Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-30 / 228. szám

1991. SZEPTEMBER 30. 5 Az Uj Néplap Kunszentmártonban Kell a bunda Pengeélen a téglaipar Fél gőzzel termel a gyár Az Alföldi Téglaipari Vállalat Kunszentmártoni Gyárában ma már csak fél gőzzel megy a terme- és. Pedig mint Tóth György gyár­igazgatótól hallottuk, termékeik korábban igencsak kelendőek vol­tak. Most sem az általuk készített különféle téglák minőségével van baj, inkább a fizetőképes kereslet csappant meg, de amúgy alaposan. Hisz a gyár két kemencével ren­delkezik, s jelenleg csak az egyik működik. Ugyanis a má­sikat június 12-én leállí­tották. Jóllehet tervezve volt a leállás, csak éppen nem június elején, ha­nem július végén akar­ták ezt a lépést megten­ni. Igen ám, csak közben a szóban forgó üzemben tűz ütött ki, s a berende­zéseket ki kellett javíta­ni. Talán ez a szerencsét­lenség - ha egyáltalán le­het ilyet mondani - jókor lett nekik, hisz az ott gyártott HB-38-as téglá­kat az utóbbi időben már nem nagyon keresték a vásárlók. Ezt az is bizonyítja, hogy több mint félmillió darabot tárolnak belőle az udvaron, s ez a Nyolcosztályos lesz a gimnázium A TERVEK BIZTATÓAK A kunszentmártoni gimnázi­umban az idén negyvennégy elsős kezdte meg a tanulást. Összesen 220-an járnak oda, s közülük 104 a helybeli tanulók száma. A többi­ek naponta a környékbeli települé­sekről járnak be, vagy pedig kollé­giumban laknak. A gimnázium ettől az évtől kezdve mind szakmai, mind pedig gazdasági szempontból a megyé­hez tartozik, mivel a helyi önkor­mányzat nem tudta az intézményt anyagilag úgy támogatni, ahogy kellene. Hisz az idei tanévre terve­zett költségvetésük 18 és fél millió forintra rúg. Ugyancsak ettől a tanévtől kezdve új igazgató került az iskola élére, Gál István személyében. En­nek megfelelően a korábbiaktól el­térően másféle elképzelésekkel vágtak neki ennek a tanévnek. Erre példa, hogy mármost szeptember­től be szerették volna vezetni a hagyományos forma mellett a nyolcosztályos gimnáziumi okta­tást is, ám a minisztérium tantervű­ket átdolgozásra visszaadta. Per­sze továbbra sem tettek le arról a szándékukról, hogy jövő szeptem­berben elindítják ezt az oktatási formát, amitől azt remélik, hogy az ott végzettek az eddigieknél sike­resebben vehetik az akadályokat, s játszva bejutnak majd akármelyik felsőoktatási intézménybe. Emellett elképzeléseik között szerepel az is, hogy jövőre a ha­gyományos és nyolcosztályos ok­tatással párhuzamosan még egy osztályt indítanak vállalkozói­ügyintézői szakon, így is segítve a városban és a környéken élő fiata­lokat abban, hogy különösebb ne­hézségek nélkül vegyék az akadá­lyokat, ha valamilyen vállalkozás­ba fognak. Kiállítás a Helytörténeti Múzeumban BEMUTATKOZIK AZ AKVARELLFESTÖ A festmények és alkutójuk A kunszentmártoni Helytörténeti Múze­umban szeptember 20- án nyílt meg a hely bél i Szamecz László akva- rellfestő gyűj temény e s kiállítása.- Mióta fest? - kér­deztük tőle.- Még általános is­kolás voltam, amikor elkezdtem - válaszolta -, s azóta sem tudtam abbahagyni.- Most hány képet állít ki?- Huszonhat akvarellt és tizen­négy olajfestményt.- Ezek főleg tájképek és csend­életek . . .- így van. Nekem ezek jelentik a friss levegőt, vagy azt, mint más­nak a vadászat, a horgászás. Szó­val külön babérokra sosem pályáz­tam.- Hobbi?- Igen, hisz nem ebből élek, mert főállásban a helyi termelő- szövetkezetben dolgozom.- Eddig hány kiállítása volt?- Pontosan nem tudnám meg­mondani, de elég sok. Itt, a megyé­ben már több helyen - így például Túrkevén, Tiszakürtön, Martfűn - mutatkoztam be, de Budapesten is kiállítottam. Sőt Ausztriába is ki­került négy-öt akvarellem, annak köszönhetően, hogy a képeim túl­nyomó többsége - legalább 80 szá­zaléka - zsűrizett.- Gyűjteményes kiállításról lé­vén szó, itt most hány esztendő „termését” mutatja be?- Tíz év munkájának legsikere­sebb alkotásait állítom ki.- Azt meg tudná mondani, hogy eddig mennyi képet festett?- Halvány fogalmam sincs róla, mert festményeim jó részét idő­közben elajándékoztam, de biztos, hogy több százra rúg a számuk.- Meddig lesz nyitva ez a kiállí­tás?- November végéig. A pannóniásoknak van munkájuk A.felszámolás alatt álló Pannónia Szőr­mekikészítő, Konfekció és Kereskedelmi Vállalatot ma már csupán a kunszentmártoni gyár tevékenysége fémjelzi. Ugyanis ez az üzem - ellentétben a másik három gyáregy­séggel, amelyeket időközben bezártak vagy eladtak - megmaradt, s privatizáció előtt áll. Eddig bizonyára azért nem kótyavetyélték el, mivel egyrészt egy új beruházásról van szó - hisz a gyárat 1976-ban adták át -, másrészt pedig a korábbi nagyvállalati termelés 60 százaléka onnan került ki. így logikus, hogy nem ítélték bezárásra. Kétségkívül jól dön­töttek az illetékesek, amit az is bizonyít, hogy például tavaly - igaz, hogy nagy erőfeszíté­sek árán - folyamatosan dolgoztak, s mintegy 50 milliós nyereséget értek el. A létszámleépítések - háromszáz ember­től váltak meg és jelenleg négyszázharmin- can vannak -, valamint a különböző gazdasá­gi intézkedések eredményeképpen ezt az esz­tendőt is nagy reményekkel indították, s most is annyi megrendelésük van, hogy az első félévben elég gyakran túlórázniuk kellett. Ennek eredményeképpen június végéig 26 milliós nyereséget produkáltak, vagyis annyit, amennyit az egész évre terveztek. Ma már jövő évi feladataikat készítik elő, hisz ezekben a hetekben rendezik szerte a világ­ban azokat a kiállításokat, szakvásárokat, ahol ők megjelennek és újabb megrendelé­sekhez juthatnak. Partnereik a világ minden részéből kerülnek ki, hisz szállítanak bundá­kat többek között az olasz, a spanyol, a né­met, a francia piacokra, a Szovjetunióba, de az USA-ba és Kanadába is. mennyiség annak az üzemnek négy hónapi termelését jelentette. Természetesen a gyár vezetése igyekezett piacot keresni, ám nem nagy sikerrel. Mert például amikor tájékozódtak a lehetőségekről, ki­derült, hogy Csongrád és Bács- Kiskun megyékben ebben az idő­szakban elég kevés építési enge­délyt adtak ki a hatóságok, s remé­nyük sem volt arra. hogy a félmil­lió tégla vevőre talál. Jóllehet az elmúlt egy-két hónapban vala­micskét javult a helyzet, élénkült a piac, de még ma is összesen 830 ezer különböző típusú tégla talál­ható a gyár udvarán. S úgy tűnik, hogy ez a tekintélyes mennyiség még jó ideig ottmarad, már csak azért is, mert ilyenkor ősszel nem­igen kezdenek építkezni az embe­rek. így aztán tervbe vették, hogy hamarosan a másik üzemet is leál­lítják, s ha lesz rá pénz, akkor el­végzik ott a szükséges felújításo­kat. S ha így lesz, akkor hazakül- dik az ott dolgozó hetvenegy em­ber, s a leállás ideje alatt a havi bérük 80 százalékát kapják majd meg. Kunszentmárton egyetlen szökőkútját a városgond­noksági iroda emberei újítják fel. Rá is fér a renoválás, hisz legalább nyolcvan éve áll a település főterén, s eddig nem sokat foglalkoztak vele Nagyüzem a földhivatalban Ottjártunkkor a városi földhivatal sötét folyosóján annyian szorong­tak, hogy mindenkinek nem is jutott ülőhely a padokon. Kunszentmár­tonban is egyre többen keresik, kutatják régen elvett és örökre elveszett­nek hitt földjeiket, ingatlanjaikat. Mint Csikász Imrénétől, a hivatal vezetőjétől megtudtuk, náluk au­gusztus 20-a után indult a roham, s ma már heten alig győzik ezt a munkát. Hisz az eltelt bő egy hónap alatt annyian fordultak meg náluk, mint az elmúlt félévben összesen. Ok mindenkin igyekszenek segíteni, s ritka az olyan eset, amikor dolgavégezetlenül távoznak tőlük az ügyfelek. Eddig 999 esetben 2394 telekkönyvi betétmásolatot adtak ki a hozzájuk fordu­lóknak annak érdekében, hogy kárpótlási betétlapjaikat maradéktalanul kitölthessék az emberek. Mindenesetre attól azért tartanak a hivatal munkatársai, hogy régi jó magyar szokás szerint a többség majd az utolsó pillanatban kap észbe, s akkor még a mostaninál is nagyobb lesz a roham . . . A jövő év szeptemberétől Az oldalt írta: Nagy Tibor Fotó: Korénvi Éva teglahegyek fogad jak a gyár udvarára lepő idegeneket

Next

/
Oldalképek
Tartalom