Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

1992. JANUAR 25 Megyei tükör 3 ✓ Uj utakon az Agrolabor ÉRDEKVÉDELEM KÉMCSŐVEL ES PIPETTÁVAL Idestova két esztendeje kezdte meg működését az egykori Szol­nok Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának jog­utódja, az Agrolabor Kft. A szol­noki cég rendkívül sokrétű szol­gáltatásaival és termelőtevékeny­ségéről vált ismertté. Az Agrolabor valóban szinte mindenfélével foglalkozik, ami az agrárgazdasággal összefüggésbe hozható. A növénytermesztési, meliorációs, állat-egészségügyi, erdőművelési, valamint halgazda­sági szaktanácsadás mellett jófor­mán bármilyen laboratóriumi vizs- gálat elvégzésére vállalkoznak. Foglalkoznak többek között takar­mányok, termények beltartalmi vizsgálatával, állati vérminták elemzésével, talaj-, illetve trágya­szerek vizsgálatával, sőt mikrobio­lógiai és toxikológiai elemzések­kel is. De a meliorációs tervezés, a geodéziai munkák vagy a színes kiadványok készítése éppúgy az Agrolabor profiljába tartozik, mint mondjuk az aminosav-vizsgálat. A kft. termelőtevékenysége két termékkört foglal magába. A cég egyrészt az állattenyésztésben al­kalmazható fertőtlenítőszerek szé­les skálájának gyártására szakoso­dott, másrészt pedig műszaki, ház­tartási jellegű vegyszerek, így pél­dául akkumulátorsav, ioncserélt víz, denaturált szesz és hűtőfolya­dék előállítására rendezkedett be. A termelőtevékenység gyakorlati­lag biztos jövedelmet nyújt az Ag- rolabomak, a szolgáltatások iránt azonban az utóbbi időszakban meglehetősen lecsökkent a keres­let. A kényszerpályán mozgó, kró­nikus pénzhiánnyal küszködő me­zőgazdaság nyilvánvalóan ezt a céget is arra késztette, hogy változ­tasson üzleti stratégiáján. így aztán az Agrolabor olyan új területekre merészkedett, mint a környezetvé­delem és az érdekképviselet. Tóth Lajostól, a kft. ügyvezető­jétől megtudtuk, ez utóbbi kezde­ményezés tulajdonképpen szoro­san kapcsolódik a cég alaptevé­kenységéhez, azaz a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Az új üzletág lé­nyege az, hogy a mezőgazdasági üzemek által előállított termékeket vizsgálatok alá vetik, s ennek ered­ményét műbizonylaton tüntetik fel. Ezzel azt a logikai „fonáksá­got’ ’ kívánják felszámolni, ami ed­dig a termékértékesítést jellemez­te, tehát a vevő minősítette a termé­ket, amit az eladónak el kellett fo­gadnia. Ha ugyanis nem fogadtad, akkor csak a termelő húzhatta a rövidebbet. Ezért a kiszolgáltatott­ságnak a mérséklését tűzte ki célul az Agrolabor. Itt megvizsgálják a termékeket, s erről olyan bizo­nyítványt állítanak ki a termelő­nek, amelyben szereplő adatok az igazságszolgáltatás során perdön­tőek lehetnek. Erre a kft.-nek meg­van a jogosítványa, hisz a Magyar Az állatvédők bizonyára nem- kívánatos vegyszernek tartják az Agrolabor által kifejlesztett szarvtalanító pasztát, a használa­ta azonban biztonságos. Szabványügyi Hivatal által állan­dóan ellenőrzött laboratóriumot működtet, így az itt mért adatok valódisága nem vonható kétségbe. De hogy hogyan fog működni a gyakorlatban ez a rendszer, erre a közeljövő adhat választ. A mező- gazdasági termelők kiszolgálta­tottságának csökkentése minden­esetre igazán nemes cél, hisz ez az ágazat voltaképpen mindent képes előállítani, ha előre és pontosan tudja, mennyi és milyen minőségű árura van szüksége a piacnak. L. Z. Rákóczival kezdődött Fába faragott történelem Kába vésett plakett a falut alapító Örs Imréről A héten ünnepeltük a magyar kultúra napját. Jegyzetek, ripor­tok jelentek meg a lapokban, hangzottak el a rádióban a kultú­ra, a művelődés hasznáról. A kultúra megtartó erejét példázza a tiszaörsi Jobbágy György pá­lyája is, amelyről elmondható: a „szobrászkodás”, azaz a fafara­gás mentette meg az életét, segí­tette át a nehéz, embert próbáló helyzeteken. A ma már nyolcvanas évei­ben járó Jobbágy György nagyapjától örökölte kéz­ügyességét. A tiszaörsi ház hom­lokzatán még ma is ott díszeleg a nagyapa domborműve. Az ugyancsak szép kort megért nagyapa még utolsó napjaiban is ott üldögélt a verandán, s „ki­hallgatta”, mit mondanak mun­Gvörgy „Mátyás király juhászá­kájáról a járókelők. Ügyesen bánt az anyaggal, a fával az édesapa s az unoka is. Jobbágy György a gye­rekkori próbálkozások után az orosz hadifog­ságban készítette el az első nagy művét. Rá­kóczit faragta fába. A szobrocska technikai bravúrnak is számított, hiszen forgott, s a feje­delem mintha a laban­cokat kaszabolta volna a kezében lévő kard­dal. Az alkotó azonban még ma is büszkén em­legeti, hogy ő senkinek sem oltotta ki az életét a háborúban, „az ellen­ség” az ő számára ugyanolyan ember volt, mint a bajtársai. A Rákóczi- szobor min- denesetre megváltoz­tatta a hadi­fogoly életét, attól fogva mintha job­ban vigyáztak volna rá, s szabad idejében kedvére faraghatott. Ugyan megvan-e még, s ha igen, hol fo­rog most a fejedelem szobra? A kérdésre Jobbágy György sem tudja a választ. Tény viszont, hogy nemcsak a Rákóczi-szobor van valahol Oroszország­ban, hanem más mun­kái is, de sok alkotása jutott el a Föld többi országába is. Leg­utóbb tavaly egy hatal­mas pipát faragott, amit a pápának ajándé­koztak. S ezzel telje­sült Jobbágy György nagy álma, hiszen az ő munkája is ott van már Népi ihletésű faragás a Röpülő a Vatikán műkincsei között. Az évtizedek alatt mintegy öt­ezer szobrot faragott akác-, dió­vagy körtefából. Ezek közül azonban csak alig pár tucat van otthon. Egy szép Zrínyi-szobo­rért például nemsokára jönnek Kanadából. A munkák zöme a magyar történelem nagy alakjait ábrázolja. Nem véletlenül, hi­szen Jobbágy György nagyon sokat olvas, s elsősorban a törté­nelem érdekli. A szobrok között feltűnően sok Mátyás királyt áb­rázolja, vagy valamelyik róla szóló mese illusztrációja. Az igazságos, jó király különösen közel áll Jobbágy Györgyhöz, hiszen ő maga is az igazságot szereti. S ennek szellemében ké­szül most leírni élete történetét. Tál Gizella Fotó: Tarpai Zoltán. A végzetes találkozás Nemrégiben az eset részletei­ről érdeklődtünk a megyei rend­őr-főkapitányság vizsgálati osz­tályán. Annál is inkább foglal­koztattak bennünket a legapróbb momentumok, mert a szörnyű eset után össze-vissza beszéltek az emberek, és az állítólagos jó­lértesültek tudni vélték, hogy tán még politikai színezete is van a dolognak.- Erről persze szó sincs - cá­folta a hírt Rácz Zoltán rendőr őrnagy, az ügy vizsgálója. Szavai nyomán egyre inkább kikerekedett annak a tragikus napnak a története. Ugyanis az­nap délután Krizsán Sándor fe­lesége a gyerekkel meg félzsák­nyi termékkel fölkerekedett, és elment a darálóba. S mivel elég sokan álltak ott, sorukra várva, az asszony előre szeretett volna menni. Mondta is, hogy sietne, mivel sok még a dolga, s azzal a kicsivel engedjék már, hogy ne kelljen beállni a többiek mögé. Ám Dorogi Vilmos, aki ugyan­csak ott állt a sorban, elráncigál- ta, és a többiek füle hallatára elég csúnyán leszidta az asszonyt. Persze így, utólag rekonstru­álni, hogy percről percre mi zaj­lott le ott, nagyon nehéz, ugyanis manapság senki sem tanúskodik szívesen, hogy utána meg hóna­pokig a bíróságra járjon. így az­tán inkább nem avatkoznak az emberek mások ügyeibe. Ebben az esetben meg különösen igaz lehet az előbbi megállapítás, hisz a faluban mindenki tisztában volt vele, hogy Krizsán Sándor édes­apja meg a Dorogi Vilmos kert­szomszédok, s így ki tudja, hogy a két család között milyen viszá­lyok dúlnak. Jobb, ha nem ütjük az orrunkat mások ügyeibe - gon­dolták az emberek. Habár az öreg Krizsán szerint semmiféle gond- juk-bajuk nem volt egymással. Az viszont igaz, hogy a fia meg a Dorogi nem nagyon szívlelték egymást. n sze- helv­Mint hallani, Dorogi Vilmos­sal, ezzel a nagydarab, jókötésű, 42 éves férfival nem volt nehéz összeveszni. Halottról jót vagy semmit, de úgy hírlik, hogy az elhunyt eléggé italos, garázda, kötekedő természetű ember híré­ben állt. Állandóan kereste ma­gának a bajt, s 1991. november 9-én este meg is találta. De ugorjunk csak vissza idő­ben még pár órányit. Mert ami­kor Krizsánné hazaért a daráló­ból, és elpanaszolta a férjének, mi történt vele, az ember se szó, se beszéd, felöltözött, biciklire pattant, és eltekert otthonról. Szombat délután lévén bekuk­kantott a testvéreihez, és meg­nézte az apját is. Visszafelé jövet meg bevetődött a kocsmába. Nem ivott sokat. Talán egész este csak egy üveg sört meg féldeci rumot eresztett le a torkán. Köz­ben beszélgetett a kocsmárossal, akinek föltűnt az ugyancsak ott lévő Dorogi viselkedése, mivel az állandóan szemmel tartotta Krizsánt. Feltehetőleg meg akar­ta verni. Annál is inkább gondol­hatta így a kocsmáros, mert Do­roginak volt már néhány hasonló affétja. S az is előfordult, hogy ő húzta a rövidebbet, de sohasem tanult belőle. Éppen ezért a kocs­máros úgy érezte, hogy nem len­ne szerencsés, ha Krizsánt magá­ra hagyná. S amikor meg valaki ellopta a kocsma elől vendége biciklijét, a kocsmáros már sej­tette, honnan fúj a szél. Biztos azért csapták meg a kerékpárt - gondolta magában -, hogy akkor Krizsán Sándor kénytelen lesz gyalog nekivágni a hazafelé ve­zető útnak, s így könnyebben utolérhetik. A többire meg jobb nem is gondolni, mivel biztosan alaposan helybenhagynák, ellát­nák a baját. Ekkor döntött úgy a kocsmá­ros, hogy hazaviszi a saját kocsi­ján Krizsánt, ne csatangoljon az éjszakában. El is indultak, de utasa vesztét érezhette. Mert mi­előtt még a lakásukhoz érkeztek volna, Krizsán odaszólt az alkal­mi sofőrnek, hogy nem megy még haza, inkább benéz az apjá­hoz. így aztán a kocsmáros a Ma­jakovszkij utca bejáratánál este fél tizenegy körül kitette a kocsi­ból, ő meg visszament bezárni az üzletet. Krizsán viszont nem tu­dott bejutni az apjához, s így el­indult visszafelé. Útközben összetalálkozott Dorogival, aki mikor észrevette, hogy kijön ve­le szemben, bedühödött.- Na most megvagy! - ordítot­ta, és összevesztek. Ez nem lehe­tett nagyon nehéz, hisz Dorogi ekkor már elég részeg volt ah­hoz, hogy ne legyen tisztában: mit csinál. így aztán szó szót kö­vetett, összedulakodtak, egy­másnak estek, s egyszer csak Krizsán kezében megvillant a 14 centis pengéjű kés. Azzal akart védekezni, de nemcsak a levegő­be bökdösött vele, hanem . . . egyszer csak Dorogi hirtelen a hasához kapott, s csupán ennyit mondott: - Megszúrtál! Majd megfordult, s néhány lépés után összeesett. Többé már föl sem kelt onnan. Hát ennyi a történet, amiről akkoriban sokan állították, hogy előre kitervelt leszámoláról van szó. Ennek viszont teljesen el­lentmond, hogy miután Krizsán észbe kapott, azonnal fölzörgette a környékbelieket.- Segítsenek, hívjanak orvost meg rendőrt, mivel megszúrtam a Dorogit! - kiabálta. Tehát nem inait el a helyszínről, sőt még a kabátját is levetette, és a sértett feje alá tette. Vizes rongyot kért a lakóktól, s próbálta élesztgetni Dorogit. És természetesen ma sem tagadja tettét. Ennek ellenére biztos nem lesz könnyű dolga eldönteni a bíróságnak, hogy valóban előre kitervelt, vagy véletlenszerű esetről van-e szó. Mert ha elfo­gadjuk, hogy nálunk, faluhelyen sajnos még ma is úgy szokás, hogy kaszával, kapával járnak a kocsmába szórakozni az embe­rek, nos akkor tán még az is ter­mészetes lehet, hogy a ma már előzetes letartóztatásban lévő Krizsán Sándor zsebében ott la­pult a kés. Persze ez nem ment­ség számára, mert mégiscsak meghalt egy ember. Nagy Tibor Vadászturizmus Magyarországon. Vaddisznóhajtást rendeztek a napokban a zalai EFAG területén 14 nyugati vendégvadász részére Börzönce mellett. A szép nap végén pattogó tűz fényénél 10 vaddisznó terítéke előtt kürtszóval és levett kalappal tisztelegtek a résztvevők. Képünkön: Hajtás után egy elejtett vaddisznó mellett. MTI-fotó: Kovács Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom