Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

1992. JANUÁR 3. Hazai tükör 3 Komputer­tomográfot adtak át a zalaegerszegi megyei kórházban Az ország egyik legkorszerűbb, Sytec 3000 típusú kompu­tertomográfját he­lyezték üzembe a za­laegerszegi megyei kórházban. Az ameri­kai berendezés 1-10 milliméter széles „szeletekben” képes átvilágítani az emberi test minden pontját, kontrasztanyagok be- juttatása nélkül. Egyelőre két műszak­ban, illetve állandó ügyelet keretében működik a naponta 25-30 beteg pontos diagnózisához hozzá­segítő készülék, amellyel a megye más kórházaiból érkező betegek vizsgálatát is elvégzik. (MTI-fotó) Ellesett pillanat... (Felvételünk a szolnoki Meinl- Csemege boltban készült.) Főt: N. ZS. Pénzügyi zavarok az agrárágazatban Kell-e mindig mindent újrakezdenünk? A folyamatosság hiánya egy­re nagyobb űrt hagy a társada­lomban, s az újrakezdés kínzó kényszere azokat is hatalmába keríti, akik - ha mégannyira sze­retnék is - képtelenek változtatni- helyzetükön. Mintha csak elha­tározás kérdése lenne, hogy az állampolgárok visszataláljanak például a keresztény alapeszmék egyszerűségéhez és termé­szetességéhez, vagy akár ahhoz a magatartáshoz, mely derűs op­timizmuson alapul. S különösen az új év kezdetén hatalmasodik el ez az érzés; a fogadkozások ünnepi pillanataiban, ám aho­gyan a szilveszteri mámor, úgy illannak el az „ezután minden másképp lesz” zavarba ejtő illú­ziói is. Mert a társadalmi tények merőben mást mutatnak. A gaz­dasági süllyedést érzékeltető adatok ugyanúgy, mint a társa­dalom morális szétesését erősítő gyűlölködések. Ha sokan rendü­letlenül tagadják is ezek rombo­ló hatását, a valóság ettől még nem lesz szebb. Legfeljebb szebbnek látjuk. S azzal, hogy mindenki mondja a magáét, a „megeszméthetetlennek” tetsző múlttal még számolnunk kell. Lehet igazságtételt hirdetni, de aki vádol - sajátos szereposztása következtében - nemhogy tisz­tázná a múltat, hanem csupán tisztának tünteti fel magát. Elke­rülhetetlen és utólag elfelejtett megalkuvásait hófehérre mossa a számonkérés indulata. Teljesen fölöslegessé válik, hogy szembenézzen önmagával, hiszen - ahogyan nap-nap után érzékelhetjük - az igazságtétel körüli vitában elfoglalt pozíciója felmentést ad az önvizsgálat alól. Nem így azoknak, akik a rendszerváltás előtt és után is el- viselői - olykor áldozatai - voltak a gazdasági és politikai folyama­toknak. Nagyobbrészt megfelelő műveltség híján, mely utóbbi is nagy eszméivel és eszményeivel a jog, a kötelesség, az erkölcsi- ség területén egészen a minden­napi harcokig és a hétköznapi élet sok ellentmondásáig terjed. S ezeket a harcokat a társadalom többsége egyszerűen képtelen megvívni. Kiszolgáltatott hely­zete miatt sem, de még inkább azért, mert mindmáig hiányzik az a nemzeti jövedelem, amely­nek nem piaci jellegű elosztása kibékíthetné a gazdasági racio­nalitás és a társadalmi igazságos­ság ellentmondását. A gazdaság piacelvű átalakítása idáig csak hátrányokkal járt. így az életkö­rülmények romlása, a társada­lom széles rétegeinek elnyomo- rodása azoknak nem tűnik riasz­tó jelenségnek, akik - nem cse­kély cinizmussal - mindent elöl­ről akarnak kezdeni. Akár úgy is, hogy lankadatlan hévvel igye­keznek mindenkit megnyerni a központosító nemzetállam esz­méinek. Ugyanakkor sajátos pa­radoxon, hogy míg a társadalom legégetőbb gondjai gazdasági és szociális természetűek, a politi­kai életben egyre nagyobb teret nyer az önigazolás. Ráadásul a kormánykoalíció tagjai úgy tesz­nek, mintha nem vennék észre: az állampolgárok nagy része már most sem hisz abban, hogy a fel- emelkedéshez egyetlen nehéz esztendőre lenne szükség. Ha­nem sokkal inkább évek hosszú sorára. Kerékgyártó T. István A problémák elsősorban a forgóeszköz-finanszírozás terü­letén jelentkeznek. Beruházási hitelhez ugyanis csupán a világ­banki forrásokból megvalósított programok keretében lehet hoz­zájutni. Másfelől a monetáris po­litika hatására a rövid távú hite­lezésben is jelentős szigorítások következtek be a nyolcvanas évek harmadik harmadától. A jegybanki refinanszírozási poli­tika az ágazat pénzigényét és gazdálkodási sajátosságait nem­igen, vagy csak utólagosan, tűz- oltásszerűen vette figyelembe. A kereskedelmi bankok hitelezési tevékenysége sem volt problé­mamentes. Az agrárszektor erősen függ az időjárástól, termelési folya­matai biológiai-természeti meg­határozottságúak. Ezért a terme­lés időszükséglete nemegyszer nagy, a munka- és finanszírozási csúcsok lökésszerűen jelentkez­nek, a struktúraváltási lehetőség is viszonylag korlátozott. Az aránylag jelentős tőkeigény mel­lett a termelés jövedelmezősége alacsony, a tőkemegtérülés las­sú. A mezőgazdaságban felhasz­nált forgóeszközök - a tenyész­állatok kivételével - egy termelé­si ciklusban használódnak el. Az egyes tevékenységeknek - az ál­lattartásnak, a növénytermesz­tésnek - azonban más-más a for­góeszközciklusa. A pénzkiadás és a pénzbefolyás időbeli eltéré­se, annak folyamatossága nagy­ban befolyásolja a gazdaságok finanszírozási igényét, a gazda­ságok hitelfelvételi magatartá­sát. A termelőknek az állattartás­ból aránylag egyenletes pénzbe­vétele származik, alapvetően azonban a növénytermesztés be­folyásolja a készletgazdálkodást és a finanszírozás szervezését. Az üzemeknek az év első 6-8 hónapjában jóformán csak ki­adásai vannak: meg kell vásárol­niuk a vetőmagot, a műtrágyát, munkabért kell fizetniük, állniuk kell az egyre magasabb energia- és anyagszámlát, el kell végezni­ük a'talaj-előkészítést, sőt adót is kell fizetniük. Emiatt a termelők „Évforduló” a vállalatoknál többségének mintegy 5-7 hóna­pos termelési hitelre van szüksé­ge az év első hónapjaitól az ősz elejéig. A hitelvolumen a beta­karítás előtt éri el csúcspontját, ezután fokozatosan csökken, majd a termékeik eladását köve­tően lehetőségük nyílik az őszi talajelőkészítésre, a vetés meg­kezdésére és a hitelek visszafize­tésére. A mezőgazdasági üze­mek jórészt a feldolgozóipar ál­tal folyósított kifizetések egy ré­széből törlesztik a gazdálkodá­sukhoz felvett kölcsönöket, és kezdik meg az őszi munkákat. 1991 őszén azonban épp e te­rületen keletkeztek komoly gon­dok. Az élelmiszer-gazdasági cikkek értékesítésében mutatko­zó feszültségek, az élelmi­szeripar növekvő pénzügyi ne­hézségei miatt akadozik a felvá­sárlás. Főleg a zöldség- és gyü­mölcsfélék, a bor és a szőlő fel­vásárlása ütközik akadályokba, így viszont az élelmiszeripar-, -feldolgozás, mezőgazdasági árutermelés közötti termelési és finanszírozási lánc sem működik megfelelően. Nemcsak az élelmiszeripar ál­tal a mezőgazdaság számára fo­lyósított kifizetéseknek, hanem a nagy termékkészletek finanszí­rozásának is alapvető jelentősé­ge van a két terület kapcsolatá­ban. Az egyre nagyobb mennyi­ségben felhalmozódó termék­készletek - például a gabona, a bor, az alma - finanszírozására a mezőgazdasági üzemek csak igen korlátozott mértékben ké­pesek. A szóban forgó termékek készletezése egészen a legutóbbi időszakig számottevő részben a feldolgozó vállalatokra hárult. Ám romló pénzügyi helyzetük, illetve ellátói kötelmeik megszű­nése miatt erre manapság már egyre kevésbé vállalkoznak. így viszont pótlólagos - és sokszor már elviselhetetlen - terhek ne­hezednek magukra a mezőgaz­dasági üzemekre. A mezőgazdasági szektor fi­nanszírozási gondjai, tagadha­tatlan hatékonysági problémái, előbb említett pénzügyi terhei és a termelőszövetkezeteket, vala­mint az állami gazdaságokat kö­rülvevő létbizonytalanság ma­gyarázza e negatív jelenségeket. Mindez arra is rávilágít: nem tűr halasztást az ágazat megújulásá­nak folyamata. Stabil és kiszá­mítható keretfeltételek kialakítá­sára van szükség az agrárágazat új jövőképének körvonalazásá­hoz. Mohácsi Kálmán a Pénzügykutató Rt. főmunka­társa (Folytatás az 1. oldalról) 1989-ben a Szolnoki Mező­gépnél még csak 78 millió forin­tot, tavaly viszont már 305 milli­ót vittek el a hitelkamatok - a kevés nyereség egyik legfőbb okának ezt tartják a cégnél. A kölcsönökért kifizetett pénz nemcsak a kamatlábak növeke­dése miatt több az egy-két évvel korábbinál, hanem azért is, mert a nyugati piacokra szállított áruk ellenértékét a termelővállalat jó esetben másfél hónap alatt kapja kézhez, így a termelés finanszí­rozására a gyárnak kell hitelt fel­vennie. (Nem csupán a nyugati vevők lassúsága miatt ilyen hosszú az átfutási idő - tartják a hazai iparvállalatok vezetői -, a magyar bankok sem serényked­nek, ;saját hasznukra szívesen forgatják a partnerüknek érkezett pénzt a törvényes ügyintézési ha­táridő lejártáig.) A Mezőgép munkáját tovább drágította tavaly, hogy - még le nem járt szerződések keretében - exportjának felét még külkeres­kedelmi vállalatokon keresztül bonyolította. Ilyen konstrukció­ban pénzét a termelő még később kapja meg. Éppen ezért döntöt­tek úgy a vállalatnál, hogy az új esztendőben külkereskedelem­mel csak „saját jogon” foglal­koznak - ezzel a lépéssel a szá­mítások szerint 40-50 millió fo­rintot nyernek. A vállalat vezetősége szerint a jövő évi termelési lehetőségek­nek mintegy 70 százaléka ex­portra biztosan leköthető, a derű­látást a jórészt már most aláírt szerződések garantálják, néhány partnerével pedig a megállapo­dást megelőző tárgyalások utol­só, bár kétségtelenül legélesebb szakaszában tart a cég: tulajdon­képpen mindenben megegyeztek a felek, csak hát a Mezőgép mint­egy 4,2 százalékos áremelést is feltétlenül el kíván érni. Mindezeknek a terveknek a birtokában a cég szolnoki köz­pontjában úgy nyilatkoztak, hogy 1992-ben a produktív lét­számot nem kell csökkenteni (a tavalyi létszámleépítés 7 száza­lékos volt), az „alkalmazotti” kategóriában is csak a „segéd­erők” egy részének elbocsátásá­val számolnak. A teljesítmények növelése azonban mindkét terü­leten elengedhetetlen feltétele a vállalat további talpon maradá­sának. V. Sz. J. Elkelt a gyomai „Kner” Gyomaendrődön az év első munkanapján, csütörtökön munkásgyű­lésen mutatkoztak be a Kner Nyomda új tulajdo­nosai, akik az eredeti ki­kiáltási árnál 150 száza­lékkal nagyobb összegért vették meg az ország ta­lán leghíresebb könyv­nyomtató üzemét (a vá­sárlási árat üzleti titok­ként kezelve nem közöl­ték a sajtó képviselőivel a gyűlés előtti tájékoz­tatón). A „Láng”, a „Sor- ger-Kolon” és a „Viktó­ria” könyvkiadóknál te­vékenykedő nyolc kiadói üzletember magánsze­mélyként együtt pályá­zott a gyomai Kner Nyomdáért, amelyet egyedüli pályázóként meg is szereztek. A „Gyomai Kner Nyomda Kft.” részvényeiből har­mincnyolc dolgozó is vá­sárolt. Mint a munkásgyűlé­sen elhangzott, az új tu­lajdonosok nem szándé­koznak dolgozókat elkül­deni, marad az eddigi ve­zetés is, s rövidesen új be­ruházásra kerül sor. A gyomai officina egyébként azzal a kikö­téssel kelt el, hogy mivel e nyomda nemzeti műve­lődéstörténeti érték is, az itteni hagyományosan míves könyvnyomtatást az új tulajdonosok nem szüntethetik meg. Az utóbbi idősszakban egy­re többet lehet hallani arról, hogy a mezőgazdasági üze­meknek nincs elegendő pén­zük megfelelő minőségű vető­magok, a föld termőképessé­gének megőrzéséhez szüksé­ges műtrágyák megvásárlásá­ra. E gondok az előttünk álló időszak terméskilátásait is be­árnyékolják, de a hosszabb tá­vú agrárfejlődés szempontjá­ból is aggasztóak. Ugyanak­kor egyértelműen rávilágíta­nak azokra a feszültségekre, amelyek az elmúlt években és napjainkban is az agrárszektor finanszírozását jellemzik. Ki fizesse a vetőmagot, a műtrágyát, a bért? LATLELET

Next

/
Oldalképek
Tartalom