Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-14 / 241. szám
4 1991. OKTÓBER 14. A szerkesztőség postájából Majdnem elvérzett a sérült... Olvastam az Egy orvos véleménye című írást, mely az Új Néplap október 2-i számában jelent meg - dr. L. B. aláírással. Sorai erősítették meg bennem a szándékot, hogy megírjam azt az esetet, ami a községünkben, Cibakházán fordult elő szeptember végén. Egy köztiszteletben álló, mozgássérült iparost, falubelinket baleset érte - nyílt törést szenvedett a lábán. A közeli utcában lévő, 2-es számú körzet orvosához fordultak segítségért, Maczkó doktor úr azonban az 1 -es számú körzet orvosához irányította a bejelentőt. Felháborítónak, mi több, embertelennek tartjuk, hogy az orvos nem sietett a sérült segítségére! A szenvedő ember lélekjelenlétén és a járókelőkön múlt, hogy nem vérzett el. (Azóta is kórházban van.) Tudjuk, hogy a falusi orvos élete nem egy leányálom, de úgy véljük, adott esetben elvárható, hogy ne tegye mérlegre a körzethatárt - írta többek között D. I.-né cibakházi olvasónk. 4« * * Dr. Maczkó Pétertől, a 2-es számú körzet orvosától telefonon kérdeztük meg: hogyan küldhette tovább a segélykérőt, hiszen hozzá volt legközelebb a baleset színhelye? - Mert a bejelentő azt kérdezte, ki az ügyeletes orvos, és csupán annyit mondott, hogy az illető elesett a motorkerékpárral; sajnos nem tudta, hogy súlyos az eset, mert akkor azonnal indult volna - válaszolta. No de a segélykérőnek kell tudni, hogy mennyire súlyosan sérült az az ember, aki az úton fekszik? Annak, aki jóllehet a járókelők közül egy, és csak azt tudja, érzi, hogy most bajban egy embertársa, akin gyorsan segítenie kell, orvosért szaladni!? A válasz bizonyára minden olvasónkban egyértelműen megfogalmazódott. (A szerk.) Megszégyenülve léptem ki a fodrásztól Szeptember 30-án - szabadnapos lévén - úgy döntöttem, hogy megcsináltatom a frizurámat. Sajnos a törzshelyem zárva volt, egy másik fodrászüzlet csak délután üzemel, így nyitottam be a harmadik helyre (a Petőfi út sarkán áll), ahol három vendég várakozott. Kérdésemre azonban, hogy elvállal e, azt válaszolta a hölgy, hogy „nem, mára bőven van bejelentett vendége”. Nem dönthettem el, hogy esetleg várakoznék egy-két órát is, míg rám kerül a sor. Megjegyzem, e napon az üzlet reggel 6-tól 16 óráig tartott „nyitva”, s én déli 12-kor megszégyenülve léptem ki onnan. Ezek után kérdezem az illetékesektől, hogy a mai pénztelen világban még van, aki ezt megengedheti magának? Az említett fodrászüzlet dolgozójának javaslok egy jó módszert: fordítsa meg a táblát, s akkor az áll rajtra, hogy ZÁRVA, így már nyugodtan fogadhatja a törzsvendégeket, nem zavarják az illetéktelenek. Pénztárosként dolgozom, s tudom, én sem vagyok hibátlan, de mindig arra törekszem, hogy a vevőkért legyek, s ne fordítva! Fekete Sándorné Töröks/.entmiklós A hiteles tájékoztatásért Az Állami Biztosító Rt. Közép-magyarországi Igazgatóságától kaptuk az alábbi levelet, melyben tudomásunkra hozzák, hogy a Providencia Biztosító a szolnoki Széchenyi-lakótelepen sokszorosított formában tévesen informálja a lakókat. Az üggyel nem foglalkoznánk akkor, ha nem éreznénk, hogy két cég versenyében az egyik nemtelen eszközökkel dolgozik: Az elmúlt időszak gazdasági változása a biztosítási piacra is nagymértékben kihatott. Az ügyfelek naprakész informálására a rádió, televízió, az újságok és egyéb médiák ontják a biztosítási reklámot, tájékoztatót. A megjelenő új biztosítóintézetek közötti konkurenciaharcban - az ügyfelek számára előnyös, választéknövelő hatásai mellett - sajnos negatív megnyilvánulással is találkozhatunk. Az Állami Biztosítónak nem célja az írott sajtót felhasználni ebben a versenyben, de a Providencia Biztosító legutóbbi ügyfélszervező és egyben megtévesztő módszere írásra késztetett bennünket. A városban több helyen - elsősorban a Széchenyi-lakótelep lépcsőházajtajain - megjelent a Providencia Biztosító szórólapja, amely az ÁB Családi Otthon Biztosításáról alapjaiban téves információkat közöl, ezért ezúton is szeretnénk tájékoztatni kedves ügyfeleinket, hogy a korábban az ÁB-nál kötött lakásbiztosítások határozatlan időre szólnak, az eredeti feltételek szerint érvényesek, és érvényben is maradnak. Azon ügyfeleinknek, akiknél a lakáshitel-törlesztés letelt, és a lakásbiztosításuk szeptember 30-ig volt rendezve, csupán abban kell dönteniük, hogy a későbbiek folyamán csekken vagy átutalási betétszámláról kívánják fizetni a biztosításukat. A fentieken túlmenően szeretnénk feltételezni, hogy a Providencia Biztosító téves szórólapjait csupán a megfelelő információk hiánya, s nem a hitelrontás szándéka hozta létre. Állami Biztosító Egy boldogabb állomásra várva Minden ember életében van egy bizonyos állomás, mely a továbbiakban meghatározó lehet számára. Ilyen állomás volt, amikor szinte gyerekfejjel megkaptam a munkakönyvét, és a martfűi Tisza Cipőgyárba mentem dolgozni. Ott töltöttem ifjúságomat, tanulhattam, és ott neveltek belőlem igazi munkást. De az élet úgy hozta, hogy nyolc év után meg kellett válnom a gyártól, hiszen az anyai szerep igazi betöltéséhez ez szükségessé vált. Új munkahelyem a rákóczifalvi Rákóczi Tsz gyümölcsfaiskolája lett. Ezt az állomást könnyedén és boldogan vettem az élettől. Sajnos a múlt év novemberében beteg lettem, és hosszadalmas kezelés után, az idén áprilisban műtétre került sor. Bíztam a sikerében és reménykedtem, hogy hamarosan dolgozni tudok, hiszen két gyerekem van. Sajnos a vizsgálati eredmény ezt már nem engedi meg. Nem akartam tudomásul venni, de azon a napon, amikor a postaládából kivettem a munkakönyvemet, éreztem, hogy bele kell törődnöm. Erre az állomásra még nem készültem! S talán az élet ösztöne súgta, hogy a munkahelyemen éppen lázasan készülődnek, hogy elbúcsúztassák azokat, akik megérdemelten nyugdíjba mennek. Régi hagyomány ez a gyümölcsfaiskolában. Az elköszönök között rám nem számítottak, mert visszavárnak . . . Széppé, emlékezetessé varázsolták az ünnepet, öröm volt a munkatársak között lenni. A résztvevők nevében is ezúton mondok köszönetét a szövetkezet vezetőinek, a munkatársaknak azért a figyelmességért, gondoskodásukért, amit irántunk tanúsítottak, és kívánom, hogy a nyugdíjba menő munkatársakkal együtt egészségesen, boldogan töltsék napjaikat. S talán az én életemben is jön még egy boldogabb állomás. Balogh Erzsébet Teréz Rákóczifalva A munka dicsérete A termelők derekat sajdító munkájáról Lujza néni tud legmeggyőzőbben beszélni, aki a jászberényi piacon méri a burgonyát, a hagymát, a sárgarépát. Általában ő kínálja a legszebb portékát, és tőle tudhatja meg az egyszerű vásárló, hogy milyen sokat kell görnyedni, míg feltöltődik a krumplibokor, megfejesedik a hagyma, hogy milyen derekat, térdet nyomorító munka a zöldség egyelése. Szívbemarkolóan tudja elsírni a termelő sanyarú sorsát úgy, hogy a vásárló csak hazafelé menet eszmél rá: Lujza néni bizony néhány forinttal többé adta a portékának kilóját. Engem ott, a piacon szólított meg egyik ismerősöm, aki garantáltan őstermelő. Tőle tudom, hogy Lujza néni sosem termelt semmit, hogy undor fogja el, ha csak ránéz a kapára vagy az ásóra. Kofa az, és nem is a jobbik fajtából - mondta ismerősöm, s magát - piaci rátartisággal - kemény helypénzfizető viszonteladónak titulálta. Lujza néni az árut a termelőktől veszi, s bevált módszere, hogy ott várja őket a piac bejáratánál; „bedobja”, hogy ma nagy a felhozatal, gyenge a vásárlóerő, azután lealkud egy-két forintot minden kilóról, bent a piacon pedig rátesz 2 vagy 4 forintot. No, ezentúl nagy ívben elkerülöm - könyveltem el magamban -, így néhány forinttal több marad majd a pénztárcámban, és legfeljebb kevesebbet tudok meg a piacozók sanyarú sorsáról.- illés -Október elején e megszokott kép tárul elénk Jászalsószentgyörgyön, ahol állítólag jobban értenek a hagymához, mint Makón. Áz út szélére kirakott eladó zsákok valami ilyesmit bizonyítanak __(Fotó: Mészáros) Derű és öröm volt A meghatottság érzése adta a tollat a kezembe, s arról szeretnék írni, hogy miként jutottunk el a szeptember 21-i ART ’92 megyei kulturális döntőjéig. Tiszaföldvár külterületén, Homokon működik egy nyugdíjasklub - Tóth Jánosné, a mi Erzsiké nénink vezetésével -, a mintegy nyolcvan tagú nagy család, ahol igyekszünk osztozni egymás örömeiben, gondjaiban. Sajnos mint minden családnak, nekünk is megvannak a fenntartással kapcsolatos gondjaink, hiszen a helyi önkormányzattól - anyagi lehetőségei miatt - nem várhatunk túl sok segítséget. S hogy a gondjainkon enyhíteni tudjunk, no meg a magunk szórakoztatására is, az idén alakítottunk egy néptánccsoportot - Szűcs Pétemé, Magdika vezetésével. Nagy türelemmel és szeretettel tanított be egy cigánytáncot - annak ellenére, hogy mozgássérült. Aztán jött a felhívás a Mozgássérültek Egyesületétől az ART ’92 Ki mit túrjának benevezésére. Ösztönzésére vállaltuk a szereplést, ami felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. S nem csak azért vált maradandóvá, mert a zsűri döntőbe juttatott bennünket, hanem azért is, mert kedves, mozgássérült barátaink szeretettel, lelkes tapssal jutalamazták a kis produkciónkat. Köszönjük a lehetőséget, hogy ha rövid időre is, derűt vihettünk mindannyiunk életébe. A tagság nevében: Árvái Miklósné Tiszaföldvár Szerkesztői üzenet „Adós” jeligére: A személygépkocsi-utánfutó adóköteles. Az önkormányzat jogszerűen jár el, amikor az utánfutóért öt évre visszamenőleg kéri az adó megfizetését. Balázs Józsefné, Karcag: A gyednél, mely a gyermek kétéves koráig jár, nincs jelentősége a gyermekek számának, hiszen a díj táppénzszerű ellátás. A gyermekgondozási segély viszont már gyermekenként jár, és a két ikergyermeke után ez az összeg 1700 forint. (Az elsőre 800, a másodikra 900 Ft.) Ezenkívül 3350 forint jövedelempótlékra számíthat. K. Antal, Kisújszállás: A dolgozó házastársa, gyermeke vagy szülője halála esetén - hogy a temetésen részt vehessen - legalább egy napra mentesül a munkavégzés alól. (Ilyenkor átlagkereset jár.) A temetési segély összege - a mai árakhoz viszonyítva - sajnos szégyenletesen kevés: hagyományos temetésnél 2000, hamvasztás esetén 1000 forint. Az összegre az jogosult, aki az elhunyt temetéséről gondoskodott. A tárgyalóteremből • • Uvegcsonkból akart fegyvert „kovácsolni” Az ilyen emberről szokták mondani, hogy józanul nem egy barátságos, szelíd lélek, de ha leissza magát, megváltozik. Akkor gátlástalan, mindenkin átgázoló és csak a maga igazát elfogadó, durva ember lesz belőle. Ilyen ember Jakab József, Jászalsószentgyörgy, Wesselényi út 28. szám alatti lakos. Arról, hogy Jakab milyen józan fejjel, nem szól a krónika. Talán azért nem, mert ritkán volt az. Annál többet mond róla, hogy részegen élettársát és gyermekeit rettegésben tartotta. Különösen az élettárs szenvedett sokat, akivel szemben kíméletlen volt, gyakran bántalmazta. Erről az oldaláról nemcsak a családja, mások is ismerték, de azt is tudták róla, hogy nem szeret dolgozni, tartós munkát ritkán vállal. Viszont nem mindenki tudta, hogy Jakab már többször volt büntetve, és hogy „botlásai” között szinte mindig fő helyen szerepelt az ittas állapotban elkövetett garázdaság. Ez év szeptember 8-án is az alkoholtól zavart fejjel csinált olyan felfordulást, amellyel a helyi polgárőr mellett a jászberényi rendőröket is „mozgósította”. Kora délelőtt kezdett el inni, és szokásához híven most is az élettársával gorombáskodott, fenyegette. A megrémített asszony végül egy másik házban lakó édesanyjához menekült. Jakab természetesen utánament, kiveszekedte magát, majd sietett vissza a kocsmába. Este 8 órakor tért haza, onnan az anyós házához, majd megint vissza, és rövidesen egy krimibe illő színhellyé változott a Jakabház udvara. Az asszony segítségül hívta a jászberényi rendőrjárőrt, a helyi polgárőr is ott volt, és ez úgy feldühítette Jakabot, hogy először az egyik gyermekét maga előtt tartva követelte, hogy a rendőrök távozzanak, mert ha nem, baja eshet a gyereknek. Miután az ismerős polgárőr rábeszélésére letette a gyereket, berohant a házba, két üvegvázával tért vissza, azokat egymáshoz csapva összetörte, és az üvegszilánkokkal közelített a rendőrök felé. Csak az első figyelmeztető lövés után józanodon ki annyira, hogy lecsendesedjen. A bírósági tárgyaláson azt próbálta elhitetni, hogy nem a rendőröket akarta bántani, hanem a saját ütőerét felvágni, és azért az udvaron, hogy az asszony lássa: mire képes ő, az élettárs. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa gyorsított eljárással hozott ítéletet Jakab József ügyében. Hivatalos személy ellen erőszak bűntette mellett - mint visszaesőt - 11 hónap fogházbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős.- ésal -Visszavonhatatlanul itt az ősz! (Fotó: Korényi Éva) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
