Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-24 / 197. szám
1991. AUGUSZTUS 24. Nézőpontok 7 Szombati jegyzet Fél puccsot el sem szabad kezdeni! Egy háromnapos tanulmányi kirándulást tett a világ a történelmi félmultba. A Szovjetunióban egy nyolc tagú junta úgy döntött, annyi tiltó szó ellenére mégis megpróbálja visszafelé tekemi az idő kerekét. Mihail Gorbacsovot tuszul ejtették a Krímben, s a világot a hidegháború fagyos lehelletével borzongatták meg. A konzervatívok szétszéledtek, mi pedig itt maradtunk a tanulságokkal. Először is: a szovjet puccsisták már nem a régiek. Úgy 1956 vagy 1968 táján a második világháborúban edzett marsaitok sokkal szigorúbbak voltak: először lőttek, és utána ültek le megbeszélni, hogy „nu sto?” Most tétováztak. Mintha nyomasztotta volna őket a történelmi felelősség, vagy talán a megváltozott világszellem telepedett rájuk, és kényszerítette őket félmegoldásokra. Hát persze, hogy kiderült, fél puccsot akár el sem szabad kezdeni. Azoknak, akik komolyan gondolják ezt a műfajt, el kell felejteni emberi mivoltukat. A visszarendeződésre tett kísérlet tehát megbukott, a demokratikus világ fellélegzett. Azért a tanulságokat érdemes csokorba szedni, még ha nem is abból az okból, hogy egy újabb puccsnál hasznosítani lehessen. Ha én egy nyugati ország adózó polgára lennék, most nem titkolnám mélységes elégedetlenségemet vezetőimmel szemben. Mert a rájuk szakadt világbéke langymelegében eltunyultak a világ sorsával bíbelődő politikusok. Először is azt hánynám a szemükre, hogy keveset tudnak a keleti világról. így van ez még akkor is, ha a hírszerzők, tanácsadók, szakértők garmadája fontoskodnik a fülbesúgás műfajában. Amerikától - de Angliától és Franciaországtól is - nyugodtan felfegyverezhette magát Szaddám Húszéin, és Kuvaitot úgy vághatta zsebre, hogy a CIA főnöke az újságból olvasta az invázió hírét. Mit mondjak, kínos. Igazán nem kellett volna hírszerzői bravúr ahhoz sem, hogy az egyre nyitottabb Kremlben olyan „fülest” kapjanak Bus- hék, mi szerint Russiában valami készül. Ha már Gorbacsov nem tudta meg... De egyébként is: úgy látszik, hogy az Atlanti óceán tájékán nagyon hamar természetesnek vették, hogy az ölükbe hullott a hidegháborús győzelem, és amikor a fegyverkezésből kivonható dollármilliárdokat otthon konyhapénzre fordíthatták, megfeledkeztek arról, hogy a paradicsomi állapot stabilizálására áldozniuk is kellene. Hát azért ennél jóval többet ér a világ békéje! így aztán magára hagyták azt a néhány embert, akik a hátuk mögött az üres üzleti polcokkal szajkózták a demokráciát az Ural mentén. Ez a didergős három nap jó lecke volt nekünk is - de gondolom a nyugatiaknak is. Ebben a történelmi villámfényben érdemes volt azért körülpillantani saját portánkon is. A konvervatív baloldal nálunk is pezsgőt bontott. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke leikéből kiszakadt az őszinte felkiáltás: „a szocializmusért és a Szovjetunió egységéért semmilyen ár nem drága!”. Lehet találgatni, hogy ebbe az árba belefér-e egy harmadik világháború, esetleg egy 1956 vagy 68? Egy biztos: a parlamenti demokráciát nem Thürmemek találták ki. De kár azt hinni, hogy az ideiglenes konvervatív hatalomátvételkor csak a párt legmagasabb régióiban durrogtak a pezsgők. A szolnoki piacon egy bigott balos így ke- j sergett elvtársának: ,,Az amcsik most É dörzsölik a tenyerüket, mert kaptak egy csomó ingyen rabszolgát.” Jelentem, a piac teteje nem szakadt rá a panaszkodóra! Végül összeomlott a Rendkívüli Állapotot Felügyelő Bizottság (lám, a pártzsargon máris teremtett egy gyöngyszemet az első pillanatokban is), és fellélegezhetett a világ. Gorbacsov repülőgépe a Krímből érkezve landolt Vnuko- vón, és az államfő elsőként az orosz parlament elnökének, Jelcinnek mondott köszönetét. Joggal, mert ez a jámbor orosz medve sokáig a széles vállaival tartotta a demokrácia roskadozó katedrálisát. Hogy miként egyeznek meg egymásai a birodalom élén, ez már a Szovjetunió belügye. De már azé a Szovjetunióé, amelyre nagyjából tervezhető partnerként tekinthetünk, és nem fenyegető árnyékként. A közös aggodalom óráiban minden korábbinál közelebb sodródtunk a Szovjetunióhoz. Láthattuk: országunk parányi sajkája ugyan igyekszik ügyesen manőverezni a történelem tengerén, most azonban bebizonyosodott, hogy csak törékeny játszószer az. A mellettünk úszó óceánjáróval nem árt egyeztetni az irányt, mert ha az útjába kerülünk, nem lehet kétséges, melyikünk jár rosszul. A változás óráiban sétáltam a szolnoki Széchenyi lakótelepen, és kérdeztem az embereket arról, miként élték át a visszarendeződés sokkját? Talán a megkönnyebbülés eufórikus hangulata tette, hogy könnyed, már-már frivol válaszokat kaptam. Volt, aki nevetve azt mondta: „a tanulság az, hogy óvatosan a szabadsággal a munkahelyen, mert mindenkinek megvan a maga Pugója”. Mi tagadás, nagy igazság. Miként az a hölgy is igazat mondott, aki így kommentálta a Szovjetunió-beli eseményeket: „Amikor egy hatalmas szörny kiszenved, még rándul néhányat, és mert annyira óriási, a vonaglásba a világ beleremeg.” Mikor e cikk születik (csütörtökön déltájban), úgy tűnik, megnyugodhat a világ. A konvervatív visszarendezők Canossát járnak, elnézést kérnek, amiért megpróbálták félreállítani Gorbacsovot. Sok minden mellett azért az érveikre lennék fenemód kiváncsi, mivel magyarázzák az elnök ellen előre megfontolt szándékkal elkövetett puccsukat. Alighanem az elhangzottak adalékul szolgálhatnának a megcsontosodott baloldal lélektanához. Hogy a világot fenyegető közös tragédia elmúlt, egyes emberi sorsok meg- hasonlásáról érkeznek hírek. Pugo belügyminisztert feltehetően agyonnyomta az árulás terhe, és önkezével vetett véget életének. A többiek a híradások szerint kórházak intenzív osztályain fekszenek, vagy a tajgák végtelenjeiben bolyon- ganak, mint a görög tragédiák hősei. A világ kimenekült egy fenyegető csapdából, de a veszélyérzetünk még jó ideig óvatosságra int bennünket! Magyar- ausztrál Coca-Cola gyártó kft. alakult A Coca-Cola Amatil az egyik legnagyobb colagyártó és forgalmazó Ausztráliában. Most a Budapesti Likőripari Vállalattal kft.-t alapított. Az elképzelések szerint, az eddig Magyarországon értékesített mennyiségnél 50 százalékkal több Coca-Colát állítanak elő az új gépsoron, egyúttal megújítják a Coca-Cola forgalmazását is. A kétliteres Coca- Cola mellett műanyagpalackokban a külföldön már jól ismert Fanta és Sprite üdítőitalok gyártása és értékesítése is megindul, várhatóan július 26-tól. /MTI Fotó: Balaton József/ Egy tábor ürügyén Új módszerek a személyiség-fejlesztésben A szolnoki Széchenyi-lakó- telep felé haladván valami szokatlan ötlik szembünkbe a gyermekváros épületén. Igen, az a „gyerekbetükkel” telepingáit vászon az, amely büszkén hirdeti, hogy tiszaböi ifjú kézművesek táboroztak az intézményben. Egy műhellyé alakított tanteremben találtuk meg a kis csoportot. Akik odafértek, a szövőállvány mögött serénykedtek, mások gyöngyöt fűzték vagy batikoltak. Tizennégy apró, izgő- mozgó emberkét sikerült összeszámolnunk, s mint a tábor vezetője, a tiszaböi iskola pedagógusa, Imrei István elmondta, nem hagytunk ki senkit a sorból. Kiderült az is, hogy a tábor része annak a nevelési programnak, amelynek bevezetéséhez két évvel ezelőtt kezdtek a tanárok, Tolnai Antal igazgató segítségével. Közismert tény, hogy a falu etnikai összetétele különleges, ezért a tanítást is csak különleges módszerekkel lehet eredményessé tenni. A Szolnokon vendégeskedő gyerekek most végezték a harmadik osztályt. Lezárult az első szakasz, az alapozó. Három évig blokkos rendszerben kapták meg a tantárgyak alapjait, melyeket a két nagy egység az anyanyelv, valamint a matematika köré szerveztek. A következő három tanévre új osztályfőnököt kapnak Imrei tanár úr személyében. Ebben az ismeretközvetítő szakaszban részben a hagyományos módon, illetve ahol szükség van rá, egy- tanítós rendszerben szívják magukba a csemeték a kultúra alapjait. A hetedik és nyolcadik osztályban majd, a továbbtanulás miatt hagyományos rend szerint zajlik az orientáló képzés. Ezzel a kézműves táborral az ismeretközvetítő szakaszra készültek. Felvillan a szeme az egyik kislánynak, Erikának, amikor a legutóbbi néhány napról mesél:- Délelőtt mindig dolgozunk valamit. Szoktunk rajzolni, festeni, szőni, fonni, agyagozni, de én legjobban a batikolást szeretem. Ebéd után mindig bementünk a városba. Strandoltunk, jártunk múzeumban, és megnéztük a tűzijátékot. Tetszett nagyon, pedig egyszár már láttam ilyet a Balatonnál. Le fogjuk rajzolni meg festeni. Elmesélte, hogy már két éve jár “Pista bácsi” kézműves klubjába. Óriási a sikere a falu cigány lakossága körében. Tizenötnél kevesebben még egyszer sem voltak, nem ritka azonban a 35- 40 fős létszám, mint például a gyertyakészítés tanulásakor, amikor a kicsik és nagyok szorgosan mártogatták a kanócot a tűzhelyen fortyogó viaszba. Nem titok, hogy az egykori kismesterségek felelevenítésével a munkához való jó viszony megteremtése is cél.- Több éve keresem azokat a módszereket, amelyekkel eredményesen lehet személyiséget formálni a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekeknél - mondja a táborvezető. - Két éve a tiszaböi iskolában bevezettük az emberismeret tantárgyat, melynek keretében személyiség- fejlesztéssel, ön- és társismerettel foglalkoztun a drámapedagógia módszereit felhasználva. Úgy érzem a tanulók szívesen járnak ezekre az órákra, hiszen oldott légkörben, játékosan végezzük feladatunkat. Itt már lehetőséget kaptunk egy új peda- gógusmodell kialakítására. A hagyományos hatalmi helyzetből, a ,,mindent tudó felnőtt” szerepből át lehet lépni a partneri viszonyba. A foglalkozásokon figyelembe vesszük a gyerekek személyiségét, az emberi méltóságot. Ez nem volt eddig igazán jellemző a pedagógusokra. Valahonnan előkerül egy gitár, akad két kanál is. Kész a banda. Hagyományos cigány nóták csendülnek fel a csilingelő gyerekhangokon, hol eredeti nyelven, hol magyarul. Megmozdul a lányok lába. Amíg a fiúk „húzzák’ ’, ők táncra perdülnek, mint otthon. Egyik este még a gyermekváros lakóit is szórakoztatták. Talán már az új szemléletnek köszönhetően a kicsik nyíltak, bátran beszélnek magukról. Azt is elmondta egyikük, úgy szerzett zsebpénzt a táborra, hogy táncolt a szüleinek. Össze is jött egy százas. Másra viszont nem kellett költeniük, hiszen ingyenes a részvétel, ugyanis pályázat útján 10 ezer forinttal részesültek a táborozok a cigány kisebbség társadalmi beilleszkedését segítő alapból. A hiányzó összeget egy budapesti orvosnő adományából biztosították, aki az iskolát is támogatja pénzzel, csomagokkal. Követendő példa lehet az is, hogy a két intézmény, a tiszaböi általános iskola és a szolnoki gyermekváros együtt tudott működni. A falu evezős szakosztályának felszerelését kölcsönözték bérmentesen a túrázóknak az egy heti szállás fejében. A másik kisérő nevelő, Soós Gábor is helyeslőén bólogat, amikor Imrei tanár úr a tábort értékeli:- Legfontosabb célunk az volt, hogy a gyermekekkel ismerkedjünk. A következő évtől én leszek ennek a teljes egészében cigány tanulókból álló osztály főnöke. Úgy érzem ez az egy hét segítette egymásrahangolódásunkat. Itt már egy új pedagógiai metodika, a J- reinet-módszer technikáit is alkalmaztam, nem titkolt vágyam, hogy bevezetem majd a tanítás során is, hiszen közel áll hozzám. Ennek a francia pedagógusnak az elképzelése a munka iskolája. A tanulók kísérletezésekkel , próbálkozásokkal a saját élményen keresztül jutnak új ismeretek birtokába, így részesülnek személyiségformálásban. A tanítás-tanulás folyamatában döntő jelentőségűek az élmények. Én úgy gondolom, ebben a munkaformában óriási a lehetőség a gyerekek képességeinek, készségeinek, személyiségének fejlesztésére. Pengett még a gitár, amikor a fáradtabbak visszaültek az asztalokhoz, a szövőállvány mögé. Büszkén mutatták a maguk készítette fonalbabákat, ujjukdh, nyakukban viselték fűzött gyöngyeiket. Kezdődtek a batikolás előkészületei. Komoly munka lesz, át is adtuk a kicsiket az alkotás örömének. Ha néhány év múlva is ilyen kedvvel látnak neki dolgukhoz, már megérte az a nyolc iskolai év, amelynek során elhivatott nevelők, keresve a megfelelő mószereket, a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanítványaik társadalmi beilleszkedésének segítségén fáradoznak. Bakos Csaba Fotó: Mészáros
