Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-01 / 229. szám
2 Hazai körkép 1991. OKTÓBER 1. Uj szociális otthon Szolnokon Tegnap délután a városi önkormányzat képviseletében Várhegyi Attila alpolgármester adta át Szolnokon a Nád úti 70 férőhelyes új szociális otthont, melyet az egykori Munkásőr bázisból alakítottak ki. Létesítését pályázat útján még a Városi Tanács és dr. Urbán Mária volt városi főorvos kezdeményezte, ugyanis az Eötvös téri szociális otthon hely hiányában már régóta nem tudja kielégíteni az igényeket. Sok a bekerülésre várakozó, s hosszú a várakozási idő. A gondokon enyhít az elkészült új létesítmény, melyet 23 és félmillió forintos költséggel alakítottak át új funkciójának megfelelően. Kényelmesen - mintegy 8 millió forintos költséggel - berendezett 1-5 ágyas szobák, fürdőszobák, 600 adagos főzőkonyha, mosoda, étkező és videóval, színes tévével, hifi-toronnyal felszerelt társalgók várják az új lakókat és dolgozókat, akiknek nevében dr. Szabó Julianna a Városi Egyesített Szociális Intézmény igazgató-főorvosa köszönte meg a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak a sikeres átadáshoz. Többek között a tervező, fővállalkozó KEVITERV AKVA Kft-nek, valamint a kivitelező TIMÉP Kft-nek, akik mindent megtettek azért, hogy az október 1-től ideköltöző idős emberek kényelmesen, kulturált körülmények között tölthessék napjaikat.-ké-Beindult a hatosztályos gimnáziumi képzés (Folytatás az 1. oldalról) szabadidejüket speciális, szakmai foglalkozásokra fordítsák a szakkörökben, egyéb csoportokban. Ezzel is megkönnyítik a majdani pályaválasztást. A pályaismeretek megszerzésével, a képességfejlesztéssel előkészítik a döntést. Új beosztást vezettek be a nyelvtanításban is, hiszen a két idegen nyelv egyszeri indítása nehéznek bizonyult a tanulók számára. Tehát most az első két évben egy nyelvet oktatnak magas óraszámban, és majd harmadiktól lép be a következő idegen nyelv. Jelenleg az angolt és a németet kínálják a fiataloknak. (Folytatás az 1. oldalról) nei kínálatot pártfogolja. Az alapítvány kuratóriuma kapcsolatot tart zenei szervezetekkel, a Nemzeti Filharmónia Tiszántúli Régiójával a közös ügyet szolgáló feladatok megoldásában. Az alapítvány célja a komolyzenei műveltség megalapozása, szélesítése, a művészeti nevelés továbbfejlesztése érdekében a megyében élő fiatalok hangversenyélményének biztosítása, hangverseny-lehetőségeik megszervezésének erkölcsianyagi támogatása. Lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy az általános és középiskolás korosztályú fiatalok a településükön rendezett hangversenyek részesei lehessenek - illetve eljuthassanak a lakóhelyükhöz közel tartandó bérletes ifjúsági sorozatokra. A közgyűlés elhatározását kezdettől fogva pártfogolják és támogatják: az OTP Rt. Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatósága, a Kőtelki Községi Önkormányzat, a Móra Ferenc Könyvkiadó (Budapest), Kovács Endre és Ella István orgonaművészek, Bozay Attila zeneszerző, Tálas Ernő operaénekes, Kísérletképpen a tanulás módszertanával is megismertetik őket, megfelelő eszköztárat adnak a hatékonyabb ismeretszerzés reményében. Amikor a hatosztályos képzés tervei megfogalmazódtak, az illetékes felső vezetők szempontként tűzték ki az átjárhatóság biztosítását. Ezt úgy kívánják garantálni, hogy a második év végén nyújtanak lehetőséget annak számára a kilépésre, aki nem bírja a terhelést, valamint a negyedik év után léphet át a diák a szakképzésbe vagy más területre. Ha ez valóban így valósul meg, nem jutnak zsákutcába a képzésben résztvevő fiatalok. Szolnok városból egyébként Bórbás György énekművész, Gál Tamás karmester, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Karnagyok Kamarakórusa és a Karcagi Városi Önkormányzat. Az alapítvány céljait közérdekű felajánlásaikkal tehát mind magánszemélyek, mind jogi személyek támogathatják. Magánszemélyek befizetéseikkel természetesen csökkenthetik személyi jövedelemadó-alapjukat. Az alapítványt támogatni szándékozók befizetéseiket a,, Vidéki fiatalok zenei műveltségéért” alapítvány elszámolási betétszámla OTP Szolnok megyei fiókja 820-052403 számú számla javára utalhatják. Az alapítvány folyamatosan beadható pályázat alapján ad támogatást. Pályázhatnak a vidéki általános és középiskolák, közművelődési intézmények, egyházak, illetve zenei rendezvényeket szervezők, a hangversenyekkel el nem látott településekre zenei kultúrát közvetíteni kész szervezetek, vállalkozások, önkormányzatok. A pályázat benyújtásának határideje - az 1991/92-es hangversenyévad október 31-i indulása miatt - 1991. október 5. Sz.J. kétszer annyian jelentkeztek a két osztályba, mint a felvehető létszám. Felvételiztették a gyerekeket matematikából és magyarból. A legtöbb pontot elérők kezdhették a Széchenyiben a tanévet. Valóban aprócskának tűnnek még a negyedikesekhez képest, de a beilleszkedésükről kedvezőek a tapasztalatok. A „kicsik” élénkek, de fegyelmezettek, a felsőbb évesek „dédelgetik” őket. A szakemberek összehasonlító méréseket végeznek majd az ország más hasonló intézményeivel. Bizonyosan kell néhány év, hogy bebizonyosodjék az új képzési rendszer létjogosultsága. bcs Jut eszembe! A hét végén Szolnokon az NB ll-es labdarúgó-mérkőzésen hátbavágták a bírót. Kellemetlen közjáték, még elképzelni is rossz, miként fogja az MLSZ bizonyítani kikezdhetetlen szigorát az egyébként ártatlan játékosgárdával és az ugyancsak vétlen közönséggel szemben. Szolnokon egyébként az elmúlt héten rájárt a rúd a bírókra: egy polgári peres ítészt szúrtak szegycsonton a hét közben, most meg egy futballbíró fázott rá arra, hogy a Véső utcában próbált igazságot szolgáltam. A tettesek közül az egyik nem büntethető, mert papírja van róla, a másik pedig tette után macskarészegen bandukolt a rendőrök kíséretében. Szolnokon tehát bírónak tenni nem leányálom. De azért az MLSZ-hez lenne néhány szavam, mielőtt fölöltenék a bírói talárt. Van egy örök törvény a hajózásban: a kapitány utolsóként hagyhatja el a süllyedő hajót. Még akkor is, ha a kapitány szövetségi, és a hajó a magyar labdarúgás. Mármost, a mi merülő bárkánkról egy tömött pénzeszsák reményében partra úszott a hajó első számú embere, magára hagyva a legénységet. A tengeren ezért örök számkivetettség jár. Nálunk azzal búcsúztatták, hogy „visszavárunk’ ’, meg hogy „az ajtó nyitva áll...” Egyszóval, ahol a morál ennyire kikezdhető, ott az igazságot keresők dolga sem könnyű. ítéjeteiket alaposan meg kell rágni. És talán arra sem árt gondolni, hogy ebben az elposványosodott focimorálban nemcsak a bíró bántalmazóját kell elmarasztalni!-pb-Komolyzenei alapítványt hozott létre a megyei közgyűlés Györffy István nyomában 1. rész A kutatók csapata elindul Kutató számára egyik legnagyobb ajándék az, ha olyan területen mérheti meg módszereit, tudását, ahol már nagynevű elődök is munkálkodtak. Társadalomtudományok terén nemcsak a téma, hanem a terület is vonzó, sőt vonzóbb. Mit leltek itt elődeink? Számunkra mi maradt belőle? Ugyanazok a folyamatok fontosak-e a mai ember számára is, mint az ő idejükben? Sorolhatnánk. A Román Kulturális Minisztérium szervezte „Ők és mi” elnevezésű kutatási programja lehetőséget adott arra, hogy megyénk nagy tudós szülöttjének, Győrffy Istvánnak a nyomába szegődjünk, s ha csak egy-két településen is, de a Fekete-Körösvölgyében nyolcvan esztendő után vizsgálatokat végezhessünk. A cím nem egyebet jelent mint azt, hogy - mai szóval élve - identitástudat vizsgálatokat végezzünk e térségben, s tanulmányozzuk a román-magyar együttélést a bihari részeken. Épp azon falvakban, ahol nemcsak Györffy István munkálkodott, de közigazgatási tisztviselőként Sipos Orbán, megyénk egykori alispánja, hasonló hivatalban 1906-ban felmérhette Bihar vármegye viszonyait is. Kettős kötődés ez, s mindkettő igényli, hogy a román-magyar viszonyt reálisan feltárjuk, közös vizsgálatok során értékeljük a bukaresti, kolozsvári, nagyváradi magyar és román kollégáinkkal együtt. Györffy István 1910 táján már támaszkodhatott Sipos Orbán alispáni jelentésére. De módjában állott levéltári, a parochiális írásos anyag közvetlen tanulmányozására is. Azt kutatta, hogy melyek az Alföldnek, mint kulturális egységnek a határai: Hol ér véget az alföldi típusú gazdálkodás, s Jtol kezdődik a hegyvidéki? Hol nyomtatják még alföldi módra a gabonát, s hol verik ki a szemet cséphadaróval? Hol jelennek meg a csűrök mint az élet (gabona-)tárolás, szénatárolás építményei, s maradt el a nyílt ég alatti asztagos, kazlas kezelés? Néprajzosok még szaporíthatnák e sort, s mellé tehetnék a népzene, díszítőművészet (hímzés, szövés-fonás, fafaragás) jónéhány műfaját, stílusát is. De azt is vizsgálta Györffy - olykor Sipos Orbán statisztikai realitásait is figyelve -, hogy e vidék nemzetiségi összetétele hogyan alakult. Mi volt a magyarok és románok aránya e vidéken, s az egyes településeken belül? S mivé alakult ez az arány 1910-12-ig, a középkortól, illetve a XVIII. század elejétől? Térképek készültek valamennyi községről, bejelölve a magyar és román családokat, nemzetségeket, a névváltoztatásokat és vallási viszonyokat is figyelembe véve; elemezve a települési szerkezetet, birtokviszonyokat. Györffy Istvánnak - aki ugyanígy vonta meg az Alföld határait palóc, matyó, északi-hegyvidéki viszonylatban is - soha nem foglalták össze egyetlen tanulmányban a Fekete-Körös-völgyében végzett vizsgálatait. Ám tudjuk, ezek ma is mintaadóak módszertanilag, teoretikusan, s objektív értelemben a mai kutatás számára. Nem volt tehát kis feladat, hogy nyomában gyűjtsünk, s egy hirtelen összeállt, bár évek óta mégis nagyjából együtt dolgozó társasággal Remetén és Várasfenesen új vizsgálatokat végezzünk. Tízen keltünk útra, - illetve Füvessy Anikó és Deák Imre a tiszafüredi múzeumból - pár nappal később érkezett meg s csatlakozott a fenesi csoporthoz. Mi, akik előbb indultunk, két csoportra oszlottunk: Örsi Julianna vezette a remetei csoportot, amelynek Kókai Magda jászberényi tanítóképzős, Kiss Mónika jászárokszállási gyűjtő és Csíki Tamás debreceni egyetemi hallgató voltak a tagjai, s a nagyváradi múzeum munkatársával, Sanda Larionescu néprajzkutatóval, a munkaközösség vezetőjével dolgoztak együtt; míg vezetésemmel Nagy Molnár Miklós mezőtúri múzeumigazgató, Fenyvesi Mariann, a Szakszervezeti Művelődési Ház szolnoki munkatársa, s Keményfi Róbert néprajzszakos debreceni hallgató kezdte meg a kéthetes munkát. Terveinket előre egyeztettük. Határozott programmal érkeztünk, s jó körülmények között, kitűnő szervezésben láthattunk munkához. Házaknál laktunk, párosával. Egy háznál főztek ránk, reggelit, ebédet, vacsorát, s ha kellett uzsonnát adva. Viszonylag kötetlenül étkezhettünk, s ez nem zavarta senki időbeosztását. Az eredmény nem kevés. A két faluban dolgozó munkaközösség közel 50 órás magnófelvételt, 4 órás videós anyagot, kb. 1200-1400 fekete-fehér és színes felvételt, felméréseket, szöveges lejegyzéseket, rajzokat hozott haza, amelyek feldolgozási ideji jó egy esztendő, s a munka cs<< utána folytatható. Ezt az anyag - hivatalos út lévén -, román k \ legáink segítségével érintetlei áthozhattuk, s megvan a vissz - térés, illetve a gyűjtés magyarországi román-magyar falvakban való folytatásának lehetősége is, mígnem közös publikáció lehet belőle. (Folyt, köv.) Szabó László Autogramot kért Hacki Tamástól Szolnoki „kapitány” a Bongóban A Bongó szombati adásának vetélkedőjét egy olyan csapat nyerte /holtversenyben egy másikkal lettek első helyezettek/, amelynek kapitánya szolnoki volt; Hofgárt György.- Hogyan került a Bongó vetélkedőjébe? - kérdeztem a győztes csapat kapitányát - immár itthon.- Jelentkeztem Antal Imre felhívására, aki most a Mérleg jegyében születetteket várta. Az első találkozáskor tesztet kellett kitöltenünk. Nemcsak a tudás számított, hanem a fellépés, a megjelenés is. Az elbeszélgetésen kiderült, hogy szobafestő, mázoló, tapétázó kisiparos vagyok, de emellett repülőgépvezető, -oktató, sőt idegenvezető is. A rendező rögtön „ráharapott”, azt mondta, ez egy érdekes életpálya. így jutottam be a tizenhat versenyző közé.- És hogyan lett csapatkapitány?- „Közfelkiáltással.” A négytagú csapat rám szavazott.- Miért jelentkezik az ember egy vetélkedőre?- Mert lehetőség, hogy kamatoztassa a tudását, hogy megméressen - ugyanakkor jó szórakozás is.- Izgalmas egy élő adás szereplőjének lenni?- Igen, érdekes volt. Kértem autogramot Antal Imrétől és Hacki Tamástól. /A Művész Hannoverből látogatott haza. A szerk./ Hacki Tamás nagyon meglepődött. Azt kérdezte: Mi ért, még ér a nevem valamid itthon? Adás előtt Antal Imre nagyon ideges volt, ez látszott is rajta, de ahogy elkezdődött a műsor, oldódott a feszültsége. Hogy mi se izguljunk, elmondott „bemelegítőnek” egy viccet, amely persze nem ment adásba: Két férfi beszélget. Azt kérdezi az egyik: „Hallom, hogy a lányod eladósorba került.” Mire a másik: „Nem egészen, de már lízingelhető.”- Mit érez egy győztes csapat kapitánya?- Azt, hogy egy ilyen vetélkedő nem nagy dolog, nem kell megijedni tőle. Máskor is jelentkezem hasonló műsorokba. Amikor hazajöttem, nagyon sokan gratuláltak, ismeretlenek is, mondták, hogy láttak a Bongóban.
