Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-24 / 301. (302.) szám
1991. DECEMBER 24. Karácsonyi riport 7 Ugyan melyik háziaszszony ne ismerné Horváth Ilona szakácskönyvét? Szinte minden magyar háztartásban megtalálható, sokan ebből a könyvből tanultak megfőzni. Úgy is mondhatnánkj hogy ez a könyv a főzés abc-je a magyar .asszonyok számára. A leghíresebb magyar •szakácskönyvíró életének jelentős része megyénkhez fűződik: 1953-től 1967-ig Törökszentmiklóson élt és dolgozott. Hogy képet alkothassunk Horváth Ilonáról, hogy az emlékekből összerakhassuk, ki is volt ő; abban Lukács Ferenc, a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium igazgatója (volt kolléga); Répási Bertalanné földrajz-történelem szakos gimnáziumi tanár (Horváth Ilona volt tanítványa) és Pacsai Norbert abádszalóki tanár (Horváth Ilona unokaöccse) volt segítségünkre. rendeztek édesanyámmal. Répási Bertalanná:- A kollégiumban is rendszeresen sütött-főzött. Persze együtt a lányokkal. Együtt csináltuk az ételeket, együtt is ettük meg. Ha nem sikerült, megpróbáltuk újra. Tőle könnyű volt megtanulni főzni. Lukács Ferenc:- A vérében volt a szakácsművészet. A kolléganői esküvőjén mindig ő volt a főszakács. A kürtös kalács például a specialitásai közé tartozott. De rengeteg olyan étel volt, amelyet az ő „specialitásának lehet nevezni”. Kimondottan élvezte, hogy süt-főz - de nem magának. A névnapokon, az érettségi banketteken mindig besegített a főzésbe. Leginkább ínyencségeket készített: szószokat, mártásokat. Süteményeket is persze, de nem prózai dolgokat, például nem rántott húst. Pacsai Norbert:- Az esküvőmön ő volt a násznagyunk. Persze, ő is főzött az anyósommal és az édesanyámmal. A feleségem Emlékek Horváth Ilonáról A szakácskönyvíró Törökszentmiklóson élt Kollegákkal a tantestületből. Horváth Ilona balról a negyedik a sorban Már a szakácskönyvírónő családfája se mondható hétköznapinak. Bár maga a Horváth név nem sok mindenről árulkodik, de a családnak nem ez volt az eredeti neve. Az 1906-ban Brassóban született Horváth Ilona ugyanis ükunokája a Pákozdnál megkergetett Jellasics horvát bánnak. A bajor apácáknál nevelkedett Horváth Ilona Csiksomlyón, Csíkszeredán, Nagyszalontán, Temesváron és a krasznai római katolikus elemi iskolában tanított. Nagyszalontai tevékenységéről így emlékezett meg felettese, a kanonok: „Ez idő alatt kitűnő érzékkel, fáradhatatlan szorgalommal működött szociális téren, szervezve és vezetve az itteni leánycsoportot is és kisebbségi életünk hiányait pótolva előadásaival és ismeretterjesztő kurzusaival. így többek között nagy sikerű főzőtanfolyamot is tartott a város leányifjúságának a szülők legnagyobb megelégedésére. Szeretetreméltó egyéniségével, a legkülönböfőzzön a gyerekekre. Természetesen a nomád körülmények között is sok ínyencséget készített. A táborban tölis tőle tanult főzni. Ma is vannak olyan fogásai, amelyeket kimondottan Ilonkától tanult. Sőt a bátyámat - aki szerzetes lett - is megtanította főzni. Úgyhogy amikor a kapucinusoknál elmegy a szakács, a bátyám főz az egész rendnek. Ő lényegesen több receptet ismert, mint amennyi a könyveiben megjelent. Csak olyat szerkesztett be a szakácskönyvébe, melyet maga is kipróbált. Krasznán kezdte a receptek gyűjtését, és akárhová ment, mindenütt ez érdekelte. Élt Berettyóújfalun egy asszony, úgy hívták, hogy Vilma néni. O is hasonló lelkületű volt. Vilma néni szakácskönyve címmel jelent meg a receptgyűjteménye. Amikor Ilonka összejött Vilma nénivel, napokig tudtak beszélni a főzésről. Lukács Ferenc:- Az egyik szakácskönyvét ott írta, a Balatonnál. Szabadidejében félrevonult és írt. Mindenki tudta róla a környezetében, hogy szakácskönyvíró. Természetesnek is vették az emberek, hogy aki ennyire szeret főzni, az a konyhaművészettel kapcsolatos tudományát le is írja. A városban is híre ment, hogy jól főz, talán nem is volt olyan ember Törökszentmiklóson, aki nem ismerte volna. A megjelent szakácskönyvekből természetesen ajándékozott ismerőseinek, kollegáinak is Horváth Ilona. Lukács Ferencék egy 1956-os kiadású dedikált szakácskönyvet őriznek. Pacsai Norberték szakácskönyvébe Horváth Ilona azt írta: „Szív is kell hozzá!" Répási Bertalanná:- Az első szakácskönyvem természetesen tőle származott. Azt hiszem, az ő szakácskönyvei azért népszerűek, mert egyszerű, közvetlen a nyelvezetük. Amikor olvasom, úgy érzem, hogy ő ott van és szól hozzám, hogy most ezt kell beletenni, most azt. Hogy volt-e titka? Nem tudom. Arra emlékszem, hogy mindent nagyon fürgén csinált a zöbb rétegeket össze tudta tartani a legnehezebb időszakban." Aztán Magyarországra került az erdélyi tanárnő, és 1953-ban a földművelésügyi miniszter Törökszentmiklósra helyezte, ahol a kollégium igazgatója lett. A főzés tudománya, fortélyai örökre összekapcsolódtak a nevével. Az ember magától értetődőnek veszi, hogy aki ilyen jó szakácskönyvet írt, az maga is szeretett főzni. A visszaemlékezők is ezt erősítették meg. Lukács Ferenc:- Emlékszem, egyszer a Balatonra vittem a biológia szakkört. Mivel a tábor önellátó volt, elhívtam Ilonát is, hogy tött két hét alatt mindegyik gyerek hízott pár kilót. Pacsai Norbert:- Édesanyám húga volt ő, a keresztanyám. Hatan voltunk testvérek és mindenkinek ő volt a keresztanyja. Kevés pénzből éltünk, édesanyám vékony kamrával rendelkezett. Ilona mindig tele szatyrokkal jött hozzánk, és akkor nagy sütést-főzést Erdélyben, családi körben konyhában. Azt se tudom, hogy volt-e kedvenc étele, de arra emlékszem, hogy szeretett enni... Receptjeiből jól ki lehet hozni a hagyományos, magyaros ízeket. Pacsai Norbert:- A hagyományos, magyaros konyha képviselőjének tartják, pedig szerette a franciás ízeket is. A kollégiumban sokszor készítettek képviselőfánkot. Nagyon sok lány ott fogott fakanalat a kezébe életében először. Ilona a részletekre is megtanította őket: például arra, hogy meddig pirítsák a hagymát, hogyan fűszerezzenek. Répási Bertalanná:- Hogy jól főzök-e? Ezt talán a férjemtől kellene megkérdezni. De van egy történetem. A nyáron erdélyi vendégeink voltak. Természetesen én főztem rájuk. Azt mondták, hogy teljesen hazai ízeket ettek. Ez azért van, mert Horváth Ilona sok receptje Erdélyből származott. Ő nemcsak az étkezésre, hanem annak körülményeire is adott. A terítést is tanította a gyerekekkel. A kollégiumban volt például olyan lány, aki Milyen ember is volt Horváth Ilona, a bajor apácáknál nevelkedett tanítónő, aki imádott főzni? Lukács Ferenc.- Egyedülálló volt, nem is került szóba, hogy férjhez megy. A tágabb értelemben vett családja azonban nagyon nagy volt. A rokonait is szerette, de nem mindig mehetett haza, mert azok Erdélyben éltek. Bár a városban van egy ház, ahol lakott, de valójában a kollégiumban töltötte az idejét. Ott volt egy nevelői szoba, és Ilonka ott élte az életét a gyerekek között. Az átlagosnál vígkedélyűbb volt. A hét vége úgy telt el a kollégiumban, hogy a gyerekek körbeülték Ilonkát, ő pedig zongorázott és tangóharmonikázott nekik. Ha műsoros Diploma A kétnyelvű diploma, a népiskolai tanítónői oklevél Ennek a törökszentmiklósi háznak a manzárdszobájában lakott Horváth Ilona Répási Bertalanná nem szerette a spenótot. Talán azért, mert otthon sose készítettek, és nem is ismerte. Ilona pdaállt mellé, győzködte: > kóstold meg. És ott állt mellette addig, amíg meg nem ette. A végén már senki nem volt az ebédlőben, csak Ilonka néni és a lány, aki nem szerette a spenótot. Lukács Ferenc:- Az ízek harmóniáját sokféle fűszerrel érte el. Ilyenekkel ismertetett meg bennünket, mint például a tárkony, a sáfrány. esteket rendeztek, mindig ő szervezte. Közösségi ember volt, aki imádta, ha vendégek mentek hozzá. Mindenki szerette őt, nem hiszem, hogy volt haragosa. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy végtelenül toleráns volt, nem hiszem, hogy valaha is bántott valakit. Répási Bertalanná:- Inkább anyánknak tekintettük, mint igazgatónőnek, pedig szigorú volt. Reggelente végignézte a lányok lábát. Akin nem látott térdharisnyát, csak zoknit, azt visszaküldte, hogy öltözzön fel, mert megfázik. Amikor a fiúkollégium diákjai meglátogattak bennünket, Ilonka néni egész este harmonikázott, hogy táncolhassunk a fiúkkal. Itt, a kollégiumban éltük meg az 1956-os októberi eseményeket is. Nem engedett bennünket sehová, ahol bajunk eshetett. A kollégium épülete előtt volt a főút, ott vonultak el a tankok. Emlékszem, el kellett sötétíteni az ablakokat. Egy hálószobában összegyűjtötte az egész kollégiumot és ott beszélgetett velünk, hogy ne féljünk... Pacsai Norbert:- Tőle tanulták a népdalokat a diáklányok. Este, ha a napos átadás megtörtént, fogta a harmonikát és népdalokat énekeltek. Énekelni mindig csak népdalt énekeltek, a kommersz zenét a mulatságokra hagyta. Szerette a gyerekeket. Minden karácsonykor hozzánk jött, oda, ahol hat gyereket neveltek. Pedig másutt is voltak gyerekek, de ő oda húzódott, ahol a legnépesebb volt a fészek. A Horváth-házban egyébként több generáció lakott együtt, úgyhogy örökösen készültek valamire vagy ünnepeltek valakit. Talán innen vitte Ilonka a szervezésre való hajlamot, igényt. Ahogy a zongora fedelét lecsapta egy rendezvény után, már szervezte is a következőt. Mindig talált ürügyet arra, hogy együtt legyenek, és főzhessenek egy jót. Paulina Éva Fotó: Korányi Éva A szakácskönyvírónő portréja
