adóelőleget vonnak, így a levelében említett 20 % bizonyára félreértésen alapul. Az előleget utólag lehet visszaigényelni, ha az éves árbevétele nem haladja meg a 750 ezer forintot. A szerk.) Senkinek nem tartozom: sem az adóhivatalnak, sem a tejiparnak, és tudomásom szerint 750 ezer forintig adómentes vagyok, így tehát az a véleményem, hogy most már a túlkapás tetőfokánál tartanak. Helyettem se karácsonykor, se újévkor még nem etette meg a jószágaimat senki, ezért kérem, hogy a tejipar ugyanolyan becsülettel fizesse ki a pénzemet és járjon el velem szemben, mint ahogyan én 13 éve leadom a tejet. Végezetül arra kérem az igazgató urat, hogy a kistermelők részére mihamarább tartson gyűlést, ahol egyeztetni tudjuk a véleményünket. Demecs László Rákóczifalva Pillanatkép az iparosbálról Bárányt, kakast is lehetett nyerni Már hagyomány, hogy Jászjákóhalmán minden február első szombatján tartják az iparosok bálját. így volt az idén is, amikor a jó hangulathoz semmi sem hiányzott, és hajnalig tartott a vigadalom. Farkas Andor zenekara szolgáltatta a talpalávalót, a finom vacsoráról pedig a fürge vendéglátósok gondoskodtak. Az est egyik fénypontjának a tombolahúzás számított, melyen kakast, bárányt és sok-sok értékes ajándékot lehetett nyerni. A képen Muhari Ottó, a község egyik leghíresebb asztalosdinasztiájának neves képviselője, amint a család hölgy tagjai kíséretében mutatja az IPOSZ-felirattal díszített nyereménytárgyat, a megehető kulacsot. (Az eseményről F. I. olvasónk számolt be - saját felvételével.) Pofára adják a sört a vállalkozónak? Mélységes felháborodásomban fogtam tollat, mint a törökszentmiklósi „Bambusz” büfé vezetője, és kérem, hogy a Kőbányai Sörgyárnak, valamint a szolnoki kirendeltségének feltett kérdéseimet szíveskedjenek a lapban megjelentetni, melyek a következők: 1. A rolnizott aprópénz a söriparnak már nem pénz? 2. Az, akinek csak aprópénze van, már nem ember? 3. Milyen jogon lehet valakit „feketelistára” tenni, amikor a vállalattal (söriparral) szemben egy fillér tartozása sincs? Megjegyzem, a budapesti központ kereskedelmi vezetőjéhez is hiába fordultam, ugyanúgy nem foglalkozott a problémámmal, ahogyan a szolnoki kirendeltségük sem; üres szöveggel válaszoltak, holott mindig készpénzes vásárlójuk voltam! - írta többek között B. Tóth György vállalkozó, nagy- és kiskereskedő Törökszentmik- lósról. Sorai után nem kétséges, hogy olvasónk és a „sörösök” között némi vita támadt. Miért ne tisztázhatnánk a nyilvánosság előtt? Talán tanulságos lesz. A „Bambusz” büfé vezetőjének sérelmére, kérdéseire Farády Kálmántól, a Kőbányai Sörgyár szolnoki kirendeltségének igazgatójától kértünk választ. íme: Megrendelőinktől időnként elfogadjuk a rolnizott aprópénzt, de ha valaki rendszeresen ilyennel akar fizetni, arra kérjük, más módon egyenlítse ki a számlát, de azt mindenképp elvárjuk tőle, hogy papírpénzzel is fizessen. B. Tóth Györggyel képtelenek voltunk megérttetni, hogy a napi másfél milliós forgalmunk mellett nem tudunk töménytelen mennyiségű aprópénzzel bajlódni. Kérésünknek, felszólításunknak makacsul ellenállt, sőt durván fogadta; több ízben vitatkoznunk kellett vele. Előfordult, hogy a részére kiszállított sört nem vette át, más alkalommal a hivatalos számla aljára - az igazgatónak címezve - azt írta, „Ha a rolnizott pénz nem elfogadható, sz.-ja össze magát”! No ezek után, s tulajdonképpen a tűrhetetlen magatartása miatt szakítottuk meg vele a kapcsolatot - még tavaly. Sajnálom. Segítettek, hogy segíthessenek Nemrég gyűjtést indítottunk, hogy testvérvárosunk, a nagybányai RMDSZ részére televíziót, videót vásároljunk. Ezzel is szerettük volna a szervezet látogatottságát növelni. Kéréssel fordultunk a nyugdíj sokhoz és a város oktatási intézményeinek dolgozóihoz, hogy erejükhöz mérten támogassák a gyűjtési akciónkat. Örömmel írhatom, hogy az összegyűlt pénzből tévét és egy szintetizátort tudtunk vásárolni. Köszönetét mondunk a Nyugdíjasok Kulturális Egyesületének, a szolnoki nyugdíjasklub tagjainak, valamint a pedagógusok nyugdíjastagozatának, a szolnoki Kassai Úti Általános Iskolának, a Verseghy Gimnáziumnak és a Liget Úti Általános Iskolának adományaikért, önzetlen segítségükért. Egyben ezúton szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét arra, hogy a Pedagógus Szakszervezet szolnoki nyugdíjastagozata a hónap minden második hetében klubfoglalkozást tart a városi művelődési központban. (Február 12-én, du. 16 órakor tartottuk az elsőt.) Minden régi és új tagtársunkat szeretettel várunk. A nyugdíjastagozat vezetősége nevében: Ferencz Tiborné Hozzászólás cikkeinkhez Szeretnék letörni a fűtési költséget Az Új Néplap február 6-i számában megjelent, „Önkormányzati tanácskozás az olcsóbb távfűtésről” című cikkre a következőkben kívánok reflektálni: Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata is meghívást kapott a február 15-én, Gödöllőn tartandó TÁVHŐ FÓRUM-ra, melyen szakemberekkel képviseltetjük magunkat. A fórum aktualitását az adja, hogy az állami árkiegészítést 1991. október elsejével megszüntették. Az alkalmazott magas hőszolgáltatási díjak (amit nem az érintett önkormányzatok, hanem az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állapított meg) már-már elviselhetetlen terhet jelentenek a fogyasztóknak. Az önkormányzat szándéka a város területén az, hogy a lakossági hőszolgáltatási terhek tovább ne növekedjenek, illetve mi magunk is keressük azokat a megoldásokat, melyekkel a költségek csökkenthetők - remélve az ármegállapítás önkormányzati kompetenciáját. Véleményünk szerint azonban rövid távon - jelentősebb műszaki beavatkozások és költségráfordítás nékül - nincs realitása annak, hogy Szolnok városában a cikkben említett nagyságrendű - 600-800 Ft/hó - megtakarítás elérhető legyen. Bízom abban, hogy a tanácskozást követően, az ott elhangzottakról, valamint a szakembereink által javasolt megoldásokról a város lakosságát részletesen tájékoztatni tudjuk. Buday György alpolgármester A Pályaválasztási iránytűhöz Az Új Néplap január 23-i mellékletében intézetünkről adott tájékoztatóhoz az alábbi kiegészítést fűzöm: A törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban az 1992/93-as tanévben két hagyományos gimnáziumi osztály indítását tervezzük, hetven tanulóval. Az egyik osztály emelt szintű angol és német nyelvet választhat. Feltétele az előképzés és a 4,5 feletti tanulmányi eredmény. A másik osztály általános tantervű. Az oktatott idegen nyelv: angol, német, orosz, francia, latin, s az emelt szintű képzésben részesülők ezek közül választhatnak másodikat. (A hagyományos gimnáziumi tanulóknak nem kell felvételi vizsgát tenniük.) A III. osztálytól kezdődően fakultációs lehetőséget biztosítunk minden elméleti tárgyból - meghatározó a továbbtanulási szándék. Gyakorlati fakultáció - választás alapján: gépírás, gépipari műszaki rajz és postaforgalmi kezelés. E tárgyakból IV. év végén, az érettségi vizsga keretében vagy azon túl minősítő vizsgát lehet tenni. Folytatjuk a már megkezdett nyolcosztályos gimnáziumi képzést, és a jelentkezők számára áprilisban felvételi vizsgát tartunk magyar irodalom - szövegértés, értelmezés, helyesírás és matematika tárgyból. A jelentkezést nem kötöttük tanulmányi eredményhez. Ide várjuk Törökszentmiklós és körzetének tanulóit, s arról is tájékoztathatom az érdeklődőket, hogy mind a hagyományos, mind a nyolcosztályos gimnazisták részére kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani. Lukács Ferenc igazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné