Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-30 / 228. szám
4 1991. SZEPTEMBER 30. A szerkesztőség postájából Az önkormányzat segítségét kérik Kerékpárral Kubaba. zsigmond Gábor 43 éves világpolgár (saját megfogalmazása szerint) már 7 éve úton van kerékpárjával, bejárt 17 országot, s közben 83.000 kilométert tett meg. Állandó lakhelye nincs, 4-5 napnál tovább sehol sem érzi jól magát. Most a téli hidegtől való félelmében úgy döntött, hogy Kubába indul kerékpárjával. Szeretne találkozni Fidel Castróval, egy közös fotót készíteni vele, s elképzelése szerint megpróbálná lebeszélni őt a kommunizmusról. (Zsigmond Gábor Szegeden, a Napfény Szálló kempingjében készült kabalababáival Kubába.) A kerékpár speciális konstrukció, fel van szerelve a magasságmérőtől a fedélzeti komputerig mindennel, ami illik egy világjáró bringájához. Hozzászólás cikkeinkhez Kiebrudalt táncosok? Egyetértéssel fogadtuk a szolnoki, Rigó József út 7. szám alatti lakók felháborodását, mely Vízmérő órákat kérünk címmel jelent meg az Új Néplap augusztus 15-i számában. Figyelemmel kísértük az e témában korábban közölt, Szabad rablás című levelet is, melyre Minden viszonyított elosztás valakinek igazságtalan címmel válaszolt az IKV igazgatója. László József úr közli, hogy a tavalyi vízfogyasztás alapján állapították meg a lakók ivó- és használati melegvíz-fogyasztását, aminek az egy főre eső mennyisége 12,39 köbméter havonta. Kérdezzük: ki ellenőrizte a megállapított vízfogyasztást a lakók részéről? Tudomomásunk van arról, hogy tavaly több alkalommal nagyobb mennyiségű vizet engedtek ki a hőközpontból a csatornába. Azt is nekünk kell megfizetni? Az IKV miért nem gondoskodott időben a vízórák felszereléséről - mondjuk már 1990-ben, mivel hidegvízátalányt már akkor is fizettünk. Ha jó az értesülésünk, a mérőórák felszerelése a ház tulajdonosának kötelessége, ez esetben az IKV-é, s nem a lakóké. Ugyanis bérleti díjat fizetünk,’de semmi érdemlegeset nem, kapunk érte. A lakóépület 16 éves, azóta a lépcsőházat is csak egyetlen egyszer festették ki - még a garanciális idő alatt. Az idén miért a kábeltelevízió-hálózat kiépítését, miért nem a vízmérők felszerelését szorgalmazták? Hol fogyaszt el egy ember 12.390 liter vizet egy hónapban? S ki ellenőrzi, hogy az IKV költségeiből mennyit terhelnek át a lakókra? A kérdéseket még sorolhatnánk, de nem ez a célunk, hanem az, hogy az irreális vízfogyasztást reális megállapítás kövesse, s ne legyen monopolhelyzetben az IKV. Gondoljon bele a polgármester és az önkormányzat abba, hogy egyes bérlőknek már annyi sem marad a kis jövedelemből, nyugdíjból, hogy vizes kenyérre jusson! Mi, lakók úgy döntöttünk, hogy csak azt a vízfogyasztást fizetjük ki, ami reálisan terhel bennünket. Ezért kérjük és követeljük a vízmérő órák felszerelését. A mielőbbi megoldás érdekében kérjük a polgármester urat, az önkormányzatot, hogy szíveskedjenek a lakókkal valamilyen kompromisszumot keresni - esetleg egy lakógyűlésen. Még van némi reményünk arra, hogy a jelenlegi kormánynak nem az a célja, minél több ember váljon hajléktalanná, szegénnyé. (Levelünket mi is a polgármester úrnak címeztük, de az Új Néplaptól is kérjük a közlését.) A dr. Csanádi krt. 2-4 sz. alatti lakók (57 aláírás) (Egy érintett hozzászólása az Új Néplap szeptember 17-i, hasonló címet viselő nyilatkozattömegéhez és a kiemelt szerkesztői „Hogyan értsétek, mucsaiak, az ezután következőket” jellegű és előrebocsátott „összefoglalóhoz”.) Kezdjük az elején, mégpedig- remélem, világoskék alapon kiemelt betűkkel írt - „összefoglalóhoz” fűzött véleményemmel. Tisztelt Mucsaiak! - mi, újságolvasók. Én, mint közülünk egy, úgy gondolom - szent meggyőződésem -, hogy „rendszert váltott világunk” csak feléből-harmadá- ból létezik, ugyanis a rendszerváltás nem fejeződött be - a politikai talán igen - sem a gazdaságban (ott el sem kezdődött), sem a tájékoztatásban. Ékes bizonyítéka ennek a szeptember 17-i cikk. „Semmire sincs pénz’ ’- ezzel így egyetértek, de azt állítom, hogy akkor sem lenne, ha nem „rendszert váltott” világban élnénk. A megye előző vezetése biztos „gáláns” gazdája volt a Megyei Művelődési és Ifúsági Központnak. Más zsebére - a miénkre, tisztelt mucsai társaim - nem nehéz gálánsnak lenni. Ma viszont nem „gáláns” sem a megye, sem a város vezetése. Ezzel is - a legteljesebb mértékben - egyetértek, de hozzá kívánom tenni, hogy ők azzal gazdálkodnak, amennyi törvényesen van. Ők nem hazudnak nekünk. Ők megmondják, hogy nincs több. Ismét - szent meggyőződéssel - hangoztatom, ők nem hazudnak, mert ellenőrzi őket a demokrácia felett őrködő többpártrendszer, ők nem hazudhatnak,, mert ők megválasztott, becsületes emberek. Úgy gondolom, a Tisza Táncegyüttes Jász-Nagykun- Szolnok megyéé és Szolnok megyei jogú városé. Felháborít a sugallat, miszerint az a „műv- házé”. Néhány - nagyon lényeges - pontosítást jó ha ismerünk. Én már ismerem, szeretném megismertetni másokkal is.- A Tisza Táncegyüttes tagjai nem meglepetésszerűen, „olasz- országi turnéjukról hazajövet” tudták meg, hogy a „Komarov- terembőT ’ ki kell költözniük. Ez ugyanis jóval előbb napirenden volt már. A kérdés csak az volt, „mikor?”- Nem „svájci vendégszereplésükről megérkezve tapasztalták . . .”, hogy „kipakolták holmijaikat”, hanem a két vendégszereplés között költöztek, mégpedig úgy, hogy e szükség- és ésszerűséggel egyetértett - legalábbis nekem így nyilatkozott - Takács Gábor, az együttes vezetője is.- A megyei önkormányzati hivatal felelős és általam nagyra becsült elnöke és vezetői nemcsak azt mondták, hogy „ki kell menni ’ ’, hanem azt is megmondták, hogy hová kell menni. És tudom, hogy először azt, hogy hová, és csak utána mondták, hogy „menni kell”. Én azt is tudom, hogy ezzel a város vezetői is egyetértettek. (Tisztelt mucsai társaim! - ugye jól gondolom, hogy mi is egyetértünk velük?) Ők együtt ugyanis hozzájárulták ahhoz, hogy a Máltai Szeretetszolgálat végre a megyében és városban is otthonra találjon. Hát ennyit a szerkesztőség „útmutatójához”. (Kiemelés vége.) Tisztelt Nyilatkozók! Attól tartok, a rendszerváltozás utoljára a fejekben, és ezen belül legkésőbb az Önökében fog végbemenni. Nyilatkozataikat akár 5-10-20 évvel ezelőtti Néplapba is beilleszthe- tőnek tartom.- Tessék mondani, Önök komolyan gondolják, hogy minket - mucsaiakat - még most is meg tudnak venni olyan szöveggel, hogy pl. „. .. Szolnok városnak a nevét a világban leginkább a Tisza Táncegyüttes révén ismerik ...”? Nem kívánom a példákat sorolni. Az ilyenek a Kádárféle poshadás időszakában jó dumának ítéltettek, ma már azonban a röhögőgörcs környékezi az olvasót.- Tessék mondani, Önök tényleg azt hiszik, hogy mi - mucsaiak - értékelni tudjuk azt, hogy a dolog nem megoldható, mert nem így szokták? Ebben az országban sok mindent nem úgy „szoktak” ma, mint szokták az elmúlt 40 évben.- Tessék mondani, Önök tényleg tudatzavarban szenvedJászszentandráson ünnepeltek Régi szokás a Jászberényi Szociális Intézet intézményéinél, hogy egyszer egy évben úgynevezett közös névnapot tartanak az idős lakóknak, klubtagoknak. így volt ez az idén is. Mivel a polgármesteri hivatal szeptemberben rendelkezésünkre bocsátotta a jász- szentandrási üdülőjét, jó alkalom adódott arra, hogy az idősek klubjának tagjai is a kellemes környezetben ünnepeljenek. Nagy várakozás, közös izgalom előzte meg az eseményt - mind a klubtagok, mind a dolgozók részéről. Az égiek gyönyörű, napsütéses idővel, a jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezet olcsó és jó minőségű sertéshússal, a vezetők, dolgozók, klubtagok pedig süteménnyel, konyakkal, finom markazi borral, gyümölccsel és egyéb finomságokkal járultak hozzá ahhoz, hogy ez a nap is maradandót adjon a résztvevőknek. Nem csoda, hogy a negyvenfőnyi csapat egész napon át énekelt, táncolt, tréfálkozott. Délig az udvarban rotyogó bográcspörkölt volt a középpontban; az illatok, ízek jót sejtettek. Az intézet igazgatója ezúttal a fakanalat igazgatta, a fűszereket dirigálta, s a végeredmény: az idősek előtt jól vizsgázott. Az esti órákig tartó eseménynek nehéz volt véget vetni, ám mint minden, ez a nap is elmúlt. A legjobb kritikát egy kerítésen kívülről beköszönő szentandrási fiatal pár mondta: Jászberénybe jönnek megöregedni, ha itt ilyen vidáman telik az idős kor! Mindannyian köszönjük ezt a szép napot. Szívós Jánosné a Jászberényi Szociális Intézet Gondozási Központjának vezetője Burgenlandi találkozás. Régi honismereti kapcsolat él az ausztriai Burgenland és Jászjákóhalma között. Galambos Ferenc Ireneusz bencés atya, aki a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület vezetőségi tagja, az Őrvidéki Magyar Intézet igazgatója - és így a burgenlandi magyarság legnagyobb személyisége -, nemrégiben a község vendége volt. Viszontlátogatásunk alkalmával négy hagyományőrző diákkal kerestük fel az alsóőrsi (Unterwart) plébániát, hogy néhány nap alatt megismerkedjünk a határon túli Őrség hagyományaival. Őrszigeten, a kis magyarlakta település jellegzetes boltíves épülete előtt jobbról Galambos atya, balról Szépfalusi István történész, az osztrák evangélikus egyház lelkésze, a magyar emigráció világszerte ismert kutatója társaságában áll kis csapatunk - a kertben termett, nekünk ajándékozott sütőtökkel. A kirándulás alkalmával még felkerestük Rácz Mihályt, Felsőőr (Oberwart) polgármesterét is. Kép és szöveg: Fodor István Jászjákóhalma A tárgyalóteremből Kocsmai késelés A bűnügyekkel foglalkozó rovataink rendszeres olvasóinak bizonyára feltűnt már a késeléses bűncselekmények elszaporodása. Megdöbbentő, milyen gyorsan előkerül újabban a kés egy- egy konfliktus „megoldására”. Sajnos ismét be tudunk mutatni egy jellemző esetet. T. J. és sógora, K. J. ez év március 29-én délután a törökszentmiklósi „Réti” presszóban italozott, amikor is K. J. a söntés- pult előtti tolongásban véletlenül Farkas Lajos (Törökszentmik- lós, Batthyány út 10.) lábára lépett, aki meglehetősen sérelmezte ezt. K. J. elnézést kért tőle - mondván, nem volt szándékos a cselekménye, és arrébb is ment, megelőzendő az esetleges konfliktust a már akkor is ittas Farkas Lajossal. Farkas ekkor a K. J. társaságában levő T. J.-nek sorolta panaszait, akivel jól összevitatkozott a történtek miatt. Végül K. J. hívására T. J. is otthagyta Farkast, s mindketten eltávoztak a presszóból. Este fél tíz felé T. J. - már egyedül - betért az „Ezerjó” vendéglőbe, hogy egy üveg sört igyon. Békésen leült egy üres asztalhoz, észre sem véve a szomszéd asztalnál ülő Farkas Lajost. Farkas azonban felfigyelt rá, s úgy érezte, elérkezett az idő a leszámolásra. Átült T. J. asztalához, belekötött, majd kétszer megütötte. T. J. azonban - bármennyire is ittas volt - nem hagyta magát, és Farkast székestől fellökte, aki miután felállt, dulakodni kezdett. Hamar rájött azonban, hogy puszta kézzel nem bír el áldozatával, ezért előkapta a nadrágja hátsó korcába tűzött, mintegy tizenkét centiméter pengehosszúságú konyhakést, és közepes erővel hasba szúrta a sértettet. Szerencsére nem keletkezett súlyos, életveszélyes sérülés, így T. J. megúszta egy kb. 6 hét alatt gyógyuló, 2 cm széles szúrt sebbel. Nem volt ilyen szerencséje Farkas Lajosnak, akit a Szolnoki Városi Bíróság dr. Fodor Erzsébet bíró által vezetett tanácsa egyrendbeli súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi börtön- büntetésre ítélt, és mellékbüntetésként két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős.- Bence nek, vagy csak minket akarnak szédíteni? Annak eldöntése ugyanis, hogy a megye (város) tulajdonát képező „művház” kinek és rfti- nek ad otthont, kizárólag a tulajdonos joga - tehát a mienk -, mely jogot gyakorolja az általunk (a mucsaiakról van szó) megválasztott testület, az illetékes önkormányzat(ok) vezetősége. Önök mint alkalmazottak a döntés végrehajtását vagy tudják menedzselni, vagy nem. Ha nem, akkor Önöket le kell váltani, és helyükre olyan embert kinevezni, aki vállalja - új - munkáltatóját, és akaratát meg is valósítja. Tisztelt - nyilatkozó - Takács Gábor! - hozzád külön is lenne néhány szavam. Te vagy akkor mondtál többet, amikor velem beszéltél (számtalanszor), vagy nyilatkozatodban hallgattad el a lényegi dolgokat. Teljes összhangban ugyanis a másik - általam nem ismert - két nyilatkozóval, a Téged és az együttest mindvégig támogató két önkormányzati vezetésre hárítod a felelősséget. Nem tájékoztattad az újságolvasókat arról, hogy: - a Tisza Táncegyüttes elkészítette az önállóvá válásának alapját képező „Egyesületi alapító szerződését”, és hogy e tervének véghezviteléhez támogatásáról biztosította úgy a megyei, mint a városi önkormányzat vezetése. - E terv megvalósításában a legfőbb „keresztbe tevő” a „művház” vezetése.- A Tisza Táncegyüttes ezelőtt is és most is „összetáncolta és Tisztelt Mucsay!-táncolja” közel a fenntartásához szükséges összeget, csak az bemegy a „művház nagy kalapjába”, onnan a többivel együtt különböző „zavaros csatornákon át távozik”.- Kik és hogyan kísérték és kísérik az együttest külföldi turnéira?- Mikor költött utoljára és mennyit a „művház” az együttesre? - Vállalkozási alapon az együttes szponzorálására két cégtől több milliós szándéknyilatkozatod van. Kedves Gábor! - Te is tudod, hogy sorolhatnám tovább, de nem teszem. Annyit azonban engedj meg nekem, mint az egyik szándéknyilatkozatot aláíró cég - a megye legnagyobb magán- vállalkozásának, az ELEKTRO- SOFT Kft. alapító-ügyvezető igazgatójának, hogy mélységesen csalódjak benned. Ezennel nyilvánosan visszavonom Neked - mint az együttes vezetőjének - tett szándéknyilatkozatunkat, ugyanis annak leglényegesebb feltételének - vállalkozás - jelenlegi mellébeszélő nyilatkozatod alapján nem tartalak megfelelőnek. Szándéknyilatkozatunkat az együttes valamennyi tagjával történő konzultáció és az érintett két önkormányzati vezetés egyetértésével hajlandók vagyunk újra megtenni. Nagy Gábor Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzati képviselő és az ELEKTROSOFT Kft. ügyvezető igazgatója Ön, az újságot félreolvasó Belemegyek a szájbarágósdiba, ha már csak mucsámcsogiul ért. Ami engem illet: közhelyként említettem írásomban, hogy semmire sincs pénz, főleg művelődésre nem jut. Tehát nem csak saját megállapításom, sokan mondják, tapasztalják, és ezen a tényen mit sem változtat, hogy „nem hazudnak”. A rendszerváltás megtörténtét, jótéteményeit sem vitattam, azt meg egyenesen ki is hangsúlyoztam: „Érthető, hogy az egyház fokozódó tevékenységéhez visszaigényli jogos tulajdonát. ’ ’ Mucsaira lefordítva: az idézőjel bizonyos esetekben idézetre utal, máskor meg pejoratív értelmet ad a közte lévő szónak. Ergo: az, hogy cikkemben a gáláns kifejezést úgynevezett macskakörmökben olvashatta, pontosan azt jelenti, hogy fura gálánsosságról lehetett szó, de mivel nem ez volt az elsődleges cél, nem firtattam, hogyan, miből, kinek volt gáláns, illetve olyasmit sejttettem a tett mögött, amiket Ön - a gyengébbek kedvéért - derekasan leleplez. A Tisza Táncegyüttes a művelődési házé - ezt nem sugallottam, hanem megállapítottam. Mármint adminisztratív értelemben, hisz az együttes a művház keretén belül működik, anyagilag is tőle függ. Hogy világhírű, pontosan azért emeltem ki, amiért Ön kardoskodna: hogy a megyéé, a városé. Kellene hogy legyen . . . Mint Nagy Igazmondó, szent meggyőződésében felháborodottan sokat elmesél a hozzászólásában, csak épp a legfontosabbat nem. „Megmondták, hogy hová kell menni” a Tiszának - állítja. Vagyis hová? Miért nem nevezi meg konkrétan ezt a helyet? Miért pont ezt hallgatja el oly elegánsan? Hogy a tájékoztatásban végbement-e a rendszerváltás? Talán . . . Mindenesetre, nemigen futunk olyan nyilvános tiszteletköröket, mint levelében Ön tette. Ez az „általam nagyra becsült” engem éppenséggel a „Kádár-féle poshadás időszakának” újságírására emlékeztet. Végezetül: Kedves Nagy Gábor! Annyit engedjen meg, hogy mint az egyik szándék- nyilatkozatot aláíró, a megye egyik legnagyobb magánvállalkozásának alapító-ügyvezető igazgatójában mélységesen csalódjak. A kultúra munkásai - mint az együttes tagjai is - meglehetősen kiszolgáltatottak. Akár az ország anyagi helyzetének, akár a közhivataloknak és most már, az Ön példája bizonyítja, a mecénásoknak is. Takács Gábor a jelek szerint rossz lóra tett. De milyenre tehet Mucsán? Molnár H. Lajos Az o Idáit összeállította: Csankó Miklósné
