Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
2 Hazai körkép 1991. OKTÓBER 19. EURÓPAI MEZŐGAZDÁK SZÖVETSÉGE Jászberényben járt az elnök és a főtitkár A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége vendégeként hazánkban tartózkodó Hans Ramel, az Európai Mezőgazdák Szövetségének svéd elnöke és Martin Holczer osztrák főtitkár tegnap a Jászberényi Kossuth Tsz-ben tett látogatást. A nyugat-európai mezőgazdasági szervezeteket, termelőket tömörítő szövetség képviselői tanulmányozták a 7400 hektáros mezőgazdasági termelőszövetkezet munkáját, gazdálkodási módszereit, körülményeit. Megtekintették a végóhídját, húsfeldolgozó üzemét, továbbá a nagyüzemi sertéstelepet. A téesz üzeme évi 8-10 ezer sertés levágására alkalmas. A saját sertéstenyészete évi hétezer disznót állít elő. Bemutatták a vendégeknek a hatvanmillió forint költséggel most épülő új tehenészeti telepet és tejfeldolgozót. Hans Ramel elnök a látottakról kifejtette, hogy a közös gazdaság az európai úton halad, az előállított húst és tejet saját maga dolgozza fel és hozza - részben - kereskedelmi forgalomba. A nyugat-európai magán-, szövetkezeti és állami szektorban is azonos az irányzat. A vendégek behatóan érdeklődtek a földtulajdon helyi viszonyai iránt. Pesti Gyula a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy eddig egyetlen aktív tag sem igényelte vissza a földjét, tíz százalék körül van az a terület, amelyre az örökösök kérik a tulajdonviszony visszaállítását. Arra a kérdésre, hogy a téesztagok érzik-e a termelési rizikót, azt válaszolta, hogy kevésbé érzik, hiszen a gazdaság jól működik, az idén 25 százalékos béremelést hajtottak végre, és 15 százalék prémiumot is fizettek. Hans Ramel - aki egyben a svéd húsipari egyesülés elnöke is -, kifejtette, hogy az Európai Mezőgazdák Szövetsége azt az elvet vallja, hogy a mamutüzemek helyett kis- és középméretű farmok, vállalkozások működése a legoptimálisabb, ezek gyakorolják a legnagyobb hatást a piaci viszonyokra, a nagyüzemekben ugyanis gyakran elvész a minőség. Kifejezte, hogy szeretnék, ha Magyarország közelebb kerülne az európai szövetséghez. A Húscéh már tagja a szövetségnek, de számítanak a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége mielőbbi bekapcsolódására is. A rendőrség is „szüretel” Az országos rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettese, Túrós András vezérőrnagy intézkedést adott ki, hogy „Szüret” fedőnévvel az ittas járművezetők kiszűrésére, a közlekedés biztonságának javítására október 19-én és 20-án Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács- Kiskun megye területén akciót kell szervezni valamennyi helyi közlekedési rendőr bevonásával. Az intézkedést az indokolja, hogy az elmúlt napokban jelentősen emelkedett a halálos, illetve súlyos sérüléssel járó balesetek száma az országban. Október 9. és 16. között 66-an haltak meg az utakon, s 197 súlyos, 252 könnyű sérüléssel járó baleset történt. Kézilabda NB I./A-csoport Szolnoki Olajbányász - Tatabányai Bányász 23-16(11-5) Már az első félidőben eldöntötte a két pont sorsát a hazai együttes. Részletes beszámolónkat a hétfői Sportextrában közöljük. A lottó nyerőszámai: 7,10,26, 63,72 Az Alföld idegenforgalmi lehetőségei TANÁCSKOZÁS MEZŐTÚRON Az Alföld fejlődési lehetőségeivel foglalkozó tanácskozássorozat legújabb állomása Mezőtúron zajlott le. Dr. Tóth Albert országgyűlési képviselő, aki a parlament Alföldre vonatkozó határozatának előterjesztője volt, ezúttal is rangos személyiségeket tudott egybegyűjteni. Közöttük dr. Baráth Etelét, aki Mezőtúrra, bár kissé kesernyés szájízzel, de nem az expót temetni jött. A tanácskozás témája eredetileg éppen a világkiállítás alföldi, idegenforgalmi teendőit volt hivatva elemezni, bemutatva azokat a nehézségeket, feladatokat, amelyekkel e természeti tájnak a jövőben meg kell küzdenie. Bár az expo körüli viták erősen rányomták bélyegüket erre az összejövetelre is, a jelenlévők nem hagytak kétséget afelől, hogy ennek a tanácskozásnak az expo nélkül is hallatlan jelentősége van, hiszen, miként azt bevezető előadásában Tóth Albert is hangsúlyozta, az Alföldnek igazi esélye a mezőgazdaság fejlődésében és az idegenforgalom, mint sajátos iparág, térhódításában van. Ebben a vonatkozásban fel is tehetjük a kérdést, miért pont Mezőtúron, ebben a kevéssel frekventált alföldi kisvárosban, ahol a korábbi 30 ezres lélekszám 21 ezerre olvadt, tartják meg ezt a tanácskozást? El kell mondanunk, hogy jelképes volt e választás. Potenciálisan óriási lehetőségekkel rendelkezik a Tisza-Körösök vidéke, amelyek azonban ma még kevéssé vannak feltárva. Az Alföld maga is ilyen rejtett értékekkel rendelkezik, amelyeket fel kell fedezni, először önmagának, hogy azután kitárja kincseit ország-világ előtt. Erre jó lehetőséget nyújtott volna az expo, bár mint jeleztük, erről a jelenlévők még nem mondtak le, amelyet eszköznek tekintve, katalizátora lehetett volna az itteni fejlesztéseknek is. A dolognak, miként azt Tóth Albert házigazdaként hangsúlyozott, a világkiállítás nélkül is menni kell. Most lendületbe vannak, a táj itt van, s szinte magától kínálja értékeit. Kínálja vizeit, amely lényeges tájformáló ma is, lett légyen az természetes vízfolyás, művi, mint a Tisza-tó vagy holtág. Kínálja termálvizeit, amelyeket még ma sem használnak értéküknek megfelelően. Kínálja ősgyepeit, anélkül, hogy a vadkelet romantikáját sugallná. Kínálja mezővárosainak tanyai világát, gondjaival, lehetőségeivel együtt. Kínálja kultúráját, amely az idetévedőnek megannyi apró csodát jelent. S végül kínálja a csendet, a tiszta égboltot, egyszóval az Alföldet, amely az itt élőnek, minden nyűgével együtt is, maga a tökély, maga a harmónia. Remélik, minél többen fognak rádöbbeni a nem itt élők közül is, hogy a fentiekben semmi túlzás nincs. Erre jó lehetőséget teremthet az is, hogy 1996 az expo nélkül is nagy események évfordulója az Alföldön. S nemcsak a honfoglalás 1100 éves évfordulója miatt, hanem, miként azt dr. Szabó Lajos országgyűlési képviselő megemlítette, 1996 a kunok letelepedésének 750. évfordulója is. Füle István Erőgyűjtés a kongresszusra (Folytatás az 1. oldalról) kívüli kongresszust tart, melynek feladata - ahogy az elnök fogalmazott - az új viszonyoknak megfelelő szakszervezeti stratégia és eszközrendszerének kialakítása. Nagy Sándor a látogatás során találkozott az üzem gazdasági és szakszervezeti vezetőivel. Sándor János igazgató és Berta István szakszervezeti titkár tájékoztatójából kiderült: az üzem viszonylag kedvező helyzetben van. Az itt dolgozó emberek munkája hosszú távon biztosított, elbocsátásokra nem került és várhatóan a jövőben sem kerül sor. A bérek fejlesztése lépést tart az infláció nagyságával. A szakszervezet szervezettsége pedig 94 százalékos, ami rendkívül magasnak tekinthető. Vajon egy ilyen konszolidált viszonyokban dolgozó üzemben milyen szintű lehet „a más ügye az én ügyem is” gondolkodás, ami Nagy Sándor szerint a szakszervezeti mozgalom lényege. Erről faggatta tehát az elnök azokat a dolgozókat, akiket tájékoztató utáni üzemlátogatás során megkérdezett. Nos, a válaszokból kiderült, hogy a munkások a stabilnak nevezhető körülmények között sem érzik magukat teljes biztonságban. Antal János forgácsoló ezt kereken meg is fogalmazta. Hernek Péter esztergályos arra biztatta az elnököt, hogy tartson ki a szakszervezet. Sztrájkolnának-e üzemen kívüli munkásérdekekért? Erre a kérdésre viszont Hernek Péter nem tudott határozott választ adni. Tóth Sándor és Csabai Lajos „elégedett is a szakszervezettel, meg nem is”. Véleményük szerint embere válogatja, hogy csak szavakban vagy tettekben is vállalnák-e a dolgozók a szolidaritást másokkal. Mindenki a piacról él, és addig nem lázong, míg közvetlen veszély nem fenyegeti - mondták. Tóta József művezető és Veres János lakatos azt várják a szakszervezettől, hogy következetesebben álljon a dolgozók mögé, képviselje határozottan érdekeiket. Az üzemlátogatás után az MSZOSZ elnöke tisztségviselői tanácskozáson vett részt. Rövid előadásában a közelgő rendkívüli kongresszus jelentőségéről, céljáról beszélt, majd válaszolt a tisztségviselők felvetéseire. Kérdésekre felelve kifejtette: az MSZOSZ mindenkivel hajlandó tárgyalni és együttműködni, aki partnernak tekinti, nem érdeke a konfrontáció, ezért igyekszik is elkerülni. A rendezvény után Nagy Sándorral interjút készítettünk, melyet később közlünk. B. I. Hosszú bevezető után Közmeghallgatás Jászladányban Sportnyelven fogalmazva, tegnap este a ladányi művelődési ház színháztermében este hat óra tájban félház volt, amikor elkezdődött a közmeghallgatás. Bizony Sziráki Benedeknek, az új polgármesternek hosszúra, túlontúl hosszúra sikeredett a vitaindító ismertetője. Szó volt ebben arról például, hogy nemcsak a polgármester, de a jegyző is új lesz. Továbbá eddig megválasztása óta huszonegy ülést tartott a testület, és 156 határozatot, 9 rendeletet alkotott. Azután megtudtuk, az idén valamivel csökkent a lakosság, és 6400-an élnek a községben. A nyugdíjasok száma közel kétezer, a munkanélkülieké 140-150. Jó hír, hogy bővítik a piacteret, bontják a régi mozit, a helyére parkoló kerül. Lesz telefonfejlesztés is, modern rendszerű, ami családonként - ha idejében fizetnek - tizenötezerbe kerül. Kövesutakra eddig tízmilliót fordítottak, és a belterületi utcák 38 százalékán már nem a sár és a por az úr. Szó volt arról is, hogy tíz rendőr kellene a közbiztonság javítása érdekében. A jobb tájékoztatást pedig az szolgálja, hogy hangszórókat szerelnek majd fel, és talán visszatérnek a kisbíró rendszerre. Igen ám, de mire mindez elhangzott, Petőfi szavaival élve az idő közben haladott sietve. A polgármester után dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő néhány frappáns mondattal röviden elemezte a közbiztonság, rendőrség helyzetét. Megemlítette, hogy a kárpótlási iratok november 7-i végső beadási idejét javasolják meghosszabbítani, hiszen több helyen kapni sem lehetett az ehhez szükséges megfelelő lapokat. Noha közmeghallgatásra jöttünk, a „közből” mindössze a két első felszólalót, Nyolcas Aladámét és Cseh Istvánt tudtuk kivárni. Nyolcasné a Néphadsereg út portalanításáról kérdezett, Cseh István pedig a munkanélküliségről, a közmunkáról és a rossz szomszédságról beszélt. Sajnos a lapzárta miatt ekkor már nekünk mindenképpen iparkodnunk kellett, pedig szívesen hallgattuk volna az emberek további észrevételeit, javaslatait. Most csak ennyire futotta. Kár .. . DSZM KATAI GABOR EMLÉKEZETE Százhatvan éve, 1831. október 4-én született, régi karcagi család fiaként. Iskoláit Karcagon kezdte, majd Bécs és Pest egyetemein előbb gyógyszerészi, későbbb orvosi diplomát szerzett. 1863-ban Karcag, 1868-ban a Jászkun Kerület, 1877-től a frissen alakult Jász- Nagykun-Szolnok megye főorvosa lett. Megyei főorvosi beosztását haláláig viselte. Az 1873. évi országos kolerajárvány idején a Heves megye tiszántúli területeit, a Nagykunságot, Békés és Pest megyét, a Kiskunságot és Kecskemét várost magába foglaló egészségügyi körzet kormánybiztosa volt. A gyakorló orvosi teendők mellett igen jelentős tudományos és népszerűsítő munkát végzett. Már 1858-ban felvette tagjai közé a Természettudományi Társulat, 1865-ben a társulatnak titkára lett. Rendkívüli tagjává választotta az 1868-ban megalakult Közegészségügyi Tanács. Egyik szervezője és vezetője volt az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének, ahol szintén titkári, illetve alelnöki funkciókban tevékenykedett. Tagjának mondhatta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, a Magyarhoni Földtani Társulat, munkatársának az Orvosi Hetilap, a Gyógyászat, a Kerti Gazdaság, a Vasárnap Újság. Életében tizenhárom önálló kiadványa, a folyóiratokban csaknem százötven cikke és tanulmánya jelent meg. Évekig szerkesztette a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók, valamint a magyar Természettudományi Társulat közlönyeit és évkönyvét. Javaslatot tett egy népszerű folyóirat kiadására is, hangsúlyozva, hogy „a közegészségügy nem egyes különálló személyek ügye, hanem az egész nemzeté, a legfelsőbb osztálytól kezdve a pór nép legutolsó tagjáig”. Úttörő szerepet vállalt a hazai természettudományos ismeretterjesztésben, közreműködésével tartották meg hazánkban az első „népszerű” előadásokat. Az orvosi és gyógyszerészeti megfigyelések, tapasztalatok tudományos igényű közzétételén túl, sok ismeretterjesztő tanulmányt, könyvismertetést, lapszemlét, útleírást publikált. 1877 májusában, húszesztendős orvosi működés után, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának ajánlották. S ha hosszabb ideig élt is más városokban, vagy sokrétű teendői szólították másfelé, igazi hazája Karcag maradt, ahol több közéleti funkciót is betöltött. Fiatalon képviselő-testületi tag, élete végén a Nagykunság Egyházmegye segédgondnoka volt. Itt állott lakóháza, itt gyűjtötte össze híressé vált - négyezer kötetes (egyesek szerint még ennél is nagyobb) - könyvtárát, érem- és ásványgyűjteményét. Amikor 47 évesen, 1878. február 28-án elhunyt, Debrecentől Budapestig jól ismert személyéről minden jelentősebb újság megemlékezett. Mégis, 1878. március 2- án a legszűkebb család s a város gyászolóinak részvéte mellett, „tekintélyes emberek megjelenése nélkül” temették el. „Korunk szelleme hozza magával, hogy sokat és gyorsan feledünk ...” olvasható valamelyik nekrológjában, frója aligha hihette akkor, hogy ez a sors várja Kátai Gábor emlékét is. Neve egy ideig vissza-visszatért még a sajtóban, de pár évvel később már csak a helyi lapokat foglalkoztatta az eszme, hogy Karcag városa eme neves szülöttének, a gyógyszerészet és az orvostudomány kiválóságának, a tudományos ismeretterjesztés úttörőjének méltó emléket állítson. A Karcag és Vidéke című helyi újság még halála évében közzétett egy felhívást, hogy gyűjtéssel teremtsék elő a szükséges összeget, és állítsanak kő- vagy bronzszobrot az elhunyt „jelesnek”. A kezdeményezés halvány visszhangja sajnos hamar elhalt. Évekkel később viszont, amikor egyre türelmetlenebbül sürgetik az utcák elnevezését, ugyanez a lap leszögezi: „az utcát, ahol lakóháza is állott, Kátai Gábor orvosunkról javasoljuk” elnevezni. Az utcanévadás, valamikor a századfordulón, meg is történt. Az alma mater értesítői is kiemelik a híressé lett egykori diákot (a harmincas években Soós Adorján - több történeti munka szerzője - közölt egy tanulmányt Kátai tanulóéveiről.) A helyi lapokban több alkalommal is jelentek meg apróságok, érdekességek tanulmányútjáról, vagy egyetemi évei alatt szüleihez írott leveleiből. A helytörténész-polgármester, Szentesi Tóth Kálmán is felvette életrajzát Történelmi emlékek a Jászkunság és Karcag múltjából című kötetébe. Amikor az 1960-as években felépült a karcagi kórház, vezetői Kátai Gábor nevét szerették volna adni az új intézménynek. A névadás elmaradt. Pedig a várostörténettel foglalkozók (elsősorban Csányi Sándor és Szász Béla nevét kell kiemelnünk) ekkor is és később is, megyei és országos lapokban, többször közzétették életrajzát, méltatták munkásságát. Rokona, Kátai Ferenc, műveinek bibliográfiáját készítette el. Ki kell emelnünk a kórház Kátai Gábor szocialista brigádját, amelynek tagjai felkutatták, s azóta rendben tartják, gondozzák a Déli temetőben lévő sírját, és évekig gyűjtötték a fellelhető Kátairelikviákat, ezekkel több kiállításon is szerepeltek. Amikor a hetvenes években ismét téma lett a kórház elnevezése, Györfi Sándor szobrászművésszel elkészíttették Kátai egész alakos plakettjét (ez a névadó is elmaradt). Idén született meg a döntés - újból -, hogy a karcagi kórház 1991. október 19-én Kátai Gábor nevét veszi fel. A hosszú ideig elhúzódott keresztelő 14 órakor kezdődik, amikor is a résztvevők megkoszorúzzák Kátai sírját. Ezt követően a kórházban leleplezik Györfi Sándornak a jeles orvosról készített szobrát, majd tudományos emlékülésen vehetnek részt a látogatók. Az ünnepségre Karcagra érkezik Antall József miniszterelnök. E. Gy.
