Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-04 / 206. szám

1991. SZEPTEMBER 4. Hazai körkép 3 A hét elején nyílt meg Szolnokon, a Damjanich u. 1. szám alatt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola tanboltja. Eddig is tanboltként működött, de mint a Szolnok és Vidéke Áfész egyik boltja. Ettől az évtől az iskola önállóan üzemelteti, két szakoktató és a tanulók dolgoznak benne, csapatonként 10-12 diák. Jelenleg mint rövidáruüzlet nyílt meg, de a keresletnek megfelelően változtatják az árukészletet. A lényeg az, hogy minél több vevő megforduljon a boltban, hogy a diákok minél több emberrel foglalkozhassanak. Felvételünk a nyitás pillanatában készült.-nzs­A polgármester szerint Menekültekről szó sem volt Hétfő este, a televízió híradó­jában szokás szerint a jugoszlá­viai menekültekről is tudósítot­tak. Kozma Imre, a Máltai Sze­retetszolgálat egyik magyaror­szági képviselője többek között arról beszélt, hogy megyénkben, közelebbről pedig Tiszaörsön hamarosan menekülttábort ala­kítanak ki. E hír kapcsán hívtuk fel tegnap délelőtt telefonon otthonában Bordás Imre tiszaörsi polgár- mestert, aki kérdésünkre vála­szolva a következőket mondta:- Számomra ez a hír merőben új, mi több, megdöbbentő. Ép­pen ezért felelőtlenség volna most bármit is mondanom. Je­lenleg, jóllehet szabadságon va­gyok, ám hogy mihamarabb tisz­ta vizet önthessünk a pohárba, szerdán mindenképpen utánajá­rok a dolognak.- Elég furcsa mindezt pont az ön szájából hallani. ..- Lehet, de akkor is ez a hely­zet Arról viszont valóban van tudomásom, hogy a helybeli plé­bános űr közvetítésével a Máltai Szeretetszolgálat meg akarja venni a téesz volt irodaházát és a mellette lévő emeletes magtárat. Az épületeket szállodává szeret­nék úgy átalakítani, hogy ott nyugati turistákat is fogadhassa­nak. De még egyszer hangsú­lyoznám, hogy eddig menekül­tekről szó sem volt. Természetesen szerettünk vol­na az érintettek közül még Koz­ma Imrével, a tiszaörsi téesz el­nökével, valamint a helyi plébá­nossal is beszélni, de tegnap egyikőjükkel sem sikerült szót váltanunk. így lapunkban hama­rosan visszatérünk erre az ügyre.- nt ­Nyírségi ösz­gyümölcs­karnevállal Rehabilitációs vándor- gyűléssel, valamint orszá­gos idegenforgalmi találko­zóval kezdődik holnap Nyíregyházán a Nyírségi ősz tudományos-, kulturá­lis- és sportrendezvény-so­rozat - jelentették be a szer­vezőbizottság keddi sajtótá­jékoztatóján. Az egy hónap időtartamú eseménysorozat kiemelke­dő rendezvényére, a gyü- mölcskameválra szombaton kerül sor a nyírségi megye székhelyen. Szeptember 8- án énekkari ősbemutató lesz. a nyíregyházi római katoli­kus templomban; 13-15. kö­zött virágkiállítást és köté­szeti versenyt rendeznek. Szeptember 21-22-én nem­zetközi társastáncverseny színhelye lesz Nyírbátor és Nyíregyháza; 27-29-én a ro­mániai Szatmár megye gyá­rai, vállalatai és szövetkeze­tei mutatják be termékeiket a nyíregyházi sportcsarnok­ban. A nyírségi dixieland- fesztivál időpontja: szep­tember 30. A közgazdászra - pok rendezvényein a gazda­sági rendszerváltás felada­tairól tanácskoznak, neves előadók vitaindítója alap­ján. Az Iposz bővíti külkereskedelmi tevékenységét Az Ipartestületek Országos Szö­vetsége (Iposz) kénytelen újabb és újabb tevékenységeket is felvállalni, ha talpon kíván maradni, és valóban a tagság érdekeit akarja képviselni. Enneklegújabbállomása, hogy bőví­ti külkereskedelmi tevékenységét, pontosabban megkezdi munkáját az Iposz Intermerkant Oktatási Köz­pont - mondotta az MTI munkatársá­nak Szabó Tibor alelnök. Az Iposz korábbi kft-je, az Inter­merkant csődbe ment, mert a kiállí­tások, vásárok szervezésére, külke­reskedelmi tevékenységre speciali­zálódott cég nem kapta meg időben az export-import engedélyt. A jog­szabály szerint ezt a Fővárosi Cégbí­róságnak kell bejegyeznie, az átfutá­si idő azonban 6-8 hónap. Az időköz­ben felállított kft fenntartásának költségeit az Iposz nem tudta tovább finanszírozni, így a csőd bekövetke­zett Ugyancsak labilis volt az okta­tási központ helyzete, melyet még a jogelőd, a Kiosz hozott létre. A köz­pont számos szakmai tanfolyamot szervezett sikerrel, az utóbbi hóna­pokban azonban - elsősorban pénz­ügyi nehézségek miatt - bizony talan- ná vált a szervezet jövője. Ezért döntött úgy az Iposz, hogy összevonja a két szervezetet Az ér­dekképviseletelnöksége úgy gondol­ja, hogy a meglévő szakmai tapasz­talatok felhasználásával olyan piac­kutató marketingmunkál tudnak vé­gezni, amely hozzásegíti az ipartes- tületek tagjait hogy elsősorban a ke­leti piacokon eladhassák termékei­ket Az új cég szervezésében néhány héten belül kiállítást tartanak, ahol bemutatják, milyen árucikket kínál a magyar kisiparosság a szovjet fel­használóknak. Megkezdődött egy német-magyar-szovjet vegyes válla­lat előkészítése is. A tervek szerint a magyar partner főként a németorszá­gi áruk Szovjetunióba jutását segíte­né elő, de szó van különféle termelési kooperációk kialakításáról is. Az ökumené A görög szó, amely kissé talán szokatlan a laikus fülnek, az utóbbi években egyre gyakrab­ban bukkan fel a sajtóban. Sok ember elsiklik felette, anélkül, hogy különösebben firtatná az értelmét, más ismeri ugyan, de elutasítóan áll vele szemben, megint más egész pályáját, mun­kásságát a vele jelzett eszme szolgálatának szenteli. Mit is jelent hát valójában? Eredeti értelme szerint az egész lakott Földet, távoli roko­na az „egyetemes” jelentésű „katolikus” szónak. A későbbi használatban azután a két kifeje­zés igen eltérő pályát futott be. A katolikus szó mai értelme közis­mert. Azt a keresztény egyházat jelenti, melynek Róma a köz­pontja, s feje a pápa. Ellenben az ökumené a mai szóhasználatban az egész világ keresz­ténységének összefoglaló neve, maga az ökumenikus mozgalom pedig a valaha egy tőről fakadt, de a nagy egyházszakadások mi­att részekre hullott keresz­ténység egymáskereső egység­törekvését jelenti. A kereszténység történetének kezdetén, amikor Jézus Krisztus tanítványaira bízta munkája folytatását, csak egy egyházat alapított, összetartó ereje, az evangélium tanítása mellett kez­dettől foga munkálkodott a szét­húzás is, melynek fő mozgatója az evangélium emberi megköze­lítése, s emiatt gyakran hiányos vagy téves értelmezése volt. Voltak ugyanakkor olyan moz­galmak is benne, melyek a fő vonulattól eltértek ugyan, de ér­tékes elemeket hordoztak. E mozgalmakat az egyház a leg­több esetben tudta integrálni, sa­ját épületét gazdagítva, bővítve velük. Jó példa erre Assisi Szent Ferenc munkássága. A mai sokszínűség annak a két időszaknak a következménye, amikor a megtartó erők kevés­nek bizonyultak. Az első nagy egyházszakadás, szkizma, 1054- ben történt, amikor a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiátkozták egy­mást. E nap volt a görögkeleti vagy más néven ortodox egyház születésnapja. Az átkot ugyan századunkban VI. Pál pápa és Athenagorász pátriárka kölcsönösen visszavonta, de a különállás tényén ez már nem változtatott semmit. A második törés 1517-ben volt, amikor Lut­her Márton, Ágoston-rendi szer­zetes nyilvánosság elé tárta vita­iratát, melyet az akkor mély­pontjára jutott római katolikus egyház megreformálásának szándékával út. Kísérlete nem talált megértésre az egyház ak­kori vezetésében, az eredmény: Luther és követői új útra tértek, Róma pedig - századok múlva végrehajtva ugyan a szükséges javítsokat - elhatárolta magát tő­lük, megteremtve ennek jogi ke­reteit is. Mint ahogy a lejtőn leguruló kőről is kisebb, nagyobb dara­bok válnak le, a reformációval indult protestantizmus sem ma­radt egységes. A nagyobb irány­zatok mellett, mint a lutheránus, a kálvinista vagy az anglikán, jöttek a kisebbek, a metodisták, a baptisták és mások is. Az első összekovácsolási tö­rekvések még a reformáció előtt megkezdődtek a római és görög ritusú egyházak között. Itt a hi­telmekben megnyilvánuló vagy formai különbségek jóval kiseb­bek voltak, mint amelyek majd a reformáció kapcsán kialakulnak. Ennek ellenére az eredmény csak a kiváltak egy részének visszatérése volt. őket nevezzük ma görög katolikusoknak. A katolikusok és protestánsok közeledését az utóbbiak egymás közötti kapcsolatainak intézmé­nyesülése előzte meg. Ennek mozgatórugója a missziós, a nem keresztény területeken folyó té­rítő munka volt. E tevékenység sikerét aláásta a keresztény kö­zösségek itt különösen szembe­ötlő megosztottsága. Ez önvizs­gálatra késztette őket. Eredmé­nyeképpen 1948-ban megszüle­tett a protestáns egyházak állan­dó, közös tanácskozó szerve, az Egyházak Világtanácsa. Erről az oldalról így kialakultak a párbe­széd formai feltételei. A katolikus egyház a II. Vati­káni Zsinatig gyakorlatilag nem tekintette tárgyaló partnernek a reformált egyházakat. A protes­tánsok csak rekatolizálás, vagyis a katolikus vallás felvétele révén kerülhettek kapcsolatba vele, ami hitelveik teljes feladását kel­lett hogy jelentse. Ez az út járha­tatlan volt. XXffl. János, a nagy reformpápa fellépésével moz­dult ki az ügy a holtpontról. Először a Vatikánban létre­hozták az úgynevezett egységtit- kárságot, a többi keresztény egy­házzal való kapcsolattartás hiva­talos szerveként, majd 1962. ok­tóber 11-én, hosszú előkészítő munka után összeült a II. Vatiká­ni Zsinat, melynek egyik felada­ta volt a nem katolikus egyhá­zakkal kialakítandó viszony el­veinek megállapítása. Határoza­tot hozott az ökumenizmus kato­likus elvéről és gyakorlatáról. Kimondta, hogy az üdvösség va­lamennyi eszköze ugyan csak a katolikus egyházban van meg, de részben az elszakadt egyhá­zak is birtokolják azokat. így a velük való kapcsolat célja szük­ségképpen nem a rekatolizáció, hanem a párbeszéd, a közös imádság, a közös tanúségtétel Jézus Krisztusról. A hittudomá­nyi vitáknak a kölcsönös meg­hallgatás és nem a polémia szel­lemében kell történnie. Meg kell őrizni az egyházak sajátos egyé­ni vonásait, de nem a különbsé­geket kell egymásban szemlélni, hanem a közöset, az összekötő értékeket. » Alapvető változás volt az is a zsinat határozatában, hogy az egység megbomlásában nem­csak a reformált egyházakat te­kintette bűnösnek, hanem szük­ségesnek tartja a bűnbánatot és a bocsánatkérést katolikus részről is. Ezeken az alapokon történt meg a két egyház közeledése az ökumené jegyében, aminek leg­utóbbi látványos eseménye H. János Pál pápa debreceni látoga­tása volt. Szimbolikusan kezet fogott egymással a két nagy ma­gyar felekezet, az őket összekö­tő, Szentháromság Istenről szóló bizonyságtétel jegyében. Nem szabad ugyanakkor emlí­tés nélkül hagyni az elválasztó vonásokat sem. A tanításbeli kü­lönbségek jó része a teológusok vitáinak tárgya kell hogy legyen. A gyakorlatban a legnagyobb gond az úgynevezett reverzális harc, vagyis az, hogy vegyes há­zasság esetén a római egyház igényli valamennyi gyermek ka­tolikus hitben történő nevelteté­sét. Habár a mindennapi gyakor­lat néha túllép a merev formá­kon, a tételes tilalom fönnáll. En­nek változtatása az egyik legna­gyobb akadályt szüntetné meg az egymás kinyújtott kezét kere­ső keresztények útjában. Szathmáry István Jászberényben a fel­újított, szűk kőhídon veszélyes volt a forga­lom. A polgármesteri hivatal ezért egyirá- nyúsította a hidat a Rá­kóczi út felöl. Igaz, kez­detben még sokan nem vették észre a táblát, s áthajtottak a tiltó tábla ellenére is.- nzs -

Next

/
Oldalképek
Tartalom