Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-28 / 280. szám

2 Hazai körkép 1991. NOVEMBER 28. Ma kormányülés A kormány mai ülésén egyebek között szó lesz az állami népesség­nyilvántartás működésének átme­neti szabályozásáról, miután a sze­mélyi számokat az Alkotmánybíró­ság határozata értelmében ez év vé­géig lehet használni. Az előterjesz­tés lényege, hogy 1992-től szemé­lyi azonosító számot csak nagyon szűk körben lehet majd alkalmazni az állampolgárok' személyi adatai­nak nyilvántartásában. Távlatilag pedig új módszert kell kidolgozni a népesség-nyilvántartáshoz. Egy másik előterjesztés szerint az államigazgatási irányítású vállala­tok vezetői csak akkor kaphatnak jövőre prémiumot, ha az adott cég nem tartozik a társada­lombiztosításnak. Honvédelmi költségvetés ’92 Annus Antal államtitkár szerint a jövő évi költségvetési tervezet az új biztonságpolitikai koncepción és honvédelmi alapelveken nyugszik. A tárca eredetileg 67 milliárd forin­tos igényt terjesztett elő, ami meg­felel az 1991-es költségvetés reál­értékének, de végül csak 59,6 mil­liárd forint került be a költségvetés tervezetébe. Elsőbbséget egyéb­ként az ország légvédelme élvez. Ugyanakkor nem jut pénz 1992- ben a személyi állomány életszín­vonala romlásának megakadályo­zására. Nyugdíjasok tiltakozása- A nyugdíjasok eddigi megmoz­dulásai csak az elégedetlenség első hullámai voltak, a rendelkezésre ál­ló erőnek csak egy töredékét hasz­nálták fel - hangzott el a Nyugdíja­sok Országos Érdekegyeztető Ka­marájának tegnapi sajtótájékozta­tóján. Bejelentették: a nyugdíjasok tiltakozó naggyűlést rendeznek no­vember 30-án a fővárosban. Köve­telik a nyugdíjak összegének még ebben az évben történő emelését. Hivatal a törvényességért (Folytatás az 1. oldalról) róság is. Hasonlókép megfonto­landó, vajon a Számvevőszék ké­­pes-e ellenőrizni az önkormány­zatok költségvetési munkáját. A hivatal annak ellenére, hogy az együttműködés sok esetben kényelmetlen feladatokkal is jár, hiszen ellenőrzi, felülbírálja a hozzá kerülő ügyeket, s másod­fokú hatóságként állást foglal azokban, mégis jó kapcsolatot alakított ki a helyi és a megyei önkormányzatokkal. A törvé­nyességi osztály „adattára” sze­rint összesen majd ötezemyi ön­­kormányzati jegyzőkönyvet, több mint 23 ezer határozatot és majd 3 ezer rendeletet vizsgáltak felijl a régióban. Nem könnyű munka ez, gondoljunk csak bele: volt ezek között 300 oldalas jegyzőkönyv, ami nem is csoda, hiszen akadt olyan önkormány­zat, amelynek egy ülése szerdától péntekig tartott. A hivatal bizo­nyos ügyekben elsőfokon is eljár, így mintegy 4000 határozatot ho­zott. Hogyan jellemezhetők a gyak­rabban előforduló törvénysérté­sek? Tipikusan a kezdés gyer­mekbetegségei - eképpen lehet jellemezni őket. Sűrűn előfordult a hatáskör téves átruházása, az, hogy az önkormányzati rendele­teket határozattal módosították, olyan vállalkozásban akartak részt venni, amelyben az önkor­mányzat felelőssége meghaladta a vagyoni hozzájárulás mértékét, s a gyakori hibák közé tartozott, hogy rendeleteket alkottak, de nem helyezték hatályon kívül a régieket, és a döntések nem ke­rültek egyértelmű rögzítésre. Az említett számok persze iz­galmas kérdéseket takarnak. Pél­dául: hogyan illik egymás mellé egy kastély és a sertéshizlaló, a sörbár és az iskola? Mit tehet a hivatal akkor, ha a gyám elmis­­másolta a három gyerek öröksé­gét, s vajon a településrendezési tervek mindenkor illeszkednek e az érvényes jogszabályokhoz? A törvényességen túl a hivatal köz­reműködik az önkormányzati apparátusban dolgozók képzésé­ben, továbbképzésében, vala­mint a Belügyminisztérium által szervezett tanfolyamok régión belüli megszervezésében. Csak néhányat említünk. A Hanns-Seidl Alapítvány tá­mogatásával ötnapos alapozó tanfolyamot rendeztek a jegy­zőknek. Szeptemberben a pol­gármestereket képezték tovább: kárpótlási törvény* az önkor­mányzati vagyonátadás, a hatás­köri törvény voltak a főbb témák. Szolnokon, a polgármesterek II. országos konferenciáján 649 polgármester vett részt. Most zá­rul a gyámügyi és szociálpoliti­kai képzéssorozat, az adóigazo­lás problematikájában is jól el­igazodnak már a szakelőadók. A gazdálkodás témakörében most folynak az előadások. Szakmunkás-bizonyítvány munkanélküli-segélyhez ? (Folytatás az 1. oldalról) lene. Sokkal inkább magáról a tár­sadalmi-gazdasági helyzetről, ahol jelentős egzisztenciális problémák halmozódtak fel, ahol a szakkép­zésben anarchia dúl, s ahol csak sokadik szempont maga a gyerek, s az, hogy a megszerzett képesítést tudja-e hasznosítani vagy nem. Sa­játos struccpolitikát folytat a leg­több iskola és önkormányzat, s így kényszerűen a Munkaügyi Tanács is, amikor gimnáziumi osztályok bővítését, kihaló, senkinek nem kellő szakmák képzésére fordítják a szűkös anyagi lehetőségeket. Minden ilyen esetben ugyanis fel­merül a gyanú, a pályázati pénz nem arra kell-e, hogy az iskola megmaradjon, a tanárnak állása le­gyen mindenáron, azon az áron is, hogy a „képzett” gyerekek nem fognak munkát találni, s így szük­ségszerűen a munkaügyi központ­nál fognak jelentkezni. Tisztelet persze a kivételnek, mert van ilyen is. Itt, a megyében is, minthogy az állam szemmel láthatóan nem ér­zékeli a probléma súlyosságát, össze kellene ülniük az érintettek­nek. Minél hamarabb, annál jobb. Mindenekelőtt a megyei és Szol­nok város önkormányzatára, vala­mint a munkaügyi szervezetekre gondolunk. Ennek célja lehet nem­csak az eszközök koncnentrálása és a felesleges párhuzamok kikü­szöbölése, hanem - ez a fontosabb - a képzési profilok rendezése. Egyelőre az érintettek nehezen mozdulnak. Az okokat csak talál­gatni lehet. Feltehető, hogy a leg­fontosabbak egyike a már említett egzisztenciális ok. Ha ez így van, csak egy dolgot szeretnénk ezzel szembe állítani. A gyerekek nyil­vánvalóan nem tudják saját érde­keiket megvédeni. A gyerekek ér­deke pedig azt kívánná, hogy ne a mai képzési struktúrában tanulja­nak. A helyzet persze eléggé para­doxon. Mert azt tudjuk, hogy így nem, de ki mondja meg, hogy ho­gyan? Valószínű ez is közrejátszik a halogatásban. F. I. Tűzszünet a szakszervezeti fronton (Folytatás az 1. oldalról) vális szakszervezetek váratlanul megállapodtak, hogy a terveik szerint januárban felállítandó társadalombiztosítási önkor­mányzatok megválasztását fel­használják az egymás közti erő­viszonyok, s ezzel a szakszerve­zeti vagyonhoz való törvényes jogok tisztázására. Néhány hét­tel később napvilágot látott a Li­ga megrendelésére végzett köz­vélemény-kutatás eredménye, amely szerint egy szakszervezeti választás esetén az MSZOSZ több szavazatot szerezne, mint a Liga és a Munkástanácsok együttvéve. Folytatódhatott a többfrontos harc: a három tömö­rülés közt megindult tárgyalások a kormánnyal és a munkaadók­kal szembeni közös fellépés kényszerén alapultak, de ez a kényszer nem tüntette el az egy­más iránti bizalmatlanságot. A parlament a múlt héten az MDF-es képviselő előterjeszté­sére újabb törvénnyel erősítette meg a VIKSZ, illetve az abban részt vevő Liga és Munkástaná­csok jogait a távolmaradókkal szemben. Válaszul a hét végi MSZOSZ-kongresszuson Nagy Sándor bűvészként húzott elő a kalapjából egy ellen VIKSZ-et, amely - állítása szerint - a dolgo­zók 95 százalékát képviseli, és egyébként is sokkal jobban meg­felel a törvénynek, mint a nyár óta nélkülük működő. Úgy tűnik, a kormány is elemi taktikai érdekének tekinti a szakszervezeti összefogás meg­akadályozását. Fél nappal az MSZOSZ rendkívüli kongresz­­szusa előtt, amelyről tudni lehe­tett, hogy kormánykövetelése­ket fogalmaz meg, a kormány hivatalos állásfoglalást tett köz­zé arról, hogy „a szakszerveze­tek javaslatát elfogadva”, kész háromoldalú tárgyalásokra min­den gazdasági és szociális kér­désekről. A kormányálláspontot legszókimondóbban képviselő Schamschula György munka­ügyi államtitkár azonban egy té­vévitában éles különbséget tett a potenciális tárgyalópartnerek között, szinte kizárva közülük az MSZOSZ-t. Az államtitkár egyúttal elutasította Göncz Ár­pád köztársasági elnöknek az MSZOSZ-kongresszuson so­kadszor megismételt ajánlatát, hogy kész közvetíteni a szak­­szervezetek egymás közti, illet­ve a kormánnyal fennálló vitájá­ban. A pillanatnyi helyzet: az MSZOSZ tíz napon belül meg­induló és december végéig ered­ményre vezető tárgyalásokat kö­vetel a kormánytól, ellenkező esetben a „legkeményebb lépés­től” sem riad vissza. Háromol­dalú érdekegyeztető tárgyaláso­kat követel a többi szakszervezet is a munkavállalókat érintő min­den kérdésben a foglalkoztatás­politikától az infláción át a pri­vatizációig. A kormány - a szak­­szervezetek tiltakozását figyel­men kívül hagyva - beterjesztet­te a munkanélküli-járadék csök­kentéséről szóló törvényjavasla­tot, valamint a Munka Törvény­­könyve módosítását, és a szak­­szervezetek véleményének megkérdezése nélkül viszi a par­lament elé a jövő évi költségve­tést. Hajdú András (Atlantic) Kézilabda NB I. A-csoport Véresen komoly meccsen Szolnoki Olajbányász-Pé­csi MSC 15-14(10-7) Szolnok 500 n. V.: Halmai, Kovács Sz. Olajbányász: Szeme­­nov-Rigó, Vozár 7 (3), Mosz­­kalec 2, Mezei, Kotormán 4, Bendó. Csere: Horváth Cs. (kapus), Harta 2 (1), Woth, Berényi. Edző: Zsiga Gyula PMSC: Cziráki-Székelyhi­­di, Németh 1, Kovács T. 1, Horváth T. 1, Kovácsevics 4 (3), Kunos. Csere: Szente (ka­pus), Kakas 2, Hang 4, Ko­vács J. 1, Kovács I. Edző: Kajcsa András Kiállítások: 10, ill. 14 perc. Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3 Vozár két hetesével az Olaj­bányász szerzett vezetést, a PMSC hasonlóval válaszolt, a sérüléséből felépült Harta ugyancsak büntetőből lőtt gólt. Hogy a sorozat ne szakadjon meg, Kovácsevics második gólját is hetesből érte el. Mind­ez azt mutatta, a védőfalak ak­cióból bevehetetleneknek bizo­nyultak, a 10. percben Vozár 4-2-re változtatta az állást, ki­vételesen hetesből. A sportág küzdőjellegéből igazi példát mutattak a csapatok, a játékos­ságból kevésbé. Moszkalec be­töréseiből szerzett góljai már háromgólos hazai előnyt (6-3) eredményeztek, majd egy el­adott labda után Szemenov há­rította Kunos ziccerét, egy perccel később Németh lövésé­vel szemben ő is tehetlennek bizonyult. Nem úgy Cziráki, aki Bendó „beugrás ” figuráját hárította jó érzékkel, a másik oldalon Kakas közelített a 21. percben, 6-5. Miközben Vozár vérző arcsérülését kezelték, Szemenov újabb bravúrokat mutatott be, a jelek szerint Se­bestyén doktor is, hiszen a ha­zaiak gólzsákja hamarosan visszatért, és három góllal vett revansot a vendégeken. A meg­érdemelt pihenő után Kakas „ébredt” a legkorábban, Ko­tormán közvetlenül utána két­szer kényszerítette térdre Czi­­rákit, 12-8 a 35. percben. Kez­dett kiengedni az Olaj-fék, a Tisza-parti játékosok hite egy­re növekedett, a kezdeti bi­zonytalanság már-már kezdett elpárologni, amikor Hang hár­mas sorozata talált utat Szeme­nov kapujába. Kétgólos hazai vezetéssel kezdődött az utolsó tíz perc, túlzás nélkül öldöklő harc kezdődött, melynek során Kovács T. révén 14-13-ra fel­zárkózott a PMSC. Ütöttek, rúgtak, gáncsoltak a pécsiek, Harta hetest hibázott nem a leg­jobbkor, szerencsére Moszka­lec hamar javított, azonban ápolás nélkül ő sem úszta meg. A végére „elfogyott” a kézi­labda a pályáról, a kölcsönös belemenések szó szerint vére­sek voltak, de a hazaiak közül senki sem bánta, a következő találkozóig lesz idő regenerá­lódásra. Fő a győzelem! (ni) Röplabda NB I. A-csoport Keményebb volt a Vas(as) Szolnoki Vegyimüvek-Vasas 1-3 (-13,9,-13, -8)' Szolnok, 150 n., v.: Békési, Huszti Vegyiművek: Kmézic, Göblyös, Karavajeva, Kovácsné, Pajkos, II- lésné. Csere: Sülyösné, Gergelyfi, Hajdúné. Edző: Vasicsek János Megható jelenettel kezdődött a hét­közi forduló, a visszavonulását beje­lentő Pajkos Zsófiát búcsúztatták tár­sai. A Vasas nem vette figyelembe az esemény ünnepi jellegét, pillanatok alatt mindenkivel tudatta, két pontért érkezett Szolnokra. Rossz nyitásfoga­dások, lesáncolt ütések, s az eredmény nem is lehetett más, mint tetemes fővá­rosi előny (1-9). Nagy nehezen magá­hoz tért a Vegyiművek, és a pályára lépő Sülyösné irányításával megkezd­te a felzárkózást, (13-12). A folytatás­ban a hazaiak csak nem akarták figye­lembe venni, hogy bajnokesélyes el­lenféllel játszanak, felnőttek nevesebb vendégeik mellé. Ugyan 5-5-ig tartotta a lépést a Vasas a megtáltosodott ve­gyisekkel, ezt követően azonban Kmé­zic és Karavajeva bemutatója követke­zett, egyenlítettek a vendéglátók. Ott folytatta a Vegyiművek a harmadik szettet, ahol az előzőt abbahagyta, meg sem állt 12-5-ig. Ekkor érthetetlenül homokszemcse került az addig olajo­zottan működő gépezetbe. Hétpontos előnyről „sikerült” elveszíteni a rend­kívül fontos játszmát. Szétesett a Ve­gyiművek játéka, három perc alatt 0-8 lett az állás. Ettől kezdve hiába szerez­ték felváltva a pontokat a csapatok, ez a fővárosiak sikerét eredményzte. Kár ezért a vereségért, nem tudni, mikor lesz hasonló esélye egy bravúros győzelemre a Vegyiműveknek. Egy biztos, ha mindig ilyen teljesítményt nyújtottak volna a lányok, nem a táblá­zat alsó régióiban állnának. (gj>

Next

/
Oldalképek
Tartalom