Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-09 / 289. szám

1991. DECEMBER 9. Hazai körkép 3 Elet a székely házban. Tegnap délelőtt nyílt meg Karcagon, a Györffy István Nagykun Múzeumban az erdélyi testvérváros, a székelykeresztúri múzeum anyagából az „Elet a székely házban” című kiállítás, melyet Fúlöp Lajos, a keresztúri múzeum igazgatója nyitott meg. - nzs -A Fűtéstechnikai Vállalat nem vitatkozhat A kémény nem presztízskérdés Vezsenyen két kéménnyel van baj abban az értelemben, hogy a Szolnoki Fűtéstechnikai Vállalat nem adta meg a beköltözési enge­délyt (csak feltétellel) a szóban forgó kéményekhez „tartozó” la­kásokba. Az egyik lakás a Pintér Zsolté. Felesége és apósa, Kiss László elpanaszolta, hogy a „ké­ményseprő vállalat” szakembere vagy két hónapja jött ki először, és az első kifogása az volt, hogy „a kémény tetejéről le kell venni azt a fényes valamit”. Amikor meg­kérdezték tőle, miért, ezt a választ kapták: nem szabványos. Aztán Pintér Zsolt vitte a papírt a kivite­lezőtől, a tiszaföldvári mgtsz-től, amely azt igazolta, hogy szerintük a kémény szabályos, jó. A „ké­ményseprők” ezután azért nem „vették át” a kéményt, mivelhogy változó a keresztmetszete, alul túl nagy, felfele szűkül. Csak úgy ad­nak ideiglenes lakhatási enge­délyt, hogy azt a tűzhelyet nem használhatják, hanem egy bizo­nyos Siesta kályhával fűthetnek. Valami pesti hatósághoz is fordul­tak a panaszosok, de ott ügyükkel nem foglalkoztak. Az asszonyka említette, hogy egy hete üzenték a „kéményseprő vállalattól”, hogy megoldják a problémát, ha akar­ják, olcsón kibélelik a kéményt és megcsinálják szabványosra; végül is így összegezte a tényállást:- A tiszaföldvári mgtsz hiába vállal szakmai garanciát a munká­ért, a szolnokiak nem fogadják el, már csak azért sem, hogy megmu­tassák, nekik van igazuk. Tettek olyan kijelentést, hogy hiába is megyünk akárhova, úgysem ve­szik át. Mi meg azért sem hagyjuk abba, mert ezt a kijelentést tették. A magnószalagra rögzített pa­naszt együtt hallgattuk meg Vidra Zoltánnal, a Szolnoki Fűtéstechni­kai Vállalat igazgatójával, akit ez­után arra kértem, kommentálja a hallottakat. íme:- Az emberek sok mindenre köl­tenek pénzt, az a bizonyos szakem­ber felvállalja. De azt nem tudják megérteni, hogy a vállalása annak, hogy jó, még nem jelenti azt, hogy a szabványt nem kell betartani. A szabványalkotó tudja, mit miért kell így csinálni. Mi pedig a mun­katársaimmal együtt csak megkö­veteljük azt, amit előírnak. Ezek az urak voltak már újságírónál tíz­szer, én azt mondtam jöjjenek ide, hogy beszéljek velük. Nem, ők mennek Pestre, mert a minisztéri­umban megmutatják. A miniszté­riumban sem vállalják a felelős­séget. Ön sem vállalná, ha tudná, hogy ott egy életveszélyes valami fennáll. A saját életét meg másokét kockáztatja.- Az mgtsz más szabványt kap, mint önök?- Nem. Ők azt mondják, szak­emberek. Én is mondhatom, hogy értek a gépkocsimhoz, és jó, forga­lomban lehet tartani. De amikor elviszem műszaki vizsgáztatásra, és megállapítják, hogy nem jó a fényszóró stb„ hiába panaszkod­nék, a műszaki vizsgáztatóé a fele­lősség. A szabvány azt mondja, a kéményben szűkület nem lehet. Vagy ötvenszer voltunk kint. És ez nem presztízskérdés, hogy mi megmutatjuk, meg ők megmutat­ják. Hiszen ha van megoldás, ke­ressük meg. De beszéltek ők a szabványalkotóval, és az sem ad felmentést. Az a baj, hogy néhá­­nyan azt mondják, építek egy há­zat, mert szakember vagyok, és amikor megnézzük, kiderül, hogy az a szakember nem jól csinálta meg.- Kihez fordulhat az érintett ilyen esetben?- Aki házat épít, kap egy papírt, amikor megkapja az építési enge­délyt, és már öt éve kell hogy le­gyen egy felelős kivitelező az ön­erős építkezésnél is. A kéményt elfalazás előtt nekünk be kellene mutatni, még javítható állapotban. Ezt sokan szépen elsumákolják, nem jönnek. Amikor kész van, és kimegyünk, és valami nem-jó, ak­kor mondják, hogy mennyi pénzük van benne. Nem tudunk mit csinál­ni, csak elmagyarázzák a kollégá­im, miért nem alkalmas. Például Túrkevén most esőcsatornából kezdik bélelni a kéményeket. Egy­szerűen nem engedjük, mert fele­lőtlenség és kontár munka. Na de ők vállalják, mert ők a kivitelezők. Kértünk nyilatkozatot tőlük, hát kitalálták, hogy aláíratják a lakó­val. Na de ha belehal vagy bármi­lyen probléma történik? En is tu­dok önnek mutatni kazettát, ami­kor meghalt a kislány, mert apuka begyújtott. Utána már mindenki gazember, mindenki bűnös, aki a gyereke halálát okozta, csak éppen ő nem.- Ezt értem, de megismétlem a kérdést: kihez fordulhatnak az épí­teni szándékozók annak érdeké­ben, hogy a kéményük majd meg­feleljen a szabványoknak, ha egy­szer ezek a szakemberek nem is­merik a szabványokat?- Hozzánk is fordulhat, mi bár­kinek adunk szívesen tanácsot. Ezeknél is kint voltunk, csak már kész állapotban. És biztos, hogy ha nem korrigálja azokat a dolgokat, amelyeket nekünk ellenőrizni kell, akkor nem adhatjuk ki a papírt. Hiába megy a Néplaphoz, akárki­hez. Megmutatjuk, mi a probléma, melyik szabvány melyik pontja szerint ütközik. Ő azt mondja, nem javítja ki, én onnantól már nem tudok mit csinálni. Azért félelme­tes az egész dolog, mert a gáztüze­lés kapcsán rengeteg szén-mono­­xid van, ami színtelen, szagtalan. És a gáz korrozív hatása az égés­termékek többszöröse. A szovjet gáz kénes, az kicsapódik, és kén­sav kerül a téglafalra. Ha a ki-be kapcsoláskor télen megcsinálja ezt ezerszer a kazán, tavaszra lebon­totta a kéményt, lehull a tégladarab s egyszer csak betömődött, és a lakos elkezdi szenvedni a szén­­monoxid—mérgezést.- Az a gond, hogy utólag javítani már nehezebb a hibákat, mintha eleve tudták volna, hogyan kell szabványszerűen csinálni.- Hát ezt hirdetjük! Minden ön­­kormányzatnál én személyesen jártam, nincs a megyében olyan polgármesteri hivatal, ahol ne len­ne bejelentési füzetünk. Minden héten, mind a hetvenöt településen megjelenik egy szakemberünk. De ha valaki nem kérdezi meg ... Én nem akarok se mást, se magamat felelőssé tenni egy ember halála miatt. Hat éve vagyok itt, hála is­tennek, hat éve egyetlen halál­esetünk volt kémény kapcsán a megyében. De ismerem más me­gyék helyzetét, tragikus állapot van, pusztulnak az emberek a szén—monoxid-mérgezés miatt. Az elmúlt egy hónapban az or­szágban emiatt volt nyolc vagy tíz haláleset. Utána a kollégákat hív­ják a bíróságra ...'- Önök szigorúbbak, mint más­hol?- Nem vagyunk szigorúbbak, de következetesebbek vagyunk. És megindokoljuk. Ez nem egy ilyen konfliktus, hogy megmutatom, ki az erősebb. Ha kell, megmutatom önnek, hogy Földváron senkinek sincs jogosítványa kéményhez gyártani bármit. Az egész magyar építőiparban az egyik legtrehá­­nyabban kezelt dolog a kémény.- Sok ilyen nézeteltérés van önök és az építkező lakosság kö­zött?- Nem fogja elhinni, de a mag­nóján szereplő két eseten kívül más ilyen nincs a megyében. Olyan van, akinek akad gondja, de megbeszéljük, tisztázzuk, megér­tik. 99,99 százalék megérti azt, amit mi elmondunk nekik.- A gáztüzelésnél szigorúbbak a követelmények?- Feltétlen.- Megmondom, miért kérdez­tem. Mert felvetődött ez a kérdés: akik évtizedekkel ezelőtt tudták, hogyan kell egy jó kéményt ha­gyományosan megcsinálni, azok ma miért nem tudják?- Pontosan azért, mert a gáztü­zelésnek más az égésterméke. A vegyes tüzelésnél begyújt fával, felmelegszik a kémény, olyan in­tenzív az égéshője, hogy mint a rakéta, úgy húzza ki azt a kinti hideg. A gázkéménynél az égés­termék éppenhogy kilibeg, ha kili­beg. A kénsav miatt pedig az ilyen kéményeket saválló béléssel kell ellátni. Ezen mi nem tudunk vitatkozni, mert az élet nap mint nap bebizo­nyítja, hogy így kell. M. H. L. Félmillió igényre számítanak A kárpótlási jegyek kapós értékpapírok lesznek Beszélgetés dr. Sepsey Tamással, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökével Az elmúlt hét péntekén - mint lapunkban is beszámoltunk róla - agrárfórumot tartottak a szolnoki megyeházán. A rendezvé­nyen részt vett és felszólalt dr. Sepsey Tamás címzetes államtit­kár, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke is. A fórum egyik szünetében interjút kértünk tőle. Életjáradékra válthatók- Elnök úr! Az tagadhatatlan, hogy az eltelt ötven év alatt eb­ben az országban számtalan jog­sértést követtek el a tulajdonnal és az emberi szabadsággal szem­ben. Hisz koholt vádak és perek alapján vagy anélkül fosztották meg az emberek tízezreit földje­iktől, házaiktól s a legszentebb dologtól, az életüktől, szabad­ságuktól. S ennek ellenére a je­lenlegi kárrendezési törvény so­kak szemében mégis ellenérzése­ket váltott ki. Mert többen azt állítják, hogy akik manapság el­ső kézből jogosultak a kárpótlás­ra, már elég öregek, nyugdíja­sok, és napi megélhetési gondok­kal küszködnek. így nekik nem az jár a fejükben, hogy miként tud­ják majd a kárpótlási jegyeiket valamilyen vállalkozásba fektet­ni, hanem igyekeznek tán még áron alul is piacra dobni ezeket az értékpapírokat. Véleménye szerint fönnáll-e ez a veszély?- Nekem teljesen más a meglá­tásom ezzel kapcsolatban. Nem­csak azért, mert a hivatal elnöke vagyok, hanem valamivel job­ban ismerem a felhasználók szándékait. Nem teljesen igaz az az állítás, hogy akik kárpótlási jegyet kapnak, olyan nehéz kö­rülmények között élnének, hogy azonnal pénzzé akarnák tenni ezeket az értékpapírokat annak érdekében, hogy az érte kapott forintokból megélhetésüket fe­dezzék.- Pedig a statisztikai adatok szerint a kérelmezők többsége 60 év feletti, vagyis nyugdíjas.- Ebből még nem következik az, hogy így lesz. Márcsak azért sem, mert azok számára, akik mindenáron egy meghatározott, biztos jövedelemhez akarnak jutni, az állam garantálja, hogy kárpótlási jegyeik ellenében életjáradékhoz juthassanak.- De még ez sem ennyire egyér­telmű, hisz csupán egy törvény­­javaslatról van szó, amit az Or­szággyűlésnek is el kéne fogad­nia.- Tehát ezek szerint Ön nem osztja azt a véleményt, hogy a majdan kibocsátott kárpótlási jegyek elértéktelenedhetnek.- Nézze, nekem meggyőződé­sem, hogy akik állandóan azt akarják az emberekbe belesuly­kolni, hogy ezek az értékpapírok keveset fognak érni, biztos azért mondják, mert meg akarják ven­ni azokat. Tehát ismemi kell a másik oldal filozófiáját, elképze­léseit is. Mert abban a pillanat­ban fölvetődik a kérdés, hogy ha tényleg semmit sem érnek ezek a jegyek, akkor mégis, miért akar­ják majd megvenni azokat. Nyil­ván azért, mert egy bizonyos idő­ben nagyon kapós és keresett ér­tékpapír lesz. Főleg akkor, ami­kor az állami tulajdonban lévő vagyonrészekhez csak kárpótlási jegyek fejében lehet hozzájutni.- Elnök úr, milyen stádiumban van az a jogszabály, amely a sze­mélyes szabadságukban korláto­zottak kárpótlását oldaná meg?- Ennek a törvényjavaslatnak- Ez igaz, de szerintem a jövő év folyamán a törvény is meg­születik.- Ha így lesz, akkor kik és ho­gyan kérhetik az életjáradék fo­lyósítását?- A törvényjavaslat szerint az életjáradékot azok a 65 év feletti személyek kérhetik, akiknek sa­ját jogon szerzett kárpótlási je­gyeik lesznek. Ez persze az or­szággyűlési vita során még mó­dosulhat. Ám a jelenlegi elgon­dolásaink szerint, hogyha valaki megkapja a határozatot, a kéz­hezvételtől számítottan 90 napja lesz arra, hogy eldöntse: életjára­dékot kér-e vagy más módon akarja befektetni kárpótlási je­gyeit. S ha az illető az életjáradék mellett dönt, akkor be kell majd jelentenie ezt a szándékát a me­gyei társadalombiztosítási igaz­gatóságnál. Ott aztán hoznak egy határozatot, s bizonyos idő múl­va folyósítani kezdik havonta az igénylő számára az életjáradé­kot.- Ennek mértéke mitől függ?- Egyrészt nyilván attól, hogy milyen névértékű kárpótlási je­gye van a kérelmezőnek, más­részt pedig attól, hogy férfiról vagy nőről van-e szó. Ez utóbbi azért fontos, mert ettől függ a várható élettartam.- Mondja, értékállóak lesznek ezek az életjáradékok?- Igen, mert mi beépítettük a javaslatunkba többek között azt is, hogy minden esztendőben az átlagos nyugdíjemelések 30 szá­zalékával növelni kell az életjá­radék összegét is.- Aki viszont nem életjáradé­kot akar kapni a kárpótlási jegye fejében, az befektetheti bármi­lyen más vállalkozásba, ugye?- Pontosan így van. És nem hiszem, hogy kevesen lesznek olyanok, akik ne amellett dön­tenének, hogy beszállnak egy­­egy állami vállalat privatizálásá­ba, s akkor az évenkénti oszta­lékból jutnak nagyobb jövede­lemhez. az Országgyűlés már megkezdte a részletes vitáját.- Ez azt jelenti, hogy vélhetően 1992-ben törvényerőre is emel­kedik?- Biztos vagyok benne. De mindjárt meg is jegyezném, hogy ez még nem törvény. Ezt azért tartom fontosnak hangsú­lyozni, mert máris nagyon sokan írnak nekünk, hogy folyósítsuk számukra az életjáradékot. Ám ez nem megy, s a kérelmeiket sem tudjuk elbírálni addig, míg a parlament nem fogadta el a tör­vényt. Tehát türelmet kérnénk azoktól, akiket ’39 és ’89 között politikai okokból börtönbe zár­tak, de azok hozzátartozóitól is, akiket ugyanebben az időszak­ban szintén politikai okokból ki­végeztek.- Más kérdés: a jelenlegi tör­vény a földek árverésével kap­csolatban nagyon szoros határ­időket ír elő, hisz ’93. március 31-ig le kell bonyolítani azokat. Tervezik-e a határidő meg­hosszabbítását? Dr. Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hiva­tal elnöke.- Gondolkodunk rajta, annál is inkább, mert az eredeti igénybe­jelentések határidejét is módosí­tottuk. Persze, menet közben majd látjuk, hogy meg tudunk-e birkózni a feladatokkal, s ha nem, biztos vagyok, hogy ezen a határidőn is változtatni fogunk. A bohóckodásnak ára van- Ón az előadásában beszélt az utalványokról is. Ezt kik kér­hetik?- Azok, akik első kézből jogo­sultak kárpótlási jegyekre, s úgy vélik vagy esetleg számítanak arra, hogy mezőgazdasági vál­lalkozásokba kezdenek. Ebben az esetben írják rá a beadványa­ikra, hogy kérik az utalványok kiállítását. Meg fogják kapni, s ennek semmilyen hátránya sincs. Sőt a földek árverésénél - és csakis akkor - ezeket az utal­ványokat felhasználhatják. Ám ha valaki időközben meggon­dolja magát, és nem vesz földet, legfeljebb ezeket a papírokat el­teheti a vitrinbe. Mert még egy­szer hangsúlyoznám, hogy az utalványok kizárólag termőföld megvásárlására használhatók fel, s ezeket el sem lehet adni.- Miért van erre szükség?- Azért, mert a degresszív ská­la alapján ha például valaki egy­millió forint értékű kárpótlási jegyre lenne jogosult, ezzel szemben csak 360 ezer forint ér­tékű jegyet kap. A fennmaradó 640 ezer forintot viszont utal­ványban megkaphatja, ha kéri.- Beszélnek arról is, hogy az árverések folyamán lesznek olyanok, akik esetleg elveszthe­tik kárpótlási jegyeiket.Igaz ez?- Nem. Illetve azok, akik in­dulnak az árverésen, valóban el­veszthetik a letétbe helyezett kárpótlási jegyeik 20 százalékát, ha megnyerik a licitet, és még­sem élnek a vételi jogukkal. Szóval, ha valaki végigmegy egy procedúrán, és lehet, hogy bohóckodásból vagy azért, hogy bosszantsa a többieket, licitál, s ezáltal fölveri az árakat a csilla­gos égig, a végén meg azt mond­ja, hogy tréfa volt az egész, mert neki esze ágában sincs földet venni - nos, akkor a kárpótlási jegyének 20 százalékát valóban elveszti. Erre azért van szükség, mert másképp nem tudjuk meg­akadályozni, hogy bohócok „ne­vettessék” vagy éppen heccel­­jék a tömeget.- Eddig hány igény érkezett a kárrendezési hivatalokhoz?- Négyszázötvenezer, de összesen félmillióra számítunk, s a kárigény mértékét úgy 40-50 millió forintra saccoljuk. Ennél lehet hevesebb, de több nem­igen. N. T. Fotó: Mészáros János Kik kérhetnek utalványt?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom