Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-09 / 210. szám

4

A szerkesztőség postájából

1991. SZEPTEMBER 9.

A disznókért két hónap múlva fizetnek

Nádas Emilné újszászi olvasónk elkeseredetten panaszolta szerkesztőségünkben - álattartó társai nevében is hogy a júliusban leadott sertésekért a mai napig sem kapták meg a vételárat. Sürgetésükre azt válaszolta a felvásárló, hogy a miskolci húskombináton keresztül értékesítik, azok pedig akkor fizetnek érte, ha eladták. Olvasóink sérelmével először a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalatot kerestük meg, ahonnan az alábbi tájékoztatást kaptuk:

„Újszászon július 22-én valóban a miskolci vágóhíd szervez- tette és vásároltatta fel a sertéseket. Vállalatunk közreműködőként vett részt ebben az akcióban, és kizárólag a mérlegelést végeztük. A termelőket azonban - átadás előtt - tájékoztattuk, hogy a miskolci húskombinát legkevesebb 60 nap múlva tud'

fizetni. Ezt tudomásul vették, elfogadták. Ennek dacára hozzánk is több panasz érkezett, melyeket továbbítottunk a miskolci társvállalathoz, akik ígéretet tettek tartozásuk rendezésére, de ez a mai napig nem történt meg (szeptember 4.).

Egyetlen esetben tettünk kivételt, amikor egy idős újszászi termelő azért kérte soron kívül a vételárat, mert felesége kórházba került. Nehéz helyzetére tekintettel, méltányosságból segítettünk rajta, de a mi anyagi lehetőségeink is végesek, és a társ- vállalat helyett nem fizethetünk ki minden termelőt. Sajnos nem tudunk mást tenni, mint hogy a vételár kifizetését sürgetjük, egyben az átadók szíves türelmét kérjük.

Péter Gábor termeltetési igazgatóhelyettes Hajdú József term, és felv. főosztályvezető

Támogatókra vár a „Szivárvány”

Ez év elején alakult meg Szolnokon a Szivárvány Művészeti Egyesület. Célunk - melyet alapszabályban rögzítettünk - a városban és környékén működő amatör művészeti csoportok és művészek támogatása, új közösségek létrejöttének segítése. Ezen keresztül az ifjúság művészeti életének és emberi érték- rendjénekformálása,fejlesztése, valamint a város és a megye kulturális színvonalának emelése. Mindezek elérése érdekében kéréssel fordulunk a gazdálkodó- szervezetekhez, vállalkozókhoz és mindazokhoz, akik a kultúrának eme igencsak a perifériájára szorult - de hitünk szerint szerves részét képező - amatőr művészeti tevékenységet a szívükön viselik, lehetőségeikhez mérten anyagilag is segítsék egyesületünket.

Megalakulásunktól támogatjuk a „FASÍRT’ ’ irodalmi színpadot, és segítséget nyújtottunk egy fiatal költő első megjelenéséhez. Nagyon szerény anyagiakkal rendelkezünk, ami a támogatóktól, a városi önkormányzat kulturális pályázatán elnyert kisebb összegből és a színjátszó csoport előadásai után kapott tiszteletdíjból, valamint a tagdíjakból jött össze. Egyesületünket - ideiglenesen - a szolnoki Olajbányász Klub fogadta be. A városi önkormányzat segítökészsé- gét méltányoljuk, azonban az általuk felajánlott termek bérleti díját nem tudtuk volna megfizetni. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a csoportos amatőr művészeti tevékenységhez elsősorban terem szükséges, s hogy az elmúlt időszakban többnyire állami vállalatok, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek tartottak fenn ilyen csoportokat. Az ismert társadalmi és gazdasági változások kapcsán az említett gazdálkodószervezetek első reformlépései közé tartozott megszabadulni ezektől a kis közösségektől. Szolnokon és a megyében is jó pár öntevékeny csoport széledt szét emiatt. Mi arra vállalkoztunk, hogy legalább a szűkebb környezetünkben megállítjuk ezt a folyamatot.

Egyre több pályakezdő fiatal néz szembe a munkanélküliséggel, ami nemcsak az egzisztenciájuk megteremtését veszélyezteti, de szellemi életüket és érzéseiket is a perifériára sodorhatja. Tudjuk, nem kis feladat áll előttünk, amikor az ilyen sodródó embereken próbálunk segíteni azzal, hogy lehetőséget teremtünk szabadidejük hasznos eltöltéséhez, és szellemi leépülésük megakadályozására. Minden anyagi eszközünket e cél szolgálatába állítjuk, tagjaink pedig a jó értelemben vett társadalmi munkával segítenek a megvalósításban, és az Önök támogatására is számítunk. (Levélcímünk: Olajbányász Klub - 5000 Szolnok, Költői Anna út 13. Megtalálhatók vagyunk minden hétfőn és csütörtökön 18 és 21 óra között. Számlaszámúnk: OTP Baross úti körzeti fiók: 459-98142 Szivárvány Művészeti Egyesület -837004765-4)

Cibakházán exponált helyen áll e nyilvános WC - fedetlen tetővel. Nem tudni, használják-e, mindenesetre csúnya látvány. (Fotó: T. Z.)

Akkor mit szóljanak mások?

A szeptember 2-i Új Néplapban jelent meg „Ha Rózsa Sándor élne, szövetkeznék vele” címmel az az írás, melyben egy tiszatenyői nyugdíjas mondja ezt, majd feleségével együtt üzenetet küldenek Antall József miniszter úrnak. Azt üzenik, hogy költse el a büfében, (az Országházban) azt a 600 Ft-ot, amit a nyugdíjasoknak adott tüzelőre. Felháborító! Régen ezért megkapták volna a magukét . . . S miután a házaspár elmondta azt is, hogy három gyermeket iskoláztattak, nemrég pedig 10 disznót adtak el, nem gondoljuk, hogy anyagilag nagyon rosszul állnának.

Ha rádöbbennének, mennyire nehéz gazdasági helyzettel küzd az ország, hogy nagyon sok ember él szegény körülmények között, de mégsem kér segélyt és nem fordul a kormányhoz, nem így beszélnének.

Magam is 80 éves múltam, beteg vagyok és nincs nyugdíjam, nincsenek gyerekeink, akik segítségünkre lennének, mégsem kérünk támogatást. Férjem csekély nyugdíjából élünk ketten.

Cs. J.-né

(Olvasónk kérte, hogy nevét és címét tartsuk a szerkesztőségben.)

ELIXÍR-akció — némi csalódással

Az utóbbi időben én is azok közé tartozom, akik érdeklődnek a természetgyógyászat iránt. Ezért tavaly óta, ha pénztárcám engedte, megvásároltam a Természetgyógyászat és az Ú j Elixir című kiadványokat. Ez utóbbi akciót is indított - annak érdekében, hogy aki a régebbi példányokat nem tudta megvenni, most kedvezményes áron hozzájuthasson. Ennek nyomán megrendeltem az első 15 számot - 25 Ft darabonkénti áron, a 16-tól 20-ig szóló példányokat pedig 35 Ft-os egységáron. (A postaköltség a kiadót terheli.)

A gyors ügyintézés érdekében az első, 375 Ft-os megrendelésem árát július 31-én rózsaszín postautalványon adtam fel, s a feladóvevényt a megrendeléshez mellékeltem. Sajnos a mai napig sem kaptam rá választ. Két héttel később - levelezőlapon küldtem el a következő megrendelést (lótól a 20. számig), de az érte járó összeget már nem fizettem be előre. E példányokat agusztus 30-án megkaptam, azonban 247 Ft-ot kellett fizetnem érte, ami azt jelenti, hogy 49.40 Ft-ba került darabja. Ez nem csekély összeg, lévén a lap rendes, nem csökkentett ára 48 Ft. Nem értem, mi ebben a kedvezmény?

Mihók Istvánné Szolnok

Követendő példa lehetne, de ...

Jászberényben, a Lehel Vezér Gimnázium előtt több üvegezett tábla is bemutat egy sor olyan dolgot, amire büszke lehet a város. Szinte művészi kivitelű fotókon keresztül sporteredményeket, tanulmányi versenyeket, a fiatalok teljesítőképességét dicsérő túrákat. Szemet gyönyörködtető látvány, de sajnos nem mindenkinek. Akadnak, akiket valósággal bosszant minden, ami szép, amire büszkék lehetnek az emberek. Ok aztán menetrendszerűen - havonta legalább egyszer - betörik, szilánkokra zúzzák a hirdetőtáblák üvegét.

Ezért örültem annak a pár sornak, amely az egyik táblán, az üveg mögött békejobbot nyújt a vandáloknak. Barátságos hangon ajánlja: „Ne okozzon kárt az üveg betörésével, inkább kérje el a fotót”. Jó ötlet gondoltam, egyfajta megelőzés, követendő példa. Aztán eszembe jutott, hogy mégsem. Mert mit írjanak ki például a műszaki áruházak kirakatába (ott is gyakran betörik az üveget). Ők mégsem javasolhatják, hogy inkább kérjék el a színes tv-t vagy a videomagnót...- illés Hozzászólás cikkeinkhez

Elismerésünk minden aratónak

Olvasván az augusztus 31-i számban megjelent, Köszönet az aratóknak című írást, úgy éreztem, mintha kicsit egyoldalú lenne a köszönet. Igaz, megemlítik benne a háztáji és kisegítő gazdaságokat, a derekasan helytálló mezőgazdasági dolgozókat, mely kategóriába végül is belefér mindenki, aki a mezőgazdaságban ténykedik. Majd részletesen kitértek rá, hogy ötezer tsz-tag és állami gazdaságban dolgozó, illetve kétezer kisegítő (nyugdíjas, diák) vett részt a munkában, de a nagyüzemekről beszélnek szívesebben - elismerve „a tsz-ek tagságának, állami gazdasági dolgozóknak, továbbá az ellátásban, felvásárlásban közreműködőknek az erőfeszítéseit, akik a kánikulával is dacolva tették a dolgukat becsülettel. ’ ’ Hogy mi a gondom ezzel? Semmiképpen nem az, hogy kétségbe vonjam a közös gazdaságok fáradozását. Magam is kint jártam a helyi tsz földjén, ahol meggyőződhettem, hogy nem valami ideális körülmények között (sár, csírázás,

megdőlt gabona) végezték a munkát. Tisztelet érte a tsz-ben dolgozóknak - nemcsak a jászjá- kóhalmiaknak, hanem a megye más településén munkálkodóknak is, valamint ezúton szeretnék köszönetét mondani a megye összes egyéni gazdálkodójának, akik ugyancsak kivették a részüket az aratásból, sőt rosszabb körülmények közt, mint a nagyüzemek. Legalábbis egyelőre, amíg szerepük nem nő nagyobbra a mezőgazdaságon belül. Sértette a szememet, hogy nyári kampányként említették az aratást. Szerintem nem kampány, hanem nyári munka. Az aratásnak éppen nyáron van az ideje, amit kampány nélkül is meg kell csinálni, amire minden gazda előre készül.

Szükségesnek tartottam e néhány megjegyzést - nem csorbítván, csupán kiegészítve a Jánosi úr és Benedek úr által leírtakat.

Fodor István

polgármester

Jászjákóhalma

A tárgyalóteremből

„Se veled, se nélküled!”

B. Miklós majd húsz éve - 1973-ban - ismerkedett meg élete nagy szerelmével, N. Lászlóné- val. Bár mindketten házasok voltak, kapcsolatuk tíz éven keresztül - N. László haláláig - titokban folytatódott. Három év múlva, 1986-ban B. Miklós is elvált feleségétől, és a szerelmespár élettársi kapcsolatot létesített. Ettől fogva kapcsolatukat beárnyékolta B. Miklós egyre elhatalmasodó féltékenysége, állandó volt a szóváltás, ami sok esetben a tettle- gességig fajult. Az állandó veszekedések következményeként B. Miklós 1989 decemberében elköltözött a közös lakásból, de gyakran visszatért, amikor is a viták ott folytatódtak, ahol az előző alkalommal abbamaradtak.

B. Miklós szerette volna visszaállítani az élettársi kapcsolatot, azonban N. Lászlóné elzárkózott előle, mert bár nagyon szerette a férfit, tudta, hogy a kialakult áldatlan állapot folytatódna. B. Miklós nem tudott, nem akart ebbe belenyugodni, s a féltékenység egyre jobban elhatalmasodott rajta: „téves eszmékkel

jellemzett elmezavar - paranoid pszichózis alakult ki nála, s úgy érezte, egyetlen megoldás, ha megöli szerelmét.

Múlt év december 13-án, délután B. Miklós magához vett egy

13,5 cm pengehosszúságú konyhakést, és elindult végzetes útjára. N. Lászlónét a megye peremén lévő kisváros bölcsődeudvarán érte el, ahol utoljára még megpróbálta rábeszélni a kapcsolat helyreállítására. Amikor nem ért el eredményt, mellkason, majd háton szúrta az asszonyt. Hála a hideg idő miatti melegvastag ruházatnak, a szúrások csak könnyebb sérüléseket okoztak.

B. Miklós emberölés bűntettének kísérlete miatt állt a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság előtt. Dr. Nikula Valéria bíró által vezetett tanácsa - az ügyészi indítványnak megfelelően - B. Miklóst elmezavara miatt felmentette, ugyanakkor elrendelte a kényszergyógyítását, amelyet zárt gyógyintézetben kell végrehajtani.

Az ítélet jogerős.- Bence Felvételünkön Kisújszállás városközpontját örökítettük meg (Fotó: Mészáros)

Andrej Tyubin csak egy van!

Örömmel vettem kezembe az Új Néplap szeptember 2-i, hétfői számát, mert már alig vártam, hogy a Szolnoki Olajbányász vasárnapi eseményéről, az Olajbányász Kupáról olvashassak. Kedvenc sportágam a kosárlabda, s ha csak tehetem, mind a női, mind a férfi mérkőzéseket megnézem.

Az Olaj mindenkinek kosarat adott című tudósításban megemlíti a szerző, hogy a tavalyi „ász”, Tyubin, pókerarccal csak a nézőtérről követte az eseményeket, s miután pénteken nem sikerült megegyeznie az egyesülettel, szerdán visszarepül Le- ningrádba. Én a „B’’-közép alatt ültem, szemben az „ásszal”. A pókerarc jelző s hogy az ász idézőjelben, nem váltotta ki a ro- konszenvemet. Talán nem az? Nem a bajnokság legjobbja volt? Úgy láttam, a szép támadásokat megtapsolta - nem volt kivétel Zsarkov sem, aki ellenlábasa lehetne -, végig együtt élt a játékkal. Csóválta a fejét, amikor Viktor hárompontost dobott. Szerintem nem irigységből ... A képaláírásban ez áll: Zsarkov lesz az új Tyubin? - Véleményem szerint aligha! Tyubin csak egy van, aki a pályán szerénységével tűnt ki, mindig a legegyszerűbb, de a legjobb megoldást választotta.

liehet, hogy Zsarkov (ha akarja) jobb, mint Tyubin, de kár lenne őket összehasonlítani. Esetleg új és jobb Bell?

A tudósítás olvasásakor a „Meghalt a király, éljen a király!” jutott eszembe. Most az újat istenítjük. De ne feledjük, hogy Andrej mennyi örömet szerzett nekünk, s talán ő rakott legtöbbet abba a kosárba, melynek bajnoki cím lett a vége. Nem érdemli, hogy cikizzük, inkább köszönjük meg neki, amit eddig tett. Talán egy búcsúmeccsel. Már a németek ellen is csak egy tripláját említették - míg Viktorról hozsannáztak -, pedig láthattuk, hogy edzés nélkül is a mezőny egyik legjobbja volt.

Tisztelt Kocsis Erika! Azt írja, hogy egy Tyubin-éltetés se hangzott el, pedig látták, hogy ott van. Erre csak idézni tudom azt az embert, aki majdnem a legtöbbet tette a csapatért, s aki ezt mondta: most nyugalomra van szüksége a csapatnak (feledjük el a Tyubin-kérdést), mert ezzel a játékosállománnyal kell elérni a nagy célt.

Lehet, hogy nemcsak Tyubin ludas abban, hogy nem maradt nálunk? Remélem, idő múltával, majd ha nyugalom lesz, minden kiderül...

ifj. Molnár Sándor Szolnok

* * *

A szerző megjegyzése: Sajnálom, hogy félreértette soraimat, célom nem Tyubin nimbuszainak megtépázása volt. Sőt, ha az év eleji szavazásban részt vettem volna, mint legszimpatikusabb sportolóra, Andrejre voksolok. Ezt a véleményemet a vele folytatott beszélgetések - egyike mai lapunk 13. oldalán olvasható - tovább erősítették. Tyubin, mint „ász” pedig azért szerepelt idézőjelben, mert a szó eredeti értelmében a kártyajátékban használatos.

Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

ként exportálják a Szovjetunióba, de csak 90 nap után kapják meg az árát. Emiatt az ígért határidő előtt (60 nap) képtelenek kifizetni az állataitokat, és nincs miből megelőlegezniük az összeget, hiszen így is 40-44 százalékos kamattal felvett hitelből finanszírozzák az akciót.

Végtelenül sajnáljuk, hogy a sertéstartók égető gondján nem tudunk segíteni. (A szerk.)

Mindezek után Kecskés Gábornak, a Miskolci Adatforgalmi és Húsipari Vállalat felvásárlási igazgatóhelyettesének is feltettük a kérdést; hogy tulajdonképpen mire számíthatnak a szorult helyzetben lévő újszászi termelők, mikor juthatnak a pénzükhöz. A hosszú várakozási időt azzal indokolta, hogy a májustól tartó torlódás levezetésére átvállalt húst hasított félsertés-