Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

1992. JANUÁR 6. 13 Érdekességek a tudomány és technika világából A világ legdrágább gyógyszere Egy ritka öröklött betegség­ben, a Gaucher-szindrómában szenvedő betegek panaszaikat évi legalább 100 ezer dolláros kezeléssel enyhíthetik, de a költ­ség az évi 270 ezer dollárt is elérheti. Ilyen drága a gyógyke­zelés azzal a Ceredase nevű gyógyszerrel, amely klinikai ki­próbálása során már bebizonyí­totta hatékonyságát. Az ameri­kai Ganzyme cég által előállított Ceredase valószínűleg minden idők legdrágább gyógyszere. A Gaucher-szindrómában szenvedő betegek szervezetéből hiányzik egy enzim, a béta-glu- kocerebrodizasz. Ennek követ­keztében a vérsejtek egy lipidje nem épül le, a máj és a lép meg­nagyobbodik, és csontanyag- veszteség lép fel. A Ceredase ennek a hiányzó enzimnek egy átalakított formá­ja, és emberi placentából nyerik: tonnányi mennyiségből néhány grammot. Ráadásuul ezt költsé­ges módszerekkel vírusmentesí­teni is kell, és úgy átalakítani, hogy a vérsejtek képesek legye­nek felvenni. Jelenleg évente legfeljebb 2500 beteget tudnak ezzel a gyógyszerrel ellátni. Két éven belül azonban géntechnikai elő­állítását is kidolgozzák, és akkor a mainál sokkal nagyobb mennyiségben áll majd rendel­kezésre, és persze sokkal olcsób­ban. Az emberformáló zsír Na tessék, megint egy új hír, ami megrengeti a tudományba vetett hitünket. Eddig azt hajtogatta a tévé, a rádió, azt írták az újságok, hogy az egészséges életmód legnagyobb ellensége a zsír, a zsíros ételek, ezért ha lehet, egyáltalán ne együnk ilyet. Erre mit írt az egyik legnépszerűbb angol ismeretterjesztő folyóirat, a New Scientist? A zsír nagyon fontos az ember számára, úgy is mondhatjuk, hogy a zsír tette emberré az embert, a zsír tette lehetővé, hogy az evolúció során kiemelkedjen az állatvilágból, és azzá váljon, ami. Különben is a zsír utáni „vágy” belénk van építve, és ha semmi akadály nem áll előttünk (mondjuk egy diétásnővér), akkor az energiafelvételünk kb. 40 szá­zalékát zsírokkal és olajokkal fedezzük. A kutatóknak először az keltette fel az érdeklődését, vajon miért van az, hogy szinte minden gazdaságilag fejlett országban a zsír részesedése az energiaforrásokból 40 százalék körül van. Ráadásul az olyan országokban is így van ez, mint például Japán, ahol hagyo­mányosan nagyon alacsony volt a zsírfogyasztás, alig több mint 8 százalék. Csak ott alacsonyabb, ahol a gazdaság fejletlensége miatt nincs elég ilyen tápanyag. A 40 százalékot viszont ott sem lépi túl, ahol tényleg dúskálnak a javakban. A fenti tényekből vonták le a kutatók a meghökkentő következte­téseket. Úgy vélik, ha az ember nem evett volna annyi zsírt, akkor könnyen kihalhatott volna az evolúció során, nem élte volna túl a hosszú éhezéseket, a nagy hidegeket, a fagyokat. Ráadásul a zsír szabályozza a napi étkezési ritmusunkat, szabályozza az egyszerre elfogyasztott élelem mennyiségét, sőt csökkenti az étvágyunkat! Ezt a következő kísérlettel bizonyították. Három különböző csoportot első ránézésre minden tekintetben egyforma pogácsákkal etettek. Az első csoport zsíros pogácsát kapott, a második csoportban lévők közepesen zsíros, míg a harmadik csoport tagjai zsírmentes pogácsá­kat kaptak. Azok, akik zsírszegény pogácsát kaptak, sokkal hamarabb megéheztek, és sok szénhidráttal próbálták csillapítani az éhüket, különösen vacsoraidőben. Vagyis a kutatók szerint a zsírok csökken­tik az étvágyat, de ez a hatásuk nem azonnal, hanem elnyújtva jelentkezik. Mit tehetünk ehhez hozzá? Az legyen okos, aki tud, én minden­esetre felfüggesztem a lelkiismeret-furdalást, és zsíros kenyeret fogok vacsorázni! B. K. r n Csavargó teknősbékák Rágyújthatunk? Végre egy jó hír dohányosoknak! Új formájú repülőgépek A tervezők új elrendezésű re­pülőgép megalkotásán fáradoz­nak, amelynél a légcsavaros haj­tóművet hátra helyezték. így a zaj az utaskabin mögött marad, s a légcsavarról hátraterelődő le­vegőáramlás is kisebb gondot okoz, mint amikor a törzs körül áramlik. Ekként növelhető a to­lóerő, s csökken az üzemanyag­fogyasztás. De ha a hajtómű a gép végén van, a súlypont annyira hátra ke­rül, hogy a szokásos elrendezésű gép a farkát nem lenne képes fel­emelni a földről. Ha meg ezt el­kerülendő a szárnyát is egészen hátra helyeznék, kicsi lenne a tá­volság a farokrész kormányfelü­letei és a szárny vonalában lévő súlypont között, így pedig a gép nem jól kormányozható. Nincs mit tenni, fel kell forgatni a repü­lőgépet. Elöl lesz a „farka” a magassági kormányfelületekkel, azután az utastér, mögötte a szárny, majd a hajtómű, és leghá­tul a légcsavar. Az ilyen elrende­zést „kacsának” nevezik, a vad­kacsa után, amelynek alig lévén farktolla, messze, előrenyújtott, lapos fejét-csőrét használja ma­gassági kormányként. Melles­leg, ha a hátra került szárny vé­geire „füleket” építenek, azok egyben oldalkormányként is hasznosíthatók, s ezáltal a külön oldalkormány légellenállása is megtakarítható. A hajtómű akár dugattyús mo­tor (kisebb gépeknél), akár gáz­turbina lehet, speciális tolólég- csavarral. Próbálkoznak azzal is, hogy egy hajtóművet húzólég­csavarral a gép orrába, egyet pe­dig tolólégcsavarral a végébe építsenek. Vagy például a gép orrában légcsavaros gázturbina, végében viszont könnyű és kicsi sugárhaj­tómű működhet. Ennél felszál­láskor mindkét hajtómű „dolgo­zik”, s a légcsavar segítségével a gép hamar felgyorsul. Az uta­zómagasság elérése után a lég­csavaros gázturbinát leállítják, a légcsavar lapátjait élével előre, minimális légellenállású hely­zetbe forgatják, s csak a sugár­hajtóművel utaznak. Ha viszont tankolás nélkül minél nagyobb távolság berepülése a cél, a su­gárhajtóművet működtetik. Képünkön egy kis nyugatné­met gyártmányú „kacsát’ ’ látha­tunk, mely 1800 kilométer távol­ságra tud elrepülni óránkénti 270 kilométeres maximális sebes­séggel, óránként mindössze 22 liter üzemanyagot fogyasztva. Patkányok veszélyeztetik a légiközlekedést Veszettség, kolera, sárgaság, flekktífusz, pestis: mindezekért a patkányokat teszik felelőssé, és úgy látszik, most még a repü­lőgépeket is veszélybe sodorják. Nemrég az indiai parlament az­zal volt kénytelen foglalkozni, mit lehetne tenni a repülést meg­kedvelő patkányok ellen. A döntés egyáltalán nem egy­szerű, mert a hinduk szent állat­ként tisztelik a patkányt, egyik kedvenc istenük, a nagy hasú, elefántfejű Ganesha címerálla­tát, akinek templomaiban a pat­kányok seregei hemzsegnek. Sőt nemcsak ott: Bombayban a re­pülőtéri konyha közvetlen köze­lében egy patkányokkal fertő­zött nyomornegyed terül el. Ma­ga a konyha ugyan a tisztaság oázisa, a patkányok azonban át­rágják magukat a falon, bele­másznak az ételeket tartalmazó konténerekbe, és így jutnak az utasszállító repülőgépek fedél­zetére. Itt aztán súlyos veszély- helyzetet okozhatnak, mert fo­gaiknak sem a műanyagok, sem a repülőgépek elektronikájának vezetékei nem képesek ellenáll­ni. Hálás dolog a dohányzásról, a dohányzás okozta bajokról, be­tegségekről írni. Valóban sokkal több a dohányosok között a szív­beteg, nagyobb az esélyük az in­farktusra, tüdőrákra és még sok más kórra, jóval rövidebb a vár­ható élettartamuk stb. De! Most kivételesen nem erről szeretnénk szólni. Jó hírünk van a számukra! Holland kutatók teljesen véletle­nül bukkantak rá egy meglepő összefüggésre. Miközben az idős kori elbutulás okait, össze­tevőit, hatásmechanizmusát ta­nulmányozták, azt tapasztalták, hogy a dohányosoknak jóval na­gyobb az esélyük arra, hogy el­kerüljék ezt a betegséget. Ráadá­Nehéz lenne elképzelnünk egy 3 méter széles, 100 kilométer hosszú élő kígyókból álló sző­nyeget, ráadásul mérges kígyók­ból. Bármilyen meglepő, a Föld klímájának melegebbre fordulá­sa ilyen és ehhez hasonló rémisz­tő képződmények elterjedését is okozhatja. Elsősorban a föld mé­lyéből bányászott tüzelőanya­gokból felszabaduló és a légköre jutó szén-dioxid hatására a Föld átlaghőmérséklete emelkedik. Egy nyílt tengeri kígyófajta, a sül minél erősebb dohányos va­laki, annál valószínűbb ez. Mi­előtt a rosszmájúak legyintené- nek, hogy „ugyan már, persze, hogy így van, mert mielőtt elbu- tulnának, azelőtt végeznek velük az egyéb bajok!”, sietünk min­denkit megnyugtatni, hogy azo­nos korú emberek összehasonlí­tása hozta ezt az eredményt. Ebben az esetben nem csupán egy tudományos érdekességről van csak szó, hanem komoly pénzekről, gazdasági érvekről is. A nagy dohánygyártók, cigaret­takészítők hatalmas lelkesedés­sel fogadták a hírt. Ráadásul nem is ők finanszírozták a vizsgálato­kat, így a gyanú legcsekélyebb árnyéka sem vetődhet rájuk, Pelimis platunus elterjedésének egyértelműen a tengervíz hő­mérséklete szab határt, és a zoo­lógusok tartanak attól, hogy a hő­mérséklet emelkedésével az au- rópai partvidéken is megjelen­hetnek. Nem alaptalan a félelem tőlük, mivel méreganyaguk a kobrákénál is erősebb. Délkelet- Ázsiában még napjainkban is sok halászt ér halálos kígyóma­rás, ha a megfelelő ellenméreg hogy propagandakutatásról len­ne szó. Mindenesetre, ha már van ez az eredmény, akkor reme­kül ki lehet aknázni a benne lévő reklámlehetőségeket! A tudo­mányos hírekhez képest gyorsan világgá repítették ezt a hírt a saj­tóügynökségek. Hiába, az üzlet az üzlet! A gazdasági szakem­berek szerint várhatóan jelentő­sen fog emelkedni a cigarettafo­gyasztás a hír hallatán. A holland kutatók közben to­vább dolgoznak az idős kori el­butulás kialakulásának megérté­sén. Remélik, hogy a felfedezé­sük hozzájárul ahhoz, hogy job­ban megértsék, mi vezet ehhez a szörnyű betegséghez. Dr. Buczkó Krisztina beadása késik. E kígyófaj meg­hökkentő tulajdonsága, hogy csomót képes kötni magára. Erre szükségük is van, mivel közel és távol a saját testük az egyetlen szilárd aljzat. Megkötik a csomót a fejüknél, majd a farkukig ván- doroltatják azt, miközben a rájuk tapadt algák és kagylók ledör- zsölődnek. Ugyanez a csomózás teszi lehetővé a vedlést, a régi bőr eltávolítását is. Mérgeskígyó-invázió Európában? Távcső - levegőből Dél-afrikai fizikusok első ízben készítettek a Napról és a Hold­ról felvételeket olyan teleszkópon át, amelynek lencséje levegő­ből „készült”. A különös távcső működési elve a délibáb jelen­ségén alapul. Délibábról akkor beszélünk, amikor a talajközeli meleg levegő és a fölötte levő hidegebb légréteg fényelhajlást okoz, vagyis olyan „léglencse” keletkezik, amelytől úgy látjuk a távoli tárgyakat, mintha lebegnének a levegőben. A dél-afrikaiak teleszkópja egy „feltekert délibáb”. A felmelegített levegőoszlo­pon áthaladó fény fókuszálható, mert a cső belső fala melletti meleg levegő kevésbé hajlítja el a fényt, mint a hideg levegő a cső közepén. Ilyen gázlencséket használnak fel a lézerek fókuszá­lásában is. Szélesebb körű alkalmazása azonban korlátozott, mert a gravitáció megzavarja a csőben a levegő áramlását, és elhomá­lyosítják a fókuszt az 1 cm-nél nagyobb átmérőjű csőben. Ezt most úgy küszöbölték ki, hogy a csövet a vizsgálat közben má­sodpercenként harmincszor megforgatták a tengelye körül, s így sikerült a csőátmérőt 5 cm-re növelni. Ez már elegendő volt távcsőként való alkalmazásához is. Vándorló csomó a vedlő kígyón A fiatal teknősbékák hatalmas utakat tesznek meg a tengerben, míg felnőnek. A legújabb kutatások kimutatták, hogy némelyi­kük az óceán áramlásaival az Azori-szigetektől Florida partjáig és vissza vándorol. Az Azorákon és Floridában dolgozó zoológusok számos tek­nőst jelöltek meg számozott lapocskákkal, és így fedezték fel a teknősbékák hosszú vándorlását. Az eredmény a kutatókat is meglepte: egy Floridában megjelölt teknőst például 522 nappal később az Azoráknál fogtak ki tengerből. Előzőleg még a kutatók nem tudták, hol nő fel a teknősbékák új nemzedéke. Mivel az Atlanti-óceánban több különböző kiterjedésű és se­bességű köráramlás van, a teknősbékák kirándulásainak időtar­tama attól függ, melyik áramlás ragadja őket magával. V ___________________________________________J M esterséges vállízület A modem vizsgálati módsze­rek lehetővé tették, hogy a tíz évvel ezelőtt még csak kar-váll- szindrómaként összefoglalt pa­naszokat több mint fél tucat kü­lönböző bántalomra tagolják. A betegség műtéti megoldására aránylag ritkán kerül sor, első­sorban a betegek fájdalomtűrése miatt, akik - mint például a profi teniszezők - hajlanak arra, hogy panaszaikat inkább a korra vagy reumára vezessék vissza. Pedig ma már több klinikán alkalmaz­zák a jövő módszerét, az artrosz- kopikus operálást, melyben fényvezetékkel ellátott, csőszerű eszközt vezetnek az ízületi üreg­be. A sebész televíziós képer­nyőn ellenőrzi kezének mozgá­sát. Előnye, hogy a műtéti sebek alig láthatóak, és a fájdalom is minimális. A sokféle mestersé­ges csípő- és térdízület mellett a teljesen elpusztult vállízület pót­lására ma még csak egyféle pro­tézis létezik, az amerikai Charles Neer modellje. Ez mindössze két részből áll: az ízületi gödörből és a beleülő felkarcsontvégből. Ez­zel a legalább tíz évig cserére nem szoruló protézissel a beteg ízületeinek csaknem teljesen normális mozgatására képes. A bolygó, amelynek már nem szabadna létezni Szenzációként közölték nem­régiben, hogy angol kutatók egy bolygót találtak a Naprendsze­ren kívül. A hír felvillanyozta az érdeklődést, különösen az ufó­hívőkét, a valóság azonban kiáb­rándító. Ennek a bolygónak az összes ide vonatkozó elmélet szerint elvben már nem is volna szabad léteznie. Anyacsillaga ugyanis egy neutroncsillag, egy „tetem” az égi világban. Az ere­deti csillag szupernóvaként fel­robbant, és egy rendkívül kicsi, nagyjából 20 km átmérőjű, csak­is neutronokból álló csillag, gyorsan forgó pulzár lett belőle. Az 1829-10 jelű pulzár, amely három másodperei!) alatt fordul meg a tengelye körül, a mi Na­punktól nagyon távol, 30 ezer fényévnyire, a Tejútrendszer kö­zepe környékén van. Egyelőre nem tudják megfejteni, mi lehet az oka annak, hogy a most felfe­dezett bolygója nem semmisült meg akkor, amikor anyacsillaga szupernóvaként felrobbant. Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom