Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-15 / 268. szám

2 Hazai körkép 1991. NOVEMBER 15. Tegnap délután Szolnokon a Kép­csarnok Vállalat Aba-Novák ter­mében Fodor Jó­zsef, hódmezővá­sárhelyi festőmű­vész tárlatát, me­lyet az érdeklődők két héten keresz­tül tekinthetnek meg, Hajnal Jó­zsef, az Új Néplap főszerkesztője nyitotta meg-nzs-Ütőhangszeresek Jászberényben (Folytatás az 1. oldalról) vészeti vezetőjük: Vrana József irányításával - egyre szélesebb repertoár birtokában - sok sikert és elismerést szereztek a magyar ütőhangszeres kultúrának Japán­tól Luxemburgig világszerte. Já­tékukról számos rádió- és televí­ziós felvétel készült, s került közvetítésre. A siker kulcsa az öt kitűnő muzsikus: Szakái Petra, Toldi Éva, Kovács János, Szabó István és Nánai Zsuzsa, akik akár szólistaként, akár a legkülönbö­zőbb összeállítású csoportok­ban, bármely ütőhangszeren játszva, minden esetben élményt nyújtó produkciót tudnak nyúj­tani. A kedd esti koncért program­ján először egy kortárs zeneszer­ző: Bertold Hummel Fresken 70 című darabja hangzott el; a szer­zőt Vasarely képei ihlették a mű megírására. Ezt a tipikusan hu­szadik századbeli muzsikát jól ellensúlyozta J. S. Bach C-dúr, eredetileg gordonkára írott szó­ló-szvitjének két tétele Szakái Petra átélt előadásában. Ezután ismét jellegzetesen hu­szadik századi muzsika követke­zett: részletek Bartók Béla Mik­rokozmoszából. Az eredetileg zongorára komponált darabok izgalmas ritmikájuknál fogva ki­tűnően érvényesültek ütőhang­szereken is: a Paprikajancsi, a Változó ütemek és a két aszim­metrikus ütemű bolgár tánc szin­te tálcán kínálja az átírás lehető­ségét ütősök számára. Nagy tetszést, vastapsot ara­tott Rosauro: Cenas Brasilerias para című darabja; ez a mű nem más, mint koncertterem-képessé szelídített remek, vérbeli dél­amerikai szamba-zene, melyet élményt nyújtóan szólaltattak meg az együttes tagjai. Mark: Blues for Gilbert című, vibro­­fonra írott szóló-darabja követ­kezett ezután Szabó István kitű­nő tolmácsolásában, majd M. Schmitt két műve: a Cabo Frio és a Belő horizonté hangzott el. Ez a csendes, finom hangzású - mégis vérpezsdítő muzsika ugyancsak megérdemelt sikert aratott. A műsor végén előadott dara­bok azon keveseket is e műfaj elkötelezett híveivé avatták, aki­ket korábban nem ismerték az ütőmuzsika varázslatos hatását. Gustav Peter Cirkusz polkája, melynek boszorkányos ügyessé­get feltételező szólóját Kovács János játszotta kitűnően; J. Stra­uss Pizzicato polkája és az afri­kai négerek zenéjének kifogyha­tatlanul gazdag ritmusvilágát idéző darab: Frink: Conga negro című műve a közönséget szűnni nem akaró tapsra - a debreceni muzsikusokat pedig újrázásra kényszerítette. „Ha van vastaps, akkor ez az volt” - ez a megállapítás hang­zott el a koncertről hazatérők egyikétől. Valóban: ez volt az az eset, amikor a zenekedvelő és a kritikus véleménye találkozott egymással. Vrana József és együttesének tagjai, akik sze­rénységükkel, csillogó hangsze­reik mögött egyszerű öltözetük­ben szürke személytelenségbe burkolózva nyújtottak feledhe­tetlen élményt, méltán érdemel­ték ki valamennyi hallgatójuk el­ragadtatását. Szathmáry Judit GYORSAN GYÓGYÍT Es akkor jön a lézer... Amikor dr.Mucsi Im­re, a szolnoki tüdőkórház (2. sz. kórház) osztályve­zető főorvosa egy évvel ezelőtt meghívót kapott egy pécsi lézeralaptanfo­­lyamra, nem sokkal többet tudott a lézerről, mint az átlagember. Annyival volt több tapasztalata, hogy ko­rábban látta, amint Pesten lézerrel gyógyították a láb­szárfekélyt. Miért vállalta hát, hogy elvégzi a tanfo­lyamot?- Egyrészt, mert láttam a lábszárfekélyes betegeket. Másrészt már évek óta al­kalmazom az akupunktú­rát és tapasztalom a pozitív hatását. Arra gondoltam, hogy talán lézerrel is lehet hasonló vagy jobb hatást elérni.- Mi derült ki a tanfolya­mon?- Azok a klinikusok, akik alkalmazzák a lézert, beszá­moltak a tapasztalataikról, és „szájtátva” hallgattuk, mert egy új világ nyílt meg előttünk. Ki­derült, hogy a lézer alkalmazásá­nak nagyon sok módja van. Egy pesti orvos például „levitte” a kis energiájú lézerfényt a gyo­morba és így gyomorfekélyt gyógyított. Akkor arra gondol­tam, hogy én viszont „levi­szem” a hörgőbe. Először csak a torkot gyógyítottuk vele. Az osz­tályon dolgozó egyik nővérnek nagyon fájt a torka, nem bírt nyelni. Kipróbáltuk a lézert (közben én Svájcból vettem egy zseblézert) és két nap alatt meg­gyógyult.- A lézer megöli a vírust?- Nem tudom. Egy biztos, hogy a vírusos fertőzések na­gyon gyorsan reagálnak rá, tehát látványos gyógyulást produkál úgy, hogy közben semmiféle gyógyszert nem kell szedni a be­tegnek. A lézernek nincs káros hatása sem.- Milyen betegségeken próbál­ták már ki?- A szájon lévő herpeszeket például 2-3 nap alatt „leszedi”. Nagyon fájdalmas, kellemetlen betegség a szájban - nyelven lé­vő afta. Erre is kipróbáltuk. Le­het vele kezelni a bőrön lévő ek­cémákat, az övsömört, a pattaná­sokat, a gyulladásokat.- Akkor ez azt jelenti, hogy ebből a készülékből több is elkel­ne a kórházban.- Igen. Tartottam előadást a tapasztalatokról a kórház orvo­sainak. Az a véleményem, hogy minden szakmának alkalmaznia kellene a lézert, tehát a bőrgyó­gyásznak, a fül -orr gégésznek stb. Mindenkinek meg kellene találnia azokat a betegségeket, ahol használhatja. A reumatoló­gián például nagyon jó lenne. Pécsett láttam, hogy bányászo­kat kezeltek lézerrel. A derékfá­jások általában egy hét alatt meggyógyultak úgy, hogy nem kellett gyógyszert szedniük és fi­zikoterápiára járniuk. Tehát a derékfájásokat, a húzódásokat is nagyon gyorsan lehet vele gyó­gyítani. Sokat gondolkoztam azon, hogy a bányaszerencsétlensé­geknél gyakran azért veszítik el a bányászokat, mert megég a hörgőjük. Én már „le tudom vin­ni” a hörgőbe a lézert. Lehet, hogy ezzel a módszerrel rajtuk is segíteni lehetne - ez az egyik ál­mom.- Lehet, hogy nagyon látvá­nyos gyógyulást hoz a lézer, és valóban elkelne több a Hetényi kórházban is, de hát az anyagi­ak, gondolom, határt szabnak ennek.- Nézze, én javasoltam a kór­házigazgatónak, hogy indítsunk egy lézerambulanciát. Itt olyan pácienseket is tudunk kezelni já­róbetegként, akik eddig befe­küdtek a kórházba, és ezzel költ­séget takarítunk meg. Paulina Éva Fotó: Korényi Éva KEPES BESZED Lehet egy kerékkel több? A vállalkozások korát éljük ugye­bár, és csak fölényes mosollyal tu­dom szemlélni némelyek ötletsze­génységét. Majd mindenki butikot. kocsmát vagy palackozott-ital kimé­rést akar. Persze, az italozás ősi ha­gyomány - mint mindmáig élő és terjedő népszokás, mint népi gyó­gyászati módszer (fejfájásra, hasfá­jásra, depresszióra, kompresszióra és egyebekre) -, így az italforgalma­zás nem rossz ötlet önmagában, ám épp a csekély túlkínálat miatt ebből csak meggazdagodni lehet, millio­mossá válni nemigen. Az én vállalkozói elképzelésem kétségtelen sikerét a tudományos megalapozottság, a politikai-gazda­sági helyzet mélyreható elemzése és a zseniális (java­sasszonyok által is ellenőrizhető) előrelátásom garan­tálja. Megvallom, egyébként abszolút eredeti ötletem­hez a kezdeti lökést egy hirdetés adta, miszerint egy vállalkozó használt személygépkocsi-gumikat kínál. Minő badarság, mily mérhetetlen kockázat! Hát a megemelt benzinárak (és a máris kilátásba helyezett újabb emelések) után alig-alig várható a gumik gyors kopása. Akinek meg munkaeszköz a járgánya, várha­tóan azzal kompenzálja az üzemanyag drágulását, hogy kerékagyig koptatja a gurulóit. Ha mindehhez hozzáadjuk a tömegszállítási díjak több, mint holtbiztosra vehető növekedését, már csak apró adaléknak számíthat a természetvédők hozzájá­rulása szenzációs felismerésemhez: végre szabad ha­zánkban az áhított piacgazdaság körülményei köze­pette a bicajé a jövő (legalábbis jó néhány esztendő­ig). A tömegek vagyoni helyzetéből kiindulva pedig egyértelműen a használt kerékpár lesz a sláger. A legderűlátóbb elképzeléseimet is meghaladó si­ker máris a vállalkozásom kiszélesítésére kény­­szerített: nálam már nemcsak használt bicikligumit, hanem vele együtt kereket is lehet kapni. A bolt ilyetén kivirágzásával egymagám nem bírok, ezúton társat keresek, hogy részvénytársasággá alakulhas­sunk. Figyelem, csak az jelentkezzen, akinek - hoz­zám hasonlóan - több van egy kerékkel! Molnár H. Lajos ____________________Fotó: Mészáros János Hollandiában járt a megyei rendőrfőkapitány (Folytatás az 1. oldalról) szerváltás után egy bécsi cég több nyugat-európai szakember segítségével, úgymond átvilágí­totta a magyar rendőrséget. S az ennek alapján született tanul­mányt a hollandok készítették el. így aztán az sem lehet véletlen, hogy október 19-től 26-ig egy magyar rendőrségi delegáció úticéljául éppen Hollandiát vá­lasztották, hogy a hazai szakem­berek megismerhessék a tulipá­nok hazájában tevékenykedő rendőrség munkáját. A húsztagú küldöttségben he­lyet kapott szűkebb pátriánk, Jász-Nagykun-Szolnok megye rendőr-főkapitánya, dr. Fazekas Attila is, akit a kint szerzett ta­pasztalatairól kérdeztünk.- Ki finanszírozta útjukat?- A holland kormány, és ez tulajdonképpen rá is nyomta a bélyegét a kinn töltött egy hétre. Hisz nem sok időnk volt arra, hogy Hollandiával ismerked­jünk, mert reggel 8-tól este 9-ig szakmai programok tömkelegén vettünk részt. Vendéglátóink alapvető célja ugyanis az volt, hogy megismertessenek ben­nünket a holland rendőrség filo­zófiájával.- Éspedig?- Ok nem arra készültek, hogy bizonyos részterületeket mutas­sanak be, hanem sokkal inkább vezetési elveikről, a rendőrség és a társadalom viszonyáról beszél­tek. Nem mondanám, hogy öt nap alatt mindennel tisztában lettünk, ám bizonyos benyomá­sok értek minket. S ami engem igazán megfogott: hogy Hollan­diában a rendőrt az első pillanat­tól kezdve - tehát amikor belép az iskola kapuján -, a szolgálatra nevelik. A jó értelemben vett szolgálatra, s arra szoktatják, Jut eszembe! Azt mondja a minap az egyik olvasónk: - Ide figyeljen, miért nem írnak maguk mostanában valami vicces dolgot? Nem is hiszik, mennyire ki vannak az emberek éhezve a humorra. Ettől kezdve máson sem törtem a fejem, minthogy valamilyen kacagfató írással előrukkol­jak. Kapóra jött egy másik ismerősöm, aki hitelesen dokumentálta az alábbi történetet. Kezdetnek hirdetést olvasott lapunkban: „Akar Ön könnyen, gyorsan pénzt keresni otthoni munkával? Válaszborítékját várom, amelyben tanáccsal szolgálok. ’ ’ Ment a válaszboríték, érkezett a válasz: „Amennyiben 500 forintot postáz a fenti címre, úgy olyan információhoz juttatom, amivel hamarosan szép summára tehet szert.” Ment a pénz, és jött az őszinte válasz: „Ma tizenkét helyről kaptam 500-500 forintot, és ez holnap, meg holnapután is így folyta­tódik. A kérdésére, hogy miként lehet otthoni munkával szép pénzt keresni, erre a válaszom: így.” Vicces, nem?-pb­hogy a törvénytisztelő állampol­gárt teljes erejéből segítse, ugyanakkor a törvényszegőkkel szemben a rendelkezésre álló eszközeivel keményen lépjen fel. Náluk például a rendőrisko­lán önálló tantárgyként oktatják, hogy ha az utcán rosszul lesz valaki, vagy a sarkon tétován körbe néz egy ember - mit kell tennie a rendőrnek. Szóval a vé­rükben van, hogy segíteniük kell.- Hollandiában milyen a rend­őrség felépítése?- Odakinn kétféle rendőrség létezik: az önkormányzati és az állami.- Ezek miben különböznek egy­mástól?- Egyenruhában, rendfokozat­ban, s egyik nem alárendeltje a másiknak. Tehát jól elkülönül­ten tevékenykednek, s nem za­varják egymás munkáját. Már csak azért sem, mert a 25 ezres lélekszámnál nagyobb települé­seken önkormányzati rendőrség dolgozik, ez alatt viszont állami.- Van ebben valami logika?- Hogyne. Az önkormányzati rendőrségek felállításának főleg történelmi előzményei vannak. Ez pedig - a kinti kollégák el­mondása szerint - egészen az 1940-es évekre, vagyis a német megszállás idejére vezethető vissza. Akkoriban ugyanis csak központilag irányított, állami rendőrség működött Hollandiá­ban. De miután az a testület a mindenkori hatalmat, így a né­meteket is különösebb teketória nélkül alázattal kiszolgálta a négy-öt éves megszállás alatt - így a háború után létrehozták az önkormányzati rendőrségeket. Ám úgy tűnik, hogy ezek is ha­marosan megszűnnek, mert ép­pen most folyik a holland ren­dőrség átszervezése. Mert eddig nem léteztek megyei főkapitány­ságok úgy mint nálunk, de nem­sokára az országon belül 25 tar­tományt alakítanak ki, s így nyil­ván tartományi főkapitányságo­kat hoznak majd létre. Mindez azzal jár együtt, hogy fölszámol­ják a kétféle rendőrséget, éppen azért, hogy egy kézbe kerüljenek az őket foglalkoztató ügyek.- Bizonyára a bűnözési ada­tokra is rákérdeztek...- Hát persze, de érdekes, hogy őket számszerűen nem foglal­koztatja ez a dolog úgy mint minket. Például, amikor a közle­kedési balesetek éves száma fe­lől tudakolódtunk, akkor a pa­rancsnok kereste a papírjait, hogy válaszolni tudjon. Azért is volt ez furcsa számunkra, mert nálunk ha egy rendőri vezetőt álmából fölriasztanak, már ak­kor is betéve fújja, hogy mond­juk szeptember 30-ig mennyire rúgott az ismertté vált bűncse­lekmények száma. De mint mondtam, a hollandokat ez nem érdekli különösebben. Annyit azért csak elmondhatok, hogy egy 150 ezer lélekszámú város­ban - ahol jártunk -, tavaly 11 ezer bűncselekmény történt, s ennek tükrében az eredményes­ségi mutatójuk mindössze 25 százalék körül mozgott. Ez per­sze nem mérhető a hazai adata­inkhoz, mert ehhez képest mi legalább kétszer jobban dolgo­zunk.- Elég furcsa amit mond, mert ennek ellenére itthon lassan már másról sem hallani csak arról, hogy itt megint betörtek, amott meg megöltek valakit...- Ez Magyarországon valóban így van, de nekem meggyőződé­sem, hogy a rendőrségi munka eredményessége nem csak attól függ elsősorban, hogy mit mu­tatnak a bűnügyi statisztika ada­tai, hanem az a lényeg, hogy az állampolgárok hogy érzik magu­kat és mi a véleményük a rendőr­ségről. Egyébként az itthoni vizsgálatok is azt mutatják, hogy kettéválik a valós helyzet és az emberek szubjektív bizton­ságérzete. Ez utóbbi pedig attól is függ, hogy milyen a civil la­kosság és a rendőrök egymáshoz való viszonya. Apróságnak tű­nik - odakinn nagyon sok rendőr jár biciklivel, mivel azt mond­ják, hogy a rend őrei akkor kezd­tek elszakadni igazán az állam­polgároktól, amikor kocsiba ül­tek. Vagy megemlíthetném, hogy a holland rendőrség létszá­mának 30-40 százaléka nő, de ők is ugyanazokkal a feladatokkal birkóznak mint a férfiak. Tehát nincs különbség közöttük. S mi­vel abban az országban nagyon sok nemzetiség él együtt, már­­már szinte kínosan ügyelnek ar­ra, hogy minden nációból legye­nek olyan emberek, akik vállal­ják ezt a munkát. Ezek lehet, hogy így első hallásra aprósá­goknak tűnnek, ám éppen azért fontosak, hogy jó kapcsolat ala­kulhasson ki a lakosság és a ren­dőrség között. Erre kell nekünk is törekedni,- Köszönjük a beszélgetést! N.T. Gyógyítás zseblézerre

Next

/
Oldalképek
Tartalom