Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-20 / 273. szám

1991. NOVEMBER 20. Hazai körkép 3 \ polgármestereké a szó Világbanki támogatással Várkonyban vállalkozik az önkormányzat Hatosztályos gimnázium Tiszaföldváron A tehetséges gyermekek érdekében A vége felé közeledik a Tisza­­árkonyi Polgármesteri Hivatal elújítása. A renovált épület al­­:almazkodik új használóihoz, ászén egyéves működése alatt a :épviselő-testület és a polgár­­nester, Bognár Ferenc új mód­­zereket hoztak a település igaz­ításába.- Hogyan tudja kiegészíteni az inkormányzat a költségvetését? fa jól tudom, vállalkozásokhoz aló kapcsolódáson gondolkod­ik.- A nagyon kevés kis pénzün­­:et szeretnénk mobilizálni úgy, logy a megengedett keretek kö­­:ött maradjunk. Vannak olyan iróbálkozásaink, hogy „faluszö­­totkezeti” mintára rész­vénytársasági formában üzemel­­etnénk a téeszt. Nyilvánvalóan negkeresve és felkutatva azo­kat, akik még hisznek a magyar nezőgazdaságban. Az, hogy ezt övei közösen vagy talán egye­­lül csináljuk, majd kiderül. Ter­­nészetesen ez nagy lépést jelen­­ene a munkaerőgondok, a mun­kanélküliség kezelésében. Jelen­­eg 1750 fő él a faluban, ebből '90 fő inaktív és több mint száz i munkanélküli, tehát úgy tíz-ti­­:enöt százalék. Szeretnénk a ké­rés pénzt, ami az önkormányzat­iéi tőkeként jelentkezhet, úgy lefektetni, hogy közben erre a iroblémára is gondolunk. Talán tz évi 20-30 fős elvándorlást is neg tudjuk akadályozni. Másik ehetőség, hogy talán a Magnezit pari Művek felszámolását meg­­íllították, legfrissebb informá­­;ióim szerint 1992 elején az új­­aindításról is lehetne tárgyalni. 3z úgy 300 embert fel tud szívni izonnal. Akkor már azt mond­hatjuk, hogy nem hiába dolgo­zunk. A testület is átérzi ezeknek a döntéseknek a felelősségét, hi­szen látják, hogy havonta ötven szociálissegély-kérelemmel kell foglalkoznunk, a költségvetés csaknem tíz százalékát erre a cél­ra fordítjuk.- Az infrastruktúrában milyen fejlesztéseket terveznek?- Olyan konkrét elképzelése­ink vannak, amelyek között az első helyen ajelefon szerepel. Úgy néz ki, hogy a megyei ön­­kormányzat is komolyan gon­dolja a telefonos rész­vénytársaságot, ez azt jelentené, hogy a szindikátusi szerződéstől számított 18-24 hónapon belül lenne telefonhálózatunk, amely a falu egész területét lefedné. A másik kérdés, hogy a település belső úthálózata nagyon gyenge, pályázatokkal próbáljuk elérni, hogy a másfél kilométeres belső összekötő utat fel tudjuk újítani. Csak az aszfalt 6 millió forint. Ha a falu csak ennyit profitál, ez már óriási eredmény. De akkor még mindig ott van Tiszavár­­kony-Szőlő, amelyet az utóbbi időben mostohagyerekként ke­zeltek. Szeretnénk elérni, hogy megálljon a területen az elörege­dés, hiszen a 360 lélekből úgy 200 ember idős korú. A föld mi­nősége pedig azon a részen kivá­ló. Szerencsére településünkön nem élnek olyan családok, akik a közbiztonságot fokozottan ve­szélyeztetnék. Azzal a néhány ti­zenöt-húsz éves fiatallal kell „megküzdenünk”, akik az első sör után már nagyon erősnek ér­zik magukat. Kitépkedik a virá­gokat, kukákat borítgatnak. A helye már megvan a körzeti megbízottnak, aki talán már eb­ben az évben a faluba költözik. Állandó jelenléte várhatóan el­veszi romboló kedvüket a vagá­nyoknak.- Hány éves ön?- Papír szerint a 31.-ben va­gyok.- Nincsenek életkora miatt problémái a korosabb képviselő­­testülettel?- Egy picit rosszul indítottunk az első nekifutásban. Van némi generációs ellentét közöttünk, pontosabban úgy tűnik, volt. Meg ha magamba nézek, talán kicsit nagyképűbb vagyok, mint az egészséges lenne. Ezt nem na­gyon szeretik a falusi emberek. Most már azonban úgy tűnik, összerázódtunk. Egy év kellett, hogy igazából együtt legyen a „brigád”, mára együtt fújjuk a vitorlát. bcs Fotó: K. É. Japán pedagógusok Szolnokon Egy japán utazási iroda szer­vezésében hétfőn 22 japán peda­gógus érkezett Szolnokra a ma­gyarországi oktatási módszerek tanulmányozása céljából. A japán pedagógusok küldött­régét a városházán König László polgármester köszöntötte, majd ismertetőt adott Szolnok város Azt hisszük, nem kis büszke­séggel vehetjük tudomásul a tényt, miszerint városunkat azért választották módszertani megfi­gyeléseik színhelyéül, mert - mint vezetőjük, Nakamura Mi­noru úr elmondta - Magyaror­szágra érkezésük előtt egy, a ma­gyar alapfokú oktatás helyzeté­talin Gimnáziumban egy kéttan­­nyelvű órán vettek részt. Ezt kö­vette délután a Kassai Úti Álta­lános Iskola angol tagozatának fakultációs foglalkozásán való részvétel. Öt órakor a Bartók Béla Zene­iskolában a Kodály Zoltán Gyer­mekkórus, valamint a Szolnoki jelenlegi közoktatási helyzeté­ről. Ezt követően Chiovini Fe­renc festőművésznek a városhá­zán látható állandó kiállítását te­­jkintették meg a japán vendégek. A városházi program végén rö­vid, kötetlen beszélgetés alakult (ki, ahol az angolul kiválóan be­­'szélő König László dr. Berki Fe­­rencné társaságában válaszolt a japánok által feltett számtalan kérdésre. Ebben a beszélgetés­ben a vendégek nagy elismerés­sel nyilatkoztak a magyar diákok világszerte közismert matemati­kai tudásáról. ről szóló japán nyelvű ismertető­ben Szolnokot mint az általános és középfokú képzésben Ma­gyarország egyik legélenjáróbb városát mutatták be. Ennek ismeretében a hétfői, a tegnapi, valamint a mai napon látogatást tesznek a város több iskolájában. Úgymint: Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak­­középiskola, ahol elsősorban a tanműhelyeket, a tankonyhát és az ott folyó oktatást tekintették meg. Tegnap délelőtt a Liget Úti Általános Iskolában egy logopé­diai szakórán, majd a Varga Ka-Fúvósötös közös hangversenyét hallgatták meg. A gazdag prog­ram szerdán a Ruhaipari Szak­­középiskolában, majd a Széche­nyi körúti ún. piros iskolában folytatódik. Délután a Ságvári Körúti Általános Iskolában a So­­roban-módszerrel oktatott mate­matikatanítást nézik meg, végül a szandaszőlősi iskolások nép­táncbemutatójával zárul a japán pedagógusok számára összeállí­tott dús, változatos, színes „pe­dagógiai” program. (ksz) Fotó: Tarpai Z. A hatosztályos gimnáziumi képzés beindításához jószerével már csak a Művelődési Minisz­térium engedélyét várják Tisza­földváron. A Hajnóczy József Gimnázium, Pedagógiai és Szo­ciális Asszisztensképző Szakkö­zépiskolában a következő tanév­től térnének át az új oktatási for­mára, melynek létjogosultságá­ról megoszlik ugyan a szakem­berek véleménye, ám Ferenczi György igazgató szerint ez a jó képességű gyerekek érdekeit szolgálja. Egy ilyen közegben jobban fejlődhet a tanuló, mint egy vegyes összetételű általános iskolai osztályban. Nagyobb esélyük lehetne a továbbtanulás­ra is. Lényeges körülmény, hogy kiküszöbölik a párhuzamossá­got, nem kell alapfokon és kö­zépfokon kétszer elsajátítaniuk a tananyagot. Elsősorban a tisza­­földvári és a környező települé­sek hatodik osztályt végző 12 éves tanulóira számítanak. Egyelőre csak egy, nem is nagy létszámú osztály indítását terve­zik, ahová anyanyelvből és ma­tematikából lehet majd felvéte­lizni. Olyan középiskola formá­lódik - jegyezte meg az igazgató -, amely jobban megfelel a fő célnak, melyet a gimnáziumnak kell megvalósítania - utalt a fel­sőoktatás számára történő kép­zésre. Már megvásároltak egy bevált tantervet és óratervet, melynek egyik előnye a hagyományossal szemben, hogy kötelező tan­anyaggal kevésbé terheli a tanu­lókat, viszont ötödik és hatodik osztályban magas óraszámban ír elő specializációt a legfontosabb műveltségi elemeket magába foglaló tantárgyakból. A hang­súly tehát a diák érdeklődésén és választási szabadságán van. Kedvez az új oktatási forma be­vezetésének, hogy az intézmény pedagógusai közül többen álta­lános iskolában kezdtek. Kollé­giumot biztosítanak, igaz, a fiúk­nak csak korlátozott számban. A jelentkezés időpontjáról az isko­la értesíti az érdekelteket. Ezzel párhuzamosan indul a hagyomá­nyos gimnáziumi osztály is, ahol a fakultáció során operátor vég­zettséget adnak az érettségi mel­lé. Az egyik csoportban mate­matikát, a másikban angolt taní­tanak magasabb óraszámban. Szakközépiskolában szociális asszisztenseket Tiszaföldváron kívül csak Egerben képeznek. A pedagógiai szak kettő, a szociá­­lisasszisztens-képzés három éve indult. A 4 + 1 éves képzési rend­szerben a továbbtanulók a ne­gyedik év végén érettségi képe­sítő vizsgát tesznek, a többiek egy év után - többnyire oktatási intézményekben - pedagógiai szakalkalmazottként, illetve szociálpolitikai munkakörökben helyezkedhetnek el. 1993-tól jelentős világbanki támogatást nyertek a szakképzés támogatására, melyre, mint a szolgáltatás egy sajátos formájá­ra, a későbbiekben is szükség lesz. Sz. Z. Az atomerőművektől nem kell félni, de__ Tárgyilagosan kell megítélni az atomerőmüveket. Ezúttal Teller Edének az Új Néplapban megjelent (okt. 26-án) kijelen­tésével kapcsolatban is szeret­nék néhány észrevételt tenni. (Csernobillal most nem foglal­kozunk.) Ezenkívül, azt hiszem, mindannyiónknak döbbenetes volt látni az ,,Összeomlás’ ’ cí­mű filmet a televízióban, no­vember 4-én. A hazai energialobby gon­doskodik arról, hogy újabb gi­­gantomániás terv kerüljön megvalósításra: a paksi atom­erőművet 2 db 1000 mega­wattos reaktorral akarják bőví­teni. Tervük hasonlatos a bős­nagymarosi vízi erőműhöz: ez vonatkozik a megalapozatlan­ságra és a lakosság helyes in­formálása helyetti ködösítések­re. Mivel demokráciában élünk, meg fogják hirdetni a népszavazást az atomerőmű kérdésében. De a lakosság nem fog elegendő ismeretekhez jut­ni. Csak a kimondottan szak­mai lapokban folyik a vita erről a rendkívül fontos kérdésről. Próbáljunk mi is belekukkanta­ni ebbe a bonyolultnak tűnő té­mába. Földünkön 30 ország hasz­nál nukleáris energiát, amely a teljes energiatermelésnek kb. 5 százaléka. Hazánkban 4 db atomreaktor működik, ezek a villamosenergia-termelésnek 43 százalékát adják. Mivel a világ energiafo­gyasztása ötszörösére nőtt az elmúlt 50 év alátt, valóban ége­tően fontos eldönteni minden országnak azt, hogy hogyan tud a jövőben megfelelni ezeknek a növekvő igényeknek. Számos lehetőség van. A legtöbbet han­goztatott ezek közül a nagyobb takarékosság bevezetése első­sorban az ipar területén, de ott­hon, a háztartásokban is. Itt nemcsak arról van szó, hogy kapcsoljuk le a villanyt, ha nincs szükségünk rá, hanem vannak új, energiatakarékos gépek és eszközök is. A növek­vő szükségleteket ki lehetne elégíteni a gáz- és gőzturbinás erőművekkel, valamint az úgy­nevezett alternatív energiafor­rásokkal (Nap, szél, geotermi­kus energia stb.). Ezekről a ké­sőbbiek során fogunk még be­szélni. Az atomerőművek építési költsége az összes erőművek között a legmagasabb. Kétség­kívül legnagyobb előnye az, hogy nem szennyezi a levegőt. A jelenleg használatos szén- és egyéb fosszilis energiával mű­ködő erőművek rendkívül ká­rosak ebből a szempontból. A tisztának nevezett atomerőmű azonban hatalmas mennyiségű radioaktív hulladékot termel. Ami nem is lenne probléma, ha elhelyezésük meg lenne oldva. Tudni kell azonban, hogy sehol a világon nem sikerült még ezt a problémát megnyugtatóan megoldani. Vannak megoldási lehetőségek, pl. kristályos kő­zetekbe helyezik, fémötvöze­tekbe zárják ezeket. A kérdés rendkívül bonyolult: ugyanis többféle radioaktív anyag ke­letkezik, melyek más és más elhelyezést igényelnének elté­rő lebomlási idejük és tulajdon­ságaik miatt. Ráadásul a fran­cia fél - akikkel folynak a tár­gyalások - nem szállítja a hul­ladékok tárolásának technoló­giáját. Szakemberek között ez a tény ismerős: a fejletlenebb országoknak ez is megfelel, mert ott nem olyan szigorúak az előírások. Ezt környezetvé­delmi gyarmatosításnak hív­juk. A külföldön élő magyarok már felemelték szavukat a ter­vezett atomerőmű ellen. Kér­ték, terjesszék tiltakozásukat, de az csak az Élet és Irodalom egyik augusztusi számában, valamint a Kapu októberi kiad­ványában jelent meg. A haditechnikában kisebb mennyiségű, de nagyobb akti­vitású radioaktív hulladékok keletkeznek. Sajnos, egyre na­gyobb problémát jelent ezek nem megfelelő vagy egyenesen hanyag kezelése. Az Uraitól délre megnyitották az eddig til­tott várost, ahol az első szovjet atombombához gyártották a plutóniumot. Hivatalosan Cseljabinszk-40-nek hívják, de lakosai (!) számára csak Szoro­­kovka (Negyvenes). 1957-ben történt az emberiség egyik leg­súlyosabb nukleáris balesete: elszennyeződött a talaj, a tavak, a folyók egészen a Jeges-tenge­rig. Hozzánk nemigen jutnak el azok a hírek, hogy az amerika­­iak hasonló problémákkal küszködnek pl. Hanfordban. Bulgáriában a belenei atomerő­mű működése következtében a Dunán megsemmisültek az ap­ró vízi élőlények, melyek oxi­gént termeltek és a halak táplá­lékaként szolgáltak. A radioak­tív izotópok felhalmozódnak a vízi élőlények, elsősorban a ha­lak testében. Mások azért tilta­koznak, mert az atomerőmű építését törésvonal mellé terve­zik. Jó lenne, ha a magyar la­kosság választ kapna arra, va­jon folytattak-e hasonló vizs­gálatokat nálunk is, ha igen, milyen eredménnyel. Teller Ede, világhírű magyar tudós szerint nem kell félni az atom­erőművektől, de tisztelni és is­merni kell. Ezeket fűzhetjük hozzá. Nem fontos Franciaor­szágba és Kanadába utazni, hogy képet kapjunk a bizton­ságot szolgáló intézkedésekről. Helyesebb lenne Svédország felé tekinteni, ahol lemondtak az atomerőművek építéséről. Pethő Mária MDF Környezetvédelmi Csoport mti <&bSk Vannak gondjaink, de én bí/.om — mondja a polgármester Egyre nagyobb problémát jelent a radioaktív hulladékok megfelelő kezelése

Next

/
Oldalképek
Tartalom