Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-03 / 180. szám
12 Nyugdíjasok fóruma 1991. AUGUSZTUS 3. A levél A beteg bűnös-e vagy áldozat? Az ember egyszerre társadalmi és biológiai lény, létezése kettős függésben, de egyazon létben egyesül. Az egészség a társadalmi lét feltétele, az egészséges ember megfelel a társadalmi követelményeknek, a beteg képtelen erre. Ez indikálta szociológiai vizsgálatunkat is a magas vérnyomás polifaktoros jelenségeinek kutatásában. A Jászberényi Hűtőgépgyárban az üzemorvosi rendelő - együttműködve a munkapszichológiai laboratórium szociológusaival - az 1990-91-es évben komplex magasvémyomás-szű- rővizsgálatot végzett a vállalat dolgozói körében, amelyet egybekapcsolt az egészségszociológiai kutatással. A szűrővizsgálat mintegy 770 dolgozót érintett, és ennek 17,9 százalékát hypertonia betegség miatt gondozásba vette. A gondozottak körében folytatták le a szociológiai vizsgálatot, kérdőíves módszerrel és mélyinterjú segítségével. A társadalmi tényezők betegségokozó összefüggéseit Lo- sonczy Ágnes: Ártó-védő társadalom című monográfiája alapján dolgoztuk ki. Eszerint rendkívül erős összefüggés van a túlterhelés, kimerültség, a munka fizikai és idegi eredetű megterhelései, az ebből eredő pihenéshiány és a szív- és érrendszeri betegségek között. Az emberi életút, a gyermekkor anyagi és idegi terhei, a családok stabilitása, illetve felbomlása jelentősen befolyásolja a betegség kialakulását. Ezenkívül még az életmód szerepe, a konfliktusok feldolgozásának képessége, a munkahelyi, emberi kapcsolatok, az általános társadalmi-politikai helyzet okozta traumák együttesen és személyenként különbözőképpen terhelik az emberi idegrendszert és a belső szervek működését. Nem elhanyagolható tényező az életkor és a nemek szerepe. Az általános életkor meghosz- szabbodása (hála az orvostudomány eredményeinek a járványos és fertőző betegségek leküzdésében) együtt jár az idősebb korban fellépő olyan betegségek jelentkezésével, amelyet egy évszázada meg sem élhettek tömegesen az emberek. A szociológiai vizsgálat szinte minden feltevésünket igazolta. A dolgozók életmódja - amelyben a munkások túlórázását, háztáji gazdaságban végzett megfeszített munkáját tártuk fel - okozója a rohamosan bekövetkezett egészségromlásnak, a szív- és érrendszeri panaszok töFelhívás Ismét levelet kaptunk Hódmezővásárhelyről, Béres Kálmántól, aki a Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezetének elnöke. Azt kéri, változatlanul közöljük felhívásukat, amely pontosan így hangzik: „Felhívással fordulunk mindazon időskorú személyekhez, akik önhibájukon kívül bármilyen okból nyugdíjellátásban nem részesülnek. Saját érdekükben jelentkezzenek részletes levélben. Seúi- miféle személyi okmányt ne küldjenek. Akik tagjaink sorúba kívánnak lépni, kérjük közölni - s mellékeljenek tízforintos levélbélyeget, amit tagdíjként kezelünk. Felkérünk minden jogi és magánszemélyt, hogy pénzfelajánlásaikkal segítsenek, hogy mi is segíteni tudjunk. Számlaszámúnk: OTP 289-98015 670-000751-5.” A szervezet elnöke azt is kéri, hogy a felhívást olvasó nyugdíjasok adják át az újságot olyanoknak, akik nem tudnak miből újságot vásárolni. A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezetének címe: 6800 Hódmezővásárhely, Bercsényi u. 21., telefonszáma: 62 - 42-387. meges jelentkezésének, főként a 40-50 év közötti korosztálynál. A vizsgálat kimutatta, a dolgozók 78 százalékának van a napi 8 órai munkán kívül más egyéb elfoglaltsága. Emiatt munkakezdéskor kimerültnek érzi magát 23 százalék, a napi pihenési ideje kevés 38 százaléknak, a hét végi pihenéshiány 47 százaléknál jelentkezik (a szabadszombatot és vasárnapot is munkával tölti). Sőt a nyári szabadságot sem üdülésre használja, hanem dolgozik 51 százalék. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az önkizsákmányoló életmód nem egyik napról a másikra alakult ki. Az a generáció, amely az elmúlt 40-50 évben lezajlott társadalmi, történelmi és gazdasági változásokat átélte, illetve sok esetben elszenvedte - sérült, beteg valamilyen mértékben -, attól függően, hogy az elszenvedett traumákat passzívan tűrték-e, magukba fojtották vagy sikerült a feszültségeiket levezetni, esetleg kikerülni. A vállalat területén nem egyenletes eloszlásban, hanem néhány üzemben halmozottan jelentkezett a magas vérnyomás-beteg ség. Vizsgálatunk szerint nem elegendő csak az életkort, esetleg a nehéz fizikai munkát okolni ezért, hanem kell lennie valamilyen speciális tényezőnek is. Az általános társadalmi és politikai feszültség sem lehet, mert ezt mindnyájan átéljük, ugyancsak az anyagi helyzet fokozatos romlását. Hosszas vizsgálódás és a mélyinterjúk elemzése hozta meg a valószínűsíthető faktort: a szakmunkás presztízsének csökkenése, az idősödő szakmunkás önbecsülésének, önértékelésének negatív változása összefüggésben van általános társadalmipolitikai értékvesztési folyamattal, amelyben a régi értékek (a kollektív munka, önzetlenség, brigádmunka, törzS^árdahűség, munkásszolidaritás, társadalmi munka stb.) elhalványultak, kiüresedtek. A személy konfliktustűrő képességének különbözősége folytán nem egyformán tudják ezt feldolgozni, elfogadni. Az idősödő ember nem vagy nehezen tud új értékekre váltani - főként ha azok még nem is alakultak ki, nem szilárdultak meg, és a társadalom nem dolgozta ki ennek a viselkedésben való jutalmazását. Kutatásunk eredményei azt tükrözik, hogy a generációs rizikófaktorok állandó, hosszú idejű jelenléte, az egyes társadalmi és gazdasági hatások erős összefüggést mutatnak a hypertonia kialakulásával. Az orvossal együttműködve az a teendőnk, hogy a betegség tudatosítását követően segítsük az életmódváltoztatást, a gyógyulásra való törekvést. Jelentős feladat kiterjeszteni a szűrést az ifjabb generációkra, hogy megelőzzük a káros szokások és életvitel rögzülését. Az okok feltárásával pedig tisztázzuk a társadalom felelősségét és kötelességét az egészség megőrzésében. Ozsvári Ferencné dr. szociológus Sokáig nem hallatott magáról, s klubja életéről hűséges levelezőnk, Kiss Jenő Béláné Jászla- dányról. Júliusban érkezett levele aztán megokolja a szótlanságot: a keserűség, a bánat miatt hallgatott el. Bezárták a jászladá- nyi művelődési házat, lakatot tettek központi ajtajára (lapunkban többször foglalkoztunk a ladányi helyzettel), s nem működhetett megszokott helyén a nyugdíjasklub. „Kizártak bennünket’ ’ - írja, szerencsére már múlt időben levelezőnk, s így folytatja: „Kinyílt az oldalajtó, s a meleg nyárban a mi kis termünkben még dohos-áporodott ugyan a levegő, de már újra van helyünk. ’ ’ Aztán következik a felsorolás, hogy a négy hónapig „száműzött klub” hol kapott átmenetileg helyet: a kátéesz klubjában, a könyvtárban. Igaz, a segítség más formáját is élvezték ezen a nyáron: a takarékszövetkezettől 10 ezer forintot kaptak, s nekik ez a pénz épp jókor jött, mert júliusban több rendezvényük volt. Meghívták a helyi idősek klubját és dolgozóit, valamint nagymama- nagypapa-unoka találkozót rendeztek. Tulajdonképpen röviden így lehet összefoglalni levélírónk hí-adását. Nem mulaszthatjuk el azonban az alkalmat, hogy szóvá tegyük: mintha a művelődés házai szorongatott anyagi helyzetükben vagy egyéb okok miatt épp az öregek kis örömeit szolgáló szervezetekkel bánnának mostohán. Kunságból, Jászságból jönnek a riasztó hírek: kizárják a klubokat, vagy olyan teremdíjat, látogatási hozzájárulást kémek, amely a nyugdíjasok esetében megfizethetetlennek tűnik. Talán jobban odafigyelhetnének azúdőskorúak ilyetén bajai- ra-gondjaira is az önkormányzatok. Nem lehet sok akadálya annak, hogy kéthetenként vagy havonta egyszer rendezett körülmények között találkozhassanak az öregek. Ez nemcsak az idősek ügye, hiszen egy kis faluban se lehet közömbös, milyen hangulatban él az a korosztály, amely betegségggel, bajjal tetézve fél a jövőtől. És - levélírónk rigmusa rá a példa - inkább szép sorok szülessenek, mint ilyen panaszosak: mint jó koldusokat itt-ott beengedtek. (Nem veri meg érte a mi istenünk őket/ A képviselő urak - végre úgy döntöttek/ A sorsüldözöttek már haza jöhetnek.) Kommentár ugye nem szükséges? E^nye! Miről hall legtöbbet manapság az ember? Már a nyugdíjas ember. Persze hogy az élet, a megélhetés nehézségeiről. Arról, hogy az időskorúak helyzete talán a legnehezebb. A családosok legfeljebb gyerekeik sorsából okosodva elismerik azt is, hogy a családok, a több gyermeket nevelők helyzete se könnyebb, ha ugyan nem nehezebb, mint a nyugdíjasé. Ezen aztán lehet meditálni, ebből lehet az egész délutánokat elbeszélgetni a klubok társalgójában, erről lehet panaszos levelet írni,- vagy ahogyan a nagy többség teszi - kis beletörődéssel rá se figyelni. Mit bosszantsa önnönmagát az ember, úgyse tud változtatni a nyomorúságon. Hanem, hanem. Talán az idősek figyelik a leginkább - ha újságra nem is telik- a rádió, a tévé híreit, a rendőrségi krónikákat, amelyek naponta egyre nagyobb terjedelmet foglalnak el a hírekben. Mintha szaporodna a betörések, rablások, útonállások száma. S mintha sok ilyen ügyben a „sérelmezett” idős ember lenne. Igen, mondhatná a helyzetet ismerő, az idős ember leütéséhez már nem kell nagy erő, a magányos öreg lakásába betömi a legkönnyebb. Igen, mondom én is, de akaratlanul is napjában kiszalad a számon egy „ejnye”, épp az ilyen esetek hallatán. Itt van a legutóbbi hír: betörtek a fővárosi nyugdíjas lakásába, s több százezer forint értékű ékszert, takarékbetétkönyvet vittek el. - Utcán leütötték a nyugdíjast, s elrabolták a nála lévő 70 ezer forintot. - A nyolcvanon felüli asszony nyakából kiszakították több tízezer forint értékű láncát!” Nehéz életű sorstársak! Hát hogy is van ez? Sírunk a kis nyugdíj, a lakásfenntartás költségei miatt, a csirkefarhátat emlegetjük, mint egyetlen megvehető húsárut, futunk segélyért, szívesen bevonulunk kórházba, mégha a baj nem is akkora, de az ellátás... Közben meg az utcán járkálunk több tízezer forinttal, vagyont érő nyaklánccal, - vagy otthonunkban őrizzük jobb évtizedeink alatt begyűjtött értékeinket? - Hát az ilyen nyugdíjas legalább ne sírjon-ríjon, hallgasson! Akkor legfeljebb csak elhunytakor derül ki, gazdagabb volt, mint mások. - Nehogy hántásnak vegyék, már csak egyet teszek hozzá: ezekben a mindennapos rendőrségi hírekben soha azt még nem hallottam, hogy egy három-négygyermekes család otthonából vittek el százezreket, s kevés olyan kismamáról tudok, akinek nyakában tízezreket érő lánc kínálja magát... Nohát, ezért az: ejnye! Akiket illet, érdekel, ugye nem felejtik el? A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei IV. Nyugdíjas Ki mit tud?-ra augusztus 15-ig lehet jelentkezni szóló és csoportos ének-, valamint zeneszámokkal, vers és prózamondó kategóriában, és népi hagyományok felelevenítésével. A jelentkezéseket változatlanul Törökszentmikiósra kell címezni, a Városi Művelődési Központba, a Kossuth L. u. 135. sz. alá (5200 az irányítószám). Képünkön a tavalyi, a harmadik döntő jeles csoportja, a házigazda miklósi művelődési központ nyugdíjasklubja. (Fotó: Korényi) Szomorú számsor Rokkantnyugdíjas állított meg a minap. Mondta, írjuk már le egyszer, nem mindenki elégedetlen a társadalombiztosítási igazgatóság munkájával. O például pontosan fordítva, igen elégedett. Nyugdíjazása s az első nyugdíj kézbesítése olyan példásan rendeződött, hogy szinte szóhoz se tudott jutni, amikor a postás csengetett, s hozta az első járandóságát. Nos, az utóbbi időben nem ő volt az egyedüli, aki dicséri a pontos, lelkiismeretes munkát. Mintha a rengeteg tennivaló közepette sem felejtenék el a szakemberek, hogy az ő intézkedésük közvetlenül embersorsokat érint, ráadásul idős, vagy beteg embereket, akik sokszor már abban sem hisznek, amit többször elmondanak előttük. Rosszak a tapasztalataik. Nos, a közelmúltban kézhez kaptuk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 1990. évi jelentését - amelyben egy meglepő, eddig ilyen formában nem ismert számsort találtunk. Ez is az alaposságot, a tájékoztatás teljességét szolgálja. Négy oldalon közreadja, hogy a megye településein mennyi az átlagnyugdíj. Igaz, más adatokat is közöl a nyugdíjból élőkről, s nem az igazgatóság hibája, hogy ezek az adatok többnyire szomorúak. Vegyük mindjárt az elsőt, a megváltoztathatatlant. Két-három éve elérte a megye nyugdíjasainak száma a százezret. Noha épp az utóbbi két-három évben minden eddiginél többen vonultak pihenőre, a nyugdíjasok száma 1990 márciusában 93 ezer 497 volt. Igaz, ez év tavaszán már ismét többen, 97 ezer 622-en voltunk, de mindkét szám azt bizonyítja, bizony fogyunk, elmegyünk, - oda, ahol már nem kell a nyugdíj, ahol már senki se lázadozik: „Ennyi év munkája után ennyi jár?” És persze az sem örömhír, sőt: tavaly a megye nyugdíjasainak havi átlagban 5724 forintot folyósítottak, idén márciusban pedig 7300 forintot. Tessék elgondolni, mi van egy ilyen átlag mögött. De hát nem kell belegondolni, a településenkénti megoszlás megmond mindent. Egészen bizonyos, azon senki nem csodálkozik, hogy a legmagasabb átlagnyugdíj (legmagasabb?...) a Szolnokon élőknek érkezik. A megye- székhelyen ez az idén pontosan 8 ezer 112 forint - s 14 ezer 364 nyugdíjas járandóságából számolták ki. A legkisebb pedig a Tisza- kürt bogarasi részén élő 58 időskorú átlaga: 6 ezer 386 forint. Aki tudja, mennyibe, mibe kerül ma az élet, elgondolkozhat rajta. De nézzünk még néhány adatot ebből a szomorú számsorból. Jászberény 7 ezer 214 nyugdíjasának 7 ezer 286 forint a havi átlaga. Karcagon 4 ezer 988 embert érint a 7 ezer 112 forintos átlag. Egyik legfiatalabb városunk, de iparáról rég híres Martfű. Ott 1199 nyugdíjas átlaga 7 ezer 322 forint. Ami legalább ennyire érdekes: nagyon ritka a hétezernél jóval több összeg a listán, s mintha az lenne kiolvasható a számokból, hogy minél több egy-egy kistelepülésen a nyugdíjas, annál kisebb a nyugdíjak összege. Ez lenne a hosszú élet egyik szomorú titka? De erről nem a társada- lombiztosításijgazgatóság dolgozói tehetnek. Ők a törvények, rendelkezések dzsungelében végzik munkájukat, lehetőleg pontosan és gyorsan. A nyugdíjas meg? Ha van családja, gyerekei, unokája, tudja: az élet manapság senkinek sem könnyű. Miért épp neki lenne jobb? Mondják, a nyugdíjasok többsége csak dolgozott, nem tehet arról, hogy ... MIT HOZ A JÖVŐ? Van benne némi igazság: a nyugdíjasoknak múltjuk van - mondják a rosszámjúak -, jövőjük aligha. Nos, mégis kíváncsi az ember, ha nyugdíjas is: mit hoz a jövő? Fordul-e valamivel jobbra, vagy tovább tart a sokszoros hét szűk esztendő. A napokban a Magyar Nemzet adott hírül egy bizalmas előterjesztést, amely bizony érinti, nagyonis a nyugdíjasok jövőjét, akár már 1992-ben is. Az újság szerint a Pénzügyminisztérium ez év júniusában egy bizalmas jellegű előrejelzést készített. Főleg az adóról, a várható változásokról van benne szó. Mondhatná erre a nyugdíjas, hogy fizessenek, akik dolgoznak, a nyugdíj nem adózik. Hát ez az! Szóról-szóra idézünk a Magyar Nemzet 1991 július 25-i számából: „... a nyugdíjak jelenlegi logikátlan, a jövedelemösszevonást érthetetlenné tevő kedvezménye megszüntetendő, helyette a nyugdíjak bruttósításával a nyugdíjakat is ténylegesen adókötelessé kell tenni. A nyugdíjak bruttósítása után bármilyen nyugdíjintézkedés (például nyugdíjemelés) már csak bruttó módon képzelhető el, ezzel is az összes többi jövedelemtípussal egységes kezelés valósul meg”. No. tessék rágódni, mit hoz a jövő? És itt akár abba is hagyhatnám a jövőkép vázolását, gondolni kell azonban arra a sok idős emberre, aki mezőgazdasági kistermeléssel pótolta eddig - nagyon sok munkával! - a kevéske nyugdíját. Még egy passzust idézünk: „Az eddigi adómentességeket élvező jövedelmeket is adókötelessé lehet tenni. Megszűnnének azok a jövedelemtípusok is, amelyekhez ma jelentős kedvezmények kapcsolódnak, például a kis összegű kifizetések, szerzői díjak, mezőgazdasági kistermelés.” Mit hoz a jövő? Ha a pénzügy- miniszdriumi bizalmas eLőter- jesztése megvalósul, lehet, a nyugdíjas nem növeli adóját azzal, hogy rendszeresen vagy akár rend- szertelenül, kis pénzért vállal valami munkát. Lehet, hogy a kistermelő, aki kertje hasznát hozza piacainkra, nem hajlítgatja tovább fájós derekát, nem ad pénzt vetőmagért, permetszerért, nem bajlódik állatok nlegmagasabb? .. .) a Szolnokon élőknek érkezik. A megyeszékhelyen ez az idén pontosan 8 ezer 112 forint - s 14 ezer 364 nyugdíjas járandóságából számolták ki. A legkisebb pedig a Tisza- kürt bogarasi részén élő 58 időskorú átlaga: 6 ezer 386 forint. Aki tudja, mennyibe, mibe kerül ma az élet, elgondolkozhat rajta. De nézzünk még néhány adatot ebből a szomorú számsorból. Kunszentmárton • • Ünnep a klubban A város művelődési házában a közelmúltban került sor arra a megható eseményre, amelyen gyémánt- és aranydiplomát kapott néhány pedagógus. Farkas Józsefné, a pedagógusklub elnöke köszöntötte a megjelenteket és azokat a pedagógusokat, akik ez alkalommal kapták meg a diploma különböző fokozatait. Ezt követően Réz László, a város polgármestere köszöntötte az ünnepeiteket, majd Tóth István nyugalmazott igazgató, alpolgármester átadta Dobozi Sándor nyugalmazott igazgatónak a gyémántdiplomát, Torkos Béla nyugalmazott igazgatónak és Jernei Irén nyugalmazott gimnáziumi tanárnőnek az aranydiplomát. Sajnos egy szék üresen maradt, mert a közelmúltban elhunyt Nyilas János nyugalmazott tanár a rubindiploma átvételét már nem érhette meg. Az ünnepségre szóló meghívót még életében megkapta, a diplomát viszont a családja vette át. A Kilián-Lakótelepi Általános Iskola tanulói kedves műsorral és virággal köszöntötték az ünnepeiteket. Összeállította: Sóskúti Júlia
