Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

1991. OKTÓBER 19. Hazai körkép 3 Hat megye mintegy hatszáz polgármestere vett részt a konferencián Fotó: KE Polgármesterek a sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) az együttműködést a hivatalo­kon belül. Konkrét kérdésre válaszolt, amikor a visszahívás intézmé­nyéről szólt. Elmondta, hogy sem Nyugat-Európában, sem Skandináviában nem ismeretes ez a módszer, arrafelé úgy gon­dolják, hogy a négyéves ciklus törvényesen rendelkezésükre áll a választottaknak. Úgy érzi, a működés kezdeti krízise után be­áll a normális állapot. Alapvető kérdésnek tartja, hogy a telepü­lések igénylik a lakossági szol­gáltatások ellátását az önkor­mányzatoktól. A polgármesterek jogállása európai viszonylatban közepes erősségű. Az alapkérdés az, hogy a hatáskörök címzettje minden esetben a képviselő-tes­tület, de átruházhatja a polgár­­mesterre, illetve a bizottságokra ezeket. A polgármester annyira erős, amennyire a képviselő-tes­­tület erőssé teszi, illetve amennyire személyi kvalitásai lehetővé teszik. Külön kitért a polgármesterek és a jegyzők vi­szonyára. A jegyzőnek elsősor­ban a testületi ülés előkészítésé­ben és a döntések végrehajtásá­ban, valamint konkrét állam­­igazgatási kérdések megoldásá­ban van szerepe. Feladata lenne a határozatok, rendeletek törvé­nyességi felülvizsgálata is, de minimális esetben élnek észre­vételekkel a jegyzők. Ők ugyan­is egzisztenciálisan függnek a polgármestertől és a testülettől. Tervezik e függés megszünteté­sét, így is szolgálva a törvényes­ség betartását. A 3069 önkormányzati veze­tőből hetvennyolcán mondtak le eddig. Az előadó ezt a működő demokrácia természetes velejá­rójának tartja, ezért nincs szó válságról. Általában emberileg elfogadható tények hozták a ve­zetők ezen döntését. Nem tartja szenzációknak ezeket az esete­ket. A társulások kérdéséről szólva elmondta, hogy a hatósá­gi igazgatásban - gondolva itt az építésügyre - már jelentkeztek ilyen megoldások, viszont a kö­zös képviselő-testület állítása még riem gyakorlat hazánkban. Pedig ennek a lényege más, mint eddig a társközségek esetében. A jövőben számítani lehet korrekt, pénzügyileg megalapozott ilyen jellegű fúziókra. Ezt követően az önkormány­zatok pénzügyi helyzetét vázol­ta. A címzett támogatások vi­szonylag egyszerűen működnek. Konkrét beruházásra 300 millió forintot meghaladó összeget ad­hat a kormányzat. A céltámoga­tások rendszere viszont komoly vitát hozott. A fejlesztési igény és a beruházó kedv jelen van az önkormányzatoknál, ezért ’92- re lényeges nagyobb összeget, 23-25 milliárd forintot különíte­nek el erre a célra. Az „önhibá­jukon kívül hátrányos anyagi helyzetben lévő” önkormányza­tok külön anyagi támogatást kapnak. Ebben az évben a 384 pályázat közül kétszáztizenhár­mat ismertek el. Úgy vélte, nem szabad kihagyni a helyi adózás 6-7 százalékos bevételét, hiszen ezek jó része eddig is megvolt a különböző tanácsi adók és ille­tékek formájában. A pénzügyi elemzésre dr. Si­­vák József, a Pénzügy­minisztérium főosztályvezetője vállalkozott. Véleménye szerint az önkormányzatok megpróbál­tak alkalmazkodni az új feltéte­lekhez. A következő évben ugyanaz a szerkezet működik to­vább, mint eddig, tehát a saját, az átengedett, a költségvetési, a tár­sadalombiztosítási bevételek és az önkormányzati hitelfelvéte­lek, kötvénykibocsátások jelen­tik a helyi költségvetést. A kö­vetkező évre 30 százalékos bő­vülés várható a bevételek szem­pontjából. A normatív támoga­tás a községekben lakosonként 4300, a városokban 6000, maxi­mum' 25 rnillió forint. Ehhez jön az új gépjárműadó, melynek 50 százaléka szintén az önkor­mányzatok kasszáját gyarapítja. Felmordult a terem, amikor az is kiderült, hogy ezt az adófajtát a települések polgármesteri hiva­talainak kell beszednie. Összes­ségében nem lesz tartható a be­vételek reálértéke az önkor­mányzatok számára. Az estébe nyúló tanácskozás következő részében az önkor­mányzatokkal szoros kapcsolat­ban álló minisztériumok képvi­selői adtak választ a polgármes­terek kérdéseire. És ezekből nem volt hiány. bcs Kőolajkutató Vállalat Ki hová viszi munkakönyvét? (Folytatás az 1. oldalról) cégekkel nem tárgyaltunk. Ez a határidő október 15-én lejárt. Úgy gondolom azonban, külföl­di és itthoni tőke bevonásának lehetőségeiről még tovább kell tájékozódnunk. Hátha jobb üzle­tet is köthetünk ...- Nem elég vonzó a kanadai jelentkező?- Ilyenről szó sincs. Sőt! A miénkhez hasonló nagyságú vál­lalat a kanadai, úgyhogy - az ed­digi megbeszélések is ezt tanú­sítják - nem elnyelni és a piacról kiszorítani akar bennünket, ha­nem épp ellenkezőleg, a kelet­európai térségben révünkön akarja megvetni a lábát. A KV munkáját tehát ezzel a privatizá­lással is biztosítottnak látom. (Hadd hangsúlyozzam, mi a pri­vatizáció előkészítéséről folyta­tunk tárgyalásokat, ezek valóban komolyra fordulásához az ÁVÜ- nek jóvá kell hagyni terveinket, el kell fogadni az általunk készí­tett vagyonértékesítést stb.).- Egy újabb tájékozódással időt veszítenek. Lesz közben munkájuk? Az eddigi jelek sze­rint elsősorban a külföldi befek­tetők pénzét minél előbb besö­pörni akaró Vagyonügynökség hajlandó-e várni?- Én úgy látom, a KV privati­zációját túl gyorsan akarták vég­rehajtani, pedig a sietségre sem­mi ok. Vállalatunk most is nye­reséges, munkája van. A jövő évi kilátásaink is jók: újabb kuvaiti megrendelésekben bízunk, a Szovjetunió területén és Ausztri­ában tárgyalunk. A külföldi tőke bevonása révén végrehajtott pri­vatizációra persze nagyon is szükségünk van, de a döntést nem szabad elsietni. A lehetsé­ges befektetőket jobban meg kell ismernünk, úgy, mint a MÓL most formálódó terveit, vagy a készülő koncessziós törvény kí­nálta piaci lehetőségeket is. Úgy gondolom, két év még biztosan eltelik a KV végleges privatizá­ciójáig ... A vállalat gyors.és teljes eladásának híre „melles­leg” igen nagy morális rombo­lást végzett a KV-nél. Én azt sze­retném, ha dolgozóink megérte­nék, továbbra is rajtuk, rajtunk múlik a boldogulásunk, és nem jön semmilyen „nagybácsi”, aki majd úgyis lenyel mindent, vagy épp ellenkezőleg, valami go­nosz, aki mindenképpen kirúg mindenkit.- Konkrétan mit ért morális romláson?- Például tűrhetetlennek tar­tom, hogy a KV bármelyik dol­gozója olyan vállalkozásnak le­gyen tagja, amelyik szállítóként, vevőként velünk kapcsolatban áll. Gondolom, nem kell részle­teznem, ezek a tranzakciók mek­kora kárt okozhatnak cégünk­nek, milyen visszaélésekre ad­hatnak alkalmat. Mindenkinek döntenie kell: csak a Kőolajkuta­tó Vállalat hasznára akar-e dol­gozni, vagy munkakönyvét is máshová viszi. V. Szász József BESZELGETES ZWACK PETERREL A túlpolitizálás politikaellenességet szült Zwack Péter személye külö­nösen akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor amerikai magyar nagykövetként konflik­tusba került a külügyminiszter­rel. Ismert, hogy az ügy Zwack Péter menesztésével zárult. Ak­kor úgy tűnt, hogy kikerül a po­litikai életből, és csak a gazda­ságban vállal szerepet. Nemrégi­ben azonban - sokak meglepeté­sére - újra politikai színtéren ta­lálkozhattunk vele: a Liberális Polgári Párt (Vállalkozók Pártja) szervezésében a hét elején egy politikai vitafórum előadója volt. A rendezvényen kiderült az is, hogy a Vállalkozók Pártja szeretné megnyerni magának Zwack Pétert, aki némi hajlan­dóságot is mutatott erre. A vita­fórum után rövid beszélgetésre kértük a volt washingtoni nagy­követet.- A nagyköveti posztról törté­nő leváltása után hogyan cseng ma Magyarországon a Zwack név?- Sokat gondolkodtam ezen, amikor visszajöttem. Mivel nagykövetként lemondásra szó­lítottam fel Jeszenszky külügy­minisztert - ami nem volt diplo­matikus, mert egy nagykövet ezt nem teheti meg -, meg voltam győződve arról, hogy a dipomá­­ciai testület engem kiközösít. Ki­közösít, mert sajnos bürokraták. Ezért én teljesen kerültem itthon a külföldi kiküldötteket. Nem akartam őket nehéz helyzetbe hozni azzal, hogy beszélgetek velük. Az utóbbi időben azonban mégis találkoztam többekkel, és ők úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. Féltem attól is - mivel sokan engem „MDF- nagykövetnek ’ ’ neveztek -, hogy a párttal bajaim lesznek. Nos, ez sem így alakult. Az MDF-en be­lül rengeteg barátom van - köz­tük miniszterek is -, és azt is tu­dom, hogy sokan vannak olya­nok, akik a külügyminiszterrel folytatott vitában velem értettek egyet. Azt hiszem, sokan tisztel­nek azért, hogy nem féltem „ki­borítani” valamit - mert ma az emberek tisztelik azt, aki nem fél, aki kimondja azt, amit gon­dol. Tehát úgy érzem, erősebben jöttem vissza, mint ahogy el­mentem. Az utcán megállítanak emberek, és autogramot kémek. Rengetegen az hitték, hogy a tűz után én már nem jövök vissza. Becsülik azt, hogy itt vagyok.- Ha már felvetődött a tüz­eset, mondja el, mi az igazság az ügyben!- Szeptember végén zárta le a rendőrség a dolgot. A tűz április­ban volt. „Jóakaróim” először azt terjesztették, hogy én magam okoztam a tüzet. A kihallgatá­som csak nemrégiben, az eset után öt hónappal történt meg. Három órát voltam a rendőrsé­gen, és nagyon korrekten zajlott le az egész. Két hete kaptam a hivatalos értesítést arról, hogy ismeretlen tettesek követték el a merényletet. A lakásban megta­lálták a gócpontokat, ahová ben­zint vagy más anyagot öntöttek. Egyébként könnyű volt oda be­jutni. Kik csinálták? Fogalmam sincs. Különben vannak olyan szállingózó teóriák is, hogy ne­kem Jeszenszky és a horvát fegy­verdologgal voltak bajaim, eset­leg nálam erről papírok vannak, és ezt akarták eltüntetni. Én csak azt tudom, hogy felgyújtottak és kész ...- Ón az utóbbi időben eltűnt a közéletből. Most egy politikai rendezvény előadója volt. Ez azt jelenti, hogy visszatér a politikai életbe?- Igen . . . Nézze, az a szó, hogy politizálás, borzasztó nega­tív tartalmú. Ennek ellenére én azt hiszem, ha ma megvan vala­kinek a felelősségteljes alkalma arra, hogy a politikában aktív le­gyen, akkor politizálnia kell. Hogy hol fogok politizálni, azt még nem tudom. Többféle el­gondolásom van, ma még egyik sem erősödött meg kellően.- Előadásában - finoman szólva - nem nagy elismeréssel beszélt a pártokról. A Vállalko­zók Pártját viszont támogatásá­ról biztosította. Különbnek tart­ja ezt a pártot a többinél?- Ebben a formában abszolút nem tartom különbnek. Én egy jó pártot azért tartanék fontos­nak, mert igazából az tudná kép­viselni a vállalkozókat a parla­mentben. Ezt a többi párt nem teszi meg, programjuknak csak egy kis része foglalkozik velük. Tehát a Vállalkozók Pártja alkal­mas volna erre a feladatra. Ma azonban ez a párt sem működik úgy, ahogy kellene. Viszont ha valaki ezt a pártot kitisztítja, át­szervezi és ad egy megfelelő programot, akkor be tudja tölteni hivatását.- Lát-e veszélyes tendenciá­kat a magyar politikai életben?- Azt hiszem, a legveszélye­sebb tendencia az, hogy a pártok mindent túlpolitizálnak, és ezzel a közvéleményt politikaellenes­sé teszik. Ez nagyon nagy baj. Túlpolitizálnak, és nem szolgál­ják igazán azt, amire választva lettek. A jó párt ugyanolyan, mint egy jó pincér, aki a vendég­lőben azért van - és azért kapja a borravalót -, hogy kiszolgálja a vendégeket. Egy politikai párt­nak egyetlen kötelessége, hogy a szavazókat kiszolgálja. Most en­nek épp az ellenkezője történik.- Sokak szerint az is baj, hogy a politika figyelmének tekinté­lyes részét a múltba nézés, a bű­nösök keresése köti le. Önnek mi erről a véleménye?- Először is én nem szeretem, ha valami ellen vagyunk. Áll­junk ki inkább valami mellett. Ha valaki kommunistaellenes le­hetne, akkor az én vagyok. En­gem elűztek innen. De mégis el­lenzem a boszorkányüldözést. Abban egyetértek, hogy olyan exkommunisták, akik magas po­zícióban voltak, ne legyenek is­mét vezetők-ez teljesen logikus. Tehát kiselejtezném a bűnösö­ket, de integrálnám a nyolcszáz­­ezrés volt párttagságból azokat, akik vétlenek. Közülük nagyon sokan olyan szakértelemmel rendelkeznek, amelyre elenged­hetetlenül szükség van.- Évtizedekig külföldön élt. „Nyugati gondolkodással” ha­tékonyan tudja támogatni a más körülmények között élő magyar vállalkozókat?- Ha engednek, akkor tudom. Sajnos rengeteg az irigység, a széthúzás ebben az országban - a vállalkozók körében is sokféle érdekvédelmi szervezet tevé­kenykedik. Arra próbálom rá­venni őket, hogy koncentrálják munkájukat. A sokféle vállalko­zószervezetnek senki nem segít. Le kellene ülniük, és elhatároz­ni, hogy együtt dolgozzanak - Amerikában ez így van, ez a jö­vő. Most sok új intézmény csak szétforgácsolja az erőket.- Korábban a gazdaságunk erősen kötődött a Szovjet­unióhoz, most a kapcsolat jelen­tősen visszaesett. Vállalkozók mondják, hogy a szovjet piac a jövő óriási lehetősége. Mint „gyakorló” vállalkozó egyetért ezzel?- Feltétlenül, nekem is ugyan­ez a véleményem. Nyilván Ma­gyarország elsődleges célja a Közös Piac, ezt mindannyian tudjuk. Emelett azonban, ha az ember hosszú távon gondolko­dik - és csak úgy szabad -, köny­­nyen rájön, hogy a szovjet egy hatalmas piac, ami felé nyitni kell. Ma még a gazdaságot a po­litika irányítja, pedig az lenne természetes, ha ez fordítva tör­ténne.- Úgy hírlik, hogy meg akarja vásárolni a családi cégére épült Budapesti Likőripari Vállalatot. Miért nem a kárrendezés kereté­ben próbálja visszaszerezni az üzemet?- Én soha semmit ingyen nem akartam. 1948-ban elrabolták tő­lünk a gyárat, a védjegyünket. Ennek ellenére ma én egy de­mokratikus Magyarországon vissza akarom vásárolni 200 éves cégemet, és erre elővásárlá­sijogot kérek. Ha nekem megad­ják az alkalmat, a pénzt lete­szem. Éppen most nyújtattam be a Vagyonügynökséghez egy összegajánlatot a visszavásárlás­ra.- Befejezésül kérjük, hogy családjáról is mondjon valamit!- Feleségem angol, most Olaszországban él. Két gyer­mekem közül az egyik szintén ott, a másik Angliában lakik. Minden hónapban három hetet itt vagyok, egy hetet kint töltök. Ezt az állapotot valahogy ren­dezni kell. Úgy néz ki, hogy a feleségemet elhozom ide. O na­gyon el volt keseredve a washingtoni dolog miatt, de most már szépen lassan kezd megnyugodni. Tehát ma még megosztom az időmet Magyar­­ország és Olaszország között, de többet szeretnék itt lenni. Berki Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom