Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
4 I A szerkesztőség postájából 1992. JANUÁR 6. „Meddig váljunk még?*' Az Öntsünk tiszta vizet (és vízdíjat) a pohárba című levelünk közlése után - ezúton is köszönetét mondunk érte - az IKV, kérésünknek megfelelően, megtartotta a lakógyűlést, melyen a helyi önkormányzat is képviseltette magát. A számtalan felvetés kapcsán az IKV igazgatója ígérte, hogy intézkedéseikről 30 napon belül tájékoztatja az érintett lakókat. Szeptember 23-i dátummal a következő levelet kaptuk tőlük: „Lakossági jelzés alapján megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy jelenleg az épület hidegvíz-mérő óráján keresztül kapja a vízellátást az épület előtt lévő közület is (Volán-iroda, egyenruházati bolt). Vállalatunk soron kívül intézkedett, hogy az érintett közület(ek) rövid határidőn belül mellékvízmérőt szereljenek) fel a saját vízfogyasztás mérésére. A felszerelés időpontjától kezdődően egyenlítik ki a vízszolgáltatónál a felhasznált víz értékét. Ezt a mindenkori vízmennyiséget a szolgáltató levonja a lakóépület vízfogyasztásából. Ezzel egy időben intézkedtünk, hogy 1991. május 1-től- a lakók által fizetendő vízdíjelőleg számításánál, majd az elszámolásnál is - a lakóépület hidegvíz-fogyasztásából levonják a becsült közületi vízfogyasztást. A szeptember 30-i zárás után intézkedünk a befizetett vízdíjelőleg és jelen levelünk mellékleteként megküldött előleg közötti különbözet rendezéséről. Az 1991. szeptember 30-i vízóraállás alapján megvizsgáljuk, hogy mennyiben változott, illetve csökkent a vízfogyasztás az előző évhez képest. Amennyiben a csökkenés mértéke az egy hónapi előleg összegét megközelíti vagy meghaladja, úgy egyhónapi előlegfizetési engedményt adunk, melyről külön értesíteni fogjuk. Mindezekkel együtt az épület hidegvíz-fogyasztását továbbra is magasnak tartjuk. Intézkedtünk annak megállapítására, hogy mi okozza az igen magas vízfogyasztást.” Az idézett levélben foglaltakat nem tekintjük érdemi válasznak- az alábbiak miatt: Nem igaz, hogy csak a lakók jelzései alapján szereztek tudomást arról, hogy mi fizettük és fizetjük az említett közületek vízfogyasztását. Tudomásunk szerint az érintett közületektől is beszedték a vízdíjat. Kérnénk megvizsgálni, hogy mire fordították, s erről tájékoztatást várunk. Lehet, hogy a vállalat nyereségét gyarapították vele, míg 10 év alatt alapvető tatarozást sem végeztek? Nem tudjuk, milyen határidőt szabtak a közüle- teknek, de tudomásunk szerint a mai napig sem szereltettek fel mellékvízmérőket. Igaz, lakásonkéntlevontak 100-200 Ft-ot a korábban kivetett vízdíjakból, de még így is fennáll a napi egy főre jutó 400 liter vízfogyasztás, illetve az ennek megfelelő vízdíj fizetése. A levélben jelzett többi kérdésben sem történt érdemi intézkedés és tájékoztatás. A közületek esetében csak a hidegvízfogyasztást becsülték meg, holott ezek a közületek meleg vizet is használnak! A módosított adatokból az is kiderül, hogy az egy főre jutó havi 12 m3 vízből 7 m3 a hideg víz aránya - az összfo- gyasztáson belül. Azt sem értjük, hogy az IKV szerint egy lakóra 5 m3 melegvíz-fogyasztás jut egy hónapban, a hőszolgáltató viszont nem személyekre, hanem lakásokra vetítve állapítja meg a hődíjat. így pl. a számlázott hődíj szerint csak 3 m3 az egy lakórajutó vízfogyasztás. Az Állami Számvevőszék vizsgálatával kapcsolatos kérdéseinkre - vízdíj, fűtési díj - nem reagáltak az illetékesek. De szeretnénk végre - 4 hónap után - „tiszta vizet önteni a pohárba”! A kormány ezt legalább megtette, mert januártól újabb 55-60 %-os víz-, csatornadíj-emelést jelentettek be. Várjuk a lakbérek, esetleg az elektromos energia, a fűtési díjak további emelését is. Éppen az újabb emelés miatt indokolt lenne december 31-ével lezárni az 1991-es évet. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a lépcsőházakban függesszék ki az 1990. és az 1991. évi adatokat, majd a mért vízfogyasztást havonta hozzák nyilvánosságra, míg nem lesz minden lakásban vízmérő. A vízórák leolvasásánál a lakók képviselői is legyenek jelen, mérés után a zárt vízmérőt plombálják le, mert - joggal - nem bízunk az eddig mért, illetve közölt, „becsült’ ’ adatokban. Kételkedünk a vízmérő órák megbízható műszaki állapotában is, azokat érdektelen szakértőkkel kérünk megvizsgáltatni. Bizalmatlanságunk indokolt, mert az egy főre kimutatott 12 m3 vízfogyasztás okaira sem kaptunk választ a mai napig. Főleg a további vízdíjemelés után ragaszkodunk a negyed- évenkénti elszámoláshoz, mert a jelenlegi „becsült” fogyasztási adatok alapján egy főre (egy hónapra) 560-580 Ft-ot kellene fizetni. Kérjük, vizsgálják felül a jelenleg érvényben lévő fizetési és elszámolási rendszert is, mert ennek reális feltételei a mai napig sincsenek biztosítva. Az érintett lakók az IKV részéről most már konkrét, érdemi tájékoztatást kémek. Nem fogadhatunk el kétesen megállapított, „becsült” vízfogyasztási adatokat. Csak a pontosan teljesített, mérhető és ellenőrizhető szolgáltatásokért várható el az ellenérték kiegyenlítése. A hivatkozott levelek aláírói nevében és megbízásából: Pozsonyi Miklós Szolnok, Jubileum tér 3. Hozzászólás cikkeinkhez A megyei sportigazgatót az OTSH elnöke nevezi ki Az Új Néplap december 23-i számában, a 8. oldalon jelent meg a „Mire ez a nagy sietség?” című írás, amely a megyei közgyűlés egyik döntésével kapcsolatban pontatlan, a valós helyzetnek nem megfelelő megállapításokat tartalmaz. A megyei sportiroda vezetőjének felmentésével összefüggésben a cikk azon megállapításai, mely szerint „... majd mindjárt sebtiben megszavazta a január elsejétől működő sportigazgatóság élére. - . . . hogyan kaphat felmentőjétől azonnal újabb kinevezést?” arra utalnak, mintha a megyei sportigazgatóság vezetőjét a megyei közgyűlés kinevezte volna, holott a kinevezés nem tartozik a megyei képviselő-testület hatáskörébe. A sportigazgtóságokról szóló 18/1991. (XI. 22.) MKM. sz. rendelet 4. paragrafusa (4) bek. értelmében a megyei sportigazgató felett a munkáltatói jogokat az OTSH elnöke gyakorolja. Az igazgatót tehát az OTSH elnöke jogosult kinevezni. A megyei közgyűlés ülésén az OTSH elnöke szóbeli előterjesztésben ismertette a megyei sport- igazgató személyére irányuló javaslatát, amellyel a közgyűlés - a korábban jóváhagyott együttműködési megállapodás alapján - kinyilvánította egyetértését. Boros Lajos a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke Panasz a postai szolgáltatásra A kötzelmúltban két dísztáviratot kaptam. Az egyiket Szolnokon adták fel november 19-én, 8.22 órakor, s 20-án 14.40-kor kaptam kézhez. A másikat december 2-án Jánoshalmáról küldték - 13.57-kor, de csak december 4-én, 15.10 órakor jutott el hozzám! Ha összehasonlítom a dísztávirat és a sima levél kézbesítését, ez utóbbit hamarabb kapja meg az ember. További probléma az Autósélet (havi lap) esetenkénti kézbesítése. Állítólag minden hó 10-e körül megküldik a postahivataloknak, így Szandaszőlősre is eljut, mégsem viszik ki az előfizetőkhöz. így volt december 30-án is, amikor reklamáltam a kézbesítőnél, de hiába... Mint tudjuk, a Magyar Posta hatósági áras szolgáltatásait februárban emeli. Ezek után kérdezem: a minőségi munkára, szolgáltatásaik javítására még nem gondoltak? Molnár Ferenc Adalék a templom történetéhez Érdeklődéssel olvastam a december 28-i számban megjelent „Miért volt célpont a jászberényi templom tornya?” című írást - szerzője Palágyi Béla. Ismereteimmel a templom történetének kikerekítéséhez szeretnék egy icipicit hozzájárulni. Marczis Lajos, akkori káplán úr emlékezése alapján elmondta a torony 56-57-es történetét, amihez, úgy gondolom, még tudnának hozzátenni - többek között az akkori és még élő nyugdíjas tűzoltók. Például, hogy miért nem oltották-olthatták a torony- tüzet, vagy a főtéri cipő-bőráru üzleti tüzet, ahová a kötelességüket teljesítve, rövid idő múlva kivonultak,^majd vissza kellett menniük. Ok bizonyára tudnának beszélni a tűz keletkezésének okáról is, ami a lakosság körében - okkal-joggal úgy él, hogy gyújtólövedéktől származott. Á halottak egy részét is ők vitték el november 5-én, hétfői napon. Hogy miért volt célpont a torony? Talán erről a tankokban ülő kollaboránsoktól lehetne felvilágosítást kérni. De visszatérek a torony kiégett lépcsőházának újjáépítéséhez, ami egy kis kiegészítésre, finomításra szorul. Ott kezdem, hogy a Jászberényi Aprítógépgyár munkásainak zöme az egyházat elfogadó, a vallási szükségeikhez mérten (házasság, keresztelő, temetés, éves egyházi ünnepek) praktikusan gyakorló emberekből tevődött össze, akik, mint ahogy a tisztelendő úr is elmondta, nem tudtak érzelem nélkül elmenni az értelmetlenül súlyos sérülést szenvedett templomuk mellett. Gépen dolgozó szakmunkás voltam, akkor az Aprítógépgyár munkástanácsának elnöke, és sokat beszélgettünk az üzem dolgozóival - többek között arról is, hogyan segíthetnénk a templomunk újjáépítésében. A jó szándékból - munkástanácsülésen - elhatározás született, hogy a nagytemplom toronyfeljárójának csigalépcsőházát (ami fából volt) a vasszerkezeti üzem munkásai hulladék, illetve elfekvő vasszerkezeti anyagból díjmentesen elkészítik, „kulcsrakészen” beépítik. A felajánlást az akkori igazgatóval, majd az előzőekben említett tisztelendő úrral beszéltük meg és öntöttük végső formába. Természetesen mindehhez az igazgató hozzájárulása is kellett, de ő tette ezt, ha másért nem, a konszolidáció érdekében. A torony lépcsőháza rendben elkészült, a nyilvános köszönet is elhangzott a szószékről, és mindazok, akik ebben a munkában segítettünk, egy jó érzéssel lettünk gazdagabbak, ami abban az időben nagyon elkelt. Ennyit kívántam elmondani, mert úgy gondolom, ez is egy adalék a templom 56-57-es hiteles történetének kialakításához. Czigány István nyugdíjas, Jászberény Nyilatkozat Tiltakozom a lapjuk december 31-i számában megjelent Magyar- ország - 1991 című cikkük azon kitétele ellen, hogy a Kisgazdapárt koalíciós partnerből lényegében az MDF parlamenti segédcsapatává vált. Hangsúlyozni kívánom, hogy az MDF minden tagja megszavazta a licitmentes kárpótlási törvényt, amely azért nem mehetett foganatba, mert az Alkotmánybíróság nem hagyta jóvá. A költségvetés megszavazását is komoly feltételekhez kötöttük: a parasztság által visszavett földek kimérési költségét az állam fedezi, adómentességet és komoly kedvezményt kapnak a gazdálkodók. Tehát a kérdéses cikk a félretájékoztatás tipikus példája. Dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő Sajnálatos A december 30-i szám 2. oldalán (- pb - monogrammal) megjelent „Jut eszembe!” című írásukra kívánok reagálni, kiigazítást kérni, mivel személyemet is érinti, s lényeges tévedést tartalmaz. Az esetet magam is sajnálatosnak tartom, de főleg azt, hogy szűkebb-tágabb környezetünkben magánembereknek, hatóságoknak igen sokat kell fogalkoz- niuk a környezetüket szándékosan rongáló vandál pusztítókkal. Úgy gondolom, ha e témában is az említett alapcselekmény elmaradt volna, nem kellene senkinek zokon vennie semmit. A dolognak arra a részére, amelyik engem érint, csak annyit, hogy az említett fenyőfákat nem az én kertemből vágták ki, tehát nem mint károsult kerültem kapcsolatba az eljárással. Amennyiben erről, tisztelt - pb -, a cikk megírása előtt meggyőződött volna r megtekintve a helyszínt, meghallgatva a másik felet is -, valószínűnek tartom, hogy nem lettek volna fenntartásai, és talán az eljárással kapcsolatban az olvasó is másként ítélte volna meg a dolog indíttatását. Végezetül egy gondolatot emelek ki a cikkből, amellyel nem tudok vitatkozni: „csak éppen ez az egész összerombolta az ünnep hangulatát”. Kérem, tegye a kezét a szívére, tisztelt - pb -, és csak úgy magának válaszolja meg csendben, hogy kinél? Szabó Zsigmond polgármester Szajo) * * * Való igaz, hogy nem Szabó Zsigmond portájáról lopták el a fákat, de miután a polgármester a falu gazdája, ha áttételesen is, „az ő kertjéből” vágták ki a fe- nyofákai. (A szerző.) ‘Ébressz ■ ajáníva V > a sorkatona közérzeté! Megértéssel olvastam annak a katonának a levelét, aki Szolnok egyik laktanyájában teljesít most szolgálatot, s akit gyermeke születése után „szólított a kötelesség”. Azokban a legszebb napokban kapta a behívót, amikor szeretet, büszkeség, önbizalom töltötte el, amikor védőszárnyai alatt érezte gyermekét, s éppen tervezgette: hogyan is tehetné szebbé, jobbá a kis jövevény életterét - írja, a bevonulás utáni lelkiállapotról, a környezetében tapasztalt érzelmi problémákról pedig így vall: „Először próbálunk beletörődni, hogy az esküig - ami négy hét - nem láthatjuk szeretteinket, majd igyekszünk megbarátkozni a gondolattal, hogy csak havonta egyszer mehetünk haza. Ez a legnehezebb. S mivel nem egyformán bírjuk a tűrést, akad közöttünk, akin eluralkodik a féltékenység, a félelem, végül a magány keríti hatalmába az embert, esetleg a depresszió.. Kedves Uram! Természetes, hogy kis családjától tele szorongással vett búcsút - és Önhöz hasonlóan még sokan a bevonuláskor, de hát nem a világ végére vitték. Próbáljon megnyugodni, beletörődni a helyzetébe. Reméljük, amint csak lehet, gyakrabban hazaengedik, mint eddig, hiszen a hadseregben is erre törekszenek. Talán egy előrelátóbb családtervezéssel lehetett volna enyhíteni a most fájó érzésen, de könnyű ezt mondani . . . Ámbár a tényleges katonaidejüket töltő fiatalok 92 %-a nőtlen! Az érzelmi problémák mellett Ön figyelemre méltóan rávilágít a katonáskodással járó anyagi hátrányra is, amikor ezt írja: „Kevesen mondhatják el magukról, hogy kacsalábon forgó palotával indultak az életnek, a többség a létminimum közelében él - albérletben, mert az egyszobás lakás ára is már egymillió forint. Miből? A fiatal házasok ennek ellenére vállalják a gyereket - szembenézve a nehézségekkel! De az, hogy a férj havi 1200 Ft illetményt kap kézhez a hadseregben, egy háromtagú család kasszájának 60 %-os kiesését jelenti!” Igaza van abban, hogy a családok további szegényedésével járhat együtt, ha a kereső fiút vagy az újdonsült apát katonának viszik, de az igazsághoz az is hozzátartozik: ha a család havi jövedelme nem éri el a 8313 Ft-ot, az önkormányzat - a honvédségtől kapott igazolás ellenében - erre az összegre egészíti ki (nem számolják bele a katona 1200 Ft-os illetményét); az esetleges OTP-tartozás törlesztése alól felmentést kap; amennyiben a közvetlen hozzátartozó egészségi, anyagi körülményei indokolják, halasztást kérhet az alakulat parancsnokától. A háromgyermekeseknek már nem kell bevonulniuk, a kétgyermekesek szolgálati ideje fél év, az egycsaládosoké viszont ugyanannyi, mint másoké, vagyis egy év, amit Ön igazságtalannak tart, és sorstársai nevében is kéri, hogy idejüket fél évre csökkentsék. Kérését továbbítottuk, s talán nyitott kapukat dönget, mert arról tájékoztathatjuk, hogy az új honvédelmi törvénytervezeten már dolgoznak, várhatóan az év második felében kerül az Országgyűlés elé. Bizonyára napirenden lesz a katonaidő csökkentése is - figyelemmel az egygyermekesekre. Az esetleges változásig azonban az alakulatok parancsnokai tehetnek legtöbbet a katonák jobb körzérzetéért, így pl. ha a gyermekesek hetente (a helyben lakók ennél gyakrabban) hazamehetnek, hiszen egy-egy látogatás után nyugodtabban, ki- egyensúlyozottabban térnének vissza a laktanyába, s ez a bajtársaikra is jó hatással lenne. De talán nemsokára eljön az az idő, amikor a haza védelmét önkéntes bevonulókra bízhatjuk (tisztességes fizetésért!), olyan emberekre, akik hivatásnak, megtisztelő feladatnak tekintik a haza szolgálatát. ^ V ___________________________________________J S zerkesztői üzenet N. Károlyné, Jászberény: Ha rokkantsági nyugdíjasként szül, nem részesülhet gyermekgondozási díjban, de gyermekgondozási segélyben sem, azonban az anyasági segélyre és a családi pótlékra jogosult. Vastag jég és hótakaró borítja az abádszalóki Tisza-tavat, így korcsolyázni nem lehet rajta, sétálni és gyönyörködni benne annál jobban. Többen próbálkoznak - léken keresztül - a halá- szással, ami nem irigylésre méltó ebben a hidegben. (Fotó: Mészáros) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné I V • - * V * Nem mindegy, milyen
