Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-03 / 180. szám

1991. AUGUSZTUS 3. Szabadidőben—családi körben 11 A pszichológus válaszol Szükségünk van időtálló értékekre Mostanában gyakran halljuk a csalódottság, kiábrándultság hang­jait. Csaknem sírva panaszolja a meglett férfi, régi párttag, mennyire csalatkozott azokban a tervekben, személyekben, talán még az esz­mékben is, melyekben évtizedeken át lelkesen hitt. Tömegek kelnek- fekszenek ma nap mint nap az országban ezzel a gondolattal: „nem ezt ígérték”. A kamasz pedig pökhendien megvonja a vállát, és kineveti szülőjét, tanárját, amikor azok „nevelni” próbálják. Mit prédikálnak neki kötelességről, erkölcsről, hiszen ma fekete az, ami tegnap fehér volt, és senki nem tudhatja, ugyanezt holnap ki-ki hogyan minősíti majd ... Minden társadalomban kialakulnak közösségi értékek, melyek igen sok területet: a munkát, a közéletet, a kultúrát, a társas életet befolyásuk alá vonják. Ezeket az értékeket a gyermek számára első fokon a család, majd az iskola, a tágabb környezet, a tömegkommu­nikáció, a vallási, filozófiai tanok, az irodalom, a művészeti alkotá­sok közvetítik. így alakul ki a gyermek részben állandó, részben változó saját, egyéni értékrendje. Ez az értékrend befolyásolja majd választásait, viszonyulásait, egész viselkedését. Egy hasonlattal ér­zékeltetve: míg a tanult szabályok, tiltások egyfajta „korlátként” foghatók fel, mely kényszerítőén bizonyos „keretek között tartja’ ’ az egyént, addig az értékek, mint a sötétben világító lámpafény, mutat­ják a célt és az utat. Szükség van tehát értékekre. Ha hiányoznak, vagy hitelüket vesz­tik, az igen megrázó hatással lehet az egyénre, sőt, alapjaiban „meg­rázhatja” az egész társadalmat is. Dürkheim múlt századi francia szociológus az öngyilkosságok okait vizsgálva alkotta meg az anómia fogalmát. Ez a kifejezés kettős értelmű: egyik jelentése az igények, a kínálat és a reális szükséglet kielégítési lehetőségeinek ellentmondása, a másik pedig az eszmék és ideálok elbizonytalanodását, sorozatos értékvesztését fedi. A sú­lyos elbizonytalanodásokra, mély kiábrándulásokra vezette vissza az öngyilkossági hullámok egy részét, az úgynevezett anómiás öngyil­kosságokat, melyek nemcsak az egyén „egyedi’’csalódottságából fakadnak, hanem tükrözik azt a közfelfogást, hogy „minden hiába­való, nincs egy biztos pont, nincs miért harcolni, nem érdemes élni”. Szerencsére a legrosszabbra, a szándékos önpusztításra nem min­denki gondol, bár elkeserítően sokan megteszik ezt, ilyen vagy más okból. Sokkal nagyobb azoknak a tábora, akik „csak” bizonytala­nokká, kiábrándultakká és cinikusokká válnak, akiknek lelohad a kezdeményező kedve, elvész az emberi problémák iránti érzékeny­sége. Különösen veszélyezteti ez a „kór” az amúgy is kiforratlan személyiségű fiatalokat. Értük pedig nemcsak a szüleik és tanáraik, hanem az egész társadalom felelős. Tehát az lenne jó, ha szilárd erkölcsi elveket vallanánk, és hasonló cselekedeteket mutatnánk nekik. Ha egyfajta biztos értékrendszer létezne, akkor az mintegy világí­tótoronyként vezérelhetne valamennyiünket. De éppen az a baj, hogy e kérdésekben oszlanak meg és csapnak össze leginkább az ellentétes nézetek. így viszont a legfontosabb, amit tehetünk: ne titkolózzunk és ne hazudjunk, ne zárjuk el a lehetséges utakat, egyik utat sem a fiatalok (és a felnőttek) előtt - hátha az lesz az igazi. A nagy kavargás után majd helyükre kerülnek az értékek, s előbb-utóbb kirajzolódik a jó irány. Ezt kísérhesse mindenki a saját szemével, és választhassa ki értékeit a saját akaratából. Ehhez segít, hogy vannak az emberi­ségnek évezredes, stabil értékei: - sok egyéb mellett - az őszinteség, a nyitottság és a belső függetlenség. Dr. Ignácz Piroska A kellemes frottír A frottírral való ismerkedésünk nem újkeletű. A vastagabb, hosszú életű törülközők, fürdőlepedők, a szép fürdőköpenyek régóta közked­veltek. Ez a választék az évek folyamán alaposan kibővült, s ma már a kirakatokban megszokott látvány a frottírból készült utcai ruha, köntös, fürdőruha, strandegyüttes s még számos holmi. A méterben is kapható, színes, sokféle mintájú, levegősebb, vékonyabb és csak egyik oldalán bolyhozott, olcsóbb fajtájú frottíranyagból készülnek a különféle ruházati cikkek. A kellemes, könnyű, puha tapintású anyag előnye, hogy jól mosható, erősen nedvszívó hatású és hosszú életű. Házi varróiskola Ripsz-ropsz alj Gyerekkorom kedvelt olvas­mánya volt egy százéves Hölgy­futár. Ez annak idején nőknek szánt bájos lap volt. A modellek elvesztek belőle, csak a leírásu­kat tanulmányozhattam, egy- egy ruha kész regény: csupa csipke, rátét, betét, alátét, sleifni, glokni, raffolás, hói, miegymás. Művész volt, aki lemásolta, hát még az eredeti divatkreátor. Ma könnyebb a dolgunk. Nap­jainkban nem is viselnek testre szabott darabokat; blúz, alj, blé­zer, kabátka, minden göncünk lezser, belehízhatunk tíz-húsz kilót, akkor sem kell bevenni-ki- engedni. Kedvez ez a divat azok­nak, akik szeretik a divatos cuc­cot, de a varrógépre gömyedést annál kevésbé. Ki is fundáltam néhány olyan modellt, amely gyorsan és remekül elkészíthető házilag, olyan gyorsan, hogy ha most felhív a nagy Ó, nyugodtan mondhatja az ember lánya, hogy „egy óra múlva ott vagyok”. És ott lehet, a vadonatúj göncben! Első ajánlatom: egyenes vo­nalú alj, ripsz-ropsz módra. Anyagszükséglet: duplaszé­lesből a szoknyahossz plusz tíz centi felszegésre. Ha mosó­anyag, sztornó az egyórás rande­vú, mert akkor szigorúan be kell avatni, s nem árt ráhagyni a szok­nyahosszra tizenöt-húsz centit! Fontos, hoj’f' az anyag szélessé­ge kényelmesen körülérje a csí­pőt, és átmenjen még vagy tíz­húsz centimétemyire. Az anyagot visszájával kifelé illessze a csípőre, derékvonalnál keskeny övvel szorítsa le, nyo­mán jelölje köröskörül krétával, a fölös bőséget vegye be kétol­dalt deréktól csípőig, fércelje le, levétel után gépelje össze. A háta közepétől kétoldalt, tizenkét-ti- zennégy centi mélységben még egy-egy bevarrást - nátlit - ké­szíthet. Az aljat széles gumi­vagy övszalagpántra rögzítse (természetesen kiterítve), majd az áthajtott részeket gépelje össze oly módon, hogy a szok­nya aljától tetszés szerinti sliccet hagy, deréktól visszamérve cip- zámyi helyet. A cipzár helyett gomb-gomblyuk is megfelel.-PG­Ha végre itt a nyár . . . 1. Kétrészes vászonruha, nagy fehér galléral, rövid sonkaujjak- kal és kissé bővülő négyrészes szoknyával. Az eredeti francia modell fekete-fehér, így ez igen csinos, de mintás vászonból is készülhet. 2. Trapézvonalú mintás pa­mutruha, alul fodorral, fehér gal­lérral és fehér kézelővel a karki­vágás körül. A mellbőséget a vállból kiindulva apró szegőzé­sek képezik. 3. Aszimmetrikus szabással készült selyemruha 3/4-es ujjak­kal, színes szalagból megkötött övvel. 4. Un. „kisruha” egyenes vo­nalú szoknyával, szegőzött dí­szítéssel a derékon és japán sza­bású karöltővel. 5. Csoportos fodorrátétekkel készült ruha, madeira vagy min­tás nyomott pamutanyagból. Ti­zen- és huszonévesek is viselhe­tik. Ujját is fodor beállítás díszí­ti, szív alakú kivágása nagyon szép, nőies; az öv egyszínű se­lyemkendőből készülhet. 6. Középkorúaknak elegáns a gouvré gallér és szoknya. Se­lyem vagy vékony jersey alkal­mas a széles „mellényöves” ru­hára. Nádor Vera Nyáron minden lehet­séges, de mindennek az ellenkezője is. Ezt külö­nösen azok a horgászok tapasztalhatják, akik egyszerűen nem tudnak beletörődni abba, hogy ,,nem eszik a hal”, és nem ülnek egész nap tét­lenül, hanem addig kí­sérleteznek, amíg kide­rül: igenis hogy eszik, legfeljebb nem azon a he­lyen, mélységben vagy módon, ahogy próbáljuk. Lássunk néhány példát: a szakirodalom szerint, ugye, ilyenkor a süllő a mélyebb, hű­vösebb vizeket keresi, az oxi­géndús akadókat. Amikor azután a víz tetején, harcsakanállal a ráckevei Duna- ág alsó részén kilenckilós, a du- naföldvári holtágban, az alig combig érő vízben ugyancsak villantóval nyolckilós süllőt fo­gott egyik vagy másik ismerő­söm, akkor mindenki legyintett: véletlen ... Hát nem az! Nézzük például a tassi zsilipet: mély a víz, oxigéndús is - és legutóbb egy óra alatt négy süllőt akasz­tottam meg a szélvizen húzott balinólommal - a legnagyobb három kiló körüli volt, sajnos, lemaradt. Amikor még lehetett a zsilipben is horgászni, kánikulai nap alkonyat felé a zubogó zsi­lipkamra tetején táncoltatott ba­linólommal is fogtam süllőt. A dunaföldvári holt-ágban sem egyedül jött villantóra a süllőóri­ás barátomnak, egy hét alatt fo­gott vagy nyolc jó fogast... A harcsáról viszont azt tartják: keressük a legmélyebb vízen, kuttyogatva, vagy szélcsendes időben feljön a víz színére. Álta­lában ez is igaz. Mégis, soroza­tos tapasztalat minden jó har­csásvízen júliusban-augusztus- ban, hogy a nád mellett, a mé­teres vízben, úszóval, kishallal jó néhány nagybajuszát lehet fogni... A pontyot mindenki távolság­ra dobott fenekezővel keresi vagy csónakkal, a mély vízen. És csak aki próbálta már, az tudja, milyen izgalmas játék rekkenő délben, a parti bokrok-fák árnyé­kában, keszegezővel megfogni egymás után két-három sárgaha­sút, gyúratlan kenyérbél csali­val. Az amúr is ugyanígy az ár­nyékban „hűsöl”, Cikolán pél­dául, az egyes tavon szinte „me­netrendje” van dél körül: ahogy rövidül az árnyék a part felé, úgy jönnek kijjebb a növényevők is. Ugyancsak cikolai vagy fehér­várcsurgói tapasztalat a követke­ző: a pontyok csapatostul úsz­kálnak a víz színén, hátuk, hát­úszójuk kilátszik. A horgászok dühöngenek: oxigénhiány van, pipál a ponty, nem eszik. Hát - fenekezőre nem is. De - ha elér­jük - dobjunk húszas zsinórral az úszkáló csapat közé, úszóval, húszcentis eresztékkel egy laza kenyérdarabkát. Ha nincs öt perc múlva szakításunk, akkor sze­rencsénk van, mert a szákban van a „nem evő’ ’ ponty, amelyik dehogyis az oxigénhiány miatt van a víz tetején, hanem egysze­rűen azért, mert valamilyen apró vízi élőlény éppen ott rajzik. (Ha nincs oxigén, akkor cuppogva pipál a hal, szája időnként kint van a vízből. Ha viszont csak a hátát látjuk, akkor éppen táplál­kozik ...) Négy-ötméteres vizekben a keszegezők reggel szépen fog­nak. Délre „leáll’ a hal, nincs kapás. Legalábbis ha megmarad­nak a mély eresztéknél. De ha feljönnek az eresztékkel víz kö­zé, meg fognak lepődni: 60-80 centiméterrel a fenék felett, vagy éppen alig másfél méterre a fel­szín alatt egymást érik a kapá­sok, mert a dévér-, bodorka-, jászcsapatok napoznak vízközt, de esznek is közben. A másik, hasonló furcsaság: fülledt, frontbetörés vagy vihar előtti idő van. A kapás megszű­nik, aztán rázendít a szél. Min­denki csomagol, megy haza - úgysem lesz már semmi. Csak páran maradnak, de furcsán hor­gásznak: rövid eresztékkel, akármilyen mély a víz, és alig két-három méterre a parttól úszóznak. És egymás után fog­ják a halat, közte olyat is, amit az adott vizen máskor alig látni. A magyarázat: csökken a lég­nyomás, a halak víz közé jön­nek, a szél a part felé sodorja a vízben élő táplálékállatokat, planktonokat, a hal pedig ösztö­ne hatására eszik, mert érzi: ha a vihar felkavarja a vizet, esetleg két napig koplálhat. Ennyit a példákról. Érdemes kipróbálni, és „leégés” helyett érdekes horgászélményekben lesz részünk. Ha esetleg még­sem? Hát . . . nyáron minden lehetséges . . . meg a fordítottja is ... Szatmári Jenő István Biokertészet Augusztus 3., szombat. Ter­mésnap. Augusztus 4., vasárnap. Ter­mésnap 9 óráig, 10 órától gyö­kérnap. Késő nyári illatok lebegnek a kert felett. A biokertek ágyásaiban tarkán világítanak az egynyári vi­rágok, dáliák, fűszer- és gyógynö­vények színes virágai és termései. A gyümölcsevés, a dinnye- és sző­lőkúra ideje az augusztus, ilyenkor töltődünk fel a gyümölcsökből vett napenergiával. Viszont növénye­ink számára a tavaszi trágyázás tar­talékai nyár végére már kimerül­tek. Mielőbb pótolni kell a táp­anyagokat. Ha lehetséges, egy kö­zeli nyári eső előtt szórjuk ki a komposztot, szuperkomposztot, pótoljuk a makro- és mikroeleme­ket alginittel, fejtrágyának adha­tunk egy marék biohumuszt, a csonthéjasoknak mésziszapot. Augusztus 5., hétfő. Gyökér- nap. Augusztus 6., kedd. Gyökér­nap 21 óráig, 22 órától virág­nap. Termés- és gyökémövényeinket is fokozottan veszélyeztetik a gombabetegségek, a lisztharmat. Biokertekben ventilált kénport, zsurlóiét, hagymalét permetezhe­tünk ki ellene. A zsúrló gombaölő hatású, és fokozza a napsugár érvé­nyesülését, 60 dkg friss (10 dkg szárított) zsúrlófüvet 5 liter vízben 1 órán át főzünk, leszűrés után 2 hétig pihentetjük, majd ötszörösé­re hígítjuk permetezés előtt. A tölgyfakéreg-kivonat; gombaölő hatású szer, ha 10 dkg kérget 1 liter esővízben fél óráig főzünk, majd. leszűrve 10 literre egészítjük ki permetezés előtt. Keddi nap az ül­tetési időszak kezdete augusztus­ban, amely 18-áig tart. Ebben az időszakban még vethetünk másod­vetésű növényeket, feketeretket, salátát, hagymát. Augusztus 7., szerda. Ter­mésnap. Augusztus 8., csütörtök. Ez a nap a biokertészek „szabad­napja”. Vetésre, ültetésre nem al­kalmas, mivel a Hold leszálló . . . földközelben tartókodik éppen. Augusztus 9., péntek. Levél­nap. Honosítsuk meg kertünkben a madársalátát, földisalátát, egész évben friss vitamin forrása lehet kertünknek, akárcsak a póréhagy­ma. Öntözzük a káposztaféléket. Lasan itt az ideje a savanyú ká­poszta télire való eltevésének, a ká­posztaszüretnek. Pincében jól eláll a piroskáposzta gyökerestől fel­szedve, felakasztva. Kántor István Előszobafal Az ábrán bemutatott egyszerű szerkezetű, fából épített előszo­bafalat magunk is elkészíthetjük. Anyaga 6 vagy 8 centiméter szé­les, 2 centiméter vastag fenyőfa­léc, amit a hátfalon lapjával, ka­laptartónak élére állítva haszná­lunk fel. Felületkezelésre hasz­nálhatunk zöld vagy sötét barna Syladekor pácot, de a felületke­zelést meg kell előznie a Xyla- mon gombátlanító-tartósító pá­colásnak. Pácoláson kívül bár­milyen fafelületre alkalmas, az előszoba hangulatához illeszke­dő színű festéket is alkalmazha­tunk. H. E. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet Horgásztanácsadó NYÁRON MINDEN LEHETSÉGES...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom