Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. JANUÁR 4. Nézőpontok 7 ( : Szombati jegyzet Azokért, akik nem dolgozhatnak ....a munka pedig arra jó, hogy távol tartson t ölünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt és a szükséget.” (Voltaire) Kisiskolás koromban Bandi bácsi gyakorlati órán megajándékozott egy eszméletlen nagy po­fonnal. Akkor azt meglehetősen zokon vettem. Röpültem a sarokba a másfél mázsás, jóindulatú feddés következtében. Még el sem dönthettem, hogy most mit csináljak, mikor az öreg utánam nyúlt, megragadott a graban comnál fogva, és felemelt, mint egy kismacskát, fel, egészen az arcáig, s a szemembe nézve szépen, lassan, szó­tagolva mondta: „Ugye, adtam neked munkát? Megmondtam azt is, hogy hogyan csináld. Te mégsem dolgozol?” Ezután megrázott hatalmas markában, s mély megvetéssel visszadobott a sarokba. Hátat fordított, hozzám sem szólt. Én pedig szép csendben osontam a gyalupadhoz, s mint a güzü, úgy dolgoztam, elfelejtve minden bánatomat. Még egyszer elkapott Bandi bácsi. Kukorica­törés után föl-alá kellett járni a táblán. Böngész­tünk. Az öreg tüzet gyújtott, és alátette a meglelt csöveket. Amikor a korommá égett, fekete, ke­mény magokat rágtuk, szokatlanul lágyan, visszafogott hangon mondta: Gyerekek! Három napig biztosan életben maradtok. Ekkor valami butaságot mondhattam. Rám nézett, megkemé­nyedtek a vonásai. Irány befele! - mondta szára­zon. Mindannyian tudtuk, hogy három évig ha­difogoly volt, s ezért tanítja ő a faluban az orosz nyelvet. Amikor bevonultunk a terembe, nem sokat teketóriázott, odaállított a tanári asztal mellé, s a fejét lehorgasztva közölte: „- Ragozd el a jiziket, fiam!” Én már fújtam is: „jizikú, jizikes, jiziket...” Visszakézből adta a pofont. Természetesen újra a sarokban kötöttem ki. Mi­közben megpróbáltam feltápászkodni, láttam, hogy fölemeli a fejét, rám ügyet sem vetve a többiekre néz. „- Tudjátok, miért kapta? - kér­dezte. - Nem azért, mert a kukoricaföldön szem­telen volt, hanem azért, mert buta. A jizik ugyan­is főnév, nem pedig ige. Megjegyeztétek?” Hogy a többi­ek emlékeznek- e, azt nem tu­dom, de én egy életre megta­nultam tőle, hogy ha munka van, akkor azt el kell végezni fanyalgás és megjegyzések nélkül. Ez persze ma sem mindig sikerül, de azért törek­szem rá, s ha már csinálom, akkor igyekszem butaság nélkül tenni azt. Manapság, miközben ez a kis Magyarország nyugat felé igyekszik, egyre több kétségbeesett, magábaroskadt emberrel találkozom. Szinte fi­zikai fájdalmat érzek, amikor munkanélkülieket látok. Olyanokat, akik vétlenül kerültek csapdá­ba. Azt hiszik, hogy véget ért az élet, feles­legessé váltak, maradt számukra az unalom, a bűn, a szükség. Dolog nélkül pedig nehéz talpra állni. Az ember néha szégyenkezik amiatt, hogy neki megvan a másnapra valója. Át kellene írni a régi magyar mondást valahogy ilyesféleképp: Aki nem dolgozhat, az is egyék. Régebben a háborút fontosnak tartották, mint olyan eszközt, mely segít megszabadulni a fö­lösleges népszaporulattól. Ma már sokkal dör­zsöltebbek vagyunk. Nem kell lőni ahhoz, hogy kevesebben legyünk. Elég az is, hogy az állam­polgártól elvegyük egzisztenciális biztonságát. Ráadásul olyan módon, hogy a szerencsétlen azt higgye, ő hibázott valahol. Ahogy a csillag megy az égen, szépen, úgy kellene mindekinek dolgoznia. Nem hajszolva, űzötten, félve, hanem nyugodtan és komolyan. S ha már megszületett az emberpalánta, akkor a legfőbb gondunknak az kellene lennie, hogy méltó foglalatosságot adjunk neki. Munkát. Ha élne még Bandi bácsi, kíváncsi lennék arra, hogy ma mit tanítana. Félek, nagy bajban lenne. Fekete kerámia A híres szentesi fekete kerámia talán egyetlen művelője Bese László szentesi fazekasmester, aki a szakma alapjait a jó hírű, helybeli mestertől, Berényi Lászlótól tanul­ta. Inaséveiben számos kerámiát, háztartási cse­répárut csinált, de a feke­te kerámia készítésének módját is itt leste el. Bese Lászlónak eddig hét kiállítása volt szerte az országban, több nép- művészeti díj tulajdono­sa. Kerámiái már Venezu­elába, Los Angelesbe, Svájcba és Ausztráliába is eljutottak. (MTI Fotó) Munkanélküliség kicsiben és nagyban Abádszalók felkapott település lett, amióta a Ti- sza-tó fővárosa. Nem egyszer írtunk már arról, hogy százezrek üdülnek, napoznak a magas gá­tak övezte partszakaszán, arról viszont keveseb­bet, vajon ilyentájt, a holtszezonban talál-e min­den itt élő munkát. Sajnos nem volt nehéz ráakad­ni olyan emberekre, akik az állástalanok kategó­riájába tartoznak. Közülük egy, Túrái Imre a községházán várakozott, mivel papírt kapott arról, jelenjen meg, mert tisztázni kell bizonyos OTP-hátralékot. Félig kész a ház- Ráadásul, ahogy mondják, a baj nem jár egyedül - sorolja a 28 éves fiatalember. - Ugyanis két esztendeje még másféle szelek lengedeztek a gazdaságban, és hozzáfogtam a házépítéshez. Felvettünk bizonyos támogatást, amit akkor adtak, most meg nyögjük, jobban mondva nyögni se bírjuk a részleteket.- Miért?- Két apróságot nevelünk: a fiunk négyéves, a kislány kettő. A feleségem gyesen, én pedig korábban a Vakáció Kft.-ben dolgoztam, de három hónapja munkanélküli vagyok. Ebből következik, hogy a szilikáthá- zunk fedémig kész, de még tető sincs rajta. Mi egy alsó épület­ben lakunk, ámbár arról fogal­mam sincsen, miképpen kerü­lünk ki onnan.- Folytatni kellene az építke­zést.- Ez az, de erre ilyen helyzet­ben képtelenek vagyunk, sőt a törlesztést sem bírjuk fizetni.- Mennyi a bevételük?- Én nem egészen hatezer fo­rintot kapok, míg a nejem a csa­ládi pótlékkal együtt tíz és felet. Ez összesen valamivel több mint tizenhatezer, amelyből a havi törlesztés kilencezer. Marad ételre, ruházkodásra hétezer kö­rül, erre négyen vagyunk. Ha hi­szi, ha nem, szenet venni se bí­rok, fával tüzelek. Hol innen, hol onnan szedem.- A szülök?- Apám meghalt, többen va­gyunk testvérek, és egyik rokon­ság sem olyan gazdag, hogy se­gíteni bírna.- A karácsony miképpen múlt el?- Volt egy már majdnem kész kis hízónk, amelyiket jó lett vol­na levágni, de hát el kellett ad­nunk. Az ünnepek miatt, meg azért, mert a fiamnak csizmára volt szüksége. Vettünk is neki, több mint ezerért.- Most miért jött a községhá­zára?- Azért, mert nem bírom fizet­ni az OTP-t. De rajtam kívül va­gyunk ilyenek még vagy húszán a faluban. Ács-állványozó beta­nított munkás vagyok, faipari gépkezelői vizsgát is tettem, de itt, kérem, aligha lehet elhelyez­kedni. Még a napszám is csak 300 forint reggeltől estig. Aki­nek ez kevés, le is út, fel is út, jön helyette más. Kovács Jánosra a téeszben akadtam, ahol tizenkét éve dol­gozik mint hegesztő. Jobban mondva csak dolgozott, mert de­cember 17-e óta szaknyelven fo­galmazva a foglalkoztatása szü­netel.- Négy családom van, a felesé­gem rokkantnyugdíjas, és így havonta a családi pótlékkal, mindennel együtt 15-16 ezer az összbevétel. Azután 1983-ban én is építettem, és a részleteket, ami havonta hatezer, még min­dig nyögjük. Mit tehetnék? Hú­zok egyet a nadrágszíjon.- Jószág?- Apámmal együtt nevelünk egy hízót. A hónap végére kés alá kerül, azután megfelezzük.- Mit szeretne?- Én, kérem, dolgozni, hiszen huszonkét éve ennyi szünetem soha nem volt. Még a szakmám­hoz sem ragaszkodom, ha kell, havat lapátolok, vagy bármi mást megcsinálok. Eljárni vi­szont nem akarok, mert abból már kiöregedtem. Különben is volt benne részem, és ezért jöt­tem vissza Pestről, hogy a család mellett lehessek.- Mit kapott karácsonyra?- Arcszeszt a nagylányomtól meg egy dzsekit. Én most nem vettem nekik semmit, mert nem tellett. Szomorú, de most ezt kell mondanom. Én elsősorban azt kívánom az új évtől, hogy le­gyen munkánk, és ezért megfe­lelő fizetésünk. Azt hiszem, a hozzám hasonlóak valahogyan így vannak ezzel. Sok még a kölcsön Török József noha még mind­össze a harmincötödiket tapos­sa, de már tizenhat év munkavi­szony van mögötte. Ács-állvá­nyozó, hivatásos gépkocsiveze­tő, traktoros; soroljam-e még? December végétől viszont mun­kanélküli.- Két gyerekünk: egy nyolc- és egy egyéves van. A keresetem 10 ezer 500 volt, most a segé­lyem 7 ezer 400. A feleségem 5 ezer 200-at kap, ehhez jön a csa­ládi pótlék.- Mennyire elég?- Annyira, hogy a kölcsönöket fizetni tudjuk, mivel az új ház részlete csak egy év múlva telik le. Ebből következik, hogy néha összekapok az asszonnyal, mert ahová belopódzik a nincs, ott olykor hangosabb a szó. Pedig tulajdonképpen azt is tudom, hogy önhibámon kívül jutottam ebbe a helyzetbe. Még az a sze­rencse, hogy öt éve kész a há­zunk, és lassan letelik a részlete.- Háztájival foglalkozik?- Malacokkal, és ha minden igaz, áprilisra hízók lesznek. így azután ezt az évet még valahogy kibírjuk, de hogy 1993-ban mi lesz... Zabolai Gábor bizony már harminchárom év munkavi­szonyt tudhat maga mögött, és most eljutott oda, hogy átmene­tileg szünetel a foglalkoztatása. Huszonhat évet töltött egy mun­kahelyen, három gyermekük született, akik közül kettő még otthon lakik.- Tudja, a bevételünk arra jó, hogy egyik hónapról a másikra kitartsunk. Megmondom magá­nak őszintén, kilátástalannak tartom a helyzetet, mert csak ná­lunk, ebben a községben is van már vagy háromszáz munkanél­küli. Ez még akkor is sok, ha akad közöttük néhány tucat, aki öt, tíz vagy több éve is ugyanide tartozott. De a zöm, a többség munkát, állást akar, nekem elhi­heti.- Elhiszem.- Még egy dolog: én már meg­értem néhány kormányt, zseniá­lisnak, bölcsnek kikiáltott politi­kust, és mint kétkezi munkás azt tapasztaltam, hogy a nagyok fél­relépéseit, ostobaságát mindig, minden korban a kisember fizet­te, fizeti meg. Ezért azt kérem a kormánytól, meg mindenkitől, akit ez érint: ne segélyt, hanem tisztességes munkát, tisztessé­ges fizetést adjanak. Vagy ha ez nehézségbe ütközik, teremtse­nek olyan feltételeket, hogy megvalósulhasson. Több mint négyszáz­ötven Az írásban szó volt arról, hogy Abádszalókon napjainkban mintegy háromszáz a munkanél­küli. Sajnos, ezt itt pontosan sen­ki sem bírta megmondani, ezért érdeklődtük meg az adatokat a munkaügyi központ kunhegyesi kirendeltségén. Megtudtuk, en­nél jóval többről van szó, hiszen a legutóbbi, decemberi jelentés szerint a településen már négy- százötven ember a munkanélkü­li. Úgy tűnik, egy részüknek tar­tós lesz ez az állapota, másoknak pedig csak átmenetileg szünetel a foglalkoztatása. Hogy ez az át­menetiség valójában mennyi időt jelent, az sok mindentől függ. Például attól: milyen gyor­san dolgozik a parlament, azaz mikorra készül el a várva várt szövetkezeti törvény. Ha már megnéztük a munka- nélküliséget kicsiben, azaz egy településen, talán nem ártana utánajárni annak sem, hogy mi­képpen módosul, változik az ál­lástalanok száma nagyban, azaz megyei szinten. Szolnokon, a munkaerő-piaci programok osz­tályán megkaptam a legfrissebb információkat, amelyek a de­cember 20-i állapotokat rögzí­tik. Az adatokból kiderült, hogy egyetlen hónap alatt 4 ezer 929- cel gyarapodott megyénkben a munkanélküliek száma: ennyire nagymérvű emelkedést koráb­ban még egyetlen hónapban sem tapasztaltak. Jelenleg már 24 ezer 607 munkanélkülit tartanak számon, akikre mindössze 684 állás jut. Ebből is 383 Szolnokon található. így a kunhegyesi kör­zetben - ahová Abádszalók is tartozik - az állástalanok száma összesen 1 ezer 654, akikre 12 betöltetlen hely várt. Bizony, ezek a számok, összehasonlítá­sok meglehetősen szomorúak, hiszen a megyei statisztika fehé- ren-feketén azt is kimutatja, hogy a munkanélküliek százalé­ka a megyében 12,9. Ha pedig a városokat és vonzáskörzetüket vesszük figyelembe, kiderül, ez az arány - mármint a munkanél­külieké - Tiszafüred térségében a legnagyobb, 23,7 százalékkal, Karcag következik 20,6, majd a kunhegyesi térség hat települése 19,1 százalékos állástalannal. (Ide, ehhez a térséghez tartozik riportunk helyszíne, Abádszalók is.) Hogyan tovább? Tudom, most néhányan azt mondják, írni kellene a kibonta­kozásról, az útkeresésről, ami a megfelelő paragrafusok hiánya miatt (pl. a szövetkezeti törvény) a vidéki települések esetében ne­héz. Ezért bizonyos elképzelé­sek, programok, tanfolyamok, átképzések mármost is léteznek. Ezeket sokan látogatják az eset­leges, későbbi elhelyezkedés re­ményében. Hogy azután mi min­denről van itt szó, és kiket vár­nak ezekre az átképzésekre, ez már egy másik cikk témája. D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom