Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
4 Sorsok, emberek 1991. DECEMBER 31. SZENTEMBEREK Licentiátusok, búcsúsvezérek, népköltők és mások A katolikus egyház csaknem kétezer éves története folyamán mindig támaszkodott a világiak apostolkodására. Különösen megnőtt a világiak szerepe paphiányos időkben. A hitújítás idején a török hódoltság miatt bekövetkezett paphiány hívta életre a laikus apostolkodás jellegzetesen magyar megnyilvánulását, a licentiátus intézményét. A licentiátusok („licentia” - engedély), népiesen félpapok feladata volt a pap nélkül maradt közösségek lelki irányítása. Elvégezték a papszenteléshez nem kötött egyházi funkciókat: kereszteltek, eskettek, temettek, hitoktatást végeztek, előimádkoztak, felolvasták a szentleckét, az evangéliumot, a prédikációt, különféle ájtatosságokat tartottak, körmeneteket vezettek. A jászfényszarui kivándorlók licentiátus vezetésével indultak 1743-ban új lakóhelyükre, Kiskunfélegyházára. A Jászapátiról 1718-ban, majd 1719- ben Kunszentmártonba települtek kántorai, Sydó Mátyás és Lenkes Péter licentiátusok kereszteltek, temettek, a templomi ájtatosságokat és az anyakönyvet vezették 1721-ig, amikor papot kapott s önálló egyházközség lett Kunszentmárton. Hogy Sydó és Lenkes végzett-e már Jászapátin is hasonló feladatokat, azt nem tudjuk, de Apátival kapcsolatosan vannak régebbi adataink is. 1656-ban azt tapasztalta ott Benlich Máté belgrádi püspök, hogy egy ferences tartotta a szentbeszédet, a híveket pedig egy „prédikátor licentiátus” gondozta. 1680-ban, az azt megelőző - és valószínűleg a követő - években N. János, köznyelven János deák, szászberki licentiátus járt fel Apátira, s végezte a hívek között azon egyházi funkciókat^ melyekre fel volt hatalmazva. O vásárolta a vörös, régi módra készült lobogót 18 aranyért, a kék zászlót pedig ő váltotta ki a szolnoki törököktől. Újszászon Bencsik János licentiátust említi 1675-ben Pongrácz György váci püspök „Informatio”-ja. Tiszapüspökiben 1643 után kápolna építésbe kezdtek, amikor felszentelt pap hiányában licentiátus látta el a számára engedélyezett ténykedéseket. Az említett licentiátusokról, életükről keveset tudunk, utódaikról azonban már többet. A XVIII. század katolikus újjászületésében, a paphiány megszűnésekor a licentiátusok hivatása tulajdonképpen véget ért volna, hiszen az intézmény elveszítette régi hivatalos jelentőségét. A vallásos néphagyomány azonban a mai napig megőrizte tevékenységüket. A licentiátusok utódai régi tevékenységi körükből megtartották a búcsúvezetést, templomi előimádkozást és éneklést, továbbá egyéb teendőket. Ők a helyi hagyományok ismerői és éltetői. Ők visznek pezső életet a vallásos társulatokba, házi ájtatosságokat tartanak, virrasztanak a halottas házaknál, ismerik a régi énekeket és imákat, s újakat is írnak. Megyénk katolikus vidékei bővelkedtek szent életű emberekben. Legtöbbet Orosz Istvánról tudunk, aki önéletrajzát is megírta. Ezt „Egy magyar szentember” címmel, 1942-ben kiadta Bálint Sándor, s ennek hasonmását néhány hete megjelentette a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár. Órosz István 1838- ban született Jászladányban, és ugyanott nyugszik 1922 óta. Négy év tiszabalai tanítóskodása példázza legjobban a világi apostolkodás fentebb leírt formáját. Tiszabala akkor Tiszapüspöki filiája (leányegyháza) volt. Plébánosától kapott megbízás alapján oktatta a gyermekeket, vasár- és ünnepnapokon Püspökibe vezette szentmisére a balaiakat, rossz idő esetén pedig helyben elkezdte a szentmiséhez való imákat és énekeket, felolvasta a szentleckét és az evangéliumot, oktatta és buzdította a híveket. Megalakította és vezette Jézus Társulatát és Mária Társulatát. Nem vetette meg a paraszti munkát sem. Feleségével együtt élen járt az aratásban is. Amikor a földbirtokos - szemlét tartván - elcsodálkozott az általuk végzett munka láttán, elmosolyodott, s ezt mondta: „Óh, nem is csudálkozom már, most jut eszembe, hiszen itt sok kéz dolgozik: pap, kántor, tanító, harangozó egy nadrágba bújva!” Orosz István Jászladányban is részt vett a vallásos társulatok életében. A Szent Rózsafüzér Mária Társulatának és a Jézus Szent Szíve Társulatának elöljárója, pénztárosa és jegyzője volt. A temetkezési egylet Szent Józsefről címzett társulata pénztárosának választotta. Tagja és terjesztője volt még más társulatoknak és Szent^ Ferenc harmadik rendjének is. Ő vitt pezsgést ezek életébe, hiszen messze földön ismert ének- és imaszerző, búcsúsvezér volt. Önéletrajzában 32 Mária-kegyhelyet sorol fel, ahová elzarándokolt, legtöbbször a ladányiakat s a hozzájuk csatlakozottakat vezetve. Száznál több ének- és imafüzetet írt, szerkesztett és adott ki, legtöbbször búcsúkra, ahol ezeket terjesztette is. Máriaradnán többször járt. Egyik útjának leírásánál megemlíti, hogy a szolnoki búcsúsok elöljárója Pintér János volt. Összetett egyéniségére és sokoldalú szerepére leginkább a Jászárokszálláson élt, századunk elején elhunyt Varga Lajos alakja és működése emlékeztet. Életéről keveset tudunk. Egy darabig tanító volt, majd kegytárgyak, vallásos füzetek írásának és árusításának szentelte életét. Mátraverebély-Szentkúton állandó sátra volt. Fő műve a „Verses Szentírás vagy Biblia, az ó- és újszövetség történetei Az eredeti szöveg nyomán ősrégi legendákkal bővítve a magyar nép, ájtatos társulatok, családok és egyes hívők épülésére, Isten dicsőítésére, a keresztény hitvallás ismertetésére és terjesztésére a mai kor népies nyelvén, könnyen megérthető versekbe foglalva” című munkája 1899 és 1932 között 16 ezer példányban jelent meg. Árokszálláson ájtatosságollll kát és társulatokat vezetett. Szintén Jászárokszálláson élt Szabó Emánuel, más néven Vak Émán kolduló énekes, aki halottak virrasztásával, olvasókötéssel, vallásos népiratoknak, főleg Varga Lajos szerzeményeinek búcsújáróhelyeken való éneklésével és árusításával kereste kenyerét. Varga Lajos és Szabó Emánuel életéről, jelentőségéről megemlékezik Bálint Sándor az Orosz István önéletrajzához írt bevezetőjében. Megemlíti még a Jászság tőszomszédságában, Kömlőn élt Szécsi Ignácot és a jászkiséri Körtély (Körte) Istvánt is. Nem szól azonban az énekfüzeteket szintén kiadó jászszentandrási Ballagó Pálról és Gyömbér Andrásról, ajászladányi könyvárusról, aki szintén írt, illetve adott ki énekfüzeteket. Az első világháború után Ladányban működött T űzkő Alajos nyomdája, ahol sok vallásos füzetet (ponyvát) nyomtak. Jászdózsa határában, az 1944-ben felrobbantott kápolna mellett remete is élt. Kamill testvér, a jászberényi ferences meséli el önéletírásában a vele való találkozást. A remete fogadta és irányította a búcsúsokat, húzta nekik a friss vizet a kútból. Szürke, pokrócszínű ruhát viselt, vékony kötéllel átkötve. Ő harangozott, takarította és díszítette a kápolnát. A virágokat is ő nevelte a kápolna díszítéséhez. Természetesen nemcsak a Jászságban éltek ilyen világi apostolok, hanem a megye más vidékein is. Berecz Erzsébet - a későbbi Skolasztika - tiszaugi hitoktatónő ötéves tiszazugi működését is a licentiátusi intézmény megújulásának nevezte Radó Polikárp, a Tiszazugi történet című könyvének egyik fejezetében. Skolasztika, e „modem női licentiátus” maga is részt vett a búcsújárásokban, de nem ő szervezte és vezette. Azt átengedte Janics Istvánnak, a korhányi szentembernek. A szentéletű öregember egy „Erzsiké kisasszonynak” írt levelében tudatja, hogyan indulnak és hol találkoznak egymással 1926-ban a Tüzesből, Korhányból, Csépáról és Haleszből a szelevényi búcsúra induló zarándokok. A halottlátók közül említsük meg Mészáros Mihályt, ismertebb nevén a „csépai embört”, aki 1927-ben távozott a földiek sorából. A néphit szerint tudományát magától Jézus Krisztustól kapta, a táltosok beavatásához hasonló módon. Ettől kezdve óriási hírnévnek örvendett. Sokszor egész kocsisorok álltak szerény hajléka előtt. Az utóbbi évtizedek nem kedveztek a vallásos néphagyományok ápolásának, kutatásának és bemutatásának. A lehetőségek most megnyíltak, s hogy lenne mit kutatni, az ebből a vázlatos áttekintésből is kitűnik. Kosa Károly (MÁJUSI LITÁNIA.) Nagyon sok levél érkezett a szerkesztőségünkbe azzal a kéréssel, hogy az előfizetők szeretnének közismert személyekről írásokat, interjúkat, portrékat olvasni. Ennek javarészt már eleget tettünk, és a még hátralévő mulasztásunkat az év utolsó számában igyekszünk pótolni. Nem kevesen kíváncsiak, miképpen alakult annak a szépségkirálynőnek az élete, aki Szolnokon született, fodrásznak tanult, tizenhét évig itt élt, és tavaly a Hilton Szállodában Queen of Hungary címet, koronát kapott, azaz a zsűri Magyarország szépségkirálynőjének választotta. ( \ Egy híján húszéves, egy híján húsz kérdés- Kisasszony, hallhatnánk a nevét?- Tassi Rózsának hívnak.- Mikor született?- 1972. június 29-én Szolnokon.- A magassága? - 178 centi.- A súlya?- 57 kiló. - Egyéb adatai?- A derekam 58 centi, a csípőm 90, és a mellbőségem is ugyanannyi.- Ha a tükör elé állna, és alaposan szemügyre venné magát, majd 1-től 5-ig osztályozná a megjelenését, milyen jegyet adna önmagának?- Visszakérdezek: Ön szerint hányast érdemelnék?- Erős négyest.- Én szigorúbb vagyok, mert csak hármasnégyesre értékelem magam.-Mia legszebb Önön?- Azt mondják, a szemem, és állítólag a fenekem, azaz a popsim.- És mivel elégedetlen?- Leginkább a melleimmel: lehetnének nagyobbak. De hát ez van.- Békében él önmagával?- Ritkán, hiszen vívódó, tépelődő alkat vagyok. És ez olykor jó is, meg néha hátrányos, hiszen még most is keresem a helyem. De hát így van ezzel a többi szépségkirálynő és helyzeti. Bizonyára fellelhető a sorsunkban valami közös törvényszerűség is, amelyet egyszer meg lehetne írni.- Hányán kérték meg a kezét?- Nem sokan, mert azt mondják, zárkózott vagyok. Azért már volt egy gyűrűs vőlegényem, illetve 33 éves gazdag kérőm. Egyelőre nemet mondtam.- Más fiú, férfi miatt?- Ugyan, dehogy! Meglepi, amit most elárulok: nincs állandó udvarlóm. Jobban mondva még keresem. Már az is megfordult a fejemben, talán én vagyok mindennek az oka. Ezt istenigazából nem tudom.- Kihez kötődik?- Jó kérdés, nem is tudom, mit válaszoljak rá. A barátok, régi ismerősök Szolnokon maradtak, nos később el is lopták, amiért a biztosító fizetett. Az árából vettem itt Pesten egy másfél szobás lakást közel egymillióért. Ez bizony főnyereménynek számít, még akkor is, ha nincs berendezve.- Miből él?- A Reform című lapnak vagyok külső munkatársa, modellje. Ezenkívül reklámfilmekben szerepelek, és ahová hívnak, fellépek. Szeretem a sportos és az elegáns öltözékeket, ruhákat is. Egyébként távlati elképzeléseimben az szerepel, hogy fotóriporter leszek.- Az alakjára miképpen vigyáz?- Korábban évekig atlétizáltam, serdülő magyar bajnok is voltam, ezért szerencsére az alapok megvannak. Szeretek enni, és bizony, ha nem ügyelek, lerakódik egy-két kiló. Azért ha tehetem, ma is futok és lovagolni meg úszni is imádok. Az utóbbit Szolnokon hét évig űztem.- Felismerik az utcán?- Sok helyen igen. Ebbe az emeletes házba, ahol most lakom, nemrégen költöztem, és csak az egyik szomszédom tudja, ki vagyok. Egyébként kértek már tőlem autogramot vonaton, nyaralás közben egyaránt.- Istenigazából milyen ember Tassi Rózsa?- Olyan, aki ábrándozni mindig és nagyon szeret. A jövőről, családról, egy olyan fiúról, akivel jól megvagyok. Aki az én kiegyensúlyozatlanságomat is elviseli. Később majd gyereket is szeretnék: kettőt, de egyet mindenképpen. Ezenkívül sikereket a szakmában, a munkában. Ennyit magamról, a terveimről. Az Uj Néplap olvasóinak pedig köszönöm az érdeklődést, és jó egészséget, boldog új esztendőt kívánok nekik! Hasonlóképpen mi is ezt kívánjuk az egy híján húszéves, szolnoki születésű szépségkirálynőnek, Tassi Rózsának. D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zsolt Ez a felvétel a verseny előtt készült. A későbbi szépségkirálynőnek még mindenki hátat fordít és egy igazi, őszinte beszélgetésre ma is oda utazom. Ami a kötődést illeti, talán anyuka, aki megért és segít.- Ő most hol lakik?- Szentendrén. Elvált aputól, aki Szolnokon maradt, és ő meg a két testvérem oda költözött.- Beszéljen a királynői címéről.- Véletlen történt az egész. A határidő előtt egy fotós nevezett be. A hatalmas mezőnyben alig voltunk négyen vidékiek, és végül, meglepetésre, én nyertem. Egyhetes tajvani utat meg egy Mitsubitsi autót kaptam. Ezt saj-Lírai közelkép egy szépségkirálynőről Egy kis rúzs nem árt Szerkesztette OROSZ ISTVÁN Jászladányban- Kiadya az Egyház jóváhagyásával.
