Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-31 / 203. szám
1991. AUGUSZTUS 31. Magazin 9 / Értelmetlen emberi tragédiák Megyei közúti baleseti krónika Rendszeresen olvashatunk e lap hasábjain arról, hogy az elózó héten a megye közútjain hány közlekedési baleset és abból adódó személyi sérülés történt. Gyakran hajlamosak vagyunk a hírt egyszerűen tudomásul venni és csak akkor döbbenünk meg, esetleg töprengünk el, amikor egy hosszabb időszak összesített adatait látjuk magunk előtt. Pedig minden egyes esetból okulnunk kellene, hiszen naponta közlekedvén, mi is bármikor közlekedési tragédia részesei lehetünk. A balesetek száma az évtized elejétől 1988-ig kisebb eltérésekkel évi 600 körül ingadozott, viszont 1989-ben ugrásszerű és 1990-ben is jelentős emelkedés volt tapasztalható. Ez indokolja, hogy az utóbbi két év adatai alapján áttekintsük a balesetek néhány jellemzőjét. Megyénkben 1990-ben 1011 személy- sérülésfes közúti közlekedési baleset történt, amely több mint másfélszerese az 1988. évinek és 15,7 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A két év alatti növekedés üteme az ország megyéi közül csupán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt magasabb. Az is kedvezőtlen, hogy nálunk súlyosabb kimenetelűek a balesetek - azaz magasabb a halálos és a súlyos sérüléses esetek aránya -, mint országosan. Ez különösen aggasztó, ha tudjuk, hogy Magyarországon a balesetek súlyossági foka jóval nagyobb, mint Európa legtöbb országában. Hazánkban ugyanis 1000 balesetre 87 halálos áldozat jut, míg például Ausztriában 29, Franciaországban 57, a Cseh és Szlovák Köztársaságban 58. A járműhasználat éven belüli gyakoriságával összefüggésben a balesetek száma szezonális ingadozást mutat. A május és október közötti hat hónapban következett székesebbnek. A legalacsonyabb volt a baleseti sűrűség (egyaránt 30) a 34-es és a 45-ös utakon. Veszélyes útszakaszok A balesetek eloszlása az utakon nem egyenletes, azok az esetek nagyrészében kritikus pontokhoz kapcsolódnak. A statisztikai adatok azonban egyes útszakaszok különleges veszélyességére hívják fel a közlekedők figyelmét. Eszerint a 4-es főút Szolnokon átvezető, mintegy 7 km hosszú szakaszának egy km-éré az elmúlt két év alatt átlagosan 14 baleset jutott. Ezen belül - a Szapáry utcai és a Tisza-híd előtti Verseghy úti kereszteződéseket is magába foglaló - 98-99 km közötti szelvényen mindkét évben 15 baleset történt. Az átlagosnál több baleset következett be a Szolnokot követő 101-109 km-táblák által határolt útszakaszon, valamint a főútvonal Törökszentmiklósonés Kisújszálláson áthaladó részén. A 31-es és 32-es számú közutak Jászberényen átvezető szakasza, a 32-esnek még a 48-50 km közötti szelvénye és Szolnoknál az utolsó 3 km-es része a legkritikusabbak. Ez utóbbi rövid útszakasz egy kilométerén az elmúlt két évben átlagosan 9-10 baleset történt. A baleseti sűrűség alakulása a megye főútvonalain (km) Jelzés Baleseti sűrűség (baleset/km) CZ) - 1,9 [77711 2,0 - 3,9 8,0 be a balesetek 60 százaléka, mindkét évben az augusztus hónap volt a legbaleset- veszélyesebb. A hétközbeni ingadozásra jellemző, hogy csütörtöktől szombatig tart - 50 százalékos részesedéssel - a legveszélyesebb periódus, ezen belül 1990-ben pénteken, az azt megelőző évben szombaton regisztrálták a legtöbb balesetet A nap órái szerint délután 4 és 6 között volt a csúcs. A balesetek 60 százaléka lakott területen történt, ennek négyötöde a városokban. Minden 10 tragédiából 4 a kilenc számozott főútvonal megyéhez tartozó 386 km-ére esett. Közülük a legtöbb baleset a 4-esen következett be, ezt követte a 32-es és a 442-es. Figyelemre érdemes, hogy két év alatt a 33-as főútvonalon a balesetek száma a 2,5-szeresére emelkedett, a 31 -esen és a 46-oson pedig megduplázódott. A 100 km útszakaszra jutó balesetek száma alapján minősítve, 1990-ben a 4-es (194), a 33-as (135), a 31-es (124) és a 442-es (109) bizonyult a legbalesetveA 33-as úton - mint említettük - igen nagy balesetszám-növekedés volt az elmúlt két évben, melyre szükséges felfigyelni. Magas volt a balesetsűrűség a tiszafüredi szakaszon és a 41 -43-as km- szelvényen. A 34-es úton elsősorban Kenderes térségében mutatkozott sűrűsödés. A 4-es útnak a cserkeszőlői, valamint az 54-56 és a 62-63 km-táblák által közrefogott szelvényein következett be az átlagosnál több baleset. A rövid 45-ös út igen frekventált pontjai Kunszentmártonban a Kossuth Lajos és a Munkácsy Mihály utcai kereszteződések, ahol súlyos kimenetelű balesetek történtek. Hasonlóan minősíthető a 46-os út 16-19 km-jelzések közötti és a Mezőtúron áthaladó szakasza is. A balesetek eloszlása szempontjából sajátosnak tekinthető a 442-es út, hiszen a Szolnoktól Cibakházáig terjedő - mintegy 30 km-es - szakaszon nemcsak az érintett településeken találhatók sűrűsödések, hanem számos helyen azok között is. Leggyakoribb ok: az alkohol A balesetek több mint 90 százalékát a járművezetők okozták. Ezen belül az összes baleset feléért a személygépkocsivezetők voltak a felelősek, míg minden hatodik-hetediknek kerékpáros, tizenkettediknek motorkerékpáros és tizenötödiknek segédmotoros kerékpáros volt az előidézője. A gyalogosok okozta balesetek aránya 7 százalékot tett ki. Az előidézők 20 százaléka 19-24 év közötti, egytizede 60 éven felüli és egyhuszada 15 év alatti volt. Az ittasság megyénkben is jelen van a közutakon. Az adatok szerint minden hatodik személysérüléses közúti közlekedési balesetet okozó, ezen belül minden negyedik kerékpáros, ötödik motorkerékpáros, hetedik személygépkocsi-vezető, A statisztikai adatok «érint jász-Nagykun-Szolnok megyében 1981 és 1990 között csaknem 7 ezer személysérüléses közúti közlekedési baleset következett be, amelynek kilenc százaléka volt Halálos kimenetelő és közel fele végződött súlyos sérüléssel. Több mint 8700 személy szenvedett valamilyen fh- kú séHttést, 677*en meghaltak. Ez azt Jelenti, bogy 10 év alatt« megye egy kisebb községnyl lakosságát veszítette el a közutakon, egy várost kitevő állampolgára pedig tálán még ma fe viseli á tragédia fizikai, pszichikai és anyagi következményeit. továbbá a gyalogosok csaknem 1/4-e alkoholos áljapotban volt az esemény bekövetkezésének időpontjában. A segédmotoros- kerékpár-vezetők kivételével a megyei arányszámok mindegyike kedvezőtlenebb az országosnál. Az okozott balesetek száma ugyan nem jelentős, mégis érdemes felfigyelni arra, hogy pl. 1990-ben a vontatóvezetők 80 százaléka az állati erővel vont járművek hajtóinak közel fele és minden második 25-60 éves gyalogos alkohol befolyása alatt okozta a balesetet. A balesetek kimenetele általában összefügg az ittasság mértékével. Ezért megdöbbentő, hogy az elmúlt évben az alkohol hatása alatt balesetet okozott személygépkocsi-vezetők és az állati erővel vont járművek hajtói kétharmadánál, a vontatóvezetők és a segédmotoros kerékpárosok 50 százalékánál, valamint a tehergépkocsivezetők és a kerékpárosok több mint kétötödénél a véralkoholszint elérte vagy meghaladta az 1,5 ezreléket. Kritikus első fél óra A gépjárművezetők okozta baleseteknél rögzítik, a balesetet megelőzően folyamatosan volánnál, illetve kormánynál töltött időt. Eszerint minden harmadik baleset a vezetési idő első 10 percében következett be és 10 balesetből 7-nél nem vezetett fél óránál többet az előidéző. A balesetek egyharmadánál egy, háromötödénél két jármű volt jelen, az ennél több járműves balesetek aránya 4-5 százalék. Igen súlyos kimenetelűek az ún. egyj árműves - álló járműnek, szilárd tárgynak ütközés, felborulás, pályaelhagyás - balesetek, különösen, ha tehergépkocsi, nyerges vontató vagy vontató volt az előidéző. Jóval átlag feletti a halálos balesetek aránya azokban az esetekben, ahol gyalogos, illetve kerékpáros az egyik és teherautó, vontató volt a másik résztvevő. Ugyancsak sok halálesetet okoztak a személygépkocsi-teherautó részvételével bekövetkezett balesetek. A motorkerékpáros, kerékpáros, illetve más jármű vagy gyalogos résztvevős balesetekre a súlyos sérülések magas aránya volt a jellemző. Viszonylag szerencsésebben végződtek a segédmotoros kerékpáros, kerékpáros, gyalogos kombinációból adódó ütközések. A közúti közlekedési balesetek megelőzése szempontjából igen fontos a baleseteket előidéző okok ismerete. A minden eseménynél regisztrált elsődleges ok alapján megállapítható, hogy a balesetek több mint kilenctizedét a járművezetők szabálytalan, gondatlan magatartása idézte elő. szabálytalan irányváltoztatás, haladás, be- kanyarodás részesedése magas volt a kerékpárosok (53 százalék) és a segédmotoros kerékpárosok (27 százalék) esetében, de a teherautó vezetők minden negyedik és a személygépkocsi-vezetők előidézte minden ötödik baleset is erre az okra volt visszavezethető. Az elmúlt évben 1988-hoz képest 359- cel több baleset történt Fontos kérdés az, hogy e növekedés kialakulásában mely okok játszottak szerepet a korábbi részesedésüket meghaladó mértékben. Az adatok azt mutatják, hogy döntően a sebesség nem megfelelő alkalmazása miatt következett be ez a változás. Ismeretes, hogy annál nagyobb a forgalom biztonsága, minél inkább egyenletes, egymáshoz mérten közel azonos a gépjárművek sebessége. A balesetek száma a 4.sz. főút szolnoki szakaszán Leggyakoribb ok az abszolút, illetve relatív gyorshajtás, azaz a sebesség nem körültekintő megválasztása. Emiatt következett be a megyében a balesetek több mint egyharmada. Az előzés szabályainak meg nem tartása abalesetek 5-7 százalékánál játszott szerepet, míg minden ötödik baleset az elsőbbség meg nem adásából származott Jellemző balesti ok megyénkben a szabálytalan irányváltoztatás, haladás, bekanyarodás, mely miatt a balesetek egynegyede következett be. A megállási kötelezettség elmulasztása, a világítási szabályok megszegése és a jármű műszaki hibája viszonylag kevés balesetnek volt előidézője. A gyalogosok okozta baleseteknél az úttestre való vigyázatlan, hirtelen lelépést, az álló jármű vagy oszlop előtti, valamint a tilos jelzésen, illetve tiltott helyen való áthaladást, továbbá a gyalogos bizonytalan, zavaró magatartását jelölték meg okokként. A gyorsaság ára A balesetek okozóit és okait együttesen vizsgálva kitűnik, hogy 1990-ben a sebesség nem megfelelő alkalmazása legnagyobb arányban (55 százalék) a motorkerékpárosoknál fordult elő, a személygépkocsi-vezetőknél ez 50 százalékot, a segédmotoros kerékpárosoknál 45 százalékot jelentett. Az előzési szabályok megszegése a motorkerékpárosoknál volt a legjelentősebb (17 százalék). Fő okként jelölték meg az elsőbbség meg nem adását az autóbusz-vezetők és a kerékpárosok több mint egyharmadánál, a segédmotoros kerékpárosok egynegyedénél és a személygépkocsi-vezetők egyötödénél. A Minden eltérés potenciális veszélyt jelent. Ezért vélik úgy a szakemberek, hogy az országosan kialakult kedvezőtlen helyzethez hozzájárult a nyugati márkájú gépkocsik terjedése. Ugyanis a nagyobb teljesítmény, a gyorsaság jobb vezetői készségeket és kedvezőbb közlekedési körülményeket kíván, amelyről sokan megfeledkeznek. Emberi mulasztások A meghaltak és megsérültek együttes száma az 1988. évi 888-ról 1989-re 1215- re, 1990-re pedig 1445-re emelkedett. A növekedés üteme meghaladja a balesetekét. A közúti balesetben résztvevő személyek 7 százaléka meghalt, kétötöde súlyos, több mint fele könnyű sérülést szenvedett. A meghalt, megsérült személyek 52 százaléka járművezető, 35 százaléka a különféle járművek utasa és 13 százaléka gyalogos volt 1990-ben. A járművezetők közel kétharmada, a gyalogosok több mint egyharmada a baleset okozója is volt. A statisztikai adatokból az derül ki, hogy a közlekedési balesetek szinte teljes egésze emberi mulasztásokra vezethető vissza. Ezért elsődleges fontosságú a közlekedők szemléletének olyan értelmű megváltoztatása, amely a biztonságot helyezi mindenek elé. Továbbá fel kell használni minden eszközt - így például a közlekedési szabályok célszerű módosítását, a durva szabálysértések szigorúbb szankcionálását -, amely elősegíti, hogy minél kisebb számban forduljanak elő értelmetlen emberi tragédiák és súlyos anyagi veszteségek a közutakon. Hegedűs Lajos
