Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-14 / 241. szám

4 1991. OKTÓBER 14. A szerkesztőség postájából Majdnem elvérzett a sérült... Olvastam az Egy orvos véle­ménye című írást, mely az Új Néplap október 2-i számában je­lent meg - dr. L. B. aláírással. Sorai erősítették meg bennem a szándékot, hogy megírjam azt az esetet, ami a községünkben, Ci­bakházán fordult elő szeptember végén. Egy köztiszteletben álló, moz­gássérült iparost, falubelinket baleset érte - nyílt törést szenve­dett a lábán. A közeli utcában lévő, 2-es számú körzet orvosá­hoz fordultak segítségért, Macz­­kó doktor úr azonban az 1 -es szá­mú körzet orvosához irányította a bejelentőt. Felháborítónak, mi több, em­bertelennek tartjuk, hogy az or­vos nem sietett a sérült segítségé­re! A szenvedő ember lélekjelen­létén és a járókelőkön múlt, hogy nem vérzett el. (Azóta is kórház­ban van.) Tudjuk, hogy a falusi orvos élete nem egy leányálom, de úgy véljük, adott esetben el­várható, hogy ne tegye mérlegre a körzethatárt - írta többek között D. I.-né cibakházi olvasónk. 4« * * Dr. Maczkó Pétertől, a 2-es számú körzet orvosától telefo­non kérdeztük meg: hogyan küldhette tovább a segélykérőt, hiszen hozzá volt legközelebb a baleset színhelye? - Mert a beje­lentő azt kérdezte, ki az ügyele­tes orvos, és csupán annyit mon­dott, hogy az illető elesett a mo­torkerékpárral; sajnos nem tudta, hogy súlyos az eset, mert akkor azonnal indult volna - válaszolta. No de a segélykérőnek kell tud­ni, hogy mennyire súlyosan sé­rült az az ember, aki az úton fek­szik? Annak, aki jóllehet a járó­kelők közül egy, és csak azt tud­ja, érzi, hogy most bajban egy embertársa, akin gyorsan segíte­nie kell, orvosért szaladni!? A válasz bizonyára minden olva­sónkban egyértelműen megfo­galmazódott. (A szerk.) Megszégyenülve léptem ki a fodrásztól Szeptember 30-án - szabad­napos lévén - úgy döntöttem, hogy megcsináltatom a frizurá­mat. Sajnos a törzshelyem zár­va volt, egy másik fodrászüzlet csak délután üzemel, így nyi­tottam be a harmadik helyre (a Petőfi út sarkán áll), ahol há­rom vendég várakozott. Kérdé­semre azonban, hogy elvállal e, azt válaszolta a hölgy, hogy „nem, mára bőven van bejelen­tett vendége”. Nem dönthet­tem el, hogy esetleg várakoz­nék egy-két órát is, míg rám kerül a sor. Megjegyzem, e na­pon az üzlet reggel 6-tól 16 órá­ig tartott „nyitva”, s én déli 12-kor megszégyenülve lép­tem ki onnan. Ezek után kérdezem az ille­tékesektől, hogy a mai pénzte­len világban még van, aki ezt megengedheti magának? Az említett fodrászüzlet dolgozó­jának javaslok egy jó módszert: fordítsa meg a táblát, s akkor az áll rajtra, hogy ZÁRVA, így már nyugodtan fogadhatja a törzsvendégeket, nem zavarják az illetéktelenek. Pénztáros­ként dolgozom, s tudom, én sem vagyok hibátlan, de min­dig arra törekszem, hogy a ve­vőkért legyek, s ne fordítva! Fekete Sándorné Töröks/.entmiklós A hiteles tájékoztatásért Az Állami Biztosító Rt. Kö­zép-magyarországi Igazgatósá­gától kaptuk az alábbi levelet, melyben tudomásunkra hozzák, hogy a Providencia Biztosító a szolnoki Széchenyi-lakótelepen sokszorosított formában tévesen informálja a lakókat. Az üggyel nem foglalkoznánk akkor, ha nem éreznénk, hogy két cég ver­senyében az egyik nemtelen esz­közökkel dolgozik: Az elmúlt időszak gazdasági változása a biztosítási piacra is nagymértékben kihatott. Az ügy­felek naprakész informálására a rádió, televízió, az újságok és egyéb médiák ontják a biztosítási reklámot, tájékoztatót. A megje­lenő új biztosítóintézetek közötti konkurenciaharcban - az ügyfe­lek számára előnyös, választék­növelő hatásai mellett - sajnos negatív megnyilvánulással is ta­lálkozhatunk. Az Állami Biztosí­tónak nem célja az írott sajtót felhasználni ebben a versenyben, de a Providencia Biztosító leg­utóbbi ügyfélszervező és egyben megtévesztő módszere írásra késztetett bennünket. A városban több helyen - első­sorban a Széchenyi-lakótelep lépcsőházajtajain - megjelent a Providencia Biztosító szórólap­ja, amely az ÁB Családi Otthon Biztosításáról alapjaiban téves információkat közöl, ezért ez­úton is szeretnénk tájékoztatni kedves ügyfeleinket, hogy a ko­rábban az ÁB-nál kötött lakás­­biztosítások határozatlan időre szólnak, az eredeti feltételek sze­rint érvényesek, és érvényben is maradnak. Azon ügyfeleinknek, akiknél a lakáshitel-törlesztés letelt, és a lakásbiztosításuk szeptember 30-ig volt rendezve, csupán ab­ban kell dönteniük, hogy a ké­sőbbiek folyamán csekken vagy átutalási betétszámláról kívánják fizetni a biztosításukat. A fentieken túlmenően szeret­nénk feltételezni, hogy a Provi­dencia Biztosító téves szórólap­jait csupán a megfelelő informá­ciók hiánya, s nem a hitelrontás szándéka hozta létre. Állami Biztosító Egy boldogabb állomásra várva Minden ember életében van egy bizonyos állomás, mely a to­vábbiakban meghatározó lehet számára. Ilyen állomás volt, ami­kor szinte gyerekfejjel megkap­tam a munkakönyvét, és a mart­fűi Tisza Cipőgyárba mentem dolgozni. Ott töltöttem ifjúságo­mat, tanulhattam, és ott neveltek belőlem igazi munkást. De az élet úgy hozta, hogy nyolc év után meg kellett válnom a gyár­tól, hiszen az anyai szerep igazi betöltéséhez ez szükségessé vált. Új munkahelyem a rákóczifalvi Rákóczi Tsz gyümölcsfaiskolája lett. Ezt az állomást könnyedén és boldogan vettem az élettől. Sajnos a múlt év novemberében beteg lettem, és hosszadalmas kezelés után, az idén áprilisban műtétre került sor. Bíztam a sike­rében és reménykedtem, hogy hamarosan dolgozni tudok, hi­szen két gyerekem van. Sajnos a vizsgálati eredmény ezt már nem engedi meg. Nem akartam tudo­másul venni, de azon a napon, amikor a postaládából kivettem a munkakönyvemet, éreztem, hogy bele kell törődnöm. Erre az állomásra még nem ké­szültem! S talán az élet ösztöne súgta, hogy a munkahelyemen éppen lázasan készülődnek, hogy elbúcsúztassák azokat, akik megérdemelten nyugdíjba men­nek. Régi hagyomány ez a gyü­mölcsfaiskolában. Az elköszö­nök között rám nem számítottak, mert visszavárnak . . . Széppé, emlékezetessé varázsolták az ün­nepet, öröm volt a munkatársak között lenni. A résztvevők nevé­ben is ezúton mondok köszönetét a szövetkezet vezetőinek, a mun­katársaknak azért a figyelmessé­gért, gondoskodásukért, amit irántunk tanúsítottak, és kívá­nom, hogy a nyugdíjba menő munkatársakkal együtt egész­ségesen, boldogan töltsék napja­ikat. S talán az én életemben is jön még egy boldogabb állomás. Balogh Erzsébet Teréz Rákóczifalva A munka dicsérete A termelők derekat sajdító munkájáról Lujza néni tud leg­meggyőzőbben beszélni, aki a jászberényi piacon méri a burgo­nyát, a hagymát, a sárgarépát. Általában ő kínálja a legszebb portékát, és tőle tudhatja meg az egyszerű vásárló, hogy milyen sokat kell görnyedni, míg feltöl­tődik a krumplibokor, megfeje­­sedik a hagyma, hogy milyen de­rekat, térdet nyomorító munka a zöldség egyelése. Szívbemarkolóan tudja elsírni a termelő sanyarú sorsát úgy, hogy a vásárló csak hazafelé me­net eszmél rá: Lujza néni bizony néhány forinttal többé adta a por­tékának kilóját. Engem ott, a pi­acon szólított meg egyik ismerő­söm, aki garantáltan őstermelő. Tőle tudom, hogy Lujza néni so­sem termelt semmit, hogy undor fogja el, ha csak ránéz a kapára vagy az ásóra. Kofa az, és nem is a jobbik fajtából - mondta isme­rősöm, s magát - piaci rátartiság­­gal - kemény helypénzfizető vi­szonteladónak titulálta. Lujza néni az árut a termelők­től veszi, s bevált módszere, hogy ott várja őket a piac bejára­tánál; „bedobja”, hogy ma nagy a felhozatal, gyenge a vásárló­erő, azután lealkud egy-két fo­rintot minden kilóról, bent a pia­con pedig rátesz 2 vagy 4 forin­tot. No, ezentúl nagy ívben elkerü­löm - könyveltem el magamban -, így néhány forinttal több ma­rad majd a pénztárcámban, és legfeljebb kevesebbet tudok meg a piacozók sanyarú sorsáról.- illés -Október elején e megszokott kép tárul elénk Jászalsószent­­györgyön, ahol állítólag jobban értenek a hagymához, mint Ma­kón. Áz út szélére kirakott eladó zsákok valami ilyesmit bizo­nyítanak __(Fotó: Mészáros) Derű és öröm volt A meghatottság érzése adta a tollat a kezembe, s arról szeretnék írni, hogy miként jutottunk el a szeptember 21-i ART ’92 megyei kulturális döntőjéig. Tiszaföldvár külterületén, Ho­mokon működik egy nyugdíjas­klub - Tóth Jánosné, a mi Erzsiké nénink vezetésével -, a mintegy nyolcvan tagú nagy család, ahol igyekszünk osztozni egymás örö­meiben, gondjaiban. Sajnos mint minden családnak, nekünk is megvannak a fenntartással kap­csolatos gondjaink, hiszen a helyi önkormányzattól - anyagi lehető­ségei miatt - nem várhatunk túl sok segítséget. S hogy a gondja­inkon enyhíteni tudjunk, no meg a magunk szórakoztatására is, az idén alakítottunk egy néptánc­­csoportot - Szűcs Pétemé, Mag­dika vezetésével. Nagy türelem­mel és szeretettel tanított be egy cigánytáncot - annak ellenére, hogy mozgássérült. Aztán jött a felhívás a Mozgássérültek Egye­sületétől az ART ’92 Ki mit túr­jának benevezésére. Ösztönzésé­re vállaltuk a szereplést, ami fe­lejthetetlen élményt nyújtott szá­munkra. S nem csak azért vált maradan­dóvá, mert a zsűri döntőbe jutta­tott bennünket, hanem azért is, mert kedves, mozgássérült bará­taink szeretettel, lelkes tapssal jutalamazták a kis produkción­kat. Köszönjük a lehetőséget, hogy ha rövid időre is, derűt vi­hettünk mindannyiunk életébe. A tagság nevében: Árvái Miklósné Tiszaföldvár Szerkesztői üzenet „Adós” jeligére: A személy­gépkocsi-utánfutó adóköteles. Az önkormányzat jogszerűen jár el, amikor az utánfutóért öt évre visszamenőleg kéri az adó meg­fizetését. Balázs Józsefné, Karcag: A gyednél, mely a gyermek két­éves koráig jár, nincs jelentősége a gyermekek számának, hiszen a díj táppénzszerű ellátás. A gyer­mekgondozási segély viszont már gyermekenként jár, és a két ikergyermeke után ez az összeg 1700 forint. (Az elsőre 800, a másodikra 900 Ft.) Ezenkívül 3350 forint jövedelempótlékra számíthat. K. Antal, Kisújszállás: A dolgozó házastársa, gyermeke vagy szülője halála esetén - hogy a temetésen részt vehessen - leg­alább egy napra mentesül a mun­kavégzés alól. (Ilyenkor átlagke­reset jár.) A temetési segély összege - a mai árakhoz viszo­nyítva - sajnos szégyenletesen kevés: hagyományos temetésnél 2000, hamvasztás esetén 1000 forint. Az összegre az jogosult, aki az elhunyt temetéséről gon­doskodott. A tárgyalóteremből • • Uvegcsonkból akart fegyvert „kovácsolni” Az ilyen emberről szokták mondani, hogy józanul nem egy barátságos, szelíd lélek, de ha leissza magát, megválto­zik. Akkor gátlástalan, min­denkin átgázoló és csak a ma­ga igazát elfogadó, durva em­ber lesz belőle. Ilyen ember Jakab József, Jászalsószent­­györgy, Wesselényi út 28. szám alatti lakos. Arról, hogy Jakab milyen józan fejjel, nem szól a króni­ka. Talán azért nem, mert rit­kán volt az. Annál többet mond róla, hogy részegen élet­társát és gyermekeit rettegés­ben tartotta. Különösen az élettárs szenvedett sokat, aki­vel szemben kíméletlen volt, gyakran bántalmazta. Erről az oldaláról nemcsak a családja, mások is ismerték, de azt is tudták róla, hogy nem szeret dolgozni, tartós munkát ritkán vállal. Viszont nem mindenki tudta, hogy Jakab már több­ször volt büntetve, és hogy „botlásai” között szinte min­dig fő helyen szerepelt az ittas állapotban elkövetett garázda­ság. Ez év szeptember 8-án is az alkoholtól zavart fejjel csinált olyan felfordulást, amellyel a helyi polgárőr mellett a jász­berényi rendőröket is „moz­gósította”. Kora délelőtt kez­dett el inni, és szokásához hí­ven most is az élettársával go­­rombáskodott, fenyegette. A megrémített asszony végül egy másik házban lakó édes­anyjához menekült. Jakab ter­mészetesen utánament, kive­­szekedte magát, majd sietett vissza a kocsmába. Este 8 óra­kor tért haza, onnan az anyós házához, majd megint vissza, és rövidesen egy krimibe illő színhellyé változott a Jakab­ház udvara. Az asszony segít­ségül hívta a jászberényi rend­őrjárőrt, a helyi polgárőr is ott volt, és ez úgy feldühítette Ja­kabot, hogy először az egyik gyermekét maga előtt tartva követelte, hogy a rendőrök tá­vozzanak, mert ha nem, baja eshet a gyereknek. Miután az ismerős polgárőr rábeszélésé­re letette a gyereket, berohant a házba, két üvegvázával tért vissza, azokat egymáshoz csapva összetörte, és az üveg­szilánkokkal közelített a rend­őrök felé. Csak az első figyel­meztető lövés után józanodon ki annyira, hogy lecsendesed­jen. A bírósági tárgyaláson azt próbálta elhitetni, hogy nem a rendőröket akarta bántani, ha­nem a saját ütőerét felvágni, és azért az udvaron, hogy az asszony lássa: mire képes ő, az élettárs. A Jászberényi Városi Bíró­ság Táborosné dr. Varga Ro­zália tanácsa gyorsított eljá­rással hozott ítéletet Jakab Jó­zsef ügyében. Hivatalos sze­mély ellen erőszak bűntette mellett - mint visszaesőt - 11 hónap fogházbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős.- ésal -Visszavonhatatlanul itt az ősz! (Fotó: Korényi Éva) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom