Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-22 / 275. szám

2 Hazai körkép 1991. NOVEMBER 22. Hangverseny, amely mindenkit elbűvölt Az Állami Hangversenyzenekar koncertje Szolnokon Szerdán este zsúfolásig meg­töltötték a Szigligeti Színház széksorait a zene barátai, hogy részesei lehessenek a kanadai és ausztriai turnéjáról a minap ha­zaérkezett Állami Hangver­senyzenekar és a karmester-fő­­zeneigazgató: Kobayashi Ken-* Ichiro koncertjének. A Nemzeti Filharmónia bérleti sorozatának e reprezentatív eseményét hatha­tósan támogatta a megyei és a városi önkormányzat, valamint a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. A hangverseny műsorán - me­lyet ezúttal is a méltán nagy nép­szerűségnek örvendő Zelinka Tamás ismertetett a tőle megszo­kott magas színvonalon - három mű szerepelt. A koncert első ré­szében W. A. Mozart Titus-nyi­­tánya és a C-dúr „Linzi” szim­fónia (K. 425.) hangzott el; zene­­kar és karmestere a bécsi klasszikus mester iránt érzett hó­dolatát kívánta leróni e művek műsorra tűzésével halálának 200. évfordulója alkalmából. Mozart e két darabjára bizonyára azért esett az előadók választása, mert keletkezésük időpontjánál fogva mintegy átívelik a kompo­nista életművét: a Linzi szimfó­niát a zeneszerző 1783-ban, 27 évesen komponálta - a Titus cí­mű opera viszont utolsó művei­nek egyike. A Titus-nyitányt rit­kán hallani - a Linzi szimfónia viszont gyakorta szerepel kon­certek műsorán, hiszen a legna­gyobb Mozart-szimfóniák sorát nyitja meg; rendkívül sokrétű mondanivalójának komolyságá­val, a forma teljes érettségével feltétlenül azokkal állítható egy sorba. A hangverseny második ré­szében egyetlen nagy lélegzetű kompozíció: J. Brahms IV. (e­­moll) szimfóniája hangzott el (Op. 98.). A zeneszerző mind­össze négy szimfóniát írt; a ne­gyedik az „elégikus” címkét kapta. Ez a jelző, amely legin­kább a második tételre jellemző, a szimfónia karakterisztikumai közül valóban a leglényegeseb­bet emeli ki. A hangversenyt figyelmesen hallgatónak feltétlenül fel kellett tűnjön, hogy egy lényegében át­alakult zenekart és karmestert láthatott és hallhatott ez alka­lommal Szolnokon. A zenekar esetében ez az átalakulás azt je­lenti, hogy az egyes szólamok - természetesen a saját feladatuk tökéletes betöltésén felül - ké­pessé váltak az együttgondolko­dásra: a hallgatónak az volt az érzése, hogy úgy töltik be szere­püket az együttesben, mint az eleven test egymástól független, mégis egységet alkotó részei. Az egész koncert során szinte érezni lehetett, amint e nagyszerű zené­szek figyelik - és élvezik társaik játékát, a velük való együttmu­­zsikálás gyönyörűségét. Ko­bayashi Ken-Ichiro utoljára va­lamikor a karmesterverseny megnyerését követő időkben di­rigált Szolnokon. Azóta hosszú évek teltek el - de az általa meg­hódítottak nem szűntek meg re­ménykedni abban, hogy egyszer majd újra köszönthetik őt váro­sukban. Nos, ez az alkalom vég­re elérkezett. Kobayashi Ken- Ichiro ma már az Állami Hang­versenyzenekar főzeneigazgató­ja, varázslatos erejű karmestere, akit muzsikusai szeretnek és bál­ványoznak. Az interpretációk tökéletessé­gének alapját a fölényes bizton­ságú szövegtudás képezi: a kar­mester az egész koncertműsort memoriter vezényelte. Élő kon­taktust tart minden egyes zené­szével, mert tudja, hogy tökéle­tes produkciót nyújtani csakis valamennyiőjükkel együtt lehet. Mindamellett, hogy félreérthe­tetlenül közvetíti a zene metriká­jával és a tempóval kapcsolatos utasításait, egy festőművész vagy még inkább egy kitűnő szí­nész mozdulataival jelzi a mű­vekkel kapcsolatos személyes mondanivalóját. A sokszor ját­szott, tökéletesen kidolgozott darabokat az utolsó percben is alakítja, formálja. Idejében segí­ti zenészeit abban, hogy beleél­jék magukat egy-egy tétel karak­terének megformálásába. Min­denkor elegendő időt ad arra, hogy a zene megtörténhessék. Egy-egy csúcspont, meredély meghódításának szinte nekihaj­szolja zenekarát, a személyében rejlő hallatlan erő, szuggesztivi­­tás közvetítésével. Muzsikusait szereti és tiszteli: addig nem tá­gít, míg valamennyien szemé­lyesen meg nem kapják az őket megillető tapsot közönségüktől. Lelke mélyén talán kicsit hazánk fiának érzi magát: a ráadásként játszott darab (Brahms V, Ma­gyar tánc) tolmácsolásánál ma­­gyarabbat keresve sem lehet hal­lani. A nagyon fárasztó koncert után Kobayashi Ken-Ichiro kér­désünkre válaszolva elmondot­ta, hogy a zenekarral való kap­csolatát gyümölcsözőnek érzi. Házassághoz hasonlította, mely­nek során a felek megismerik és megszeretik egymást. A kötés hosszú időre szól, ez a funda­mentuma a közösen elért jelen­tős nemzetközi sikereknek. Kérésükre elmondotta, hogy Mozartot olyan géniusznak tart­ja, akit teljesen soha nem érthe­tünk meg, és akinek megértését mégis újra meg újra meg kell kísérelnünk. Ennek a szándék­nak kell áthatnia mindannyiun­kat a Mozart-évforduló alkalmá­ból. Szathmáry Judit Éjszakai tévévihar Avagy szemben a tömegszubjektivitással Politikai vitaműsor a tévében: Létkérdések. A képlet más, mint a megszokott. Eddig jobbára po­litikusok vitatkoztak egymás között (lásd: parla­menti közvetítések), esetleg egy riporter szólt még közbe, kérdezett, terelgette a csevegést medrekben, netán vitatkozott (például a stúdióbeszélgetések kerékasztalai mellett). Most, szerdán este a „felál­lás” kiegészült: helyet kapott a nép, az istenadta nép alkalmi közönség formájában. És - nem is annyira képletesen - átvette a dolgok irányítását: kérdezett, nyilatkozott, „lereagálta” a választ (fü­tyült, tapsolt, nevetett, közbekiabált, helyenként ordított), akár a nagy arénákban. Ilyen ez, gondol­tam egy pillanatig, ha összeeresztik az elvont fej­tegetéseket, a nyaktörő logikai bukfenceket a plebs egyszerűsítésre törekvő észjárásával... És indula­taival, tehettem hozzá nemsokára, hiszen azok is elszabadultak, amin csodálkozni nem lehet, de oda­figyelni muszáj lenne. (Talán sokkal többen odafi­gyelhettek volna, ha nem egy hétköznap késői órá­jára időzítik a terjedelmes, kabarés-politikai krimis bemutatót.) Pedig komoly, még nem véresen ko­moly dolgokról szólt ez a műsor. Más kérdés, hogy a színpadon ülők mindegyike és a nézőtériek né­melyike adott ide nem illő műfaji gellert a produk­ciónak. Kezdjük Feledy Péterrel. Én még nem láttam tévés vagy nem tévés riportert, aki ennyire nem tud úrrá lenni a helyzeten. Ázt a sok vihart látott inter­júkészítőt, aki lezser eleganciával kérdezett nagyo­kat a nagyoktól, ezúttal úgy megizzasztotta a nép­vélemény kiömlésével kialakult helyzet, hogy egyetlen kivétellel (amikor maga is személyeske­désbe bocsátkozott az MDF frakcióvezetőjével) nagyjából csak ezt hebegte kétségbeesetten: hagy­juk, kérem, hogy Pető Iván elmondhassa végig, amit akar!... Ugyanezt Kónya Imre megszólalásai, esetén egyszer sem kellett megtennie, mert kizáró­lag az SZDSZ frakcióvezetőjének akasztgattak be rendszeresen. Ki válogatta meg a nézőket? - ötlött fel bennem naivan a gyanú, mert ha senki, akkor itt a „tetszési index” körülbelül tíz az egyhez a fóru­­mosok javára. Már majdnem sajnálni kezdtem a kisebbségben lévőt, a kifütyültet, a kinevetettet (főleg miután lenellizte Montágh Imrénét), amikor azon kezdtem morfondírozni, ugyan miért hergeli tovább az amúgy is indulatos tömeget (például miniszterelnökünk szerinte másmilyen múltjának a felemlegetésével), csak nem szándékosan „tesz rá egy-két lapáttal” a már túlontúl feszült helyzet­re? Netán nem az a szándéka, hogy kiprovokáljon egy olyan sértést maga vagy pártja ellen, amire már fennkölten lehet azt mondani: tessék, uraim, ilye­nek maguk... Mindegy, a sértés nem hangzott el, legalábbis a tévéközvetítésben nem, amúgy odaha­za, a tévé képernyője előtt elképzelhető ... A vitatott téma (a bizonyos elévülési törvény és általában az igazságtétel) lényegéhez hozzászólni egy másik (vagy több) írás tárgya lenne. Itt csak annyit, hogy Kónya éppoly logikusan fejtette ki - legalábbis számomra - a tervezett törvény szüksé­gességét, mint amennyire kitartóan érvelve tartotta azt elvetendőnek Pető (ismételten a „spanyol pél­dára” hivatkozva, többek között), az állandó fél­beszakítások ellenére. Bárhogy is nyilatkoznék er­ről, valakik rámsüthetik az X párttal való szimpa­­tizálás (netán bérenckedés) bélyegét, legjobb eset­ben is azt, hogy szubjektív vagyok. Valóban így van, külön-külön, személyekre bontva ez igaz. Csakhogy itt valami más, valami több, valami „ob­jektívabb” dolog került a nyilvánosság elé: a hal­mozott szubjektivitás. A tömegé, vagy ha tetszik, a népé. Lehet erre is azt mondani, nem volt elég „európai” ez a közönség, ez a nép. Még talán igaz is ez a megállapítás. De egy dologról aligha hagyott kétséget: mi lenne, ha nem lenne igazságtétel? Legalábbis addig a bizonyos tervezett fokig ... Molnár H. Lajos Református közgyűlés A református egyház történelmi tekintélye, szerepe és egysége ér­dekében ki kell alakítani az egyház jövőképét - mondta Czine Mihály főgondnok a Dunamelléki Refor­mátus Egyházkerület csütörtöki közgyűlésének megnyitóján. A budapesti tanácskozáson elhang­zott: a közgyűlésnek szembe kell néznie az elmúlt évek történései­vel, meg kell vizsgálnia, miként élt az egyház a „szabadság lehetősé­geivel”. PALYAZAT A kisújszállási Fémlemezipari Vállalat (Kisújszállás, Malom u. 50.) pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére. A vállalat fö tevékenysége fémtömegcikk gyártás, dolgozói létszáma 40 fő, árbevétele 1Ö0 millió forint/év. A munkakör betöltésének feltétele: számviteli főiskolai vagy mérlegképes könyvelői képesítés, 3 óv felső vezetői gyakorlat, számítógépes könyvelésben való jártasság. Az állás betölthető: 1991. december 5-től, fizetés megegyezés szerint. A pályázatot - a jelenlegi jövedelem megjelölésével -1991. noverriber 30-ig lehet benyújtani a Fémlemezipari Vállalat jgazgatójához, Kisújszállás, Malom u. 50. *69984/1* ” ,Gi«I.:T.A Jut eszembe! Emlékszem, úgy négy-öt évvel ezelőtt - vagy tán többel is - írtam egy szerény dolgozatot arról, mi kellene egy kívánatosán gömbölyödő, aranybamán fénylő, illatos, foszlós belű kenyér előállításához. Megszólaltak abban a cikkben pékek, téeszszak­­emberek, gabonaforgalmi illetékesek, és a végén valami olyas­féle csendült ki az írásból, hogy a békebeli cipót bizony fel kellett áldozni a mennyiségi gabonatermesztés oltárán. A búzá­ból ma már - mondták akkor - csak úgy lehet némi hasznot csiholni, ha egy hektáron x mennyiségűt termelnek, és ebbe bizony nem fér bele az egykori legendás sikértartalom, amely után pedig a pékek áhítoznak. Az ember vakarta a fejét, és nem látott megoldást. Hanem aztán jött a rendszerváltás a gabonatermesztésben is, miszerint az a jó, ha a gazdaságok kenyérnek valóból csak keveset termelnek. Ellenkező esetben a kazánban köt ki a felesleg. A termesztők levették tehát a normát. A laikus azt gondolná, ha kevesebb búzát vetnek, al legalább jó lesz. Erre mi történt: ma a pékek éppúgy panaszkodnak a liszt minőségé­re, mint az özönbúza idején. Tessék mondani, ha már nem kell a tonnákat hajszolni, nem figyelhetnének jobban oda a sikérre? Mert azért csak bízunk abban, hogy egyszer nálunk is lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Olyan nagymama-illatú, adalék nélküli.-pb­(T A Glasurit G.m.b.H. termékeinek kizárólagos magyarországi ftoloromo 9141 llcrény, Győri u. 54. ■ 1 Telefon/Fax: (96) 57-046 importőre Kereskedelmi Bt. m # Autolack-Systeme ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! REALLÍZING KÖTVÉNY A kötvény kamata 3 havonként 2,5 százalékkal növekszik. Az éves bruttó kamat sávonként a következő; a kamat min­dig az adott sávban érvényes: hónapok 1-3 4-6 7-9 10-12 13-15 16-18 kamatláb 31 % 33,5 % 36,0 % 38,5 % 41,0 % 43,5 %, és így tovább 25 százalékonként - a kötvény végső lejártáig. Magyarországon először a kamatot bármikor felveheti a kötvény visszaváltása nélkül! Megvásárolható: 25.000, 50.000, 100.000 Ft-os címletekben az Express Utazási Irodánál - Szolnok, Kossuth u. 18. *69363/ 1 ^ Sevardnadze nem jön Antall József utazik? A szovjet külügyminiszter budapesti látogatása és a magyar miniszterelnök moszkvai utazá­sa között nincs szoros összefüg­gés - közölték az MTI érdeklő­désére tegnap a budapesti Kül­ügyminisztériumban azzal a TASZSZ-hírrel kapcsolatban, amely szerint Sevardnadze min­den, erre az évre tervezett külföl­di programját lemondta, hogy fi­gyelmét a Szovjetunió belső helyzetére koncentrálja. Mint a magyar Külügymi­nisztériumban elmondták: nincs elvi akadálya annak, hogy An­tall József - külügyminiszteri pa­­rafálás nélkül - még az idén alá­írja a magyar-szovjet alapszer­ződést. Magyar illetékesek már ér­deklődtek szovjet partnereiknél, hogy terveznek-e - s ha igen, akkor milyen - módosításokat a közeljövőben esedékes kétolda­lú látogatásokkal kapcsolatban. Szlovák kultúra háza Békéscsabán A szlovák koimány zöld utat biztosított annak az elképzelés­nek, mely szerint létre kell hozni a szlovák kultúra házát Békés­csabán. Tegnap hivatalos delegáció érkezett Békéscsabára, tagjait a megyei jogú város polgármeste­re fogadta és tájékoztatta a helyi képviselő-testület elképzelései­ről, egyszersmind bemutatta az önkormányzat által a kulturális központ céljára kijelölt három épületet. Vladimír Hasala, a Szlovák Köztársaság nemzetközi kap­csolatok minisztériuma igazga­tója elmondta, a három felkínált épület közül kettő is elnyerte tet­szésüket, a korábban várostörté­neti múzeumnak készülő épület, illetve a másik egy régi polgár­ház, amely átalakításokkal meg­felelne a központ céljaira. A Világbank első elnökhelyettese Magyarországról Már érződnek az első jelei annak, hogy Magyarországon alapvető változások zajlanak a gazdaságban - mondotta csütörtöki sajtótájé­koztatóján Moeen Qureshi, a Világbank első elnökhelyettese, aki Magyarországon folytatott tárgyalásokat. Hangsúlyozta: különösen kedvező az ország fizetési mérlegének helyzete, és a Világbank megítélése szerint a magyar gazdaság sikeres piacváltást hajtott végre külkereskedelmében is. Jövőre nem elképzelhetetlen, hogy akár másfél milliárd dollár működőtőke jön be Magyarországra. A Világbank első elnökhelyettese úgy ítélte meg, hogy intézkedéseket kell tenni az infláció további csökkenté­sére, illetve szükséges a szociális rendszer átfogó reformjának mi­előbbi megkezdése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom