Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. JANUÁR 6. Megyei tükör 3 Eléktrosoftfekete dobozok. úgynevezett feketedobozL mely hét évig tudja tárolni a péi i A szolnoki Eléktrosoft Kft. saját szabadalmát, az i pénztárgépek adatait, építik be a forgalomba kerülő Samsung pénztárgépekbe. Ismeretes, hogy Magyarországon csak ilyen elektromemoryval ellátott gépeket szabad üzemeltetni. 1991-ben mintegy háromezer japán pénztárgépet szereltek fel ilyen dobozzal Szolnokon. Fotó: Mészáros Az Utasellátó körül Ki miben utazik? A tavalyi esztendő közepén írtam a szolnoki vasútállomáson működő Utasellátó néhány dolgozójának panaszáról, illetve „illetékes” vezetőiknek válaszáról. Emlékeztetőül röviden: a dolgozók főleg azt sérelmezték, hogy munkaviszonyuk megszűnt, illetve veszélyben van amiatt, hogy vezetőik kényük-kedvük szerint bocsátanak el és vesznek fel alkalmazottakat; az a beosztott lehet valamelyest biztonságban, amelyik rendszeres juttatásokkal szerzi meg a munkahelyi „atyaistenek” kegyét; teszik ezt olyan vezetők, akik közben rendszeresen iszogatnak (fizetség nélkül) a munkahelyen, munkaidő közben... A megjelent cikksorozatban tulajdonképpen elismerte a két leg-érintettebb vezető, hogy az „Utasellátónál mindenki lop”, tehát „azt rúgnak ki, akit akarnak”. Mintegy bizonyságként rögtön ki is rúgták az üzletvezető-helyettes Barta Évát, aki vizsgálódásaim idején a dolgozók igaza mellé állt. Jelzésnek szántuk a cikksorozatot az Utasellátó Vállalat felé, a jogi kivizsgálás és az érdemi döntés nem a mi feladatunk, nem a mi hatáskörünk. Nem akartam a kedélyeket nyilvánosan tovább borzolni, pedig de nagyon megtehettem volna! Jelentkezett ugyanis az írások megjelenése után két volt „utasellátós dolgozó”, akik nemcsak megerősítették az addigi vezetőellenes vádakat, hanem újakkal is kirukkoltak, nem is akármilyenekkel. Persze, ezek is csak tanúvallomásoknak foghatók fel, nem pedig bizonyított tényeknek, így nem írom le, hogy ki lopta el állítólag az új fagyasztóládákat, és hagyta tovább üzemelni(?) a régieket, melyekben megromlott a hús, és ahelyett, hogy szabályosan leadták volna a 15 kilót a „kutyagyámak”, a nagyon büdös részét a kukába dobták, a többit megfőzették a dolgozóknak, akik akkorákat köptek tőle, hogy ha mérik, talán meglenne a világcsúcs szolnoki gazdája. Azt is elmesélte egy volt pincér, hogy az Utasellátó éttermében dolgozó felszolgálók havonta ezreseket kellett „lepengessenek” ahhoz, hogy helyükön maradhassanak... Nem tudom, igaz- e, de szóltam ezekről a jelzésekről az Utasellátó Vállalat egyik jogtanácsosának, akit megbíztak az ügy kivizsgálásával azután, hogy Barta Éva elbocsáttatása miatt fellebbezett a Központ Munkaügyi Döntőbizottságánál, ahol az első tárgyalás egyik legfontosabb határozata ez volt: „tisztázni kell, hogy a szolnoki Néplapban megjelent cikkekben valós adatokat közölt-e Barta Éva’ ’, valamint hogy „a vállalatnak feltétlen széles körű vizsgálatot kell lefolytatni, melyben egyértelműen kiderül, hogy az újságban megjelentek a valóságnak megfelelnek-e vagy nem”. Szóval, ezután említettem a „széleskörűvel” megbízott dr. Rutai Tamásnak, hogy spontán jeleztek még nagyobb disznósá- gokat is, mint amelyek a cikkekben napvilágra kerültek. Ám úgy tűnik, hiába, vagy majdnem hiába tettem... Az igaz, hogy egy másik egykori panaszosom két fegyelmijét hatályon kívül helyezték, az Utasellátóhoz visszavenni nem tudták, mert az illető hamarabb mondott le, mintsem elbocsátották volna. Barta Éva esetében is történt némi igazságtételei a „kivizsgálás’ ’ után (sajnos, csak idézőjelben lehet használni), a tanúvallomások után visszaállították munkaviszonyát (melyet annak idején azzal az indokkal szüntettek meg, hogy a nekem tett nyilatkozatával megrendítette munkatársai bizalmát). Ám a Munkaügyi Döntőbizottság eme határozatának indoklásában csupán megállapítja: „a vállalat elismerte, hogy az újságban megjelent Barta Éva nyilatkozatai megfelelnek a valóságnak.” Nos, ha csakugyan megfelelnek a valóságnak, akkor miként állhat meg a vállalat jogügyi osztálya annál a salamoni^) döntésnél, hogy Barta Évát visszaveszik, de a csakugyan hamiskodók, sőt, jogilag is elmarasztalható vezetők még csak annyit sem kapnak, hogy „ejnye- bejnye”? Dr. Rutai Tamás azt nyilatkozta (tanúk előtt!), amennyiben Barta Éva igaza bebizonyosodik, vizsgálatot kezdeményeznek a vezetők ellen. Ez az, ami elveszett a ködben. Vagy netán az életemre vigyáz dr. Rutai, aki szintén tanúk előtt nyilatkozta ki a nekem szánt figyelmeztetést: azt mondták a szolnoki Utasellátó vezetői, hogy ha valamelyiküknek baja esne, engem kinyírnak, azaz megölnek. Nevettem, erre mondta a jogász, hogy ne nevessek, mert ő hallotta ezt a kijelentést a saját fülével. Állítólag az egyik (a legjobban italozó) vezetővel szemben indult is valami vizsgálat, de az illető éppen készülődne a betegnyugdíjaztatására?... Mindegy, nem is erőltetném az „igazságtételt”, feledném az egészet, ha nem azzal fogadják régi vezetőkollégái az üzletvezető-helyettesi munkakörébe visszahelyezett dolgozót, hogy továbbra sem hajlandók vele dolgozni, és ha a hangulatot nem feszítenék továbbra is ugyanazok, akik sem megbékélni nem tudnak, sem abba belenyugodni, hogy akaratuk ellen történhet valami. Dr. Rutai Tamás az ügy szerinte megtörtént lezárásakor arra kért telefonon, közöljem az Utasellátó Vállalat „központi” véleményét, miszerint az általam feltárt szolnoki helyzet bár igaz, nem jellemző az Utasellátó egészére. Szinte magától tolakszik elő a kérdés: hát ha nem jellemző, akkor miért nem számolják fel gyökeresen ezt a helyzetet? Molnár H. Lajos Az élőkért is szól a harang A TETŐ MINDIG VESZÉLYES HELY A munkavédelem sajátos módon keveredik az átalakulási folyamatokkal. Különös becsben persze korábban sem tartották, de most úgy tűnik, előszeretettel felejtkeznek meg az idevonatkozó előírásokról. Mindenesetre ez derül ki Horváth Károlynak, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség megyei igazgatójának szavaiból. A múlt évben országos összehasonlításban is sok baleset, köztük halálos is történt a megyében a magasban való szerelés közben. Ennek a tevékenységnek is megvannak a maguk szabályai. A kivitelezés esetében például biztonsági tervet kell készíteni. Végrehajtása a vállalkozóknak költséget jelent, illetve a versenytárgyaláson hátrányt, így előszeretettel felejtkeznek meg róla. így teremthető'meg ugyanis a haszon egyik feltétele. Á bontás, javítás esetében ha a stabilitás nem egyértelmű, szintén tervet kell készíteni. Itt általában maga a terv is elmarad, vagy csak túl általános. A vizsgálatokból az is kiderül, hogy a vezetők többnyire kiadják az anyagot és a feladatot, s azután magukra hagyják a dolgozókat. Mondván, csináljátok, ahogy tudjátok. A téeszekben ehhez még hozzájárul az is, hogy ma a vezetők jelentős része nem tud érvényt szerezni az utasításainak. Az általános megjegyzéseket azzal fejezzük be, hogy megemlítjük: az OMMF-nek a maszek építkezésekre nem terjed ki a hatóköre, meg azután energiájuk sem lenne hozzá. Mindez nem azt jelenti, hogy veszélyek rájuk nem leselkednek. Ezek után nézzünk meg néhány konkrét, halálesettel járó balesetet. Az egyik eset a megye déli részén történt. A településen a meleg víz segítségével fóliázással foglalkoznak. A téesz a szétesés állapotában, ha nem is szélnek eresztette építőbrigádját, kénytelen volt a kőműveseknek, másoknak is növénytermesztési és egyéb feladatot adni. Mire a téesznek meglett a pénze egy kisebb beruházás elvégzésére, a volt építésvezető maszek munkái miatt már nem vállalta a visszatérést. Megpróbálták a volt brigádtagokat összeszedni. Ez sem ment. Végül egy kőművest és két segédmunkást sikerült rávenni a munka elvégzésére. A téeszelnök vállalta a beruházás irányítását. Az építésfelügyelettel a gépesítési főágazat- vezető lett megbízva, ő viszont rögtön el is ment szabadságra. A kőműves kitalált a tetőfedésre egy új technológiát, amit a két segéddel azonmód be is vezetett a gyakorlatba. Az elnök szabályosnak ítélte, de végül is nem az volt. A tetőn lévő segédet semmi sem biztosította, ráadásul az eset idején 18 év alatti fiatalembert nem is lehetett volna a tetőre engedni. Felelős építésvezető sem volt. Gyakorlatilag tehát minden tisztázatlan. Az eredmény pedig a kőműves halála, aki egy alá nem támasztott pallóra lépve lezuhant a földre. A következő eset a Jászságban történt, szintén téeszben. Az októberi esőzések nyomán a hegesztőműhely beázott. A hegesztő kérte a kollégákat, hozzanak létrát. Ezt meg is tették. A hegesztő szakmunkás, máig sem tudni miért, utasítás nélkül felmászott a tetőre. Az meg, minthogy a közhiedelemmel ellentétben a tető, főleg a palatető nem bírja ki egy ember súlyát, beszakadt. Hasonlóan az álmennyezet is. Az illető a hatméteres zuhanást nem élte túl. Az adott helyen egyébként nem volt beázás. A harmadik okulásul szolgáló eset szintén a Jászságban történt, de ezúttal egy papiakról van szó. Régi vályogépület volt ez a papiak, ezt kellett bontani. A tetőrészben egy kisebb szoba lett kialakítva, ennek födémrészét bontották. Ez a gerendákból és alul-felül deszkázott részből összeácsolt födém igen veszélyes dolog volt. Az emberek fokozatosan szorultak le a tetőről. Utoljára egy 17(!) éves tanuló maradt, akit hívtak, de nem jött le. Nem is foglalkoztak vele többet. A gyerek megbontotta a ge- rendázatot, amely vele együtt csuklott össze, halálra zúzva őt. Talán mondanunk sem kell, bontási terv itt sem volt. F.I. Nemes célokért Jótékonysági koncert Szolnokon jótékony célú hangversenyt ad ma 19 órától a Városi Művelődési Központban (volt MMIK) a Szolnoki Fúvósegyüttes. Az est bevételének 40 százalékát a SZETA helyi csoportja, 60 százalékát pedig a második „Szolnokért’ ’ fesztivál javára ajánlják fel. A műsorban Erkel-, Liszt-, Brahms-, Lehár- és J. Strauss- művek szerepelnek. A rendezvény eddigi támogatói: a polgármesteri hivatal, a Városi Művelődési Központ, a Business Info, a városi tv, a JNKSZ megyei Szuperinfó, a Maholnap, a Vasárnap, a Beszélő, a Rádió Adó-Vevő, az Új Néplap újságok, a Szolnoki Városvédők Köre, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója és az SZDSZ TKI. NASA-kísértetek egy ásványon Az alginitben talált hatóanyag a professzorokra is hat Balogh Gyula Bogumil szereinek alapanyaga, az alginit iránt, úgy tűnik, megnőtt az érdeklődés. Ezt igazolják legalábbis a múlt évben megrendezett írisz ’91 Természetgyógyász Konferencia tapasztalatai. NAPSÜTÉS Valljuk be, elszoktunk tőle az utóbbi időben. Évszakok, rendszerek, (túlfűtött) indulatok, besá- rozódott és megtisztulni vágyó, piedesztálra emelt lelkiismeretek jönnek-mennek, masíroznak előttünk és közöttünk ezen a hazának - Ady Endre szerint „Kompország”-nak - nevezett piciny földdarabon, melyen népünk, mint valami XX. századvégi korzón, nagy-nagy öntudattal, önfegyelemmel rója legújabbkori történelmünk legújabb sorscsapásaként ránk mért köreit. (Megszokhattuk már.) Azért fel-felragyog a nap, nyomában lázas fények gyúlnak pupillánkon. Ilyenkor Vörös- martyval együtt hisszük: „...még jőni fog egy jobb kor”. „Kelet népe” vagyunk, adta e címet Széchenyi egyik röpiratának. Századeleji modem magyar irodalmunk folyóirata pedig a Nyugat nevet kapta. Ortutay Gyula egyik tanulmánya címéül választotta: „Kelet és nyugat között”. Hol a helyünk a világban, Európában? A kérdés még sokáig kérdés marad. Hogy megválaszolhassuk, számolatlanul kellenének ehhez a napsütéses időszakok. Jó, jó - mondhatják a szkeptikusok -, de süthet a nap reggeltől estig, ha nincs ez, az, és szükséget szenvedünk ebből meg abból. (Társadalmi bajaink felsorolása tetszés szerint.) Valóban elveszett volna az „i” az igazság elejéről? És mi maradt? Vigyázat! Az általánosítás mérgező ingovány. Ha így lenne, akkor ma is érvényesek lennének Illyés szavai: mindenki szem a láncban. S akkor itt már (újra) zsarnokság van. Utassy írta egyik versében Petőfihez: „Kelj fel és járj! A jognak asztalánál lopnak, s Te halott vagy?” Tény: ki elfödi, növeli az a bajt! Ma is (meg-meg)lopnak minket, a nemzet tűr és vár. Mindezek mellett napfény kell a világnak. Az élni akarás, igazság hite a napsütés, az újjászületésé, a boldogulásé. A Szózat minden soráé. Talán az utókor számára a meteorológusok is feljegyezték: az óév utolsó és az új év első napján szívet-lelket melengetőén, ragyogóan sütött a nap. Etele Mint arról már hírt adtunk, a Szolnokra rendszeresen hazajáró feltaláló Abonyban betéti társaságot alapított termékei forgalmazására. Ilyen a Sámson hajszesz is, mely az alginit fel- használásával készült. Megtudtuk Bogumiltól, hogy a kőzetből mintákat kért a találkozón jelen lévő ukrán egészségügyi miniszterhelyettes, aki egyben a Csernobil Alapítvány elnöke. Magával vitte a hatóanyag kivonásáról szóló leírásait, tablettáit. Az ukrán szakember elmondta neki, hogy nemrég Csemovci város lakóinak kihullott a haja, a fanszőrzete, de még a szempillája is. Balogh úr bízik abban, hogy hajnövesztője segítheti a bajok orvoslását. Egy belorusz professzor tájékoztatása szerint a hazájában talált alginitből készült hatóanyagot az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA és a szovjet haditengerészet együttesen próbálta ki, s megállapították, hogy bioaktivitása szinte páratlan. Grammja 7,5 dollárt ér. Más tudós az immunbetegségek gyógyításában lát benne fantáziát. Bogumil mester két előadást tartott. A második a haj regenerációról szólt. A csúcs az volt - mondotta a feltaláló -, amikor a reiki egyik nagy mestere hajszeszemet megreikizte, és szuper- aktívnak találta. Az emberek két csoportba oszthatók: rózsaszínűekre és kékekre - hangzott el a nem mindennapi megállapítás a konferencián. A meghökkentő kategóriákat az úgynevezett luminesz- censz medicina művelői alkották meg. A kékek január 1. és június 1. között születtek, a rózsaszínűek az év másik felében. Az előadó professzor kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a rózsaszínűek ügyességi és szellemi szempontból is előnyösebb tulajdonságokat tudhatnak magukénak. Nézeteit a terhesség ideje alatt kapott fénymennyiség nagyságából vezeti le. Elmondta, hogy már a 8 hetes magzat íriszéből kiolvasható sorsa, leendő betegségei és azok bekövetkezésének ideje. A természetgyógyászok bemutattak néhány szokatlan tárgyat is. Ilyen volt például az életerőágy, melyet egy kúpon függesztenek fel, s mindig észak-dél irányba áll be, vagy a derűlámpa és a mágneses cső. Az utóbbi a beteg testrészt gyógyítja meg... Sz. Z.
