Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-26 / 278. szám
1991. NOVEMBER 26. Hazai körkép 3 Mulatok, mert... A hét végén Szolnokon, a Ságvári Művelődési Házban a Zenés Pódium második elődásán Márkus Ica és Lovas Lajos magyarnóta-énekesek léptek fel. Sándor Sanyi és zenekara kíséretével „Mulatok, mert jókedvem van” címmel. A több mint háromszáz résztvevő - főleg nyugdíjasok - szűnni nem akaró tapssal hálálta meg az előadóknak a nívós műsort. A jókedvről, humorról Weisz György konferanszié gondoskodott. Képünkön: Márkus Ica.- nzs -Lehetséges út a konfrontáció Az MSZOSZ kongresszusa után (Folytatás az 1. oldalról)- A két fogalom nem pontosan fedi egymást, inkább arról van szó, hogy egyik a másik nélkül nem létezik. A demokratikus társadalomban akkor lehet érdekvédelemről beszélni, ha az érdekegyeztetés mint feltétel jelen van. Ez utóbbi intézményesített keretek között működik, ezt tölti meg tartalommal a munkavállalói érdekek védelme.- Ehhez megfelelő anyagi fedezetre van szükség, ha csak a sztrájkalapra gondolunk is.- Igen. Emellett az is fontos, amire már utaltunk, hogy a megfelelő tárgyalóképes szakértők megléte elengedhetetlen. Ez is pénzkérdés: képzésük, megtartásuk.- Felmerül ilyenkor a szakszervezeti vagyon kérdése is.- A vagyon kérdésébe nem mélyednék bele - válaszolt Győrfi Tibor - , de jó lenne ezt igazságosan rendezni, amihez az kell, véleményem szerint, hogy mi, érdekeltek tegyük ezt meg. A másik dolog pedig ennek a vagyonnak megfelelő kamatoztatása, ami mindannyiunk érdeke.- Mindehhez pénz kell - vette át a szót Csatári Gábor az Építők Szakszervezete részéről -, így az érdekvédelemhez is, másként nem oldható meg. Szeretünk nyugati példákat hozni. Ott egy kormányszakértő a legjobb szívvel átül a másik oldalra több fizetésért - nem azért, mert az elveit megváltoztatta -, ettől kezdve azt az ügyet képviseli. Ezek szerint jól fizetett szakértők nélkül az érdekvédelem nálunk sem fog működni.- Úgy látom, önök garanciát látnak Nagy Sándor személyében a megfelelő szakszervezeti politizálásra.- Már a jelölésnél kiderült, hogy őt tartják a küldöttek a legalkalmasabbnak - választolt Kovács Jánosné. - Amikor többes jelölésről esett szó, már állást foglaltunk, hogy hasonló formátumú, felkészültségű politikus lehet méltó ellenfele. És a szavazás sem hagyott kétséget a bizalom felől. Éelkészült vezetőnek tartjuk, s nem utolsó szempont, hogy népszerű a tagság körében.- Milyen az esélye az MSZOSZ és az egyéb szakszervezeti tömörülések közötti együttműködésnek?- Megvan az esélye annak, hogy bizonyos kérdésekben egységesen lépjen fel a munkavállalói társadalom. A békétlenség nem a tagok között van - vélte Terjéki Ferenc -, hanem a vezetők között. Ráadásul ez a politika szintjén támogatott ellentét. Csatári Gábor: - Úgy gondolom, hogy az érdekvédelem érdekében ismerni kell egymás gondolatait, problémáit. Bízom abban, hogy a célok elérésének szándéka egy síkra terel bennünket. Az odavivő út viszont göröngyös is lehet.- A kongresszus határozott: tíz napot ad a kormánynak a tárgyalások felvételére. Úgy gondolják, elfogadják az ország vezetői a felhívást?- Az az igazság, hogy a most elfogadott programunkban az a hat pont szerepel, amely a szeptemberi tárgyalási irányainkat tartalmazza. Tehát nem tíz napról van szó, hanem legalább hatvanról. És csak a tárgyalási készség bizonyítását várjuk eddig az időpontig.- Van egy másik dátum is, december 31.- ígéretet kaptunk Kiss Gyula minisztertől a tárgyalások felvételére. Nem lehet azonban megelégednünk ezzel a ténnyel, be is kell igazolódni a tárgyalások érdemlegességének - mondta Terjéki Ferenc. - Ha december 31 -ig ezt nem tapasztaljuk, keményebb eszközökhöz kell nyúlnunk. De hangsúlyozom, ha júliusra sztrájkot hirdetünk, azt is a társadalmi béke megőrzéséért tesszük. Célunk, hogy a kapukon belül maradjunk, ezeket a kérdéseket nem lehet az utcán megoldani. bcs Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata BÉRBE, TULAJDONBA vagy KÖZÖS VÁLLALKOZÁSBA adja az alábbi ingatlanait:- Szabadság tér 3. sz. - irodaház (alapterület: 520 négyzetméter)- Motel, Vízpart körút (közvetlen holt-Tisza-parti, téliesített, 26 férőhelyes, 1,3 ha területtel)- Vízpart krt.-i kertészeti telep - használaton kívüli, 1800 négyzetméteres könnyűfémvázas üvegházzal- TMK-műhely, Klauber út (alapterület: 300 négyzetméter) faipari alapgépekkel berendezve. Továbbá beépítési kötelezettséggel eladók a- Konstantin út 3. sz. (volt SZÖVTAXI-telephely),- Vízpart körút 1. sz. telkek. Bővebb felvilágosítással várja Önöket Kányási Tibor vállalkozási főelőadó (Kossuth tér 9. III. em. 310. sz.) Tel.: 56/34-111 vagy 56/32-103. *70038/ 1* ( ^ Jegyzetlapok s Az Újvilág színei „Srácok! Angol-amerikai zászlók kaphatók!” Na végre! A kacér feliratot betűzve elkalandozik képzeletem, és szinte látom a nagy szittya ősöket, akik sziú törzsek nyilaitól űzve átkeltek az Óperenciás-tengeren, hogy hazát találjanak az Óvilágnak ebben a szögletébn. Eddig a fantázia. Mi pedig megvagyunk itt valahogy, de mint egy mesés álom után, úgy sóvárgunk egy tejjel-vízzel folyó Amerikáért. Az pedig megérzi a kielégítetlen vágyat, újabb s újabb testrészét fedi fel. Szokása szerint a kelleténél több hófehér foggal kelleti magát. Lehetetlenség ellenállni neki. Kívánatos. Szuggerál a pénz, az irigyelt élet, s mint Hófehérke, beleharapunk a mérgezett almába. Itt van mondjuk Diszkó Barbie. Csípi a szemet a képernyőn elhintett vakító mosolypor, s nem lehetek olyan gyors, hogy időben megtaláljam a tévé piros gombját. A kisbaba persze nem tehet arról, hogy elragadó. Veszik. Többi játéktársával együtt akadály nélkül tör előre szerte a világban. Miért is kérdeznék, hogy kellenek-e? Magabiztosak, szépségükkel erőszakosak, úgy, mint az amerikai életforma többi hírnöke. Már régóta függőségbe kerültünk tőlük. A megvonási tüneteket enyhítendő, rendszeresen szájunkban éneklik a cukros lét, mint az ízeltlábú M. C. Hammer rap-bohóc és zenésztársai. Az ilyesmitől még szomjasabbak leszünk, megjön az étvágyunk is. A zseb egyelőre üres, de ha tíz-húsz év múlva lesz is pénz, addigra megszűnik a szabad akarat: csak ők kellenek. A gyártó még többet készít, mert már felkeltette a vágyat. Bezárul a kör. Nincs megállás, jöhet akár a kétszer használható ózonpajzs, a fröccsenésmentes tükörtojás vagy az eldobható hajhagyma. Természetesen csillagokkal és sávokkal díszítve. íme az olcsó élet egyik titka. Only. „B-15-ös légierő bombázódzseki csak 1990 forintért” - hirdetik az egyik újságban. Mintha valami különös erőt sugározna ez a ruhadarab, meg a közkedvelt baseballsapka vagy a kiskabát hátára varrott sas. Szép címerállat. Egy ügyesen elhelyezett U. S. Navy címbe sem akármi! A fétisek megmozgatják á plörkölt'be ragadt fantáziát. Tény, a divat és a'tanult Vásárlói’szókások feltartóztathatatlanok. Az ízlést pedig fölösleges kritizálni, csakhogy a másik utánzása mellett a divat lényege a különbség, az egyéniség hangsúlyozása. Hódítanak az idegen jelképek. Igazából pedig ott mutatnak jól, ahonnan származnak. Tőlem maradhatnának is szülőhelyükön. Ha kíváncsi leszek rájuk, majd én elutazom értük. Egészen sajátos oka lehet annak például, hogy miért tesznek ki az autó hátsó ablakába teszem azt egy IOWA-i rendszámtáblát. Nem tudom, és nem is akarom megfejteni e talányt. Kellemes érzés hasonlítani az óriásokra, a krőzusokra. Silány, használt hulladékaik is irigyelt tárgyak. Kicsiben, megbabonázva követjük azt, ami az óceánon túl természetes. A mi fénymásolatunk csak tökéletlen lehet. így lennénk partyparterek? Bizonyos vagyok abban is, hogy nálunk nem a kék, a fehér, a piros a három uralkodó szín, még akkor sem, ha a moziban mást sem látunk, csak amerikai lobogót. Olykor már úgy tűnik, hogy rendszeresen visszaköszönnek az utcán azok a sorozatokból, a mesterien összevágott viedeoklipekből ismert idétlen széles gesztusok, melyekkel oly gyakran találkozik a néző. Bőrig ázunk ebben a kultúrzuhatagban, és még tetszik is ez a helyzet. A nemzeteket, az agyakat gyalulja a világméretű tömegtájékoztatás. A gazdasági függőség épp elég teher, a szellemi vazallusság még annál is megalázóbb. Talpon maradunk-e ebben a szélben? Próbáljuk csak meg fordítva nézni a dolgot: nem betörnek ide, mi adjuk fel magunkat; nem a nagy hal keresi a kicsit, hogy megegye, az nem akar más lenni, csak eleség? Szurmay Zoltán Kell-e félni a kormányzótól? A közelmúltban több ízben jártam Kenderesen. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egykori kormányzó szülőfalujában arról érdeklődtem a földiéitől: miként vélekednek az 1959. február 9-én, életének 89. évének elhunyt országvezető hamvainak hazahozataláról? Olyan riadt bezárkózást, mint éppen Kenderesen, sehol nem tapasztaltam az országban. A véleményét nem vállalta senki, látszott, a község megfélemlített polgárai éppen eleget hallgattak azért, amiért éppen itt látta meg a napvilágot 1868. június 18-án Horthy István és Halassy Paula ötödik gyermeke. Aztán épp itt kezdtek aláírásgyűjtésbe bigott kommunisták azért, nehogy hazatérjon estorili száműzetéséből Horthy porhüvelye. De vajon kell-e félni ma vitéz Nagybányai Horthy Miklóstól? Nem, biztos, hogy nem kell ma már rettegni tőle. A történelem ítélkezése mondhatni folyamatban van, az viszont máris leszögezhető, hogy a „Horthy-fasizmus” jelző - amivel az 1919 és 1944 közötti korszakot bélyegezték voluntarista párttörténészek - igaztalan volt. Kár szépíteni: az országgyarapítással, a komáromi, kassai, kolozsvári bevonulással, Kárpátalja visszaszerzésével Horthy 1938 után ünnepelt vezetőjévé vált az országnak. Ennek az országnak, amelyben ma élünk, és amelynek történelmét vállalnunk kell mindenképp, hiszen akik tapsoltak a fehér lovon díszelgő kormányzónak, azok apáink, nagyapáink voltak. Horthy Miklós 1944 júliusában megakadályozta a fővárosi zsidóság elhurcolását, ez is ténykérdés. A második világháborúban a szerepe olyan erőtlen volt, amilyen szerepvállalást egy hetvenhét esztendős férfitől várni lehetett. A lehetőségek közül nem biztos, hogy a legszerencsésebbet tudta kiválasztani az ország számára. És milyen volt, mint Kenderes polgára? Felemelő legendárium övezi életútját. Mesélik kortársai, hogy vasárnap délelőtt kijött a templomból, aztán az ebédre invitáló hajdúk sürgetését semmibe véve a templomdombon politizált a falubeliekkel a délutáni harangszóig, majd bement az istentiszteletre, és annak végeztével tért csak haza családjához. Azt is mesélik, hogy egy cigány kért hozzá bebocsátást, ám a kapus megakadályozta a belépésben a kérelmezőt. Horthy ezt megtudva menten kirúgta a kőbástyás kapusfülkéből emberét, merthogy hozzá mindenkinek szabad bejárása van. Ha nem is így történt, akkor is valós és jellemző ez az epizód. Antall József miniszterelnök a közelmúltban arról szólt, hogy állami rangra semmiképp nem kívánják emelni Horthy Miklós újratemetését. Ok - mármint az MDF - a kormányzó ellenzékével vállalnak szellemi közösséget. De hát azért egy demokratikus gondolatiságban egy párt és annak ellenzéke nincs fényévnyi távolságra egymástól. Göncz Árpád köztársasági elnök Horthyra mint megtört és meghurcolt öregemberre emlékezett nemrég, aki a sorstól kiérdemelte már a családi földben való végső megnyugvást. Kenderesen ma is összerezzennek az emberek, ha Horthy Miklós nevét hallják. Sokan még azt is gondolják - éppen az elmúlt negyven év tapasztalatai alapján -, hogy szerencsésebb földit is adhatott volna számukra a sors. Nos, ha valakinek, hát az alföldi falu lakosságának semmiképp nem történelmi mércével kell mérni Kenderes neves szülötte fölött. Legyen ő a hétszáz holdas birtok jó emlékezetű gazdája, így talán az örökkévalóság békéje is beköltözhet a családi kriptába. Palágyi Béla Kiállítás A Táncsics Mihály úti Helyőrségi Művelődési Központban látható a Girnt Vilmos festményeiből és miniatúráiból, valamint a Kőváriné Dézsi Mária kerámiáiból készült kiállítás. Felvételümk a megnyitón készült. Fotó: Tarpai Zoltán
