Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-04 / 206. szám

2 Hazai körkép 1991. SZEPTEMBER 4. Ötmilliárdos hiány a TB-nél (Folytatás az 1. oldalról) tavaly is érvényesült, és ame­lyekkel az idén komolyan foglal­kozni kell: az inflációs elvárások és a monopóliumok jelenléte a gazdaságban. Ezenkívül az idén meg kell előzni az ár-bér spirál kialakulásának veszélyét. A múlt év költségvetésében a központosítás csökkenésének folyamata volt a jellemző. Szin­tén pozitív jelenség, hogy a költ­ségvetési hiány 1990-ben a ter­vezettnek egyhetede - 1,4 milli­árd forint - lett, ez azt jelenti, hogy a GDP-nek csak egyötöd­annyi része volt a hiány, mint az előző évben. Szintén változott a költségve­tés bevételi és kiadási struktúrá­ja. Nőtt a pénzintézetek és a la­kossági befizetések aránya, és csökkentek a vállalatok befizeté­sei. A kiadásoknál nőtt a közpon­ti költségvetési szervek támoga­tása, és nőttek az adósságszolgá­lati kiadások is. Csökkentek a gazdálkodószervezetek és a fo­gyasztási támogatásokra kiadott összegek. A helyhatóságok 1990-ben új gazdálkodási rend­ben működtek, amelynek lénye­ge a kiadásorientált költségve­tésről a bevételorientált költség- vetésre való átállás volt. Ennek keretében összes bevételük meg­haladta a 300 milliárd forintot, ami pénzügyi helyzetük javulá­sát jelentette. Az Állami Számvevőszék je­lentésével kapcsolatban az ál­lamtitkár megjegyezte: a kritika több ponton is helytálló, és figye­lembe is fogják venni azt az 1992-es költségvetés készítésé­nél. Aláhúzta azonban, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés a jelenleg érvényes jogszabályok alapján készült. Az Állami Számvevőszék je­lentésével Hagelmayer István, az ÁSZ elnöke ismertette meg a képviselőket. Kiemelte: a kor­mány előterjesztése a költségve­tés végrehajtásáról nem igazán alkalmas arra, hogy abból meg­ítéljék, miként gazdálkodott a kormányzat az elmúlt évben. Az igazi elszámoltatást az is gátolja, hogy az 1990. évi költségvetés viszonylag laza előírásaival nagy szabadságot biztosított a kormánynak a törvény végrehaj­tásában. Megkérdőjelezhetőek bizonyos felhalmozási alapokra - az év végi adótúlfizetések ter­hére - eszközölt kifizetések. Hi­ányosságként említette az ÁSZ elnöke többek között azt, hogy országgyűlési határozat nélkül használták fel a lakásalap, vala­mint a pártok támogatására most utólagos jóváhagyásra benyúj­tott összeget. Az ÁSZ jelentése szerint a pénzügyminiszter meg­haladta a költségvetés 1 százalé­kos túllépésére szóló hatáskörét. Szintén kritika érte az önkor­mányzatok 1990. évi támogatá­sának módosítására vonatkozó paragrafust. A javasolt eljárás az ÁSZ véleménye szerint nem fe­lel meg a hatályos törvények elő­írásainak. Azt is kifogásolta az ÁSZ elnöke, hogy egyes tételek­nél, mint például az állami tarta­lékoknál a felhasználás oka, módja és ideje sem derül ki a zárszámadásból. Bár a törvény szerint felhatalmazás nélkül is túllépheti a kormány azokat a ke­reteket, amelyek normatívan fo­lyósítandók bizonyos körnek, és mindkét eset ilyen. A keddi ülésnap utolsó napi­rendi pontjaként a képviselők megkezdték a társada­lombiztosítás 1990. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az előterjesztő. Surján László népjóléti miniszter vázolta a TB- költségvetés múlt évi alakulását, külön említve a bevételek és ki­adások fontosabb számszerű té­teleit. így elmondta egyebek közt, hogy a társada­lombiztosítás múlt évi bevétele 13,2 milliárd forinttal volt na­gyobb az előirányzottnál, ám a kiadások mértéke ezt jóval meg­haladó többletet mutat, egész pontosan 18,2 milliárdot. Az öt- milliárdos különbezet indoka­ként a miniszter elsősorban az év végi egyszeri nyugdíjkiegészí­tésre, valamint az év közbeni nyugdíjemelésre utalt. A továbbiakban Surján László kifejtette: a társadalombiztosítás összes járulékbevétele a múlt év­ben elérte a 352,5 milliárd forin­tot. Ugyanakkor - mint rámuta­tott - a kintlevőségek összege 22 milliárd forintra nőtt, s ez olyan nagyságrendű tétel, amely ve­szélyezteti a társada­lombiztosítás egész gazdálkodá­sát. A társadalombiztosítás elszá­molásával foglalkozó törvényja- vasalatot véleményezve az ille­tékes országgyűlési bizottságok képviselői is főként a kintlevősé­gek okozta gondokra hívták fel a figyelmet. Ennek kapcsán nem csupán a finanszírozási gondok­ra mutattak rá, hanem arra is, hogy a járuléktartozások tetemes hányada behajthatatlannak tű­nik. Az általános vitát az elnöklő Dombach Alajos elnapolta. A képviselők várhatóan a jövő hé­ten folytatják a társada­lombiztosítás zárszámadásának általános vitáját. Ezzel a keddi ülésnap is - röviddel negyed hét előtt - véget ért. (MTI) Átütések a parlamentben Képviselői „dezertálások” A többpártrendszerre épülő par­lamenti demokráciák alkotmányai általában így írják körül a képvise­lői mandátumot: a honatyák a nem­zet képviselői, az egész népet kép­viselik. Minden kötött mandátum semmis, a mandátum közjogilag szabad. Ezek az elvek jellemzik a jelen­legi magyar alkotmányjogi megol­dást is. Az alkotmány szerint a kép­viselők tevékenységüket a köz ér­dekében végzik, megszűnt az im­perativ mandátumra emlékeztető visszahívás és képviselői beszá­moló. a megválasztott képviselő al­kotmányjogilag nagy szabadságot éhez, lelkiismerete szerint csele­kedhet, ha nem ért egyet például pártja, frakciója elképzeléseivel, politikai állásfoglalásaival. Az „átigazoló”, átülő képvise­lők tehát nem követnek el jogsér­tést, amikor - rendszerint lelkiis­mereti okokra hivatkozva - helyet változtatnak aTisztelt Házban. Le­het persze ezen a helyzeten változ­tatni a frakciókényszer ügyrendi előírásával. Ám ez a regula megle­hetősen adminisztratív jogi korlá­tozás lenne, sértené a mandátum szabadságának szent elvét. Pártpolitikus vagy népképviselő? A képviselői ,.mezváltás” nem példa nélküli jelenség a működő parlamentarizmusban, bár egy év alatti magyar gyakorisága kétség­telenül elgondolkoztató. Ritka pél­dául az oly an átlépés, amikor ellen­zéki mandátumból kormánypárti lesz. Az ülésrendváltozás okai való­színű a választásokra berobbant. kialakulatlan, inkább olvadó-stag- náló, mint erősödő többpártrend­szerben lehetnek. A vitathatatlan közjogi legitimá­ció mögött csökken a politikai le­gitimáció, éleződik a lelkiismereti kérdés, pártpolitikus-e a képviselő, vagy pedig a nép képviselője? A lelkiismereti konfliktusba kerülő képviselők - különösen az egyéni választókerületekben megválasz­tott „bocskoros’ ’ képviselők - egy­re gyakrabban hivatkoznak pártjuk mellett-helyett a választópolgárok véleményére. A képviselők parla­menti szerepléseikben finoman el­határolódnak pártjuk álláspontjá­tól, szavazataikkal esetenként ki­bújnak a frakciókényszer alól. Végső esetben a frakciótól, a párt­tól is megválnak. A képviselői „dezertálás” vitat­hatatlanul a párt veresége, még akkor is, ha időnként nagy öröm követi egy-egy terhessé vált képvi­selő eltávozását. A vereségérzet je­lenik meg abban, hogy az átülést követő pártértékelésekben rend­szerint a frakcióból kilépő képvise­lők lemondását követelik. Különö­sen hangos a lemondásra buzdítás akkor, amikor országos vagy me­gyei pártlistán szerzett mandátu­mot a képviselő. Kié a képviselő? Kié tehát a képviselő? Kit képvi­sel a képviselő? MILYEN NOR­MÁK KÖTIK PÁRTJÁHOZ, amelyek politikai programját elfo­gadva mandátumhoz jutott? Köz­jogilag egyértelmű a válasz, nehe­zebb viszont a politikai normák szintjén, a szakadár képviselők a pártok belső normáit sértik, lépé­süket morális alapokról ítéli meg a közvélemény is, amely hol igazat ad, hol árulást gyanít nemritkán világnézettől, pártállástól függően. Ám akkor a párt segítségével szer­zett mandátumhoz sem illene kéz- zel-lábbal ragaszkodnia. A centralizáltabb pártok már a kezdet kezdetén arra törekszenek, hogy kivédjék az esetleges későbbi mozgásokat, földrengéseket. A párthoz láncolás egyik formalizált - Magyarországon is ismert és be­vallott, bár alig érzékelhető - intéz­ménye a párt színeiben a választá­sokon induló képviselőjelöltekkel aláíratott hűségnyilatkozat, amely a ciklus végéig köti - politikailag - a képviselőt. Nagy kérdés, hogy MILYEN - jogon kívüli - eszkö­zökkel kényszerítheti az adott párt saját képviselőjét ennek a politikai szerződésnek a tiszteletben tartá­sára. a kényszerítés már önmagá­ban problémát jelez, a párt belső demokráciájának válságjelensége­it takarhatja. Nem ismeretlen a po­litikában a zsarolással való vissza­tartás, a játékoscsábítás, a játékos- vásárlás sem más pártok, frakciók részéről. A parlamenti pártoknak a képviselőkkel szembeni erőtlensé­gét, a belső pártdemokrácia hiá­nyosságait mutatja, hogy egyetlen képviselő sem adta vissza pártjá­nak mandátumát. A magyar parlamentben eddig csak kisebb-nagyobb visszhangot kiváltó, a megüresedett helyekre belépő új képviselőkkel kiegészü­lő frakciókorrekciók történtek, a politikai tagoltságot tükröző ülés­rend lényegében nem változott. Más kérdés, hogy ebben az ülés- ( rendben sok képviselő nem találja a helyét. Dr. Kukorelll István r A világ - térdmagasságból Érdekes, hogy épp azon tűnődtem, miért nem tudok én már igazán semmin meglepődni (egy gördeszkás suhanc talált majdnem telibe a jár­dán; tanév ide vagy oda, délelőtt), mikor egy sarokkal odébb belébotlottam egy koszos, ron­gyos, csupasz talpú kis lábba, s ez elég is volt ahhoz, hogy kevés híján cserbenhagyjon lélekje­lenlétem a szembesülés megrázó súlyától. Mert ahogy sarkon fordultam, hátrasandítottam fél- szemmel, iszonyú látvány tárult elém. A képen is látható csóró cigánylegényke ücsörgött ter­peszben az ABC lépcsője előtt, a kukának dőlve (!), s tenyerét a járókelők felé tartotta konokul. Előtte csak egy műanyag pohár- ka rikított az aszfalton - törött karján a gipsz már rég elvesztet­te eredeti színét, beleszürkült a barna gyermekarc, ébenfekete üstök, mocskos, lyukas pulóver és foszlott nadrág különös együttesébe. A fiú békésen szemlélődött az elsétáló lábak sűrűjén át, rácsodálkozva a forgalmas útkereszteződés tarka forgatagára, s nem átallt nagy nyomorában még néhány ügyefogyott, tétova mosolyt is szét­szórni a környező világba. Azért mégsem iri­gyeltem azokat, akik elkapták véletlenül a szenv­telen, üres mosolyt, a kis koldus tompán és tehe­tetlenül villogó tekintetét! Mert volt abban egy könyörtelen, metsző sugár is, mely nem kegyel­mezett-----Percekig néztem távolról a kölyköt ­m íg leplezni bírtam szokatlan zavaromat -, fi­gyeltem az emberek sokféleképpen kinyilvánuló V______________________________ m egütközését. Uralkodott a kimért pillantások­ban a rideg, kérges közöny, de voltak, akik lep­lezni sem próbálták zavarukat, szemlátomást sokkolta őket ez a fajta visszataszító idill, a jele­net abszurd borzalma. Megvallom, lecsúszottsá- gunknak ennyire kontrasztos példájával még magam sem találkoztam___Aztán, alig valami­v el távolabb egy szakasztott ugyanilyen, törött karú koldusocska - ha lehet, még fiatalabb - gubbasztott a napon egy nagy­áruház falának dőlve. Kissé fel­bátorodva odasodródtam mel­lé, de hiába kérdezgettem ma­kacsul, egy kukkot son mon­dott magyarul, csak azt hajto­gatta egyre, hogy Romániából került ide, és testvére az a má­sik, az utca túloldalán. Ezek után akár meg is gyanúsíthat­tam volna könnyedén a pöttöm fickókat, hogy ők ketten is azok közül valók, akik barbár szüleik parancs­szavának engedelmeskedve, mások naiv jólelkű- ségén „élősködnek”. De valahogy eszem ágá­ban sem volt erre gondolni, s ha netán lett volna, hát gyorsan kiverem a fejemből. Én akárhogy is, csak két ágrólszakadt, szánalmas purdét láttam magam előtt, akik oda nem illő kertit örpeként kallódnak lábaink alatt, velőtrázó hallgatásba burkolózva. Beismerem kereken, fogalmam sincs, mit kell tegyek majd legközelebb, ha fel­bujtók ugyanígy egy töpörödött Ids testben ... Tényleg, tudja Önök közül valaki? técsi _____________________________________ A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt védettebb helyre telepítették át a horvát menekülteket: augusztus 27-én Márlagyüdőn nyílt újabb menekülttábor. , MTI-fotó: Mónos Gábor Bécsi magyar sajtóértekezlet Ha a jugoszláviai helyzet tovább romlik, és növekszik az onnan elmenekülök száma, akkor az ezzel járó problémák megoldásában Magyarország nemzetközi segítségre szorul - jelezte Csóti György, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, az MDF egyik vezető politikusa kedden Bécsben, a jugoszláviai válság magyar vonatkozásairól tartott nemzetközi sajtóértekezleten. A termelők elutasítják az ultimátumot Keseredik a cukor Iskolakezdés kérdő jelekkel (Folytatás az 1. oldalról) Kemény küzdelemben lehet csak kiharcolni magyar isko­láknak pénzügyi támogatást, s gazdasági nehézségek kiterje­dése miatt ez a helyzet csak tovább fog romlani. Az egyet­len megoldásnak a folyamatos tárgyalást és érvelést látják a szerb vezetéssel. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, számítanak az anyaország segítségére. Könyvek, segédeszközök, munkafüzetek, videofilmek kellenének. És mindez nyilvá­nosan, egyeztetve, hogy a fe­szültség oldódjon. Nehéz tanév lesz, nyilatkozta, de nincs mit tenni. A több ezer magyar anyanyelvű tanuló egy része már így is szerb-horvát iskolá­ba kényszerült. Meg kell állíta­ni ezt a tendenciát. Ehhez pedig türelem és következetes, ke­mény munka kell. (Folytatás az 1. oldalról) amelyet harminc mezőgazda- sági nagyüzem képviselője alá­írásával Ititelesített. A dokumen­tum lényege, hogy a cukorrépa- termesztők határozottan vissza­utasítják a cukorgyár „ultimátu­mát”, hiszen nem tudják maguk­ra vállalni a feldolgozóüzem anyagi terheinek egy részét. A termelők döntése érthető és jogos, márcsak azért is, mert saj­nos nem ez az első eset az idén, hogy az érvényes termékértéke­sítési szerződések ellenére csök­kentett felvásárlási árakat kény­szerítenek a gazdaságokra. Ezért talán nem véletlen, hogy több szakember már úgy teszi fel a kérdést: vajon melyik lesz a kö­vetkező, monopolhelyzetben lé­vő feldolgozó, illetve felvásárló, aki a gazdasági erőfölényét ki­használva felrúgja a szerződése­ket? L.Z. CUKROT reklámáron a soltvadkerti cukorgyári mintaboltból! Zsákos étkezési kristálycukor 31,50 Ft/kg, 1/1-es 33,50 Ft/kg. amíg a készlet tart. Nagyobb mennyiséget díjtalanul házhoz szállítunk. Kévésné, Soltvadkert, Vörös­marty u. 19. Telefon: 78/31-565. *<33i<yi*

Next

/
Oldalképek
Tartalom