Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
Megyei körkép 1992. JANUÁR 6. KOTTAFEJEK RÁNTVA Szórakoztató zene alacsony hangerővel A szolnoki Tisza Szállóban esténként megszólal egy sör-, borízű hang. Magas is tud lenni és mély is. - A négy oktávot bármikor bemutatom - mondja Piki. - Engem mint énekest ismernek jobban - fűzi hozzá az ismert, Távolodom című sláger szerzője, akinek a személyigazolványába egyszerűen csak a Kerekes József nevet jegyezték be. Most a gitár nyakát fogja, de korábban dobolt. Gazdag múlt áll mögötte. Tizenhárom éves kora óta zenél. Játszott többek között az East együttes ősében, az Angyalokban, azután a szolnoki Fantomban. Jelenleg a szálloda alkalmazza. Nem tudja ő sem, mit hoz a jövő. Lesz-e még olyan szórakozóhely a megyeszékhelyen, ahol igényt tartanak az élő muzsikára. Ha igen, ő ott lesz.- Pedig most jön újból divatba a régi zene - jegyzi meg. - Kedveltek az ötvenes, de még a húszas évek dalai is. Kár a zenészeknek panaszkodni arra, hogy nincs közönségük. A pénz kevés a szórakozásra! A vendéglátásnak erre a hagyományos módjára igenis van igény. Mást ne mondjak, ebből élnek meg a „lagzisok ” is, akik a régi nótákat újítják fel. Én elfogadok minden stílust és műfajt. Meg lehet szerettetni a kevésbé színvonalas szerzeményt is, csak jól kell játszani. Egyébként meg az sem mindegy, hogy miként mutatják be a dalokat. Azokat elő is kell adni. Ha úgy hozza a helyzet, színészkedni kell, uram bocsá’, bohóckodni. Lehet ugyanis, hogy ezt „veszi” a nép. Talán nem is figyelnének arra, ha melléfognék a húrnak. Nincs szabad szilveszter Sok dal kottáját nehéz megkapni nálunk. Sokszor magnetofonról „szedik le” a számokat, szövegeiket Svájcból vagy Németországból szerzik. Főként angol és - a vendégek miatt - német slágerek szerepelnek a repertoárjukon. A hazai zene egyre kevésbé kell. Másrészt hol vannak már a magyar vendégek? A muzsikus áll a pódiumon, s tudja, mikor kerül a figyelem központjába, vagy mikor kell könnyű háttérzenét adnia. Ebéd vagy vacsora közben nem szerencsés a produkciót olyan vehemenciával előadni, hogy kilötyögjön a kanálból a leves. Azután, amikor már emelkedik a hangulat, akkor csapnak a húrokba.- Reggel jövök, és hajnalban érek haza - tér ki Piki saját időbeosztására. - Délelőtt írjuk a nótákat, ugyanis rengeteget kell tanulnunk ahhoz, hogy jók lehessünk. Egy dal „kiírása” nem kis dolog. A vendéglátószakmában megtanultam, hogy minimum négy szólamban hangozzék a vokál, de három énekes legalább kell. Fontos, hogy a közönség úgy érezze, az eredetit hallja. Nemcsak a hű utánzás a lényeges, fontos, hogy legyen egyéni íze, sőt, ajánlatos beleszőni a számokba improvizatív elemeket is. Az éjszakázás természetes velejárója ennek a szakmának. Kerekes József majd harminc éve éli ezt az életet. Ez idő alatt nem volt szabad szilvesztere.- Ha ezért a melóért nem kapnék pénzt, akkor is játszanék - váltunk egy fontos témára. - Ez nem munka számomra. Szeretem a zenét. A saját szerelésem áll a színpadon. Nem olcsó mulatság a hangszervásárlás. Van úgy, hogy fizetést nem is adok haza. Legutóbb például vettem egy hegedűt, most azon akarok tanulni. Tóth László négy éve hagyta abba a vendéglátós zenét, most egy hangszerüzlet tulajdonosa. Nem véletlenül hangsúlyozza minőségüket. Ő „csak” gitáron játszott, de - mint volt kollégái mondották - azon igen jól.- Valószínű nem vagyok egyedül, az éttermi szórakoztató zene hallatán egyfajta ,,lagzis-kocs- más” stílusra gondolok. Véleménye szerint így van-e a valóságban, illetve mindez minősítheti-e a színvonalat? - kérdeztem a fiatalembertől. Jönnek az új hangzások- Közhely ugyan, de csak azt tudom mondani, amit kollégáim is mondanának. Ezt is lehet jól, sőt kiválóan művelni. Játszottam rockzenét is, de az inkább hobbi volt számomra. Ha összehasonlítom a kettőt, akkor úgy látom, hogy a vendéglátós zene attól is különbözik a rocktól, hogy összetettebb, hisz ugyanúgy kell ismerni a cigányzenét, mint az örökzöld számokat, vagy például az ismertebb dzsesszszerzeményeket. A színvonalat persze meghatározza - pontosabban így lenne jó -, hogy hol lép fel az ember: egy előkelő helyen vagy a kocsmában. Más ott és itt is a közönség. Rengeteg múlik a hangszerek minőségén, másként fogalmazva - azok árán. Valamikor ez nem volt ilyen lényeges. Egy igazán jó minőségű elektromos hangszer vagy szintetizátor rengeteget javít a hangzáson. Tóth László rokon pályára tért át- Zenész szemmel ki lehet-e jelölni, meg lehet-e különböztetni ízlés- vagy közönségtípusokat?- Annyi bizonyos, éjfél után csökkennek, megszűnnek a különbségek. Akkor ugyanúgy táncol az asztalon a doktor úr, mint a munkás. Én nem állítottam fel kategóriákat. Rengeteg műfajt kell felvonultatni ebben a munkában, és nem sorolnám egyiket-másikat társadalmi csoportokhoz. Ha már itt járunk, hadd jegyezzem meg: létezik egy olyan réteg, amely megengedhetné magának - és szeretné is, ha lenne lehetősége rá -, hogy zenés szórakozóhelyekre járjon. Egy ujjon meg lehet azonban számolni, hogy hol játszanak nívós zenét Szolnokon. Megjelentek azok a technikai csodák, melyekről úgy ítélhet a kívülálló, hogy helyettesíthetik a zenekarokat. Azok megszólaltatóit hallgatva kiderül, ők nem így vélekednének az effajta gépesítés felől. Az eltűnőben lévő vendéglátózenélés komoly játék. Olyan, mint egy kártyaparti, több ember kell hozzá. Mindebből még meg is lehetne élni.- El sem tudtam volna képzelni, hogy így megváltozzon a világ - gondol vissza a kezdésre, a hatvanas évekre Somosi Vilmos szakszofonos. A városszerte ismert zenész jelenleg az Utasellátónál dolgozik. Több mint harminc év munka után keserű érzéssel kénytelen tudomásul venni, hogy Szolnokon - többek szerint a megyére is igaz az állítás - az éttermekből kihalt az a fajta zene, amit ő oly szívesen játszott. Vannak zenészkollégái, akik valamikor szinte „körbejárták” a megyeszékhely éttermeit. Neki 1960-tól ez a negyedik munkahelye. Zenekarok hűlt helyei- Úgy tíz-tizenöt éve kezdődött el az a folyamat, melynek vége az, hogy ma csak a Tisza Szállóba mehetnek el azok, akik szalonzenét, bárzenét szeretnének hallgatni - emlékezik vissza a zenei leépülési folyamat kezdetére. Előtte szinte Somosi Vilmos évtizedeket töltött a vendéglátóiparban minden jelentősebb helyen játszott zenekar. Délután 3-tól hajnal 5-ig mindenki találhatott magának megfelelő zenés éttermet, presz- szót. A vendéglősök most nem foglalkoznak ezzel, pedig lennének olyanok, akik szívesen látogatnák az ilyen szolgáltatást nyújtó szórakozóhelyeket. Amikor a Múzeum étteremben lépett fel társaival, a forgalom duplájára emelkedett. Úgy látta azonban, hogy akkor sem a zenészek munkájának tudták be a vezetők a látogatottság növekedését. Hozzáteszi azonban: - A csillagot is le lehet muzsikálni az égről, ha gyenge a vendéglátóhely, ahol fellépnek. Elválaszthatatlan kapcsolatban van minden alkalmazott a konyhai dolgozótól, a felszolgálón át a zenészig. A vendéglátós zenéléshez azonban nem értenek a mai éttermi vezetők. Elmosódnak előttük a különbségek a színvonalas és a gyenge produkciók között. A mostani pangás okait nemcsak az árak növekedésében kell keresni - mondja. - Békés megyében például továbbra is népszerű maradt ez a szórakoztatási forma. Nálunk, Szolnokon közben megszűnt a zene a Szolnok étteremben, az Árkádban, a Pelikánban, a Nemzeti étteremben, a Múzeumban és a Bástyában. A gépzene - mint az nevében is benne van - nem élő muzsika, nem illeszkedik a vendégek hangulatához. A repertoárt mi mindig a vendégek összetételéhez, ízléséhez alakítottuk. A zenész és a közönség között kapcsolat teremtődött. Azt a hangulatot automatába dobott pénzzel nem lehet megteremteni. Annyi bizonyos, a zenét - mint minden tevékenységet -, ha azt színvonalasan akarjuk művelni, akkor keményen tanulni kell. Somosi úr asztalán szakmai folyóiratok. A legutóbbi számban jelentették meg szakszervezetük egyik levelét: „. . . a tendencia gyakorlatilag egy szakma eltűnése irányába hat, amely természetesen a vendéglátóiparnak sem lehet érdeke, hiszen az élő szórakoztató zene nélkül jelentősen csökken annak vonzereje, bevétele is.” Szurmay Zoltán Piki penget Véget ért a vakáció Tegnap, az utolsó szünidei napon meglepően kevesen voltak Szolnokon a szabadban. Igaz, az idő is megenyhült, olvadni kezdett a hó. Amit láttunk, mindenesetre megörökítettük kameránkkal. A felvételek a Széchenyi- lakótelepen, a Várkonyi téri szánkózódombnál, a Zagyva-gáton készültek.- nzs -
