Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-20 / 273. szám

2 Hazai körkép 1991. NOVEMBER 20. Adókról vitázott az Országgyűlés Folytatás a jövő héten (Folytatás az 1. oldalról) A tervezett gépjárműadót a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztására szolgáló eszközeként értékelte az állam­titkár. Előrebocsátva, hogy az adó alapja a gépjármű súlya, tá­jékoztatásul elmondta: a tervezet értelmében a tulajdonosok 100 kilogrammonként 200 forintot fizetnek majd gépjárműveik után. Az általános vita első forduló­jában a pártfrakciók vezérszóno­kai a fogyasztási adóról fejtették ki álláspontjukat, de több alka­lommal érintették a másik két adófajtával kapcsolatos jogsza­bálytervezetet is. Mindebből ki­derült, hogy a törésvonal ezúttal is az ellenzéki és a kormánypár­tok között húzódik. Az MDF, az FKGP és a KDNP támogatásáról biztosította a kormányzati kon­cepciót, míg a három ellenzéki frakció elvetette azt. Az ellenzé­ki képviselők elsősorban azért Jégkorong OB I. Lehel HC-UTE-101 nap 1-0 (1-0, 0-0, 0-0) Jászberény, 2000 n. V.: Ju­hász, Lugosi, André Lehel HC: Mihonik-Vaszju­­nin, Nagy, Vlaszov 1, Puskar­­jov, Kulikov (1), Vargyas, Ba­­tó, Antal, Szajka, Bálint, Bállá, Simon, Sípos, Bugyi. Edző: Kereső Csaba Donika, sérülése miatt, nem léphetett jégre az első hazai talál­kozón, a kitűnő védő vállízületé­­ből letört egy csontdarab, ebben az évben már nem foghat ütőt a kezébe. Kezdetben az újpestiek mozogtak frissebben, Nagy két lövése veszélyeztette Mihonik kapuját, a másik oldalon Antal várt egy pillanattal többet. Szaj­ka a kapu torkában hibázott, Vla­szov egy kipattanó korongot adott vissza Géczinek. Gőzerő­vel támadott a Lehel HC, az UTE jobbára csak védekezett, ellentá­madásai azonban nem voltak ve­szélytelenek. A 16. percben An­­csin J. hibázott tiszta ziccerben, fél perccel később egy kapu előt­ti kavarodás után Kulikov átadá­sát Vlaszov vágta a hálóba, 1-0. marasztalták el a kormányt, hogy a törvényben foglalt határi­dő ellenére mind ez idáig nem terjesztette be a jövő évi költség­­vetést, márpedig - álláspontjuk szerint - ennek hiányában ér­demben nem tárgyalhatok a most előterjesztett adótörvények sem. A fogyasztási adó tervezett mértékét illetően jelentős nézet­­különbség mutatkozott az egyes képviselőcsoportok között, jól­lehet azt egyöntetűen pozitívan ítélték meg, hogy a fogyasztási adó egységesítésével megszűnik a különbség a magánimport és a vállalkozói behozatal között. Az MDF szónoka nem tartotta he­lyesnek, ha némely árucikknél - így például a kávé és az arany esetében - a nemzetközi adókul­csokra való hivatkozással jelen­tősen csökkentenék a fogyasztá­si adó mértékét. Ezzel éppen el­lenkező álláspontot foglalt el az FKGP képviselője, aki további Kétperces emberhátrányban kezdte a középső harmadot a ha­zai együttes, miután Vargyas öt­perces büntetése „átlógott” az első játékrészből. A kiegészült Lehel HC kis híján „megfázott”, ugyanis Antall cselsorozat után mellbe találta a hazai portást, majd Rancz bombája süvített mellé. Az ellentámadás végén Vlaszov tévesztett célt közelről, Puskarjov pedig kissé távolabb­ról. Hosszú percekig csak a küz­delem volt jellemző az alig köze­pes színvonalú mérkőzésen. Az utolsó harmad figyelemre méltó eseménye az 5. percben történt, amikor Kulikov egy iga­zítás után közelről tüzelt, a kipat­tanó is elé került, az ismétlést bravúrral hárította Géczi. Fokoz­ta a tempót aLehel HC, játékosai több alkalommal rendeztek tűzi­játékot a fővárosi kapu előteré­ben, eredménytelenül, így az eredmény már nem változott az idény eleji rangadónak is felfog­ható találkozón, amelyen egyik csapat sem nyújtotta valódi tudá­sának javát. néder termékeknél - például az eladat­lan készletekben halmozódó borféléknél - szorgalmazta a fo­gyasztási adó csökkentését. Ugyancsak a kisgazdafrakció ré­széről hangzott el az a javaslat: a gépjárművek egységesen 20 ezer forintos fogyasztási adóját differenciáltan határozzák meg, mégpedig a gépjármű értéke sze­rint. A szocialista párti vezérszó­nok viszont arra hívta fel a fi­gyelmet: az egységesítés ellen hat, hogy továbbra is fennmarad a lényeges különbség a gázolajra és a benzinre kivetett fogyasztási adó között. A képviselő indítványozta két üzemanyagfajta fogyasztói adó­jának közelítését egymáshoz, s bejelentette, hogy erre vonatko­zóan módosító javaslatot terjeszt a plénum elé. Az általános vitát végül elna­polták, annak folytatására felte­hetően a jövő héten kerül sor. KÉZILABDA - MAGYAR KUPA Váratlan vereség Tatabányai Bányász-Szolno­ki Olajbányász 20-17 (10-8) Tatabánya, 500 n. V.: Járai, Hegyesi A legjobb nyolc közé jutásért le­játszott első találkozón a szolnoki­ak kezdtek jobban, és Maguska góljaival tíz perc játék után 3-4-re vezettek. A félidő közepétől a hazai csapat egyre többször kihasználta a vendégek védekezési hibáit, s Nagy Antal révén 7-6-ra fordítot­tak. Ezt követően is a tatabányaiak voltak eredményesebbek, de ez el­sősorban az Olajbányász bátorta­lan játékának köszönhető. A második félidőben több cserét hajtott végre a Tisza-parti együttes, ezzel rövid időre sikerült szorosab­bá tenni az állást (11-10). Sajnos a folytatásban sem javult az olajosok támadójátéka, a hibákat a vendég­látók veszélyes kontráikkal azon­nal kihasználták. Csillag ekkor so­rozatban lőtte góljait, amire nem tudott válaszolni a piros-fekete le­génység. A hajrára valamelyest összekapták magukat Vozárék, ám ez mindössze a háromgólos vere­séghez volt elegendő. A december 3-i visszavágón nem reménytelen a szolnokiak helyzete, hiszen „csak’ ’ négy góllal kell legyőzniük bányász vetélytársukat, s ez a kü­lönbség nem behozhatatlan a kézi­labdában. Góllövők: Krane 6, Csillag 4, Nagy 4, Kiss 3, Masica 2, Konrád, ill. Kotormán 7, Maguska 5, Vozár 3, Maszkalec, Bendó Egyetlen gól két pontot ér Szakszervezeti kongresszus „A vagyon túlélte Szálasiékat is” Kongresszusra készül az MSZOSZ, folynak az előkészüle­tek. Ebből az alkalomból járt Szol­nokon Bársony András, a szerve­zet főpénztárosa, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének el­nöke. Az Új Néplap neki tette fel kérdéseit.- Sokan a szakszervezetekre nézve a legnagyobb veszélyt a kor­mány szakszervezet-ellenességé­­ben látják. Mi erői a véleménye?- Nem a kormányt tartom szak­szervezet-ellenesnek. Ez sokkal mélyebben gyökerezik. Itt általá­nos politikai filozófiáról van szó, amely általános bizalmatlanságot fejez ki az állampolgárokkal szem­ben. Számtalan törvény - mint pél­dául az önkormányzati is - kapcsán már-már óvodás szinten védik sa­ját bástyáikat, nem észrevéve, hogy a cehhet az állampolgárok fizetik. Hogy mennyire erős ez a bizalmatlanság, azt mutatja, hogy a kormány nincs felkészülve a par­lamenten kívüli párbeszédre. Azok a viták is, amelyek arról szólnak, hogy a képviselők kihez igazodjanak, láttatják, hogy nem a választópolgárokhoz. A szakszer­vezet elleni bizalmatlanság azért is erős, mert ők az állampolgárok többségét szervezetten képviselik, alternatívát képesek nyújtani, mindez indokolja a kormányzat sündisznóállását. További ok az, hogy a szakszervezetek a bérből és fizetésből élők érdekeit képvise­lik, akik kiszolgáltatottak, s így balról politikai kihívást is jelente­nek, ha nem is ma, de a következő választáson. A harmadik ok a szakszervezetek anyagi erejében rejlik, amely képes a szociális há­lót szorosabbra fonni, míg a kor­mány az ellenkezőjére törekszik. Ez éles kontrasztot jelent.- Mit tart ma az MSZOSZ leg­fontosabb feladatának?- Mindenekelőtt elemezni kell, van-e reális esélye annak, hogy a munkavállalók beleszóljanak saját helyzetük alakulásába. Elemezni, hogy kialakítható-e az ehhez szük­séges intézményrendszer. Szüksé­ges elemezni azt is, hogy a szak­­szervezetek fenntarthatják-e poli­tikai semlegességüket, amely oda vezetett, hogy a baloldal igen sze­rény módon van jelen hazánk po­litikai életében. Szükséges ele­mezni, hogy mi történik akkor, ha nincs reális esély korrekt döntések kialakítására.- Hol tartanak a Ligával folyta­tott „titkos” tárgyalások?- A tárgyalások azért indultak meg, mert bebizonyosult a „szak­­szervezeti” törvény tarthatatlan­sága. A tárgyalások arra irányul­tak, hogy a felek kialakítsanak egy olyan kompromisszumos állás­pontot, amely a parlament számára is elfogadható, s így ezt a gordiuszi csomót, patthelyzetet meg lehes­sen oldani. Illúziójuk nem volt, de ismét gazdagodtunk egy tapasz­talattal. Éppen ma dönt a parla­ment a törvény módosításáról. Va­lószínűleg sikerül is a saját száj­ízük szerint „áramvonalasítani” a törvényt. Innentől kezdve nagyon nehéz komolyan tárgyalni úgy, hogy az asztal egyik oldalán ülők nem ennél az asztalnál szeretnének dönteni. Az egy másik történet, hogy a módosítás alkotmányelle­nessége még kirívóbb.- A szakszervezeti vagyont több oldalról is fenyegeti veszély. Me­lyiket tartja a legnagyobbnak?- A vagyont csak egy oldalról fenyegeti veszély. Ez az előzőek­ben is megfogalmazott nyílt vagy burkolt államosítás. Ez pedig egy olyan példátlan támadás lenne, amelyre az elmúlt 130 év alatt nem volt példa. Az 1906-ban saját pénzen épült nyomdászszékházat például 1952-ig sikerült megőrizni. Túlél­te a Tanácsköztársaságot, a Horthy-rendszert, Szálasiékat, a német megszállást. 1952-ben ugyan államosították, de a szak­­szervezet kezelésében maradt. 1991-ben ez a jog is megszűnt, holott ezernél is több 50 éve fizető tagunk legitimálja az adott szak­szervezetet.- Mi a véleménye arról, hogy a munkástanácsok a Munka Tör­vénykönyv tervezetét alkalmat­lannak találják parlamenti tárgya­lásra?- Úgy gondolom, hogy egy ilyen sommás értékítélet azt mu­tatja, hogy hiányzik a józan szak­mai megfontolás. Mire alapoz­zuk? A törvény az egyéni munka­­vállalói jogokra vonatkozóan sok pozitív elemet tartalmaz. Ebből a szempontból erősebb, mint a je­lenlegi. Ami számunkra is elfo­gadhatatlan, illetve nem konzek­vensen megfogalmazott, az az üzemi tanácsok és a szakszerveze­tek helyzete. Az, hogy ebben a kormány a munkástanácsok véleményét is le­söpörte, bizonyítja, hogy a kor­mány a törvényben a szervezett érdekvédelem bázisát támadja azért, hogy olcsóbbá tegye a tőke számára a magyar gazdaságban való megjelenését. Füle István Román küldöttség a megyében A kölcsönösen előnyös kapcsolatokért Valódi kapcsolatok kialakításá­nak lehetőségét sejteti az a találko­zó, mely a romániai Máramaros megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye, valamint Szolnok vezetői között jött létre tegnap. Ez év ok­tóberében a Tisza Klub küldöttsé­ge járt a Nagybánya székhelyű ro­mániai megyében. A látogatás so­rán kezdeményezték a kapcsolat­­felvételt, amely immár a tényleges tárgyalások szakaszába érkezett. A hétfőn megyeszékhelyünkre látogatott delegációt Iosif Cobir­­zan , Máramaros megye alprefek­­tusa vezette. Tegnap délelőtt a me­gyeházán fogadta a küldöttséget Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke, valamint a Tisza Klub és a Magyar Gazdasági Kamara me­gyei szervezetének képviselői. A román fél a politikai közeledés alapját a gazdasági és a kulturális kapcsolatok felvételében, szélesí­tésében látta, és már konkrét aján­latokkal érkezett. Megyénk közgyűlésének elnö­ke hangsúlyozta, tarthatatlan, hogy amíg hazánkban értékesítési problémákkal küszködünk, a szomszédos országokban ezek a termékek hiánycikknek számíta­nak. Lényeges tehát a mindkét fél­nek előnyös üzletek létrehozása. Első lépésként olyan kiállítást és vásárt szerveznek január 19-20- raNagybányán, amelyen megyénk cégei, vállalatai mutatják be ter­mékeiket az ottani szakem­bereknek és érdeklődőknek, ezzel is segítve a közvetlen kapcsolatok kialakítását. A rendezvényen he­lyet kapnak a kulturális élet képvi­selői is. A hatfős küldöttség tagja, Mihai Nistor, a Máramaros Megyei Gaz­dasági és Kereskedelmi Kamara alelnöke bő listát is hozott, amely­ben a barter- és egyéb üzletekhez keresett és kínált árukat részletezi. A megbeszélés után a küldött­ség a városházára látogatott, ahol König László polgármesternek és Kéri József alpolgármesternek át­adták Nagybánya polgármesteri hivatalának üdvözletét. Szolnok polgármestere támogatásáról biz­tosította a delegáció tagjait, bár, mint mondta, a vállalatok tevé­kenységébe nem szólhat bele, csak ajánlásokat tehet. A Máramaros megyei alprefektus nagy lehető­ségnek találta a két megye gazda­sági kamaráinak együttműködé­sét, és hitet tett a két terület árucse­réjének szükségessége mellett. A tárgyalások után a küldöttség tagjai megyei cégeket kerestek fel az ismerkedés szándékával, b. cs. Parlamenti jegyzet Hogyan tovább Torgyán nélkül? A kisgazdák mindig tesznek róla, hogy a sajtó érdeklődését kivívják. Tegnap dél­előtt dr. Mizsei Béla képviselőt arról kér­deztem, vajon ő és Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisgazda képviselőtársa, Vincze Kálmán aláírták-e a párt elnöke iránti el­kötelezettség dokumentumát?- Szó sem lehet róla! - válaszolta indu­latosan a képviselő. - A hűségnyilatkoza­tot azok írták alá, akik a következő válasz­tásokra be akarják biztosítani magukat. Az országos lista az ihaj-csuhaj potyalista. Aki ott posszibilis helyen van, biztos be­futó, akármilyen ember. Egyikünk sem tette le a hűségesküt Torgyán József mel­lett!- Térségenként miként rajzolódtak ki az erőviszonyok a frakcióban?- Nem tipikus, hogy kik írták alá a hű­ségnyilatkozatot: volt közöttük Pest me­gyei, somogyi, szabolcsi, egyszóval meg­lehetősen nagy volt a szóródás.- Mi lehet a következménye annak, hogy a többség nem voksolt a pártelnök mellett?- Semmit nem tud a párt velünk csinálni. A képviselő közvetlenül a kerületében lé­vő választóinak tartozik felelősséggel.- Elképzelhető, hogy aki ma nem írt alá, két év múlva, az új választásokon azért ugyanennek a pártnak a színeiben indul?- Ha ez a pártvezetés marad, az a jós­latom, hogy a frakció mai tagjai más pártot választanak maguknak a választásokon. Nem csukják be a Szigligetit Fodor Tamás SZDSZ-es képviselő he­lye sokáig üresen árválkodott a parlament­ben.- Mi vonta el a képviselői tevékenység­től? - kérdeztem tőle a tegnap délelőtti kávészünetben.- Volt egy szerencsés időszak a parla­menti munkámban, amikor is a kulturális és oktatási bizottság, amelynek alelnöke vagyok, nem volt túlterhelve feladatokkal, így készülhettem Csehov Cseresznyés­­kertjének új bemutatójára, és dolgozhat­tam Ibsen Vadkacsa című művének felújí­tására. Természetesen a legtöbb időt a ma­gánéletemből spóroltam el: azt sem tudom ebben a pillanatban, mi van otthon a csa­ládommal. A bizottságban és a frakcióban nagyot vállaltam, hiszen kvázi miniszteri vagy államtitkári munkát kell végeznem. Az igazi megpróbáltatásra ott kerül sor a bizottságban, a plenáris ülésen való rész­vétel hozzá képest pihentető.- Ha már az Ön ténykedésénél tartunk: naponta vehetjük írók, színészek, filmren­dezők vészjelzéseit: szétverték az irodal­mat, állítják, hogy halódik a színházművé­szet, és a filmművészet sem élt hasonló sanyarú időszakot. Valóban ilyen súlyos a helyzet?- Bontsuk két részre a kérdést: az az írói túlzás, hogy szétverték az irodalmat, ter­mészetes. A művészembernek az a dolga, hogy bolhából elefántot csináljon. Venni kell egy társadalmi tényt, és felnagyítani, így láttatja meg valaki az egyes cselekvé­sekből, milyen következmények valószí­nűsíthetők. Ha valaki segélyért kiált, igyekszik a vészt nagyobbítani. Nincs szétverve az irodalom egyáltalán. Vannak belső problémái, melyek funkcióváltásból adódnak. Más kérdés, hogy a könyvszak­ma valóban egy súlyos válságot él át, ám ez a helyzet a napokban kerül a bizottsá­gunk elé. Szeretnénk meggyorsítani a könyvszakmában a privatizációt, de meg kell szabni a kereteit az állami mecenatú­rának is. A gazdasági háttér esett szét, és nem a kultúra.- De hát Szolnokon az a hír is járja, hogy pénzhiány miatt becsukják a Szigli­geti Színházat is.- Erről szó sincs! A fenntartási költség 10 százaléka saját bevétel, 30 százalék tulajdonosi támogatás, melyet a megyei önkormányzat helyett a jövő évben a város fog biztosítani. A többi 60 százalék azon­ban garantált állami szubvenció. A szol­noki Szigligeti Színházzal azért nem lehet probléma, mert nagyon magas színvona­lon csinálja azt, amit csinál. Ezért is van, hogy a megye és a város is ragaszkodik hozzá, és ez nem mindenütt van így. Fel­ismerték, hogy a színház nemcsak művel, szórakoztat, de polgárságot is teremt.- Ón innen, a Parlamentből tud segíteni a szolnoki színháznak?- Konkrétan a Szigligetinek nem, de a színházművészetnek igen. Segélykiáltás Szabolcsból Az ebédszünetben Szűcs M. Sándor MDF-es képviselő, református lelkész tar­tott sajtótájékoztatót, ahol beszámolt ar­ról, milyen eredménye lett a kormány má­jus 26-i kihelyezett ülésének. Nos hát, ké­szül egy jelentés, amely decemberben tár­gyalási alap lesz a térség fejlesztésének témájában. Néhány adalék Szabolcs-Szat­­már-Bereg megye statisztikai mutatóiból. Miközben itt a legmagasabb az országban az élveszületések száma és a természetes szaporodás, a legtöbb csecsemő is itt ha­­lálozik el, és ez az a megye, ahonnan a legtöbben elvándorolnak, hátrahagyva szülőhelyüket, családjukat. Ugyancsak le­hangoló az a számsor is, amely a megye beruházásairól vall: évtizedek óta itt köl­tötték a legkevesebb pénzt az infrastruktú­ra fejlesztésére. Amint a képviselő elmondta, elsősor­ban az M3-as út kiépítése és a telefonhá­lózat biztosítása lendíthetne sokat a térsé­gen. Ma ott tartanak, hogy a vállalkozók csak Szolnokig merészkednek el, a rossz utak miatt visszafordulnak. Mi tagadás, valóban lehangoló Szabolcs a 27 ezer munkanélkülijével és a 11,7 százalékos munkanélküli-rátájával, amivel torony­magasan vezeti a megyék közötti negatív listát. Ám azt is meg kell jegyezni, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye is „előkelő helyen’ ’ áll a több mint 14 ezer munkanél­külivel, ami 7,3 százalékos rátát jelent. Meglepő viszont - és ez alighanem a szo­ciális indíttatású lakásépítkezésekből ered -, hogy az országban Szabolcsban épült 1989-ben a legtöbb lakás. Egyszóval alighanem Szabolcs-Szat­­már-Bereg megyében a csodavárás remé­nyével tekintenek minden olyan esemény elé, amely számukra a fellendülést bizto­sítaná. Feltehetően ezért fűznek vérmes reményeket a Tisza felső szakaszánál a világkiállítás megrendezéséhez. Palágyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom