Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
Jász-Kun Kakas Kellően felvértezve Kocsidcrcknyi ez évi kalandom közül talán az a legbájosabb, amikor előre figyelmeztettek: ezt a füredi fickót csak megfelelő nehéztiizersegi felszerelésben ajánlatos háborgatni. Ugyanis életveszélyes őkelme. Ezért a háborús öltözék: furkósbotot is kibíró mutatós réz tűzoltósisak, az egyik markomban hegyes toll, a másikban félig gyűrt jegyzetfüzet. Vitathatatlan, gyilkos eszközök ezek, senki se tagadhatja. így eredtem a porta felé, ahol sajnos kopogni nem bírtam, mert se kapu, se kerítés - eltüzelték régen. 7 A konyhába érve hamisítatlan disznószarillat köszöntött, sőt egy nagyobbacska süldő ott is lakmározott a lekerített sarokban.- Takarodj, te rohadt! - harsogott belülről a nem kimondottan vendégváró állítás, bár erről később kiderült: nem nekem, hanem hites nejének szánta, aki vonakodott sörért loholni. A szobába lépve egyedi berendezés fogadott: középen egy jókora halom tojásszén, jobbra, a sarokban, a földön két szalmazsák, balra ajtó nélküli szekrény, átellenben meleget duruzsoló alacsony öntöttvaskályha. A házigazda a pecsétes fekvőhelyen hevert, és vízszintes helyzetéből igyekezett feltápászkodni, de a maligánfokok ismételten két vállra fektették. Akadozó nyelvvel mutatkozott be, és azon sebtiben közölte, ő a rendszer áldozata. Hogy melyiké, ezt rövid ott-tartózkodásom alatt nem sikerült kideríteni. Hogy eddig hány évet dolgozott, erre a kérdésre két, vizet régen látott ujj át emelte fel, ami 43 betöltött esztendejéhez képest nem semmi. Folyékonyan szidta az igazgatót meg a város mindahány vezetőjét, és a zuhanyból csak azért nem kaptam, mert távolabb álltam. Kiderült, olyannyira fáj a lába, hogy hovatovább a kocsmába se nagyon bír elballagni, nemhogy az isten háta mögötti alugyárba. Elmenőben megszorította a kezemet, és ezt állította: maga jó ember, bizonyára tud segíteni valamicskét rajtam, huhogta. Végül csak a nyomom maradt ott, meg egy százasom, amelyet becsületszóra kenyérre kunyerált. Bizonyos vagyok, azt vett rajta: folyékonyát, három üveggel. . . 1). Szabó Miklós Hétköznapi furcsaságok Fotóriporteri munkám során már számtalan helyen megfordultam, hogy csak néhányat soroljak: repültem katonai és sportrepülőgéppel, voltam templomtoronyban. robbantáson, kommandósgyakorlaton, műtéten. Sok érdekes, váratlan, olykor kellemetlen élményben volt részem. Gyakran csodálkoztam olyan dolgokon, amelyek az ott élők, dolgozók számára természetes, ám számomra újdonságot jelentettek. íme néhány: Mikor először fotóztam teremfocit, kiderült, hogy a pályán állok, ugyanis a sportcsarnokban a palánkig ér a küzdőtér. A gyaloglóverseny rajtjára várva elhelyezkedtem jóval a „Rajt” felirat előtt, hogy megörökíthessem azt a pillanatot, mikor elindulnak, de már lendületben vannak a versenyzők. Elsült a startpisztoly, és mindenki elindult a felirattal ellentétes irányban. S futva sem értem őket utol. A parképítő versenyen hátrálva igyekeztem a témát bevenni a keresőbe, közben térdig merültem egy frissen ültetett fa körüli sárban. Egy templomi jótékonysági hangversenyen az ajtóban várakoztam a kezdésre. Az érkezők (talán a táskámat látva) nekem akarták ideadni az általuk felajánlott összeget, mert nem tudták, hogy előadás végén szedik majd össze a pénzt. Meglepett, mikor a sörgyárba bemenetkor nézték át a táskámat. Máig sem tudom, mire gyanakodtak, bombát, esetleg sört viszek-e be? Kifelé nem nézték meg a táskámat. Az új fehér cipőm második útja egy sertéstelepre vezetett (előzőleg a miniszterelnök és a köztársasági elnök által megtisztelt rendezvényen és fogadáson viseltem e lábbelit), ahová csak úgy engedtek be, ha átgázoltam egy folyadékkal átitatott, szivaccsal bélelt árkon, majd lábaimra térdig érő nylonzacskót kellett húzni és egy büdös folyadékkal telt lavórban kezet mosni, hogy el ne fertőzzem a disznókat. Fokozott kíváncsisággal haladtam az ólak felé, ugyanis sem húsüzemben, sem orvosi rendelőben, sem fejőházban nem kellett még így bemosakodni. Mélységes csalódás ért, mikor megláttam, hogy itt is ugyanolyan kosz, bűz és legyek hada van, mint a többi állattartó telepen. Pánikszerűen távoztam, nehogy én kapjak valami fertőzést, úgy, mint néhány éve a kollégám, aki orbáncot szedett össze fotózás közben, és hosszú ideig nyomta a kórházi ágyat. Korányi Éva A millióim Varrnak magánügyek, amiről nem beszél az ember mások előtt. Nyilvánosság előtt meg főleg nem. Én azonban úgy döntöttem, ha már úgysem mondhatom el senkinek, elmondom mindenkinek azt a kiváló hírt, hogy én, kérem tisztelettel, milliomos vagyok. Igen. Rá fognak jönni, hogy ebben nem is vagyok egyedül. A csoda a következőképpen történt. Tavaly decemberben hallottam egy előadást Budapesten arról, mennyire megnyomorítja az embert az egész életre szóló adósság. Százezredmagammal voltam az ország adósai között, de az én lakástartozásom már 79 vagy nyolcvanéves koromban le is járt volna, remélhettem még egy-két adó(sság)mentes esztendőt. Havi 9 ezer fixszel, decemberben ezen az előadáson elhatároztam, lesz pénzem. Havi 9 ezer fixszel, ahogy a nóta mondja, az ember már könnyen viccel: lesz min röhögni, ha elmondom, kifizetem az összes - sok százezer forintos - adósságomat. Egyik napról a másikra! Állj! Állj! Ne tessék hívni a rendőrséget, nem én vagyok a postarabló, tessék csak jól megnézni a fényképemet, így néz ki egy postarabló? Na ugye. Tehát akkor a csoda. Mondogatom fűnek-fának, jó dolga lesz a népesnek ugyan nem mondható, de boldog családomnak: kifizetem az összes tartozásomat állam bácsinak. Ki én. Hülyének néztek. Én meg hittem rendületlenül, s amikor egy-két hét múlva a rádióból hallottam, hogy elengedik az adósságok felét, na mondom: itt kezdődik a csoda. Már csak a másik fele van hátra. Időközben ugyan emelkedett a fizetésem, de az adósságom még így is százezres nagyságrendű maradt. Ismerős a kép sokuknak? De akkor jött az újabb csoda. A magyar csoda. Az autóárak ötszörösére emelkedtek. Máris megoldódott egy újabb probléma. Az öt éve befizetett szerény kis autó-előjegyzésem már mint autó-előjegyzés mit sem ért, lett belőle lakástörlcsztés. Újabb adalék a csodához. Ezután a már csak tízezres nagyságrendű pénz egyéb elfekvő tartalékokból összeállt, és volt adósság, nincs adósság. Hát így vagyok én, kérem, önökkel együtt milliomos. így, magyar módra: lassan-lassan foltos kabátban, a létminimum fölött egy centivel, és mégis hatalmas reményekkel. Már csak azt szeretném mondani: készül az újabb csoda, ne tessék hülyének nézni! - inkább tessék elhinni: még egy kevés idő, és gazdagok leszünk! De ez már a következő évek sztorija lesz - csak hinni kell benne. Kátai Szilvia 8 Jász-Kun Kakas Fecsegések Zwack Péler már bort is termel. Ha ez is úgy bejön neki, mint a diplomácia . . . *** Magyarországot beválasztották a Biztonsági Tanács tagjai közé. Milyenjói mutatna Für Lajos az ENSZ-haderők élén. *** Egyesek szerint még nincs lezárva az expoügy. Csak ha már Demszky le lesz zárva. *** Közös német-francia hadtest alakul. Simán kenterbe vemé egy közös magyar-román hadtest. *** Antall József miniszterelnök Egerbe látogatott. Bezzeg a Szépaszszony-völgyébc nem vitték cl.. . *** Gödöllő lehetne a magyar Versailles. Fót meg Trianon? *** Egyelőre nem hozzák haza vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó űr hamvait. És kétkedőre? *** Faforgácslapcsavar, pozidriv kereszthoronnyal, gépi bchajtóbeggycl kapható. Itt van már a Kánaán! *** Tölgyessy szerint nem szabad beszorulni a „liberális résbe”. Isten ments, vannak más rések is! *** Most kevesebb a sertés. Disznó ellenben van elég. *** Kónya: Ugyanazt, de határozottabban. Van egy érzésünk: határozottan ugyanaz, mint évekkel ezelőtt. *** Több tízezer éves sziklarajzokat találtak Franciaországban. A rajzok alatt egy magyar felirat is volt: Vegyen a Fogyiból! *** Mi akarsz lenni, fiam? Cserkész! Miért? Szeretem a cserkészkolbászt. *** Drágul a levélfcladás a postán. Darumadár, ha lehet, vidd el ezt a levelet.. . *** Portugáliában teljes győzelmet arattak a szociáldemokraták. Hja, kérem, Petrasovits nélkül könnyű. *** Privatizálják a Merkúrt. A vevőnek be kell fizetnie a vételár felét, aztár öt év múlva megkapja. (majláth mikes;- Ugye, milyen jó, hogy nincs spórolt pénzetek, nem kell az inflációtól félteni...!- Mondd, a férjed mindig ilyen pártelnöki hivatalossággal viselkedik, ha vendégei vannak?- Már csak a kutyája emlékeztet rá, hogy egykor ö is nagykutya volt.. Fele se tréfa ... Boldog ember, akinek nem kell bajlódnia a tehetségével! * Vannak, akik zavarosban szeretnek halászni. Ámde ehhez olyanhalak is kellenek, amelyek zavarosban szeretnek úszkálni.. . * Néma embernek ne vágj a szavába! * Az egér hiába hangoztatja szellemi fölényét a macskával szemben. * A csigalépcső helyett inkább a liftet használják a csigák. * A Föld eddig még minden barbárságot átvészelt. De nem biztos, hogy a civilizációt is túléli. 9
