Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-31 / 203. szám
10 Irodalom—művészet 1991. AUGUSZTUS 31. Olvasta-e? A közelmúltban mutatta be a televízió az Ének a búzamezőkről című filmet, amely Móra Ferenc azonos című regényéből készült. Regény és film - két különböző dolog, az utóbbi nem tudja igazán visszaadni azokat a nyelvi ízeket, finomságokat, amelyeket a regény jelent, s amelyek olvasáskor válnak élményünkké, amelyekről a kiváló nyelvtudós, Bárczi Géza is igen elismerően szólott „írásai: mosolyba oldódó sóhaj vagy sóhajba enyésző mosoly. Ez fokozott mértékben áll az Ének a búzamezőkről című regényről, mely mosolygóim színes előadásban a magyar paraszt életének egy tragikus korszakát eleveníti meg. Remekül megfigyelt, megrajzolt emberi jelenetek között szövődik a homokon épült tanyák sajátos világában a lélektanilag kitűnően fölépített cselekmény, de a stílus derűje, bája csak fokozza a regény szívbe markoló szomorúságát. A gyors politikai változások útvesztőjében tántorgó, szűk szemhatárú tanyai magyart átsegíti ugyan a bajokonföldhözragadtan reális bölcsessége, de a kegyetlenAnanké, a kérlelhetetlen sors a szelíd szerelmi idillt - akárcsak színesebb mását az Aranykoporsóban - sötét tragédiába fullaszt ja. És szinte lehangoló volna, ha e nép előrenéző, legderekabb, legvilágosabb fejű képviselőit a háborús örökség gáncsolná el szándékaiban, reményeiben, életében és ezt a hatást nem enyhítené az író csendes szavú, bölcs utóhangjaEgészében egy már-már feledésbe szürkülő, szomorú kor megrázó hitelességű megörökítése e remek könyv" - úja Bárczi a harmadik kiadáshoz írott jegyzetében. Szüle a bográcsot kaparta ki a pulinak a küszöbre, és amikor készen volt vele, ütőre markolta a cinkanál nyelét.- Bojszi! Bojszi! - kiáltott ki a sötétbe. A fűzfa-sövény felől csörtögés hallatszott. Az este fekete kosarából előgurult egy fekete gombolyag. Az eperfánál megállt. Sűrű leffegése jelezte, hogy a Bojszi névre guruló gombolyag mély töprengésbe merült.- No gyere, Bojszkám, ödd mög te is a vacsorád. Bojszika előresuttyant. A küszöbnél megállt és fölkapta fejét A kócos bozont- ból elővillant két kis sárga tűzbogár.- No fene a hasadba, ne kéresd magad! - emelte szüle a kanalat. Bojszinak esze ágában sem volt kéretni magát. Bojszi olyan nemzetségből származik, amelytől távol van minden fennhé- jázás, de viszont ismeri a törvényt és tiszteli a szertartásokat A szertartásokhoz hozzátartozik az, hogy Bojszi csak akkor tesz eleget a meghívásnak, mikor szüle mint előételt szolgálja fel a fenét, és aszott kezével magasra emeli a kanalat. Ez a pillanat, amikor Bojszi csóvál egyet a farkán és belép a bográcsba.- Csiba te, szömtelen! - kopp an a kanál a puli orrán. - Hát nem látod, hogy az a tied, ami a küszöbön van! Dehogynem, a Bojszi tudja, hogy neki hova van terítve és már habzsolja is szétvetett lábbal a krumplis-tarhonyát. Csakhogy Bojsziban ötévi tapasztalat igen megszilárdította azt a föltevést, hogy neki csak akkor van jussa a koszthoz, ha előbb beteszi a lábát a bográcsba. Mert ha nem ez volna a törvény, akkor szüle bizonyosan nem tartanáelejbe a bográcsot, amely nyilvánvalóan nem e végre rendeltetett a világra. Hogy ki most már itt a tökéletlen? A puli-e, vagy az asszonyi nemzet? Alighanem a bogrács. Mert ahogy szüle fölemeli a földről és viszi be a helyére, a vaslábra, úgy rémlik neki, mintha a bogrács oldalán keresztül tetszett volna a gyertya lángja, amely sercegve ég a kis széken. Két kézre fogja a vasból való edényt és ürgeti-forgat- ja a világosság fölött. Nem talál semmi hibát.- Már mögijedtem, hogy ez is mögbom- lott - teszi le a padkára a bográcsot. - De régön Szolgál pedig. Ezt még új asszony koromban vötte kend. Ez Mátyásnak szólna, de Mátyás most olyan foglalkozásban van, hogy nem gondolhat a többi világgal. Pipaszárat pucol. Már kérlelte lúdtollal, regulázta dróttal, de csak nem akarja a jót követni az istenverte.- Phü! Phü! - próbál bele lelket lehelni, összeráncolva sátoros fehér szemöldökét. Az utolsó próbatét következik. Leszakít egy kemény szálat a cirokseprőből és óv j- tosan döföli vele a markában levőt Ez nagyon kényes művelkedés, mert a cirokszálnak megvan a rossz természete, hogy szeret beszorulni a pipaszárba, aztán se ki, se be. Akkor pedig elő kell venni az ünneplő pipaszárat, s ahhoz nincs kedve Mátyásnak. Egy az, hogy az fönt van a gerendán, másik meg az, hogy az esztergályo- zott pipaszár csak akkor van szolgálatban, ha látják vele az embert. De hála Istennek, a cirok átkecmereg a száron.- Mögvan - szólalt meg Mátyás elégedetten, mert mindig nagy férfiöröm az, ha valamivel szót fogadtathat az ember. Ha asszonnyal, ha lóval, ha pipaszánal.- Mög ez - visszhangozza szüle, de az ő hangja nem olyan elégedett mint az öreg emberé. - Mögbomlott ez csakugyan. Szüle nem tudót belenyugodni abba, hogy megcsalhatta volna a szeme, s addig babrálta az ujjaival a bográcsot, még megtalálta rajta a lyukat.- Mit csinálunk most már vele! - csóvál- gatta fejét - Éppen máma mondja az Etel, hogy a kolompár cigányt is bekívánták már katonának, de mögiépött előle. A csöndérek hajkurásszák. Móra Ferenc: a Ének a búzamezőkről (részlet)- Majd mögfogják - ásított Mátyás és leakasztotta a szögiül a subát.-Mén kend?-Mék.-Ki?-Ki. A küszöbről visszaszólt.- A sző mit kilopnák az embömek a betyárok. Ez csak olyan szokás-mondás, mert nagyon nehéz lett volna Mátyásnak a szemét kilopni, ha próbát tett volna vele valaki. Olyan betyárt is nehéz elképzelni, aki rákívánkozott volna a fehér szőrpamacsok közé bújt kis fekete sündisznó-szemekre. A szóban levő betyárok más ponton veszélyeztették Mátyás birtokállományát: vizet lopni jártak éjszakánkint a tanyakútra. S ebből látni való, hogy ezek a betyárok leginkább a szoknyát viselő felekezetéhez tartoztak az emberi nemnek. Csakugyan nagyon rákaptak az asszonyok a háború alatt a Mátyás kútjára. A kút azelőtt is híres volt arról, hogy olyan vizet terem, ami csak úgy kívántatjamagát az emberrel, nem győz belüle eleget inni. Nagy ritkaság az ilyen a határban. Nem a kút, hanem az ember kedvére való ivóvíz. Kút van mindenfelé, nem is kell érte mélyre menni. Éppen az a baj, hogy a krumplis veremből is mingyárt kút lesz, mert magasan jár a föld árja, s negyedik, ötödik ásónyomban mindenütt fölfakad a víz. Csakhogy az a víz nem lelkes állatnak való, hol émelyítő édes, hol sós, hol keserű, még a ló se issza meg, amelyik válogatós. Csak főzésre jó, de mostanában már arra se, úgy eliszaposodott, hogy még a rántott leves is ropog tőle a fog alatt. Mióta oda vannak az emberek a háborúban, azóta mind elkásá- sodott a víz a kutakban, mert nincs, aki tisztítsa őket. Az asszonyok elvégzik ugyan az emberek dolgát, szántanak, vetnek, kapálnak, kaszálnak helyettük, a káposztát is eltapossák, sőt olyan is van, aki a disznót megszúrja, de ezt az egyet, a kúttisztítást nem vállalja a fehémép. Lehet, hogy a békától félnek, de lehet, hogy mástul is tartanak, az Isten tudja, mitül. Egyszer próbálta meg egy menyecske, az is törvénybe került miatta. Mert a kutat kitisztította ugyan, a törött fazekakat, rozsdás vasakat, miket kiadogatta belőle, de benne felejtett egy csecsemő-gyereket, aki azelőtt nem volt benne. Hát ezért szoktak oda az asszonyok a Mátyás kútjára, amelyben mindig kristálytiszta a víz, és kánikulában is olyan hideg, hogy beleüt a fogába az embernek. Egész nap nyikorgatták a gémet és nem győztek hálálkodni minden kanta vízért.- Az Isten fizesse mög és adjon ezör- annyit helyötte! Az Isten meg is hallgatta az áldást és adott is ezerannyit minden kanta vízért, de mindig csak tavasszal, amikor annyira megszaporította a semlyékben a vadvizeket, hogy fölkapaszkodtak a partokra is, s a Mátyás földecskéi csak itt-ott látszottak ki belőlük. Ezért támadt Mátyásnak az a gondolata, hogy a fizetést nem bízza többé a mennyei közigazgatásra. Az fizessen, aki merít, de az rögtön, minden kanta vízért húsz koronát. Az nem pénz annak, aki adja, akinek pedig nem tetszik, az menjen viritykelni a tóra, ott teleihatja magát ingyen, s még víziborjút is nyelhet, ha szerencséje van. Nem is szólt a Mátyás törvénye ellen senki, mert a népekben van belátás. A kútjából mindenki maga rendelkezik, s bolond volna Mátyás, ha ingyen adná, amiért pénzt is kaphat. Éppen olyan bolond, mint aki húsz koronát adna azért, amit ingyen is megkaphat. Mátyás a nagy forgalom, kis haszon elmélete alapján úgy számított, hogy a kút a kánikulában bekeresi a porcióra valót, de hát Mátyásnál nagyobb politikusok is buktak már bele a számításukba. A népek nappal kerülték a házat, mint ördög a tömjént, de éjszakánként mindig úgy kimerigették a kutat, hogy reggelre alig maradt benne víz, és szüle rendszeresen sárosán húzta föl az első vödröt. Ilyenformán Mátyást nemcsak az elmaradt haszon bántotta, hanem a szenvedett kár is, mikor erre az éjszakára beállott kútpásztomak. Leterítette a subát a vadmuharra, a fejét nekitámasztotta a kút kávájának, egy körtefa-husángot végigfektetett maga mellett, és csöndes pipaszóval várta a vízlopókat.- No Bojszi, mögtépjük az éjszaka a kontyosokat, csak nyitva tartsd a füled - biztatta a pulit, aki bízod almas an a lábához hemperedett, A puliban nem is volt semmi hiba. Előrenyújtott állal teljesen hivatásának szentelte magát, míg gazdája nehéz gondokba merillten meg-megfelejtette föltett szándékát Mátyás tudniillik ma adta el az új búzát a zsidónak, és most az jutott neki eszébe, hogy a zsidó aligha meg nem csalta a fizetésnél az új bankókkal, az Isten tüze pusztítsa el, aki ezt a sokféle pénzt kitalálta. Ó ugyan mondta a zsidónak, hogy neki csak régi pénzt adjon, de a zsidó kinevette. Hiszen a régi pénz már nem gilt, a jövő héten már meg is büntetik, akinél olyant találnak. No de akinek koronája van ezüst pénzben? Ajajaj, az jár csak rosszul, mert attul nemcsak a pénzt veszik el, hanem be is csukják. Hát nem hallotta, hogy a városban már mind elrekvirálták a fémeket? No igen, de az ezüstöt is? De bizony leginkább az ezüstöt, az kell most muníciónak, mert az olaszoknak olyan találmányuk van, hogy az acélgolyó nem fogja őket, csak az ezüstgolyó. Nem, ezt még nem hallotta, siket itt a tanyán az ember. Ejnye, ejnye. No mi baj? Hát nem egyéb, mint hogy neki is van gyugacsban egy-két ezüst koronája. Mennyi lehet? Van vagy háromszázig való. Hát tudja mit, azt mondja erre a zsidó, én megteszem magának azt a barátságot, hogy beváltom az egészet, én sokat megfordulok Bécsben, ott még esetleg el is tudom sütni. Osztán mennyit adna érte? A teljes értékit, háromszáz koronát Nem, azt mondja Mátyás, ne szerencsétlenkedjen vele az úr, inkább beadom a kapitányságra. Arra ígért a zsidó négyszázat, aztán többrül többre mentek, utoljára megajánlt érte tízezer koronát. Azért odaadta. S most Mátyás maga elé rakja gondolatban a sok-sok bankót, amit a zsidótól kapott külön-külön halomba színük és nagyságuk szerint. De mire készen van egy rakással, akkorra a puli mindig elvakkant- ja magát s Mátyás marokra kapja a husángot.- Uccu, Bojszi! A puliban megint nincs hiba. Megiramodik, futtában mordul egy mérgeset be- lecsördül a sövénybe és szalad addig, míg hatásköre terjed. A hatáskör a szomszéd földjéig ér, ott már egy másik pulié az impérium. Sok minden megtörténhet e világon, egyik Mátyás elszánt a másik Mátyás földjéből, sőt az is megesik, hogy egyik ország elszántja a másik ország határát de a kutyái társadalomban sohá elő nem fordulnak szándékos határincidensek. Előfordul ugyan, hogy bizonyos belső hevüléseknek engedve, a Bojszik is átlépik a mezsgyét de az más lapra tartozik. Az az úgynevezett szerelem az élők világában; tisztára egyéni akció, és sohase hivatalos hatalommal való visszaélés. A puli tehát jön visszafelé, sokkal lassabban, mint amikor a tettek mezejére lépett de a lihegést érthető okokból túlozza egy kisit.- Gazdám - ezt mondja vele -, én elkövettem mindent az erkölcsi világrend érdekében, a hiba valahol máshol lesz. Már kezdett rúdjával lefelé fordulni a Göncöl, mire Mátyás rájött hogy hol a hiba. Dobbal nem lehet verebet fogni, se kutyacsaholással és kurjongatással vízlopó menyecskéket tetten érni. Mátyás észbe kapott és rúgott egyet kút- őrtársán.- No eridj, puli, fenébe! A kölöncöt is leoldta anyakából, amiből a puli megértette, hogy hivatalos szolgálat mára véget ért Nyújtódzott egyet lerázta magáról a tisztével járó gondokat s mint magánegyén olyan ösvényekre tért amelyek senki másra nem tartoznak. Mátyás pedig oldalára fordult és magára húzta a subát. Az éjszaka ugyan meleg volt de vigyázni kell az öreg csontokra. mert azokban a velő is öreg már, és az könnyen magába veszi a harmatot De még a subagallért is a fejére igazgatta Mátyás, hogy ne zavaiják a feleselő kakaskukorékolások és az éjszaka mindenféle neszei a bankók összeolvsásában. így aztán csakugyan tökéletességre is vergődött. Három ötezer koronással meg tizenkét darab százassal csapta be a zsidó. Egy kicsit bosszús volt Mátyás a zsidóra is, meg a bankócsi- nálóra is, meg mindenkire, aki sarcolja a szegény embert Szerencsére a szegény ememek is van magához való esze, és Mátyás elégedetten gondolt arra, hogy az ezüst koronások közt tizenkét darab régi huszonöt krajcáros is volt meghogy a huszonkilenc mázsa új búzához négy mázsa penészes búzát is hozzákevert amit tavaly vermelt el a rekvirálók elül. Ezzel a gondolattal aludt el Mátyás s arra ébredt föl, hogy valaki ráhágott a kézire.- Hé! - horkant föl s vaktában kinyújtotta a kezét. Meg is kapott vele valami ruhafélét de nem szoknyának érezte, hanem nadrágnak.- Mögvagy, akasztófára való! - tápász- kodott föl a tolvajba csimpeszkedve. A tolvaj azonban akkorát rántott magán, hogy Mátyás oiTa bukott. Nehéz lábdobogás szaladt a fészer felé.- Mögállj, hé, mögállj, nem bántalak! - kiabált utána Mátyás. A tanyaablak kivilágosodott s a gazda a fészer ajtajában ráismert a vászonruhás emberre. A muszka volt a szomszédból, a Piros hadifoglya, a Ferenc feleségéé, akinek a földje barázdás volt az övével.- Gyere, muszka, gyere, nem ősziek mög - gyújtott gyufát Mátyás s az arca elé tartotta, hogy a muszka láthassa rajta a jószándékot. A vászonruhás csak tovább mereszkedett az ajtóban. De a jobb kezét a micisapkájához emelte. Mátyásnak eszébe jutott, hogy a külor- szági ember tán nem is érti, amit ő mond. De hát tud Mátyás külországi nyelven is.- Komm her, muszka, igyál víz. Mögvan az engedély - mondta barátságosan s megcsörrentette a vödör láncát. A muszka két lépéssel odaugrott s félkarjával a szájára emelte a vödröt.- Amennyi jólesik - biztatta Mátyás, s még a pipával bajlódott a föltámadt szélben, szemügyre vette a muszkát. Látni eleget látta már nyár eleje óta, de sohse ért rá megnézni. Szép, nagydarab ember. Agyas-fejes, vállas, markos. Formázza az ő katonafiát, Rókust, de az emberformább, mert barna. Ez meg olyan trój-fejű. Meg Rókus villo- góbb is. Ámbár az Isten tudja, vagy az se, milyen bőrben lehet most a gyerek. Négy esztendő óta azt is meggázolhatta a fekete ökör. Úgy lehet, az meg valami muszka kútná’ emelgeti most a vödröt. Hej, adná a fölséges isten!- Nincsen van voda ezben - húzta ki a muszka a fejét vödörből.- Van a kútba - mutogatta Mátyás a pipaszárral. A muszka mind a két kezével megkapta az ostorfát, de nagyot szisszentve el is eresztette mingyárt. A meglódult vödör mellbe ütötte Mátyást.- Ne te ne! - bosszankodott meg Mátyás- tán tenálatok még kút sincs?- Fáj neki kar - mondta alázatosan a muszka - rosszul forralta neki a koszta. Koszta, a magyarok mondják, csontája.- -Hát csak a szó hibádzott-enyhült meg Mátyás s odább tolta a vendéget. - Mögállj, majd húzok én vizet. Szokás szerint kiloccsantotta a vödröt a vályúba. Ahogy a muszka a csobbanásról észrevette, hogy ott víz van, elrikkantotta magát.- Á, sok jó voda - s elkezdte hörpölni a vizet. Mátyás alig bírta elrángatni onnan.- Te is csak embör vagy tán, hé, ha muszka vagy is. Türtőztesd már magad egy kicsit no. Ne lefegyöld azt az állott vizet, a lovak is beleittak. Megivott a muszka másfél vödör vizet, akkor is csak azért hagyta abba, mert Mátyás rászólt.- ölég lösz, muszka. Szuszogd ki magad egy kiccsit. A muszka nekidőlt a kútnak.- Keszenek, gazda bácsi. Magyarok jó emberek. Muszkák is jó emberek.- Nono - mondta Mátyás egy kis rátarti- sággal. A muszkának valami papír zörgött id a zsebéből. Szuszogott, szöszmötéltegy pillanatig, aztán megszólalt:- Tessék, bácsi. Cigaretli.- Nem élők vele. Szíjjad, muszka, ha szeretőd. A muszka rágyújtott. Nagy lánggal égett a kezében a töltényből készített öngyújtó. Mátyásnak rajta veszett a szeme.- Ez mán Ugön. Hun vötted?- Csinálta.- Kicsoda? Te?- Én. Sokakat. Tiszturaknak is.- Ügyes embör vagy, muszka. Miféle mestör vagy te ott a te hazádba?- Nem mester. Paraszt apám. Én is paraszt.- Hogy hívnak tégöd, muszka? A muszka megmondta. Pável Antono- vics Szpiridinov. Mátyás odább csúszott a subán és helyet mutatott a muszkának.- No ülj le, szpiritutó. Szpiritutó leült. Jó darabig hallgattak. Az eperfa felől könnyű huppan ás hallatszott.- A fene abba a veres macskába, mindig itt kószál - mondta Mátyás s egy görönggyel megcélozta a láthatatlan csavargót. - Mekkora földelők van, Szpiritutó?- Sok nagy föld. Itten mondanák száz hold.- Homok?- Á, fekete föld. Mint a zsír.- Búzaföld?- Fele búza, fele kukorica. Lám, gondolja Mátyás, ott is csak úgy van, mint min álunk. De száz hold! Az övé száraz esztendőben nyolc, vizes esztendőben hat.- Mi ott az ára a búzának? Ezt nem tudta megmondani Szpiritutó. Csak azt hallotta, hogy nagy a drágaság. Mit ér a sok föld, ha nincs aki szántson, vessen? Elvitték az embereket, elvitték a lovakat. Neki is két testvére elesett a háborúban, otthon pusztul minden, az apja már öreg ember, tán meg is halt azóta. Mátyás azelőtt sohse gondolt ilyenekre, és most nagyon meglepi, hogy a világ ilyen egyforma. Megkérdezi, hogy hány esztendős az öreg Szpiritutó. A muszka kiszámítja az ujján, hogy hatvanhárom.- Van neki fehér bajusz, mint a gazda bácsinak.- Lőhet - mondja Mátyás és azon tűnődik, hogy ő hatvankét esztendős-e most, vagy hatvanhárom.- Aj-haj - sóhajt Szpiritutó, fölnéz a hajnalodó égre és megint nekimenne a vödörnek. Mátyás azonban megfogja a karját.- Gyere csak, fiam, gyújtsd meg azt a lámpásmasinát. És Mátyás elkattyog a muszkával a kamrába, előkeresi a lopót meg az itcét, és leülteti Szpiritutót az ászokfára.- No majd ez nagyobb melegöt ád, mint víz - kóstol bele a borba, de csak éppen annyira, amennyire az illendőség megkívánja. - Hajtsd le, Szpiritutó.
