Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-29 / 253. szám
1991. OKTÓBER 29. Megyei körkép 3 Szolnoki építők Hamburgban (III) ‘Keddi jegyzet Saját erőből A szolnoki melósok egyik „bizonyítéka” A kemény férfiakat igénylő munka érdekességét az jelenti, hogy meglehetősen változatos, újszerű. Például, az egyik épület amolyan „több rendeltetésű”. Kezdem felülről: néhány emelet lakás, alatta irodaház, majd két szint gépkocsiparkoló, melyek közül az alsót akkor, amikor nagyon megemelkedik az Elba folyó szintje, feltöltik a vizével, hogy csökkentsék az épületet alulról feszítő hatását. Ennél a munkánál a művezető a lépcsőket számolva tudja, hol tartanak: most a száznegyvennegyediknél. Míg a munkások általában naponta egyszer felgyalogolnak, egyszer meg vissza, a művezetőnek ugyanezt a „távot” akár naponta tíz alkalommal is meg kell tennie. Nem irigylem, egyszer én is felmenten. Odafent mintha legalább tíz fokkal hidegebb lenne, a „betonketrecen” átfúj az éppen betörő északi cudar szél, a szolnoki „fiúk" olyan sárga, vastag műanyagból készült, csuklyás viharkabátban dolgoznak, amilyet én eddig csak filmekben láttam a viharral küszködő tengerészeken. Megéri? Bujdosó Lajos, aki ács-állványozóként dolgozik itt, és nem az ő jövedelme a legnagyobb, azt mondja, hogy idehaza a család megkapja forintban a fizetését, ezenkívül ő még 1.200 márkát tud félretenni havonta. A többiek - már amelyik spórol - még többet. A megtakarítás mértéke nem utolsósorban köszönhető annak, ahogyan az ÁÉV, annak műszaki előadója (Seifert Kari) és szakácsa (Bojtos József) megoldották az étkezést. Miközben egy akármilyen „vacak” utcai árusnál egyetlen hamburger 5-6 márkába kerül, a munkásszálláson a napi egyszeri, de rendkívül kiadós meleg kajáért csak 3,20-at kell lepengetni. Egyik este mi is ebből az ételből reggeliztünk-ebédeltünk-vacso -ráztunk egyszerre, ugyanazt és ugyanakkora adagot kaptunk, mint az ácsok és a kőművesek: háromféle hús némi szalmakrumplival és savanyú uborkával, ebből csak a hús körülbelül félkilónyi. Kenyér nélkül eszik ők is? - kérdeztem a „házigazdákat”. Igen - mondták -, mert ha kenyeret adunk mellé, a húst nem tudják megenni. Én így sem tudtam, farkaséhesen ... Az étel mennyisége és ára közti varázslatos különbség titka az, hogy nagybani eladókat „hajtottak fel”, akiktől a nyersanyagot sokkal olcsóbban tudják megvásárolni, mint az élelmiszerboltokból, no meg az itthonról kiszállított fűszereknek és egyebeknek is megvan az „árcsökkentő szerepük”. A Hamburgban dolgozó honfitársaink legnagyobb gondja a távolság, a családjuktól való hosszas távoliét. Többen szóvá is teszik igazgatójuknak, hogy fél év alatt csak egyszer biztosította a vállalat az ingyenes hazautazást, a többi hazalátogatás költségét nekik kellett állniuk. Lits József bosszankodik is kissé, amikor szóba hozza nekem az ügyet: azt hittük, milyen jól megvannak itt a munkatársaink, és közben kiderül .. ., hiába na, ezt a kérdést meg kell oldanunk. Bartus Ferenc művezető munkahelyi íróasztalán láttam egyetlen fia, Balázska fényképét, mikor arról kérdem az apukát, mi itt számára a legnehezebb, ezt feleli: nagyon hiányzik már a család .. . Bár többektől hallottam ezt a panaszt, azért ebben a hiányérzetben találok vigaszt, legalábbis a család és magam számára: lehetne nagyobb baj is, nevezetesen az, ha Európa egyik legnagyobb szexnegyedének (St. Paulinák) városában nem hiányozna a család ... A szolnoki építők lassan „kifutnak” eddigi munkáikból Hamburgban, azaz október végén, novemberben nagyjából befejezik azt, amit az idén tavasztól elkezdtek. Lesz-e folytatás? - ennek megválaszolását célozták meg Lits József mostani hamburgi tárgyalási. Mint megtudtam, a volt „szocialista tábor” országai közül többen nézték ki maguknak a Közös Piacot, mint az építőipari vállalkozók potenciális paradicsomát. Hát a cseheket, románokat, lengyeleket már el is kergették a környékről, a szolnoki ÁÉV-nek csak a németek és vagy tucatnyi magyarországi építőipari vállalat jelenthetne konkurenciát. Dr. Relle Péter úr, a hamburgi kereskedelmi tanácsos többek között azért is fontos ember, mert amíg nem volt magyar követség az akkori NSZK- ban, ő volt valamennyi kapcsolattartás letéteményese. Relle úr kérte, hogy találkozzon Lits József igazgatóval, mert - mint mondta - ő még nem hallotta, hogy így dicsértek volna külföldön dolgozó építőmunkásokat, magyar építőipari vállalatot. Most a szolnoki igazgató olyannyira „szimpatikusnak találtatott”, hogy Relle úr ilyen vallomást tett: mivel Hamburgban a magyar építők közül a Szolnok megyei ÁÉV szerezte meg a rangot, hát ő most mindenkit el fog innen hajtani, és a szolnokiakat fogja a továbbiakban menedzselni. Megállapodtak a rendszeres kapcsolattartásban, és az eddigi bizonyítás alapján dr. Relle Péter jóslatokba is bocsátkozott: az AÉV egy év alatt akár irodaházat is vásárolhat Hamburgban, mert egy darabig Onnan nem fog eljönni. Az AÉV igazgatója megemlítette azt az elképzelést, hogy a vállalat esetleg részvénytársasággá alakulna, mire Relle úr felírta három bankár nevét, akiket majd ő személyesen „körbe fog járni”, és a részvények értékesítésében is közreműködik, ha a dolgok így alakulnak. Lits József kissé csodálkozva kérdezte, miért teszi mindezt, mire ezt a választ kapta: azért, mert ritka és nagy dolog, hogy egy magyar cég ilyen hírnevet szerez magának külföldön a saját erejéből. A hangsúly a saját erejéből szavakon volt... Ezt követően még két építőipari cégnél volt tárgyalás. A Dywidag „legfőbb főnöke”, illetve építésvezetője fogadta az ÁÉV vezetőit azzal, hogy sajnálkoztak, amiért Lits József is jelen van, ugyanis nem akarták szembedicsérni. Úgy értékelték, a magyar építőmunkások bizonyítottak, és az ÁÉV-nek van jövője Németországban annak ellenére, hogy van némi szigorítás a külföldi munkavállalók visszaszorítása érdekében. A cég jövőre is ajánlott munkát a szolnokiaknak, melyet talán már februárban el lehet kezdeni. A másik építőcégnél megtudhattuk, hogy a beruházási pangás időszakában ők évente körülbelül 300 kiírást dolgoznak fel, ebből 3-4 munkát, azaz egy százaléknyit kapnak meg, tehát meg kell becsülni minden kapott munkát. Ők is ajánlottak az ÁÉV-nek két konkrét munkát, meglehet, az egyiket már az idén decemberben kezdhetik. Egy harmadik is szóba jött, melyben komolyan számítanak a szolnoki építők közreműködésére: egy berlini üzletközpont és ipari centrum, mely egyedül annyit hozna az ÁÉV kasszájába, mint az idei öt munka együttvéve. Ez az öt két és fél millió márkát ért, a tiszta haszon húsz-harminc százalék között lesz, de a legnagyobb haszon, hogy megnyíltak a még nagyobb lehetőségek. A vállalat azt is elérte, hogy saját külkerjogon exportál, amit nem sok magyar építőipari cég mondhat el magáról, talán egy sem.- És ezután mi lesz? - kérdem Lits Józseftől hazafele jövet.- Kedden a vállalati tanács vagy felment engem, és elzavar a fenébe, vagy megdicsőülök, és akkor a részvénytársasággá alakulásnak nem lesz semmi akadálya. Borítékoltam volna a „végeredményt”. * A múlt kedden az ÁÉV Vállalati Tanácsa egyhangúlag döntött arról, hogy december elsejétől részvénytársasággá alakulnak át. Dr. Lits József még ennyit közölt telefonon: most lesz isteni dolog ÁÉV-s dolgozónak lenni! Úgy legyen! (Vége) Molnár H. Lajos Bartus Ferenc művezető munkahelyi asztala Ki érti ezt? Az újságírónak bölcs dolgokat illene mondani. Erre van szerződése az Élettel. De az Élet mintha összeesküdött vplrta, hogy a toliforgatókat szerződésszegésre készteti: olyan feladványokkal áll elő, melyek megoldhatatlanok. Matematikában alighanem ezt hívják irracionális egyenletnek. Ülök a szobámban, és belép egy aktívan nyugdíjas - nyugdíjasán aktív barátom. Vállát kozmikus terhek nyomják, tekintete révedező, ábrázatát mintha valaki már viselte volna egy emberöltőn át. Gondjait komótosan matatva szedi elő: kocsit vett nyugaton, hatalmas monstrumot, igaz, kényelmes, de hathengeres, és majdnem annyit fogyaszt, mint a meglévő Ladája. Ajaj, észnél kell lenni! Jó, jött is vele haza Belgiumból úgy 180- 190-nel, de azután nem tudott beállni a garázsba. Ki kellett bontani az ajtót. Meg aztán a két visszapillantó tükör is útban van, hol az egyik, hol a másik akad bele valamibe.- Hát mit szólsz, nem elég az embernek a maga baja, még ez is ... A kilincset egy huszonéves lelki társamnak adja át. Ő most, hogy úgymondjam, foglalkozás nélküli. Lehet, hogy munkanélküli is. Se istene, se hazája. Talán valahol még lakik egy munkásszállói férőhelyet, de az se biztos. Tehetséges, mint egy isten, de gondolatait mostanság csak szabad falfelületekre firkálhatja föl. Sajna, ezekből sincs mára elég. Hogy miből él? Ez az ő titka. Lehetne jól fizetett állása, de az egyik főnökének szőr nőtt ki a füléből, és ő ezt nagyon nem szereti. A másiknak az orra mozog beszéd közben, márpedig ez egy vezetőnél olyan muris, hogy képtelenség vele dolgozni. Aztán a neonok a szobában. Hányszor olvasni, hogy az elektromos kisülés káros az egészségre. No nem! Akkor már a parttalan, de semmivel nem fenyegető szabadság. Vigasztalni próbálom, mire értetlenül néz rám. Aztán felfogja, hogy egy múltból ittrekedt konvencionális őslénnyel van dolga, restellkedve elvigyorogja magát, majd magasba löki a két kezét, és úgy kiáltja: - Én olyan, de olyan boldog vagyok! Még ezen a délelőttön - a tegnapin egyébként - belebotlok egy volt vállalkozóba. Néhányan összefogtak, és ingüket-gatyájukat belefektették egy éjszakai lokálba. Buta dolog volt, de aki ezt annak idején kinyilvánította, azzal ma nem beszél. Hát persze, hogy csődbe mentek. Neki személy szerint félmilliója bánja. No nem úgy félmillió, hogy ennyi akadt kézbe a sifonban, nem. A sifon is ment, hogy a félmillió összejöjjön. Mostan, ugye, emberünk padlón van. Sőt, saját bevallása szerint úgy méternyire a padló alatt. Nincs otthon kenyér, ami neki nem hiányzik, de ezt a gyerekeknek a jó istennek sem tudja elmagyarázni. Hogy mire vár? Arra, hogy az Antallkormány megbukjon.- Ide figyelj, én még egyszer nem leszek munkaadó! Fizetek egy buta tyúknak úgy tíz rongyot, aztán 43 százalékot ide, 10 százalékot oda. Ezt nem lehet józan ésszel bírni.- És mit tennél, ha együtt lenne még egyszer a félmillió? Eltűnődik.- Van olyan buli, hogy havonta 7-8 százalékot fizetnek kamatként a pénzemért. Ide fektetném be, de úgy ám, hogy előre levenném a maniból a kamatot. Érted? Áztán az új kormánynál elkezdenék megint valamit. De még egyszer az adóhivatalnak meg az államnak nem keresek! Most kellene az újságírónak bölcset mondania. Jobb híján a véleményem csak ennyi: passz! Palágyi Béla Újdonság az Ideálnál • Az Ideál szolnoki Kultúrcikk Áruházában új színfolt az „Ajándék Shop”, melyet a napokban nyitottak meg. Az ízlésesen berendezett pultok mögött művirágtól vázákig, órákig, indiai árukig szinte minden kapható. Ugyancsak újdonság az Adidas-osztályon az Adidas kozmetikumok, valamint az irodagép-bemutató helyiség, ahol írógépeket, telefaxokat és fénymásolókat állítottak ki, melyek természetesen ki is próbálhatok. , Árverési hirdetmény! Az Állami Vagyonügynökség megbízásából az Ideál Kereskedelmi Vállalat, Szolnok, hét üzletét 1991. 1 É december 4-én árverésen értékesíti. Az üzlet száma címe Üzletköre Kikiáltási ár Ft Bánatpénz Ft Privatizációs kt. Tulajdonforma 1991 Időpont . XII. 4. 1. Szolnok, profilkötöttség 1.900.000 95.000 150.000 béri. 8 óra Baross út 7. nincs jog 25. Szolnok, profilkötöttség 1.400.000 70.000 150.000 béri. József A. u. 4. nincs jog 312. T örökszentmiklós profilkötöttség 900.000 45.000 100.000 béri. Budai Nagy A. u. 2. nincs jog 305. Törökszentmiklós profil kötöttség 490.000 24.000 50.000 béri. 11 óra Kossuth L. u. 125. nincs jog 339. Törökszentmiklós ptofilkötöttség 590.000 29.000 70.000 béri. 12 óra Kossuth u. 119. nincs jog 506. Kisújszállá profilkötöttség 700.000 35.000 80.000 béri. 14 óra Széchenyi u. 1. nincs jog 516. Kisújszállás ptofilkötöttség 690.000 34.000 80.000 béri. 15 óra Széchenyi u. 8. nincs jog A privatizációs költségre - melyet a kikiáltási ár magában foglal - nem lehet kedvezményes hitelt és részletfizetési kedvezményt igénybe venni. Az árverés helye: Ideál Kereskedelmi Vállalat 5000 Szolnok, Baross út 6. szám I. emelet Az árverésen részt vevők anonimok maradnak! A meghirdetett üzletek természetes személy és természetes személyekből álló gazdasági társaságok részére értékesíthetők. Az árverésre jelentkezés feltétele a meghatározott összegű bánatpénz készpénz formájában történő letétbe helyezése 1991. november 29-én 12 óráig, a vállalat központjában (Szolnok, Baross u. 6. II. emeleti pénztárban). További információt és üzleti tájékoztatást a fenti címen Szabó Sándorné ad. Telefonszám: 56/36-333/15-ös mellék *67214/ 1*
