Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-03 / 231. szám
I 4 A szerkesztőség postájából 1991. OKTÓBER 3. A Tisza-táj hírnevét vitték... Utastársaim neveben kívánom szóvá tenni azt a bosszantó esetet, ami a közelmúltban történt velünk. A Menthol Kft. és a Tandem Szállítási Vállalkozás utazási ajánlatát olvastuk a Szuperinfóban, melyben többek között Trieszt-Caole útvonalon - szeptember 13-15-ig - egy bevásárlási út szerepelt. Erre jelentkeztünk Orosházáról több mint húszán. Az indulás 13-án 15 órakor volt, és a buszon tudtuk meg, hogy az említett kft. egy szolnoki székhellyel rendelkező utazási iroda, s az orosházi Tandem segített az út szervezésében. Az iroda vezetője jelölte ki, hogy a busz melyik oldalán foglaljunk helyet, mivel Szolnokon még tíz, Budapesten pedig négy-öt utast kell felvenniük. Egyben közölte, hogy Szolnokon ezt az utat s ezzel a busszal Velence útvonalra hirdette, így az utasait nem Triesztbe, hanem Velencébe viszi. Kérdezzük, ez miért csak az elindulás pillanatában derült ki? Ha előre tudjuk, lehetőségünk lett volna visszalépni, vagy ugyanebben az időpontban egy másik utazási iroda szervezésével Triesztbe menni. Aztán az is kiderült, hogy az iroda vezetője, aki egyben az idegenvezetőnk lett volna, még nem járt Triesztben, nem tudja, hol lehet aránylag olcsón vásárolni. Ugyanis mi vásárlási szándékkal fizettük be a meghirdetett 2050 Ft-ot! Már az induláskor felháborodtunk, de azzal próbált megnyugtatni bennünket, hogy útközben megbeszéljük a dolgokat úgy, hogy mindenki jól járjon. Hamarosan kiderült, hogy két személlyel többen vagyunk a buszon, mint amennyi az ülőhely, sőt akadt vagy öt potyautas, akiket elvittünk - a busz padozatán utazva. így a váltós sofőr, az idegenvezető és egy személy felváltva utaztak - hol a lépcsőn, hol a busz padozatán, vagy éppen az ülések előtti lehajtható ülőkén. Tivadar is ott állhatott a dobogó legmagasabb fokán. Rómában, 1960-ban „csak” bronzérmesek, de 1964-ben Tokióban Boros és Kanizsa ismét aranyérmes. Ebben az időszakban többszörös Európa-bajnokok játszottak a szolnoki vízilabdacsapatban. A Szolnoki MÁV vívószakosztálya 1968-ban élte fénykorát, és egy kitűnő képességű szolnoki párbajtőröző, B. Nagy Pál - folytatva a szép hagyományt - Mexikóban aranyérmet nyert. De nem feledkezhetünk meg a kétszeres olimpiai ezüstérmes, kajakozó Deme Józsefről sem. A főváros kivételével egyetlen városunk sem dicsekedhet ennyi éremmel, sőt jó néhány fejlett ország is megirigyelhetné sportolóink sikereit. Csík Tibor ökölvívó, Cservenyák Tibor vízilabdakapus (Londonban és Montrealban nyertek olimpiai aranyérmet), a „kajakkirály” Csapó Géza (több mint féltucat világbajnoki aranyéremmel) sportpályafutása Szolnoktól elválaszthatatlan. Úgy vélem, olimpiai bajnokaink nevét illő lenne a városháza oldalán - egy márványtáblán - megörökíteni, s az utcanevek átkeresztelésekor se feledkezzünk meg művészeinkről, tudósainkról, sportolóinkról, akik Szolnok hírnevét vitték el messzi tájakra, távoli földrészekre. A görög nevelési ideál a szépet és erkölcsöst ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a szellem és testkultúrájának ápolását. A hellén szellemiség alapgondolata nagyon hiányzik napjaink divatos, alternatív oktatási programjaiból, ezért biztatást, támogatást érdemelne az az iskola, amely oktatási-nevelési célkitűzéseiben integrálni tudná e szép elveket. Dr. Nemes András 1 esz könnyű, mindenesetre tanulságként tettük szóvá az esetet. Több mint húsz orosházi utas nevében: Bukta Ferencné A tárgyalóteremből Szeretetvendégség Tizenkét állami gondozott intézeti fiúval a tiszaföldvári meleg vizes strandon töltöttük a hét végét nemrég, ahol ritkán tapasztalható élményben volt részünk. Az önfeledten, ám mégis fegyelmezetten lubickoló gyerkőcökkel először beszédbe, majd „vízipólós mérkőzésbe” elegyedett két barátságos úr. Közülük az egyik a játék végén - előzetes hozzájárulás kérése után - megvendégelte a „játékostársakat”. Noha nem csekély meglepetéssel, a szomszédos Muskátli panzióból hozott ízes palacsintahalmazt szemfényvesztő gyorsasággal tüntette el a társaság. Rövid idő elteltével pedig a panzió vezetője (saját nevében) egy tálca jégkrémet küldött a gyerekeknek - tetézve a spontán ismeretséget, a szeretetvendégséget. Napjainkban is szól hozzánk az apostoli intelem, mely szerint ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal. (I. János 3.18.) Ezúton is köszönjük a spontán barátságot, a szívélyes vendéglátást. Kiss Sándor nevelő Homok A Napsugár is ajándék... Örömmel olvastam az Ajándékként érkezett az Ajándék című kedves írást, mely a szeptember 16-i számban jelent meg. Bizonyára csaknem minden szülő várva várt gyermeke ajándék, szeme fénye a családnak. Mi, férjemmel együtt szintén ritka, de magyar, a köznévből eredő nevet adtunk leányunknak: Napsugár lett, aki bearanyozza, szebbé teszi életünket. A Nap, a napsugár számomra a legcsodála tosabb a Földön, mert „gyógyító'', és vidámmá teszi az embereket. Nem tudtuk, hogy a név illik-e majd leányunkra, ezért csak utónévként mertük adni, hiszen nincs annál kínosabb dolog, mint amikor egy csúnyácska kislányt neveznek Napsugárnak. Szerencsére a környezetünk is megerősített benne, hogy csakis Napsugár lehetett: mindig ragyog a szeme, az arca a mosolytól, a nevetéstől. (Első neve Bea.) Születésekor gondot okozott az orvosnak e ritka név, talán furcsának, szokatlannak találta. Győzködtem, hogy benne van a a Ladóféle utónévkönyvben. Révész Napsugár grafikusnö szintén ezt a ritka magyar nevet viseli, amibe nem törik bele az ember nyelve. Mindenesetre tudtommal nem sok Napsugár szaladgál az utcákon. Lányunk ma már nyolcadik osztályos, és a családtagok többnyire Beának, Beácskának szólítják, ám neki egyre inkább a Napsugár tetszik. Tudjuk, hogy eljön az az idő, az idős kor, amikor talán senki sem nevezné Napsugár néninek. Azt hiszem, komikus is lenne ... (A kép 14 hónapos korában készült róla.) Bálint Zsuzsa Abony „Aggaszt a kutya sorsa” Tudom, akadnak olyan emberek, akik epés megjegyzéssel illetnek majd soraimat olvasva, hogy „a mai viszonyok között nincs nagyobb gondom?” - mégis a nyilvánossághoz fordulok, s az állatbarátok segítségét kérem. Nyár közepén egyik ismerősömnek ajándékoztam a 9 hónapos keverék, fekete, kis termetű, hosszú szőrű kutyámat, de sajnos az első adandó alkalommal - a szolnoki Kolozsvári híd alatt - elszökött tőle. A vasúti sínek között a „Pletykafalu” irányába szaladt, bizonyára ösztönösen a régi otthonát keresve. Mindig nehéz szívvel szemlélem az utcán kóborló, kivetett állatokat, most pedig különös aggodalommal tölt el, hogy talán a mi kutyánk is közöttük van. Aggaszt a kutya sorsa, ezért kérem, ha a nyomravezetésben bárki segíteni tud, tegye meg. (Jelentős Topisan érkezett, elegánsan távozott Szerencsére nemcsak az érkezését, de távozását is kíváncsi tekintetek kísérték. Öltözékével hívta fel magára a figyelmet - azzal a „megviselt” szabadidőruhával, amelyben a diszkóba kiöltözött fiatalok közé jött szórakozni, valamint a mutatós bőrdzsekivel, amelyben távozásakor parádézott. A topisan érkező és elegánsan távozó diszkóvendég Völgyi Árpád, Jásztelek, Bocskai út 9. szám alatti lakos. A huszadik életévéhez éppen csak közelítő fiatalember nem először került összeütközésbe a törvénnyel. Lopás vétsége miatt a Pásztói Városi Bíróság 1990 telén egy év próbára bocsátotta, és elrendelte a pártfogó-felügyeletet. Utólag már nem lehet tudni, hogy Völgyi Árpád ez év január 26-án este a szórakozás vagy a lopás szándékával rándult át Jászberénybe, tény, hogy a Bercsényi úti Ifjúsági Házban kötött ki. Ott, ahová a szórakozni vágyó fiatalok - ha nem is mindig nyakkendősen -, de általában csinosabbik ruhájukban jelennek meg. Völgyi azonban nem sokat adott az ilyesmire. A napközben hordott, viseltes ruhájában „tisztelte’ ’ meg az ifjúsági házat, és hamar rájött, hogy nem a ruha teszi az ivós embert. Sietve le is itta magát, és ugyancsak sietve mondott búcsút az egyébként jó hangulattól hangos diszkónak. Csak a jókedvűen szórakozó ismerősöktől felejtett elbúcsúzni. Valakik mégis észrevették, hogy Völgyi nem úgy távozott, ahogyan megérkezett, mert amikor az egyik vendég - egy fiatal lány - kétségbeesetten elpanaszolta, hogy eltűnt a 16 ezer forintos bőrdzsekije, eszükbe jutott az eltávozott Völgyi szokatlan eleganciája. Későn, mert Völgyit a rendőrség segítségével megtalálták ugyan, de az ellopott értékes ruhadarabnak már nyoma veszett. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Völgyi Árpád ügyében. Lopás vétsége miatt 5 hónap fogházbüntetésre ítélte, és elrendelte a vádlott pártfogói felügyeletét. A fogházbüntetés letöltését a bíróság 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- ésal-Hozzászólás cikkünkhöz Jelenleg nincs dohányválság jutalomra számíthat.) Ha azonban valaki befogadta, gondját viseli és szeretné megtartani, nem kérjük vissza, hiszen az új gazdáját már megszokhatta. (Kisfekete névre hallgat.) Címem a szerkesztőségben, de személyesen is hagyható üzenet a Ságvári krt. 24. szám alatt, közvetlen a bejáratnál. Azok is kereshetnek, akik a jövőben szívesen alakítanának állatbarát kört. Nagy Lászlóné Szolnok Az Új Néplap szeptember 20-i számában, a Hazai körkép rovatban Dohányválság felirattal jelent meg egy fotó, és a képaláírásban a szerző - Lovas Sándor csépai gazdálkodóval folytatott beszélgetése kapcsán - elmarasztalóan szól a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat Szolnoki Üzeméről. Lovas Sándor régi dohánytermelő, tudja, hogy a természetes szárítású dohány átvétele csak október 15-e után kezdődik. Ebből eredően nem is lehet még az átvételről hitelt érdemlő információja. Elmondása szerint - szeptember 23-án felkerestük - ő a fotóriporternek a kistermelők általános gondjairól, a költség és az adó folyamatos növekedéséről, az értékesítés bizonytalanságáról beszélt. Az ültetvényen lévő felső dohányleveleket sem azért nem törte le, mert konkrét tudomása lenne arról, hogy a szolnoki dohányfermentáló nem tudja majd átvenni, hanem azért, mert tudja, hogy a kacslevél iparilag nem hasznosítható. Ezúton is tájékoztatjuk a termelőket, hogy a vállalat beváltóüzemei folyamatosan, a termékértékesítési szerződésben rögzített mennyiséget eddig is átvették, s a feldolgozási ütemnek, valamint a raktárkapacitásnak megfelelően, továbbra is felvásárolják. De természetesen csak akkor, ha az megfelel a minőségi követelményeknek. (Ezt a termelőkhöz eljuttatott szabványelőírás tartalmazza.) Egyelőre a mesterséges szárítású dohány felvásárlása van folyamatban, október 15-e után kezdődik a természetes szárítású átvétele. (Az árát 15 napon belül fizeti ki a vállalat.) Jelenleg tehát nincs „dohányválság”. Benedek János üzemigazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Köszönet Kukoricaszállítás közben - Kuncsorba körül - sajnos elveszett a fiam motorkerékpár-forgalmi engedélye. Nagyon bántott bennünket az eset, de legnagyobb örömünkre becsületes ember találta meg, aki mindjárt el is küldte a címünkre. Segítségét, fáradozását köszönjük. Hajdú Sándorné Kétpó MEGRENDELŐLAP Megrendelem az Új Néplap című napilapot, és kérem, hogy azt a következő címre kézbesítsék: Név: Cím:........................................................város utca hsz. Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem be. aláírás E megrendelőlap bedobandó bérmentesítés nélkül bármely helyi postaládába. Előfizetési díj: 1 hónapra 245.- Ft 1 negyedévre 735.- Ft 1 félévre 1470.- Ft 1 évre 2.940.- Ft Csak a szépre emlékezzünk? Nem irigylésre méltó helyzet, de nekik biztosan így is megérte. Másnap fél nyolc körül érkeztünk Triesztbe, de útközben egyetlen szó sem esett arról, hogyan is alakul majd a program. Itt közölte velünk az idegenvezető: ha csak egy utassal is, elmegy Velencébe. Bennünket, orosháziakat, de voltak szolnokiak is, akik velünk tartottak, letessékeltek a buszról, s megkérték az egyik sofőrt, mutassa meg, hol lehet vásárolni. (Mintegy tizenöten maradtak a buszon, egy orosházi utas is velük ment.) Nekünk pedig le kellett szednünk a buszról az utazótáskáinkat, s egész nap magunkkal cipeltük - az enni-, innivalóval együtt-, ha nem akartuk, hogy estig felkopjon az állunk. Ugyanis azt mondták, hogy 18 órakor jönnek értünk. Dél körül elfogyott a pénzünk, így nem tehettünk mást, mint csomagokkal megrakva, holtfáradtan leültünk egy padra, és vártuk, hogy este 6 óra legyen. Elvégre mi azért fizettünk, hogy elvigyenek bennünket - ahogyan az idegenvezető mondta! Ezek után arról már álmodni se mertünk, hogy elvisznek Caolába is, hiszen a szolnokiak azért töltöttek 2 órával kevesebbet Velencében, mert bennünket el kellett vinniük Triesztbe. Hazafelé Budapest-Szolnok-Orosháza volt az útvonal, ám a szolnokiaktóíúgy köszönt el az idegenvezető, hogy a következő héten mindannyianfáradjanak be az irodájába. Felmerült bennünk, hogy csak nem azért a 2 óráért akarják őket kárpótolni? Minket vajon ki kárpótol azért, hogy Caolába el sem vittek, a háromnaposra hirdetett út pedig 42 órára korlátozódott? Ennyit kaptunk a pénzünkért és sok-sok bosszúságot. A Tandem szervezőjét kellene okolnunk, hogy így alakult a helyzet, de ez már rájuk tartozik - mondta búcsúzóul a szolnoki iroda vezetője, s kérte, hogy csak a szépre emlékezzünk, felejtsük el ezt a kis bosszúságot. Hát nem Az Új Néplap rendszeres olvasója vagyok, s örömmel értesültem, hogy szeptember 21-én dr. Boros Ottó emlékére vízilabdatomát rendeztek a szolnoki Damjanich uszodában. A hír, a megemlékezés a következő gondolatokat ébresztette bennem. Az ókori olimpiákon a szellemi, művészeti élet kiválóságait ugyanúgy megkoszorúzták és olimpiai bajnokként tisztelték, mint az atlétákat. Szolnok, a folyók és vizek városa - genius loci - mágnesként vonzotta a művészetek és sportolók tehetséges művelőit. A művésztelep megteremtésével, 1902-ben a város elsőként adott otthont a képzőművészetnek. A magyar képzőművész legkiválóbbjait ihlette meg a Tisza-táj egyszerűsége, csendje, megragadóan telt, tiszta színei. A magyar színházművészetben a Szigligeti Színház fogalom. Híres magyar színészek, parádés rendezések, felejthetetlen színházi esték kötődnek városunkhoz. A szolnoki sportolók páratlan olimpiai sikerei egy sajátos alföldi-hellén atmoszférát kölcsönöztek a városnak. Az olimpiai mozgalom és a város kapcsolatát igazolja az alábbi összefoglaló is: Athénben, az első újkori olimpián, 1896-ban a szolnoki Kellner Gyula maratoni futásban bronzérmet nyert. Az 1928-as amszterdami, majd négy évvel később, a Los Angelesben rendezett olimpián aranyérmet nyert magyar kardcsapat tagja volt egy szolnoki tisztviselő, Glykais Gyula; 1952 óta minden olimpián találkoztunk szolnoki sportolóval!; a vízilabdás Hasznos II. István aranyérmet hozott haza Helsinkiből; Melbourne .volt az olimpia színhelye, ahol 1956-ban a vízilabda-válogatott olimpiai bajnok lett, és két szolnoki fiú: Boros Ottó és Kanizsa
