Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-24 / 197. szám

1991. AUGUSZTUS 24. Nézőpontok 7 Szombati jegyzet Fél puccsot el sem szabad kezdeni! Egy háromnapos tanulmányi kirándulást tett a világ a történelmi félmultba. A Szovjetunióban egy nyolc tagú junta úgy döntött, annyi tiltó szó ellenére mégis megpróbálja visszafelé tekemi az idő kerekét. Mihail Gorbacsovot tuszul ejtették a Krímben, s a világot a hidegháború fagyos lehelletével borzongatták meg. A konzervatívok szétszéledtek, mi pedig itt maradtunk a tanulsá­gokkal. Először is: a szovjet puccsisták már nem a régiek. Úgy 1956 vagy 1968 táján a második világháborúban edzett marsaitok sokkal szigo­rúbbak voltak: először lőttek, és utána ültek le megbeszélni, hogy „nu sto?” Most tétováztak. Mintha nyomasztotta volna őket a történelmi felelősség, vagy talán a megváltozott világszel­lem telepedett rájuk, és kényszerítette őket fél­megoldásokra. Hát persze, hogy kiderült, fél puccsot akár el sem szabad kezdeni. Azoknak, akik komolyan gondolják ezt a műfajt, el kell felejteni emberi mivoltukat. A visszarendeződésre tett kísérlet tehát meg­bukott, a demokratikus világ fellélegzett. Azért a tanulságokat érdemes csokorba szedni, még ha nem is abból az okból, hogy egy újabb puccsnál hasznosítani lehessen. Ha én egy nyugati ország adózó polgára len­nék, most nem titkolnám mélységes elégedetlen­ségemet vezetőimmel szemben. Mert a rájuk szakadt világbéke langymelegében eltunyultak a világ sorsával bíbelődő politikusok. Először is azt hánynám a szemükre, hogy keveset tudnak a keleti világról. így van ez még akkor is, ha a hírszerzők, tanácsadók, szakértők garmadája fontoskodnik a fülbesúgás műfajában. Ameriká­tól - de Angliától és Franciaországtól is - nyu­godtan felfegyverezhette magát Szaddám Hú­széin, és Kuvaitot úgy vághatta zsebre, hogy a CIA főnöke az újságból olvasta az invázió hírét. Mit mondjak, kínos. Igazán nem kellett volna hírszerzői bravúr ahhoz sem, hogy az egyre nyi­tottabb Kremlben olyan „fülest” kapjanak Bus- hék, mi szerint Russiában valami készül. Ha már Gorbacsov nem tudta meg... De egyébként is: úgy látszik, hogy az Atlanti óceán tájékán nagyon hamar természetesnek vették, hogy az ölükbe hullott a hidegháborús győzelem, és amikor a fegyverkezésből kivon­ható dollármilliárdokat otthon konyhapénzre fordíthatták, megfeledkeztek arról, hogy a para­dicsomi állapot stabilizálására áldozniuk is kel­lene. Hát azért ennél jóval többet ér a világ békéje! így aztán magára hagyták azt a néhány embert, akik a hátuk mögött az üres üzleti pol­cokkal szajkózták a demokráciát az Ural mentén. Ez a didergős három nap jó lecke volt nekünk is - de gondolom a nyugatiaknak is. Ebben a történelmi villámfényben érdemes volt azért körülpillantani saját portánkon is. A konvervatív baloldal nálunk is pezsgőt bontott. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke leikéből ki­szakadt az őszinte felkiáltás: „a szocializmusért és a Szovjetunió egységéért semmilyen ár nem drága!”. Lehet találgatni, hogy ebbe az árba belefér-e egy harmadik világháború, esetleg egy 1956 vagy 68? Egy biztos: a parlamenti demok­ráciát nem Thürmemek találták ki. De kár azt hinni, hogy az ideiglenes konvervatív hatalom­átvételkor csak a párt legmagasabb régióiban durrogtak a pezsgők. A szolnoki piacon egy bigott balos így ke- j sergett elvtársának: ,,Az amcsik most É dörzsölik a tenyerüket, mert kaptak egy csomó ingyen rabszolgát.” Jelentem, a piac teteje nem szakadt rá a panaszkodóra! Végül összeomlott a Rendkívüli Állapotot Felügyelő Bizottság (lám, a pártzsargon máris teremtett egy gyöngyszemet az első pillanatok­ban is), és fellélegezhetett a világ. Gorbacsov repülőgépe a Krímből érkezve landolt Vnuko- vón, és az államfő elsőként az orosz parlament elnökének, Jelcinnek mondott köszönetét. Jog­gal, mert ez a jámbor orosz medve sokáig a széles vállaival tartotta a demokrácia roskadozó katedrálisát. Hogy miként egyeznek meg egy­másai a birodalom élén, ez már a Szovjetunió belügye. De már azé a Szovjetunióé, amelyre nagyjából tervezhető partnerként tekinthetünk, és nem fenyegető árnyékként. A közös aggoda­lom óráiban minden korábbinál közelebb sod­ródtunk a Szovjetunióhoz. Láthattuk: országunk parányi sajkája ugyan igyekszik ügyesen manő­verezni a történelem tengerén, most azonban bebizonyosodott, hogy csak törékeny játszószer az. A mellettünk úszó óceánjáróval nem árt egyeztetni az irányt, mert ha az útjába kerülünk, nem lehet kétséges, melyikünk jár rosszul. A változás óráiban sétáltam a szolnoki Széc­henyi lakótelepen, és kérdeztem az embereket arról, miként élték át a visszarendeződés sokk­ját? Talán a megkönnyebbülés eufórikus hangu­lata tette, hogy könnyed, már-már frivol válaszo­kat kaptam. Volt, aki nevetve azt mondta: „a tanulság az, hogy óvatosan a szabadsággal a munkahelyen, mert mindenkinek megvan a ma­ga Pugója”. Mi tagadás, nagy igazság. Miként az a hölgy is igazat mondott, aki így kommen­tálta a Szovjetunió-beli eseményeket: „Amikor egy hatalmas szörny kiszenved, még rándul né­hányat, és mert annyira óriási, a vonaglásba a világ beleremeg.” Mikor e cikk születik (csütörtökön déltájban), úgy tűnik, megnyugodhat a világ. A konvervatív visszarendezők Canossát járnak, elnézést kér­nek, amiért megpróbálták félreállítani Gorba­csovot. Sok minden mellett azért az érveikre lennék fenemód kiváncsi, mivel magyarázzák az elnök ellen előre megfontolt szándékkal elköve­tett puccsukat. Alighanem az elhangzottak ada­lékul szolgálhatnának a megcsontosodott balol­dal lélektanához. Hogy a világot fenyegető kö­zös tragédia elmúlt, egyes emberi sorsok meg- hasonlásáról érkeznek hírek. Pugo belügymi­nisztert feltehetően agyonnyomta az árulás ter­he, és önkezével vetett véget életének. A többiek a híradások szerint kórházak intenzív osztályain fekszenek, vagy a tajgák végtelenjeiben bolyon- ganak, mint a görög tragédiák hősei. A világ kimenekült egy fenyegető csapdából, de a veszélyérzetünk még jó ideig óvatosságra int bennünket! Magyar- ausztrál Coca-Cola gyártó kft. alakult A Coca-Cola Amatil az egyik legnagyobb colagyártó és forgal­mazó Ausztráliában. Most a Bu­dapesti Likőripari Vállalattal kft.-t alapított. Az elképzelések szerint, az eddig Magyarorszá­gon értékesített mennyiségnél 50 százalékkal több Coca-Colát ál­lítanak elő az új gépsoron, egyút­tal megújítják a Coca-Cola for­galmazását is. A kétliteres Coca- Cola mellett műanyagpalackok­ban a külföldön már jól ismert Fanta és Sprite üdítőitalok gyár­tása és értékesítése is megindul, várhatóan július 26-tól. /MTI Fotó: Balaton József/ Egy tábor ürügyén Új módszerek a személyiség-fejlesztésben A szolnoki Széchenyi-lakó- telep felé haladván valami szo­katlan ötlik szembünkbe a gyermekváros épületén. Igen, az a „gyerekbetükkel” tele­pingáit vászon az, amely büsz­kén hirdeti, hogy tiszaböi ifjú kézművesek táboroztak az in­tézményben. Egy műhellyé alakított tante­remben találtuk meg a kis cso­portot. Akik odafértek, a szövő­állvány mögött serénykedtek, mások gyöngyöt fűzték vagy ba­tikoltak. Tizennégy apró, izgő- mozgó emberkét sikerült össze­számolnunk, s mint a tábor veze­tője, a tiszaböi iskola pedagógu­sa, Imrei István elmondta, nem hagytunk ki senkit a sorból. Ki­derült az is, hogy a tábor része annak a nevelési programnak, amelynek bevezetéséhez két év­vel ezelőtt kezdtek a tanárok, Tolnai Antal igazgató segítségé­vel. Közismert tény, hogy a falu etnikai összetétele különleges, ezért a tanítást is csak különle­ges módszerekkel lehet eredmé­nyessé tenni. A Szolnokon vendégeskedő gyerekek most végezték a har­madik osztályt. Lezárult az első szakasz, az alapozó. Három évig blokkos rendszerben kapták meg a tantárgyak alapjait, melyeket a két nagy egység az anyanyelv, valamint a matematika köré szerveztek. A következő három tanévre új osztályfőnököt kapnak Imrei ta­nár úr személyében. Ebben az ismeretközvetítő szakaszban részben a hagyományos módon, illetve ahol szükség van rá, egy- tanítós rendszerben szívják ma­gukba a csemeték a kultúra alap­jait. A hetedik és nyolcadik osz­tályban majd, a továbbtanulás miatt hagyományos rend szerint zajlik az orientáló képzés. Ezzel a kézműves táborral az ismeretközvetítő szakaszra ké­szültek. Felvillan a szeme az egyik kislánynak, Erikának, amikor a legutóbbi néhány nap­ról mesél:- Délelőtt mindig dolgozunk valamit. Szoktunk rajzolni, feste­ni, szőni, fonni, agyagozni, de én legjobban a batikolást szeretem. Ebéd után mindig bementünk a városba. Strandoltunk, jártunk múzeumban, és megnéztük a tű­zijátékot. Tetszett nagyon, pedig egyszár már láttam ilyet a Bala­tonnál. Le fogjuk rajzolni meg festeni. Elmesélte, hogy már két éve jár “Pista bácsi” kézműves klub­jába. Óriási a sikere a falu cigány lakossága körében. Tizenötnél kevesebben még egyszer sem voltak, nem ritka azonban a 35- 40 fős létszám, mint például a gyertyakészítés tanulásakor, amikor a kicsik és nagyok szor­gosan mártogatták a kanócot a tűzhelyen fortyogó viaszba. Nem titok, hogy az egykori kis­mesterségek felelevenítésével a munkához való jó viszony meg­teremtése is cél.- Több éve keresem azokat a módszereket, amelyekkel ered­ményesen lehet személyiséget formálni a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekeknél - mondja a táborvezető. - Két éve a tiszaböi iskolában bevezettük az emberismeret tantárgyat, melynek keretében személyiség- fejlesztéssel, ön- és társismeret­tel foglalkoztun a drámapedagó­gia módszereit felhasználva. Úgy érzem a tanulók szívesen járnak ezekre az órákra, hiszen oldott légkörben, játékosan vé­gezzük feladatunkat. Itt már le­hetőséget kaptunk egy új peda- gógusmodell kialakítására. A hagyományos hatalmi helyzet­ből, a ,,mindent tudó felnőtt” szerepből át lehet lépni a partne­ri viszonyba. A foglalkozásokon figyelembe vesszük a gyerekek személyiségét, az emberi méltó­ságot. Ez nem volt eddig igazán jellemző a pedagógusokra. Valahonnan előkerül egy gi­tár, akad két kanál is. Kész a banda. Hagyományos cigány nóták csendülnek fel a csilingelő gyerekhangokon, hol eredeti nyelven, hol magyarul. Meg­mozdul a lányok lába. Amíg a fiúk „húzzák’ ’, ők táncra perdül­nek, mint otthon. Egyik este még a gyermekváros lakóit is szóra­koztatták. Talán már az új szemléletnek köszönhetően a kicsik nyíltak, bátran beszélnek magukról. Azt is elmondta egyikük, úgy szer­zett zsebpénzt a táborra, hogy táncolt a szüleinek. Össze is jött egy százas. Másra viszont nem kellett köl­teniük, hiszen ingyenes a részvé­tel, ugyanis pályázat útján 10 ezer forinttal részesültek a tábo­rozok a cigány kisebbség társa­dalmi beilleszkedését segítő alapból. A hiányzó összeget egy buda­pesti orvosnő adományából biz­tosították, aki az iskolát is támo­gatja pénzzel, csomagokkal. Kö­vetendő példa lehet az is, hogy a két intézmény, a tiszaböi általá­nos iskola és a szolnoki gyer­mekváros együtt tudott működ­ni. A falu evezős szakosztályá­nak felszerelését kölcsönözték bérmentesen a túrázóknak az egy heti szállás fejében. A másik kisérő nevelő, Soós Gábor is helyeslőén bólogat, amikor Imrei tanár úr a tábort értékeli:- Legfontosabb célunk az volt, hogy a gyermekekkel ismerked­jünk. A következő évtől én leszek ennek a teljes egészében cigány tanulókból álló osztály főnöke. Úgy érzem ez az egy hét segítette egymásrahangolódásunkat. Itt már egy új pedagógiai metodika, a J- reinet-módszer technikáit is alkalmaztam, nem titkolt vá­gyam, hogy bevezetem majd a tanítás során is, hiszen közel áll hozzám. Ennek a francia peda­gógusnak az elképzelése a mun­ka iskolája. A tanulók kísérlete­zésekkel , próbálkozásokkal a sa­ját élményen keresztül jutnak új ismeretek birtokába, így része­sülnek személyiségformálásban. A tanítás-tanulás folyamatában döntő jelentőségűek az élmé­nyek. Én úgy gondolom, ebben a munkaformában óriási a lehető­ség a gyerekek képességeinek, készségeinek, személyiségének fejlesztésére. Pengett még a gitár, amikor a fáradtabbak visszaültek az aszta­lokhoz, a szövőállvány mögé. Büszkén mutatták a maguk ké­szítette fonalbabákat, ujjukdh, nyakukban viselték fűzött gyön­gyeiket. Kezdődtek a batikolás előké­születei. Komoly munka lesz, át is adtuk a kicsiket az alkotás örö­mének. Ha néhány év múlva is ilyen kedvvel látnak neki dolgukhoz, már megérte az a nyolc iskolai év, amelynek során elhivatott nevelők, keresve a megfelelő mószereket, a hátrányos helyze­tű és veszélyeztetett tanítványa­ik társadalmi beilleszkedésének segítségén fáradoznak. Bakos Csaba Fotó: Mészáros

Next

/
Oldalképek
Tartalom