Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-29 / 253. szám
4 1991. OKTOBER 29. Húszon innen—tízen túl Egyedül a nagy Baden-Württembergben Valós mese. Mesés való? Osztálykirándulás II. Daniela Seifert, vagyis „a Seifert Dani” - ahogy barátai hívják - a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban érettségizett az idén. Ez így önmagában azonban szóra sem érdemes. Ami miatt mégis bemutatjuk, az az, hogy ma már egyedül él kint Németország Reutlingen városában. Amikor ott jártam, találkoztam Danival, s azonnal megkapott önállósága, céltudatossága. „Milyen kicsi kislány, itt egyedül a nagy Baden-Württembergben!” - gondoltam féltőn, amikor találkoztunk. De Danit nem kell félteni, mint ahogy arra később rájöttem. Kedvesen invitált, látogassam meg. „Szeretném, ha látnád az én kicsi szobámat” - mondta, s szíves-örömest tettem eleget meghívásának. Egy szép utcában, egy szép nagy fehér ház, előtte zsebkendőnyi öreg kert. Az ajtón: D. Seifert. „Doktor Seifert” - gondoltam. Jó ötlet - meg vidám is -, hogy Dani így írta ki a nevét. Csengetésemre fürge rohanás a lépcsőn, és Dani máris ott állt: céltudatosan, vidáman, mint mindig. A pici lakásba lépve párizsi diáktanyák jutottak eszembe. Három pici szoba. Egyikben nem lakik senki, ez a gardrób. A gondos papa (aki jelenleg Hamburgban él) német precízséggel és praktikussággal már ruhaakasztót is szerelt fel ide. A másik, legkisebb szobában Dani lakik, a harmadikban egy német lány (látogatásomkor épp Salzburgban) - iskolatárs. Fürdőszoba, konyha, WC. Ez minden. Kint bizony már keményebb ősz járta, mint ilyenkor itthon szokott, jólesett a kellemesre fűtött kicsiny szoba. A sarokban zöldkockás pléddel leterített ágy, egy kicsi kis íróasztal, egy fehér könyvállvány - meg a Dani régi kedves játékai: mackók, babák, bábuk, kedvencek.- Jó itt nálad, de hogy kerültél ide így, egyedül?- Hát igen. Kemény döntés volt. Azt tudni kell, hogy Magyarországon eredetileg a gyógypedagógiai főiskolán akartam tanulni. Édesanyám hallott a reutlingeni Népfőiskoláról, ami picit hasonló hozzá, mégis más. Azt hiszem, ha otthon van ilyen jellegű képzés, nem is került volna sor erre a döntésre. Most, hogy így távol vagyok ott„Dehogy vagyok magányos!” honról, mégis azt mondom, semmi nem változott, csak még jobban megerősödött a családi szeretet. Nem mondom hogy könnyű döntés volt.- Beilleszkedés, önálló élet - könnyen megy?- Igen. Eleinte nem is tudták az osztálytársaim, hógy én magyar vagyok. Mikor megtudták, nagyon kedvesek voltak, meghívtak magukhoz. Nagyon szerek itt élni. Az iskola egyszerűen fantasztikus! Az, amikor úgy tanulhatsz, hogy örömöd leled benne, amikor úgy lehetsz kreatív, hogy teljesen szabadon alkothatsz, nagyszerű érzés. Kerámia, szövés, képalkotás, batikolás mind mind nagyon jó dolog. Elmélet is van, az is nagyon érdekes.- Mi lehetsz, ha befejezed az iskolát?- Három év után államvizsga, dolgozhatok majd kórházban neurológián, rehabilitációs osztályokon. Azt hiszem, dolgozni majd visszamegyek Szolnokra.- Egy német diák életvitele miben különbözik a magyarokétól?- Talán az önállóság. Én mindent magam csinálok. Mosok, főzök - illetve eszem valami meleget, takarítok. Reggel 6 és 7 óra között kelek, ezután iskola, egy óra körül ebéd, tanulás. Már vannak barátaim. Uszodába járunk, kirándulunk, gyönyörű ez a környék.- Magányos vagy?- Dehogy vagyok magányos - mondja nevetve. Édesapám minden második héten meglátogat, anyukámmal gyakran telefonálunk, az igaz, hogy a barátnőm kicsit hiányzik, de hidd el, nagyon jó itt nekem. Karácsonyra a családunk minden tagja hazamegy, együtt leszünk. Nem győzöm hangsúlyozni: a szereteten az, hogy én itt vagyok, ők meg ott, semmit sem változtat. Sőt! Talán csak megerősödik valamennyiünkben. K. Sz. Itt olyan hideg van ... Érdekes kiállítás az Ifjúsági Irodában Számos dolognak adtak már helyet Szolnokon, a Dózsa György utca végén (26-28. sz.) levő helyiség vitrinjei. Ám ott, ahol régebben ékszerek, fotókellékek, használt ruhák kerültek közszemlére, most festmények függenek, szinte csábítva az arra járókat egy rövid tárlatlátogatásra. A helyiségben működő ifjúsági információs iroda munkatársai beköltözésük óta foglalkoztak a gondolattal, hogy az üres vitrineket „élettel” töltsék meg. Az ötletet tettek követték, így került sor október 22-én Vörös Ákos fiatal budapesti festő kiállításának megnyitójára. Természetesen a kirakatban lévő képek mellett az irodában is helyet kapott néhány alkotás, valódi tárlathangulatot teremtve a megnyitóra összegyűlt közel hetven meghívottnak, barátnak, érdeklődőnek. Az első önálló kiállítását rendező ifjú autodidakta festő kicsit megilletődötten hallgatta a megnyitó mondatait, amelyekben Zsolnai László művészettörténész, a Damjanich Múzeum munkatársa elmondta, hogy bár vannak még pótolni való hiányoságok a mesterségbeli fogások területén, mindenképpen figyelemre méltó az egyes képek gondolatvilágának eredetisége, az ötletek gazdagsága, a festő fiatal kora ellenére is kialakult sajátos világszemlélete. Összességében a meleg, „nagycsaládi” hangulatú megnyitón bebizonyosodott, hogy egy kis leleményességgel a nem igazán kiállítóterem méretű helyiségbe is érdemes elhozni a fiatal, pályakezdő alkotók műveit, hogy minél több lehetőség nyíljon a bemutatkozásra, a minden művészetet éltető megmérettetésre, a kortárs közönség kritikájával való szembesülésre. Aki teheti, sétáljon el az ifjúsági iroda felé, hiszen a Falu bolondja, az Elefántnász, az Ördög hárfával, a Téli ablak és a további tizenkét kép megér néhány perces bámészkodást. Vörös Ákos kiállítása november közepéig tekinthető meg. Reggel 8,00. Kakaskukorékolás. Reggeli 9,00. Kakaspörkölt. 9,00. A tanárok megpróbálják felkelteni az osztályt. Kis naivak. Meddő vállalkozás. 9,35. Az osztály ideiglenesen összealudt kongresszusa elveti a tanárok javaslatát és küldöncét. Többen felkeléssel kísérleteznek. Leverik. Ennek ellenére a feszültség egyre nőtt. Egyre többen keresik az okát. Végül Horváth lekapcsolja Kisst a hálózatról. 11,00. Megérkezés a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kísérleti laborjába. A hangulat és a króm-bromid kezd oldódni. Az utóbbinak nem kellene. 11,30. A tanárok a tettest keresik. 11,33. Az osztály gyorsan dönt a személye felől. Állítólag ő nem. Lacika ott sem volt. Lacika délután 1 körül eltűnik. Sokan látták elpárologni. A laboránsnő szerint az a hidrokarbonát volt. 14,00. A diákok jelentik az oszifőnek, hogy Lacika, még eltűnése előtt, bevallotta bűnét. 14,20. Horváthot elküldik a postára gyásztáviratért. 16,00. Az osztály eléri a fővárost. Ebbéli örömének kifejezésére Pöde saját verseit tálja az osztály elé. Kontra az osztály az ajtót. 16,10. Az ifjabb Lakatos megjegyzi, hogy abban a zsákban, amit az előbb kidobtak, egy költő veszett el. Lovass pedig reméli, hogy még jó ideig nem fedezik fel. 17,00. Látogatás a Várban. 17,20. Látogatás a Hősök terén. 17,40. Látogatás Csepelen. 18.00. Látogatás az Ókori Történeti Múzeumban. Az egyik portás figyelmét lekötik a lányok. Addig őt az osztály fiúi. 18,30. Az osztály bevonul az áldozókamrába. A másik portás követi. A vendégkönyvi bejegyzés szerint a német turisták egyedinek és ízlésesnek találják az áldozóravatalt a rá kiterített portással. 22,00. Megérkezés egy közeli kastélyszállóba. A névsorolvasásnál kiderül, hogy az osztály létszáma vészesen apad. A portás közli, hogy kísértetjárás szokott lenni. Az osztályt ez feldobja. Kékesit meg az osztály az egyágyas szobába. Imike először tiltakozik. Később belátja: ő lesz a csali. 2,00. Semmi. 2,30. Még mindig semmi. 3.00. Most már hallani valami neszt. 3,01. Az idősebb Lakatos 3 másodpercet ad Kovácsnak, hogy abbahagyja a horkolást, de már kettőnél üt. 3,30. Három kísértet kísérteni kísérel meg. 3,33. A kísértetek benyitnak Kékesi Imike szobájába. 3,34. Három kísértet pánikszerű rohanása figyelhető meg. Az osztály tapsviharral vonul Imike ajtajához, csak azt kérik, hogy szemüvegben jöjjön ki, mert úgy sokkal szebb. 8,00. Kakaskukorékolás. 8,05. A kakaskukorékolás hirtelen megszűnik. Zatykó Misi ismét jól célzott. 9,00. Újabb veszély. A fizikatanár átveszi a kakas szerepét. Az osztály bokszolója jelentkezik bunkónak. Mivel eleve az, elfogadják. A bunkó lesújt. A következmény szintén. 9,10. Fazék, az osztály szakácsa morgolódik. Szerinte csak a hasa. Kiküldik reggelit csinálni. 10,30. Az osztály nem akarja megenni a kakaslevest. Nem hiszik el, hogy a kakasnak ilyen nagy füle volt. A gondnok egy megkötözött kakast talál a kerítés alatt. Fazék tényleg álmos lehetett. 11,30. Az osztály elindul. 20 perc után az oszifő hiányolja a fizikatanárt. Nem látta senki. Állítólag el se jött. Valaki találkozott vele egy hete az utcán. Mások szerint elszublimált. Alex Volt egyszer egy nyár ... Esőisten siratta a rock gyermekeit Időnként erősen megnövekedő hangerőt, délután és este többféle zenekart, a késői időpontok ellenére is forró hangulatot ígért az O. B. Art Egyesület nyári koncertprogramja, amelyet a szervezők három alkalomra hirdettek és terveztek a szolnoki Tisza-parton. Alapos előkészítő munka után kezdődött az első koncert. Mielőtt zenekarok léptek volna színpadra, egy rövid rocktörténeti vetélkedő nyújtott „elgondolkodtató” szórakozást az egyre nagyobb tömeggé duzzadó közönségnek. A „rocktörténelem-órán” - talán nem véletlenül - a debreceni Szfinx együttes tagjai végeztek az első két helyen. Kicsit találomra érkeztek, de megérdemelt sikerrel távoztak a törökszentmiklósi No Parking együttes zenészei, akik kiforrott bluesmuzsikájukkal mindig kellemes pillanatokat okoznak az igényes rock kedvelőinek. Fiatal, pályakezdő zenekarként követte a miklósiakat a Budapesti Jezabel hard rock formáció. Saját bevallásuk szerint is első öt bulijuk egyike volt ez a fellépés, ami nem sikerült rosszul, leginkább azonban egy csiszolatlan drágakőre hasonlított, amit még nem igazán kezdtek el megmunkálni. Ha időközben nem sötétedik be, bizonyára láttuk volna, miként sűrűsödnek kicsiny hazánk felett a fekete fellegek a helyi KMP együttes első akkordjainak és szövegfoszlányainak hallatán. Persze ne ijedjen meg senki, a zenekar ifjú tagjai nem a Nagy Sötét Történelmi Káoszból keveredtek elő, hiszen a zenekar neve a Kati Miért vagy Primitív? költői jellegű kérdésnek a rövidítése. Néhány fölösleges kijelentés és a zene éretlensége ellenére a közönség egy része igazán jól szórakozott a - tagok állítása szerint - paródiának szánt nótákon. Üde színfolt volt a szolnoki Dessert együttes. Az éjjel fél egyig tartó koncert közel 7-800 nézőt állított meg a Tisza-parton, rövidebb-hosszabb időre. Persze nem mindenki szórakozott felhőtlenül. Úgy látszik, a környék lakóinak igazán hatékony szervekhez sikerült fordulniuk, hiszen a következő (egyébként a szervezők által megváltoztatott" helyszínű) eseményről távirati stílusban tudunk csak beszámolni, valahogy így: reggel 8 órától az egész ország területére kiterjedő felhőzetből ömleni kezdett az eső, a gazdák megkönnyebbülten sóhajtottak fel az idei bőséges termés reményében. A felállított színpad előtti terület pillanatok alatt igazi lápvidékké vált. Mehettek a szegény kicsi rockerek tévét nézni... És Esőisten nem kegyelmezett, bár adott még közel egy óra haladékot az utolsó bulin, hogy éppen csak megízleljük az Adam 30 és a Hisztéria együttes próbálkozását. A Rés, a P. G. Csoport inkább csak egy egész napos kirándulást könyvelhetett el a fellépés helyett. (Mindenesetre abban maradtunk, hogy ha lesz hol megszervezni ősszel a koncertet, mindenképpen bepótoljuk a mulasztást.) És talán jövőre... p.a.p. Bejött a megbeszélt eredmény a rockerrangadón A színpadi mozgás a pályán is sikert aratott Beatrice-Szolnok Rockers 2-2 (2-1) Szolnok. Tiszaliget (a sörsátor mellett), 300 néző, vezette: Koxi (egyesek szerint rosszul, mások szerint jól). BEATRICE: Lugosy - Nagy F„ Bruger, Hegedűs R. (mérkőzés előtti villámigazolás után), Pálmai Z., Váry K. (mv). Csere: Nobody SZOLNOK ROCKERS: Pap - Matos (L. Machbeth), Borbás (B. Cadillac), Ratkai (Exit), Rácz (Mystic), Láris (L. Machbeth). Csere: Szép T. (L. Machbeth), Bujdosó J. (Adam 30), Tombor (Exit) Szépszámú közönség és még szebb idő fogadta a mérkőző feleket a XXIX. Tiszaligeti napok keretében zajlott rangadón. Természetesen - amint ez manapság bevett szokás - az ellenfelek rövid eszmecsere után, még a mérkőzés előtt megegyeztek az eredményben, és kölcsönös meg nem támadási szerződést írtak alá. Ennek ellenére a játékvezető kezdést jelző sípszava után, mintha csak egy első osztályú tekemérkőzésen lettünk volna, úgy döntögették a szolnoki ifjú zenész-focista palánták a dédapóka rockercsapat tagjait. A lélegzet is elakadt, amikor Nagy Feró önmaga által vétlen kezezésnek minősített megmozdulását a játékvezető másképp ítélte meg, és a büntetőt a csigákat meghazudtoló fürgeséggel Láris Laci a bal alsó sarokba vágta. Sajnos a megszerzett vezetés után a szolnokiak tovább erőltették a támadásokat, így igencsak megfeledkeztek a védekezés fontosságáról, így Váry Karcsinak (a Szigligeti Színház tagjának) vezetésével egyre lendületesebben támadott, előbb egyenlített, majd néhány perc múlva Pálmai Z. lövésével a vezetést is megszerezte a Beatrice. A második félidő kísértetiesen hasonlított az elsőre (ugyanaz a pálya, ugyanaz a bíró, ugyanazok a játékosok), a szolnokiak meddő támadásaira a Rice életveszélyes kontrákkal válaszolt. Szerencsére addigra sikerült szerezni egy redőnyt a kapura, illetve felásni és elaknásítani a hazaiak hatosát. így a számos góllal kecsegtető akció végállomása vagy a kapus kesztyűje, vagy a kapufa, vagy a Baross tér volt. ... és aztán, ahogy az már lenni szokott, egy ártalmatlannak induló szolnoki támadás végén Láris Csiga újabb gólt szerzett, így alakítva ki a megbeszélt 2-2-es végerdményt (egyúttal a mérkőzés gólkirályává is előlépett). Innentől kezdve már mindkét csapat belenyugodott az eredménybe. Az oldalt összeállította: Bakos Csaba
