Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
1991. OKTOBER 22. Azt beszélik Porteleken Porból vogymunk, nem parasztból A térkép szerint Jánoshidánál kell letérni, innen már olyan keskeny az út, hogy két jármű nem fér el egymás mellett, félre kell húznunk, ha egy kamion vagy traktor szembejön. Aki nem járt még a településen, nehezen találitteni öt-hatszáz ember általában kertészkedéssel, állattartással foglalkozik. Régebb jó néhányan bejártak dolgozni a jászberényi hűtőgépgyárba, de a számuk megcsappant, mert a gyárban is „leépítések vannak”. A Talán arra van a tanya ná meg, Jánoshidától Portelek határáig van néhány útelágazás, sehol egy tábla, amely segítene a tájékozódásban. Talán Jászberény felől könnyebb dolga van a vezetőnek... Ha etimológiailag helytelen is, azért mégis találóbb név lenne a Pórtelek. Egyrészt azért, mert egyáltalán nem poros, a levegője határozottan tiszta, és az itteniek szerint nem csak a „tiszteletünkre” lett azzá, ilyen máskor is. Másrészt meg valóban a paraszti munkából élők lakják túlnyomórészt. A pap, az orvos, az egészségügyi dolgozók, a tanítók-tanárok és még sokan mások kijárók, illetve - a portelekiek szempontjából nézve - bejárók. Az termelőszövetkezet egyik ágazataként gyorsan növő nyárfát termesztenek és kitermelik. A tüskökön meg gombát termesztettek - igen, múlt időben. Abbahagyták, mert mint a faluban hallottuk, „az egy szabad rablás” volt, mindenki megállt és vitte. Más tanyasi településen tett látogatásaim után meglep, hogy itt viszonylag sok gondozott, új és épülőfélben lévő házat látok. Az általános iskolában régóta tanító igazgatóhelyettestől, Csillik Józsefnétői kapok erre magyarázatot:- Véleményem szerint azért van felmenőben a falu, mert többen ideköltöznek a városból, Berény csak tizenkét kilométerre van. A kiköltözők többnyire olyan fiatalok, akik megpróbálták a városban, nem ment. Itt olcsóbban tudnak házat építeni, esetleg bővíteni a szülői házat. Talán egy kicsit meg is szokták ezt az életvitelt, amit városon nem lehet kialakítani, és azért még mindig jobban megélnek itt, ha csak egy icipicit szeretik a földet. Ami zöldség meg esetleg hús kell a háztartásban, azt itt maguk elő tudják állítani... A falu „felmenését” talán még azzal is igazolni lehetne, hogy kocsmáinak száma megduplázódott (volt egy, most van kettő), de a gondokból is maradt bőven. Talán a legtöbb arra vezethető vissza, hogy a település nem önálló, Jászberény nyúlványának számít, az ottani önkormányzatnak nincs kirendeltsége a faluban. A porteleki emberek közül azok, akikkel beszéltem úgy érzik, egy kicsit el vannak hanyagolva. Bár van olyan jel, A település neve Portelek, és nem hosszú ó-val írandó, mint az néhány táblán helytelenül szerepel. ami nem erre vall. Ottjártunk utáni második napra tervezte a herényi önkormányzati testület, hogy Porteleken tartja kihelyezett ülését, egy úgynevezett közmeghallgatást. Milyen sérelmekre, igényekre, panaszokra számíthatnak? Meg kell oldani a szennyvízelvezetést; jó lenne egy víztorony, mert a tavalyi aszálykor valósággal elszippantották a vizet a falu alól a sok öntözés miatt. Javítani kellene a kereskedelmi ellátást, mert az alapvető dolgokat ugyan megvásárolhatja az ember a helyi áfészboltban, de húsféleségekért, gyógyszerért, benzinért és sok mindenért Jászberénybe kell utazni, és a buszjegy ára egyre magasabb. A telefonellátás sincs megoldva, délután négytől gyakorlatilag nincs honnan telefonálni, ha sürgősen kellene segítség. S a többi... Talán mindezt elmondták az illetékeseknek, ha elmentek. A f'öutra szekérrel behajtani szabad „Pedig én beruháztam” A kapu tárva-nyitva. Jobb felől a gazda háza, baloldalt a takarmánybolt, amely a nyitva tartás szerint éppen zárva kellene hogy legyen, de ez nem látszik rajta. Az udvaron csupa derű, fiatalság, csöppség, a jövő: három kisgyereket számolok meg, öt kutyakölyköt, két kismacskát... A ház feje, Kocza Zoltán mégsem boldog, sőt, kifejezetten mérges:- Kevés a pénz, alig tudom beosztani. Négy gyermekem van, három lány és egy három hónapos kisfiú, ide minimum harminc-negyvenezer forintos fizetés kellene, nekem pedig van hétezer, ehhez jön a családi pótlék és kész. Az asszony nem dolgozik már vagy két éve, mert jobbnak láttuk, ha nem jár be a gyárba, hanem itthon marad, mert a gyerekeket csak fel kell nevelni. És látjuk, hogy ahol a szülők nincsenek otthon, a gyerekek az utcán vannak. Az enyémek ötös tanulók, mert van, aki foglalkozzon velük. így én csinálom a takarmányboltot, de az eladásba a feleségem is nagyon sokat besegít. Csak kevés a pénz nagyon! Igaz, a lakásomon most már OTP-tartozás nincs, mert igyekeztem kifizetni, de így sem tudom, mi lesz...- Más jövedelme nincs?- Már vagy nyolc-tíz éve foglalkozom kertészkedéssel, de abba kell hagyni, mert olyan nagy a ráfordítás, hogy nem éri meg. Nem beszélve arról, hogy a földet béreljük, és az a legnagyobb baj, hogy innen tíz kilométerre A hullámvölgy alján Az általános iskola nyolc osztályába összesen 75 gyerek jár. Erre fel hallottuk, hogy „a gyerekek számát tekintve most vagyunk a hullámvölgy legalján”. Évről évre kevesebb volt az osztálylétszám (akárcsak az óvodába járó gyerekek száma), és az idén is állítólag hét gyerek született a faluban. Pedig egy olyan iskolával büszkélkedhetnek az itt dolgozók, amelyik szerintük vetekszik egy városi iskolával a felszereltség és általában a körülmények tekintetében. Az évek hosszú során bővítették az épületet (a legújabb szárny például három esztendeje épült), gazdagították a szemléltetőeszközöket, újították fel a bútorzatot. Búzás Sándor iskolaigazgató büszkén mutatja meg azt a 20x40 méteres pályát, melyen - tornaterem hiányában - meg lehet tartani a testnevelési órákat, sportfoglalkozásokat, ahol kézilabdázni, röplabdázni és kispályás focimeccset rendezni lehet. A szülők, a gyerekek és a tantestület együtt építette meg, az önkormányzat segítségével bitumenes burkolat került rá; a helyi képviselő fuvarral, földhordással segített, a Jászsági Építőipari Szövetkezet pedig szakemberrel és kevert betonnal - az elmúlt tanév végén avatták fel a pályát. Minden szép, majdnem minden megvan az iskolában, kedves anyukák-apukák, tessék igyekezni - mondanám, ha nem tudnám, pénz is kell a gyerekvállaláshoz, az utódok felneveléséhez.- A településen és a környező tanyákon élő családok közül többen nagyon súlyos szociális nehézségekkel küszködnek - mondja az iskolaigazgató -, mondhatjuk, hogy az ide járó gyerekek harminc százaléka rossz anyagi körülmények között él. Az iskola lehetőségein belül próbálunk rajtuk segíteni. Például, ezeknek a gyerekeknek mi itt, a napköziben, a polgármesteri hivatal segítségével ingyen biztosítunk étkezést, hogy legalább a gyerekek napi egyszeri meleg ételhez jussanak. Vajon tényleg ez a hullámvölgy alja? A férfi nemrég ültetett fái ágait nyesegeti a sivár telken. Nem szívesen nyilatkozik, mondhatnám, kombinált fogóval kell minden szavát kiszednem jól körülbástyázott leikéből. Beszélgetésünkből úgy csinálok monológot, hogy megszámlálhatatlan kérdéseimtől eltekintek.- Csuka Antal a nevem, gépészmérnök vagyok... Kézdivásárhelyről jöttem Magyarországra tavaly márciusban turistaűtlevéllel, nem vállalták a zöld határon a géppuskatüzet, két gyermekem van. Még ’84-ben át akartunk települni, de a kérésünket visszautasították, utána sokáig útlevelet sem kaptunk... Aztán még tavaly áprilisbari szintén turistaűtlevéllel máidéig... Többek között nagyon elkeserített, hogy a fiam háromszor felvételizett sikertelenül a brassói műszaki főiskolára. Első alkalommal én vettem ki a dossziéját, a sarkára volt írva, hogy maghiar (a magyar szó román megfelelője), annyi fáradtságot sem vettek, hogy letöröljék. Fel tudtam mérni, mire képes a gyerek... Ahogy ide átjött, már az első felvételije sikerült, most a főiskolán van Nyíregyházán. A kislányom érettségi előtt a jászberényi gimnáziumban... Itt vasútállomáson is aludtam, nem volt könnyű, amíg el nem helyezkedtem a hűtőgépgyárban. Azóta ott dolgozom technológusként... Itt előbb különböző ideiglenes szálláshelyeken húzódtunk meg a a méhész mondta, hogy lenne itt egy telek. Kaptam a gyártól egy kis segítséget, a személyzeti igazgató mozdított ki a holtpontról, ezzel a segítséggel sikerült az idén megvennem a telket... Most októberben ment le róla a gazda, aki bérelte, azért néz így ki. Kukoricát, burgonyát termelt, meg egy csomó gyomot... Ezeket a fákat nemrég ültettem körbe. Megvan az építési engedélyem, kiástam a pincét, kutat fúrtam, és hozzáfogtam az alap kiásásához. A gyárból kaptam valami törmeléktéglát és betontörmeléket... Ezt négy éven belül fel kell építsem. Egy ideiglenes melléképületet tavaszig feltétlenül kell hogy csináljak, mert a tanyát tavaszig engedte át a tulajdonos... nam jött a feleségem, a 24 éves fiam és a 18 éves lányom... Kézdivásárhelyen a csavargyárban dolgoztam mérnökként, közben másodállásban tanítottam is a szakmunkásképzőben és a szaklíceumban, voltam tanfelügyelő is, igazgatója is az iskolának egy rövid családommal. Méhészkedéssel is foglalkoztam odahaza, úgy látszik, ezek a kis bogarak összekötik az embereket, megbarátkoztam egy itteni méhésszel. Ez a méhész bácsi átengedte a tanyáját, itt van tizenöt percnyire az erdőben, ott lakhatunk jövő év márciusáig... Ez Egyedül csinálom a házam, építészeti középiskolát végeztem annak idején, Kézdivásárhelyen is egyedül építettem egy emeletes házat. Azt tulajdonképpen elveszítettük... Abban bízik, hogy ezt majd nem kell elveszíteni sem neki, sem gyermekeinek. van, holott itt is lehetne a téesztől bérelni, ha adnának. Tessék kiszámolni; a műtrágya, a vetőmagkrumpli, a benzin a kocsiba, amivel naponta egyszer-kétszer kimegyek, mert mindig itthon felejtek valamit..., a gázolaj ára az öntözéshez... Az idén az se jön össze, ami benne van. Most állok, várok, figyelek, mi lesz, hogy lesz... Egyre több a nagybani piacon a kínálat, a kereskedők viszont panaszkodnak, hogy nem bírják eladni. Csak a primőráru van megfizetve. Pedig én beruháztam ebbe a kertészkedésbe, új traktorom van, meg mindenféle felszerelésem, most ha arról is le kell állnom, és nekifogok fóliázni vagy valami mást csinálni, akkor megint be kellene ruházni. Egy télen 90- 100 mázsa szenet szoktam eltüzelni. Most ezer forint egy mázsa szén. Valahogy meg kell venni, de akkor meg nem tudok jövőre elindulni semmivel.- Állattartással nem foglalkozott?- De tartottam én jószágot is, de arról hamarabb lemondtam, mert az is ráfizetéses. Sertést hizlaltam, meg anyadisznókkal foglalkoztam, de egyszerűen nem éri meg. Most muszáj vegyek egy százkilós malacot, mert kiürült a hűtőláda, és így még mindig olcsóbb a hús, mint a hentestél... Még megvagyunk nehezen, de attól tártok, jövőre még rosszabb lesz. Arra gondoltam, hogy esetleg majd elmegyek én GYED-re, a feleségem meg átveszi a takarmányboltot, és ha sehogy sem megy, elmegyek napszámba.- Mi az, ami a pénzen kívül a legjobban hiányzik itt magának?- Egy fodrászüzlet. Egyszerűen nincs fodrász.- Csak ennyi?- Volt itt egy orvosnő, dr. Nagy Éva, nagyon aranyos, kedves, meg már tudta az emberek baját, ha valami volt, már jött is. Nem kapott lakást, visszament Gyöngyösre.- Az önkormányzati képviselőjükkel hogy van megelégedve?- Lantos Kálmánnak hívják, nem mondhatok rá panaszt, mert egyből elintézte azt, hogy több szemeteskukát hoznak ki. És a bolt előtt mindig megáll a víz, már éppen beszélgettük, hogy kellene csatornázni, és most látom, hogy ezt is intézi, ki is hozták a csatornaelemeket. Pedig csak most kezdte. Aztán nem úgy van az, hogy holnaptól már minden rendben. Idő kell ehhez... Abban maradtunk, hogy idő kell máshoz is. A legkevesebb ahhoz, hogy „állok, várok, figyelek”... Az oldalt írta: Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán i A székelyföldi gépészmérnök telkén A pince már kész Hat gyerek = egy osztály „Elmegyek én GYED-re”
