Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-14 / 215. szám

1991. SZEPTEMBER 14. Szabadidőben—családi körben ii A pszichológus válaszol Erőviszonyok a párkapcsolatokban Az aszimmetrikus kapcsolat ol> an emberi kapcsolati orma. amely­ben szembetűnő különbség, elfogadott alá- és fölérendeltség van a résztvevők között, például szülő-gyermek, főnök-beosztott viszony. A többi páros kapcsolat a szimmetrikus jelzőt kapta. Ezek a kapcso­latok formailag egyenrangúak: a testvérek, a házastársak, az egyfor­ma beosztású dolgozók, a barátok hivatalosan azonos jogokkal ren­delkeznek; tartalmilag azonban ez nem így van. A jogilag egyenrangú kapcsolatoknak a valóságban eltérő erővi­szonyait a következők alakítják: a résztvevők testi-lelki tulajdonsá­gainak különbségei, például a testi erő, ügyesség, bátorság és okosság magasabb pozíciót ad a rangsorban gyermeknek és felnőttnek egy­aránt; a házasságban még ma is rejtett hatalmat kölcsönöz az egyik félnek a hozott vagyon vagy a magasabb kereset. Csoportos helyzet­ben feltétlenül erősíti a résztvevő „rangját” az, hogy mennyire gazdag emberi kapcsolatokkal rendelkezik. Két ember közül „gyen­gébbé” válik az, akinek éppen valami problémája van, főleg ha panaszkodik és segítséget kér a másiktól, míg a segítségnyújtás alkalmilag megnöveli a másik „erejét”. Barátságban és szerelmi kapcsolatban is megfigyelhető, hogy a társakban - olykor azonos, máskor eltérő mértékben - megvan a hatalmi szándék, az uralkodási vágy, az igyekezet arra, hogy megszabja közös teendőiket és kapcso­latuk milyenségét („ki viseli a kalapot?”). A másik a vetélkedés: ki a szebb, jobb, értékesebb, „ki a különb”? Az igazi egyenrangúság ellen ható erő az is, ha különböző mértékben ragaszkodnak egymás­hoz a pár tagjai.. Ezek a - két ember között megjelenő, az egyén természetéből és belső igényéből fakadó, de kettejük által alakított, és érzelmi viszo­nyuk által színezett - erők mozgalmassá teszik a páros kapcsolatokat, és néha pozitív, néha negatív irányban fejlesztik azokat. Léteznek kapcsolatok, amelyekben ezek az egyéni önmegvalósító törekvések békésen megférnek egymás mellett, kiegészítik egymást. Egy hagyományos felfogású feleség eltűri, netán el is várja, hogy az erős férfi vezesse és védje őt. A nő - mondjuk - a gyermeknevelésben, a férfi pedig az ezermesterkedésben vív ki magának elismerést és így tovább. A baj akkor van, ha egyszerre mindkét fél uralkodni vágyik („két dudás egy csárdában’.’), vagy ugyanabban a dologban - mond­juk az autóvezetésben - vetélkednek, és ha úgy fogják fel, helytelenül, de meglehetősen gyakran, hogy a párjuk sikere egyben az ő kudar­cukat is jelenti. Apozitív megoldás az lehet, ha az éppen alulmaradó fél összeszedi magát, és megpróbál jobban vagy más területen teljesíteni. Ezt a pszichológia kompenzációnak nevezi, amely értékes teljesítmények­hez, a személyiség és a kapcsolat továbbfejlődéséhez vezető pozitív jelenség. Sajnos gyakran előfordul, hogy ez a kompenzálás nem kívánatos területen vagy módon megy végbe. Például a férfi, ha más módon nem tudja elismertetni, verekedéssel mutatja ki erőfölényét, vagy az ivásba menekül. A nő, ha nőiességét a házasságban elnyomottnak érzi, külső kapcsolatban próbálja ezt pótolni, vagy pedig ő is férfias külsőségekre törekszik: kiabálni vagy inni kezd. Rengeteg házasságot tesz tönkre az értelmetlen vetélkedés és a másik fölötti uralkodni vágyás. Ezek a mechanizmusok napjainkban egyre szaporodnak és erősödnek, mivel felborultak a régi értékek, kialakulatlanok a férfi-női szerepmegosztások, és a nőkben egy társadalmi úton gerjesztett egyenrangúsítási (igazából: uralkodási) törekvés buzog, miközben a férfiak nem akarják átengedni a hatal­mat. Konfliktusmentes kapcsolat nincs, de megférhet egymás mellett az erő és a gyengédség, a férfiasság és a nőiesség - ha úgy fogjuk fel, hogy ezek csak ellentétei, nem pedig ellenségei egymásnak, és csak egymást kiegészítve alkotnak egy nagyszerű egészet. Dr. Ignác/ Piroska Akváriumi halak és csigák etetése Az akváriumba telepített ha­lak, csigák és növények együtte­se olyan kis vízi életközösséget hozhat létre, amely csak igen ki­vételes esetben igényli a külső beavatkozást. Biológiai egyen­súlyhelyzetet kialakítani nem is olyan könnyű feladat. Sok múlik a mértéktartó gondozáson, a fi­gyelmen és az akvarista termé­szetszeretetén. A mértéktartóságnak már a kezdet kezdetén meg kell mutat­koznia; látványnak is csúnya a túlzsúfolt akvárium. Az olyan akvárium tekinthető ideálisnak, amelyben 4-5 literenként talál­ható egy hal, ezek az oxigénellá­táshoz nem igényelnek külön dúsítót. A vízmedencét mindig a lakásnak azon a pontján kell el­helyezni, ahol a legstabilabb a hőmérséklet, mert a huzat, a hir­telen hőingadozás halpusztulást okozhat. A táplálkozás szerepe is fon­tos a halak növekedésében és egészségük szempontjából. A növekedéshez szükséges táp­anyagokat csak a változatos ete­tés juttathatja szervezetükbe. A legelterjedtebb, egész év­ben kapható haleledel a tubifex, azaz csővájó féreg. Szerves anyagokban gazdag, iszapos alj­zatú vizekben fejlődik. A tubifex télen eléggé szennyezett, etetés előtt többször át kell mosni folyó vízben. Mivel ez a féreg erős oxi­génfogyasztó, az akváriumba csak egy etetetéshez szükséges mennyiséget rakjunk egyszerre. Ha halaink még kicsik, a tubife- xet feldarabolva adagoljuk, ne­hogy a mohóság miatt az ivadé­kok elpusztuljanak a kelleténél nagyobb falattól. A haleleség 50-70 százaléka is lehet tubifex. Tárolása naponta cserélt hideg vízben történik. A szúnyoglárvák nemkülön­ben fontos táplálékai az akvári­um lakóinak. Vörös, fehér, vala­mint fekete lárvák gyűjthetők a szabadban, vízzel telt edényben, hűvös helyen tárolhatók. Nem nélkülözhető táplálék az úgynevezett planktoneleség. A plankton szó gyűjtőfogalom, a kisméretű, alsórendű rákok és egyéb lebegő szervezetek tartoz­nak ide. Üzletekben nem kapha­tó, pocsolyákból gyűjthető planktonhálóval. (A célnak egy nem lyukas nylonharisnya is megfelel.) Az élőbolha-kereskedőktől is beszerezhető, akárcsak szárított változata. Ez utóbbi kis tápérté­kű, ezért csak kiegészítő ételnek ajánlható. Ismeretes még a szárított tubi­fex és a szárított szúnyoglárva. A felsorolt eleségeken kívül újab­ban gyárilag készített haleledel is kapható. E készítmények ásványi anya­gokban, vitaminokban gazda­gok, hormonnal kezelt is akad közöttük. Összetevői közt bur­gonya, búzaliszt, marhamáj, hal­hús és ikra a leggyakoribb. Saj­nos a keverés aránya gyártási ti­tok. 4 Minden gondosság ellenére előfordulhat, hogy az eleségek kifogynak, és hirtelen nincs mód pótlásukra. Ilyen esetben gondo­san apróra morzsolt tojássárgá­ját is adhatunk az akvárium élő­lényeinek. A felsorolt haleledelek szinte mindegyik halfajtának táplálé­kai, miután a díszhalak többsége mindenevő vagy ragadozó. A csigák közül az úgynevezett Amazonas-csiga, a kürtcsiga, az iszaplopó tomyoscsiga és a tá­nyércsiga a leggyakoribb az ak­váriumokban. A tányércsigának vörös változata is ismert. Az Amazonas-csiga nő a legna­gyobbra, igen falánk és harcias típus, ezért kisebb csigákkal nem szerencsés együtt tartani. A csigák az akváriumok tisz­togatói. Az üvegre és a kövekre települt algát leeszik, a korhadé- kot és a rotható anyagokat eltá­volítják, a talajra hullott tubife- xet és az elhullott állatokat föl­eszik. Falánkságuk révén nélkü­lözhetetlenek az önellátó akvári­umban. Öntörvényű életük érde­kes megfigyelésekre adhat al­kalmat. A biológiai összhang megte­remtése után az akvaristára a frissítő szemlélődés marad. Csáky Ida Halel edelek A hot dog és a hamburger magyar ősei Az itthon mintegy másfél évtizede meghpnosodott hot dogot, később a ham- [burgert az újdonságnak kijáró örvende- . zéssel -fogadták fogyasztói. Ezeket meg­előzően ugyanis csak lángos, palacsinta kínálkozott arra, hogy valaki az éhét az utcán állva, köröm közül, sebtiben elver­je. A nyugatról átplántált húsos, laktatóbb falatoznivaló ráadásul a külországtól ta­nulás látszatát keltette, s ez utóbbi kis hazánkban mindennek megnöveli a vonz­erejét. Ami azt illeti - ha átmenetileg feledésbe is ment -, volt honi elődje az utcai húsos falatozásnak. Igaz, közönségesen „lacipe- csenyének” nevezték, és „Snack bar’ ’ he­lyett a lacikonyhákon árulták. A bódék neve 1688-ból származó iraton szerepel először. Adót vetettek ki a sátoros pecse­nyeárusra, aki ott az utcán sütögette a magakészítette hurkát, kolbászt és a ma hirtelen sültnek nevezett lacipecsenyét. A hagymás, paprikás zsírban sült combsze­letet - most tessék figyelni! - kis cipóba tették, talán nem bélelték ki salátalevéllel, de jellegét illetően nagyon is emlékeztet a mai hamburgerre. A mendemondák szerint a „lacikony­ha”, a „lacipecsenye” elnevezés II. Ulászló királytól származik, aki néha ma­ga, is nekiállt ilyen piaci gyorsfalatozás- nak. Azokat, akik e bódék körül sündö­rögtek, hogy netán ingyenfalathoz jussa­nak, „lacibetyámak” mondták. 1899-ben olvashatunk először utcán felállított kö­ményes „lacikemencéről”, amelynek ol­dalán felállított asztalaihoz innivaló is ke­rült a bódéból. Ezt a lacikonyhát Arany János így énekelte meg: „Elül is ponyva, meg hátul is ponyva;/ Sátorbul utcák: ez a lacikonyha./ Éhes kutyák ólálkodnak körül,/ A jó szagot kívánják messzirül./ Mindjárt elől tűz szikrája pattog,/ Táncos betyárok érc tenyere csattog;/ Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye,/Éhes gyomornak bűbájos zene.” Lévén a hamburger a módi, elkészíté­sében nincs semmilyen boszorkányság. A legjobb ízű így készül: négy személy ré­szére fél kiló darált marhahúst összekeve­rünk 4 evőkanál jéghideg vízzel. A vizet sózzuk, borsozzuk, és csak amikor a só teljesen eloldódott, akkor keverjük a hús­ba, hogy egyenletesen eloszoljon benne. Ezt a húspépet süthetjük roston, grillsütő­ben, vagy nagyon kevés olajjal teflonser­penyőben, fedő alatt, lassan, hogy meg is puhuljon, de végül kérget is kapjon. Aki a hagymát nem a zsemlében vagy fánk­tésztából készült burokban akarja nyersen ízlelni, hanem magában a húsban, az a vízbe tegye az apróra metélt hagymát, hagyja, hogy fél órát ázzon benne, majd a hagymát nem, csak a hagymás vizet szűrje a húshoz. A holland módra készült hamburger ízletesebb, mint klasszikus változata. A darált marhahúshoz tejbe áztatott, ki­nyomkodott kenyérbelet, sót, borsot, ke­vés reszelt szerecsendiót és egy tojást is tesznek, úgy formálják pogácsává és sütik ki vajban. Éz erősen hasonlít a mi fasír- tunkhoz. Bár idehaza úgy hírlik, mintha a ham­burger az egész világot meghódította vol­na, ez bizony nem igaz! Franciaország­ban, Skandináviában szendvicset esznek napközben. Névadója, lord John Montagu Sandwich, XVIII. századi politikus szen­vedélyesen teniszezett, s hogy egy-egy izgalmas labdamenetet ne kelljen hosszan megszakítania, mert megéhezett, a pályá­ra hússal, sonkával töltött kenyérszelete­ket vitt magával, amelyekből hirtelenjé­ben haraphatott, akár két visszaütés között is. Az alul-felül kenyér közé fogott, szal­vétával megmarkolható vegyes töltelékű falatoznivaló máig uralkodó napközi ét­kezése a francia városi embernek, nemkü­lönben a svédeknek, dánoknak, norvé­goknak. Az angol eredetű szendvics helyett a szigetországban a legkedveltebb gyorsfa­lat a „fish and chips” nevű lépten-nyo- mon kapható eledel. Mi ez? Nagy testű, szálkamentes tengeri halak szeletben sült húsa, hozzá olajban sült krumpliszeletek, ahogy itthon nevezzük: róseibni. Nemcsak napközben, hanem olykor otthon is előadódhat, hgy nem sok idő rrftirad a falatozásra, mégis van, aki nem éri be azzal, hogy fxtycsáp két tojást, aztán kész is 4 falnivüjo,.Ityen esetekre jön jól a polcról leemelhető dobozos virsli. Ezzel sok mindent lehet kezdeni. Például hosszában bevágni, a nyílásba egy csík sajtot illeszteni, a virslit vékony szelet füstölt szalonnába tekerni, ezt hústűvel ráerősíteni, és forró olajban gyorsan kisüt­ni. A házi hot dogot úgy készítjük, hogy a sós rúd két végét levágjuk, belét kifúrjuk. Az „alagútba” behúzzuk a mustárral megkent virslit. A művelet kezdetekor a sütőt begyújtjuk, nagy tűzzel gyorsan fel- forrósítjuk. A sütőlapra helyezett sós ru­dak tetejére vékony szelet füstölt szalon­nát fektetünk, és az egészet 5 percig nagy tűzön forrósítjuk, sütjük. Előző napról megmaradt főtt, tört bur­gonyából gyorsan készíthetünk bundás virslit is. A burgonyát ledaráljuk vagy lereszeljük. Összedolgozzuk kevés liszt­tel, tojással és sóval. A friss vagy konzerv virslit fél centi vastagon körültapasztjuk, és ezzel a bundával sütjük pirosra, bő, nagyon forró olajban. Ugyancsak gyors, különleges friss vacsora. Aki pedig már előző este vagy reggel tudja, hogy este csak percei lesznek arra, hogy „bekapjon valamit”, bízvást előre elkészítheti az ízlése szerinti szendvicset, és ha légmentesen csomagolja be alufóli­ába, úgy teszi a hűtőbe, épp olyan frissen eheti, mintha abban a percben készítette volna. Nyerges Ágnes Tokaj arany nektárja A tokai aszú neve a XVI. szá­zad óta ismert Európában. Para- celzus (1493-1541) híres svájci orvos Tokajban járt, és az itt kós­tolt borról azt írta, hogy „ezek vesszeiben arany van, ezért a bor is aranytartalmú, amit topázszíne is jelez ...” Történelmünkben sok alkalommal szerepel a tokaji bor. így például Zápolya János 1526-ban ide hívta az ország- gyűlési küldötteket a királyi ko­ronázás megünneplésére, és ven­dégeit tokaji borral kínálta meg. Mária Terézia nem ivott bort, de amikor orvosa unszolására tokaji aszút ivott, ettől fogva az udvar költségvetésében rendszeresen előirányozták a tokaji aszú be­szerzését. A tokaji bor hírét nagyban emelte és Európa-szerte elter­jesztette a lengyelek borvásárlá­sa. Rendszeresen járt Tokajban egy küldöttség, amely minden évben figyelemmel kísérte a ter­més alakulását, a bor minőségét, és nagy tételekben felvásárolta a tokaji borokat. Goethe és Voltaire is szerették a tokaji aszút. Voltaire egyik ver­sét Móra Ferenc fordította ma­gyarra: Tokaj arany nektárja, mely csiklandva száll az agyba fel, s hord tüzet magába, mélytál az elme szikrát szórva pezsdül, mint sistergő bor az üveg falán . . . . Thököly és Rákóczi szabad­ságharcai idején jól jártak a toka­ji szőlőtermelők: a fejedelmek hadi kiadásaik jelentős részét a birtokukban levő tokaji borok el­adásából fedezték. A tokaji bort nagyra értékel­ték, amit az is mutat, hogy II. Rákóczi Ferenc ilyen bort kül­dött ajándékba XIV. Lajos fran­cia királynak és Nagy Péter orosz cárnak. A tokaji aszú készítése Szapsi Laczko Máté református prédi­kátor nevéhez fűződik: ajándé­kul küldött aszúbort Lórántffy Zsuzsannának, I. Rákóczi György feleségének. 1635-ben a sárospataki Rákóczi-várban hét hordó aszúbort leltároztak az év végén, tehát ekkor már rend­szeresen fogyasztották. Valószí­nű, hogy ezt a bort már más mód­szerrel készítették, mint az. emlí­tett református prédikátor. NemcsakTokaj borát ismerték egész Európában, hanem kedvel­ték a tállyait is. Mária Terézia például ilyen bort küldött aján­dékba XIV. Benedek pápának, aki állítólag kijelentette, hogy „Áldott legyen az a föld, mely Téged teremtett, áldott az az asszony, aki Téged küldött, és áldott legyek én, aki Téged isz­lak ...” Sokáig emlegették az úgyne­vezett „tridenti esetet”, amely szintén a tokaji bor történetéhez kapcsolódik. A zsinat alkalmával Draskovics György pécsi püs­pök, mint Magyarország képvi­selője, hegyaljai szőlőbirtokáról származó tállyai borral kínálta meg III. Gyula pápát, aki elra­gadtatva mondta: „Ez a bor való a pápa asztalára! ’ ’ A francia ki­rályi udvarban meg úgy nevezték a tokaji aszút, hogy az „a kirá­lyok bora - a borok királya”. A tokaji aszút hazánkban is, és szerte a világban, patikákban is árusították, mint betegek erősítő italát. Rajta a címke: Vinum to- kayense passum. A tokaji bor kiváló ital. Néha még azok is szívesen iszogatják, akik nem borivók, mert jólesik egy-egy pohárkával inni ebből a semmihez nem hasonlítható, fi­nom italból. Rudnay János ( " Á Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet V ____________________/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom