Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-21 / 194. szám
12 Megyei körkép 1991. AUGUSZTUS 21. Ötödik Alföldi Fazekas Tnennale• Megtelt a karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági központ nagyterme vasárnap kora délután az V. Fazekas Triennálé kiállításának megnyitójára. Közel ötven alkotó vállalta a megmérettetést és a szembesítést mind a szakmával, mind az érdeklődő látogatókkal. A meghirdetők Kántor Sándor szellemi örökségét vállalták fel, aki Karcagról is sokat tett a magyar népi iparművészet felvirágoztatásáért, az értékrend magas színvonalára emeléséért. Örvendetes, hogy meglepően sok fiatal pályázott a triennáléra. Első helyezést, mely egyben Kántor Sándor-díj is, Török Katalin budapesti alkotó kapott. Megyénkből Szűcs Imre, tiszafüredi fazekas részesült megosztott harmadik díjban. Fotó: Mészáros Pillanatképek Rákóczifalváról „Átvilágítják” a falut Ilyen sem sok helyen fordult elő eddig! Átvilágítják a falut - tudtuk meg Nyolcas Istvánná alpolgármestertől és Tóthné Fábián Ágnes jegyzőtől. Augusztusban összegyűjtik a helyi adatokat, szeptember-októberre a kiértékeléssel is lehet végezni. Nagy kérdés, mit mutat majd. Hogy mihez kell? Elsősorban ahhoz, hogy mit tud kiajánlani a település, részben saját vállalkozó állampolgárainak, részben a külsőknek, - beleértve a határon túli érdeklődőket is. Minderre azért van szükség, mert a falu fejlődni akar, munkahelyeket szeretne létesíteni. Kevés helyen foglalkoznak ezzel a kérdéssel ilyen nagy lendülettel! Mint minden kisebb településen, itt is kevés a munkahely. A legnagyobb foglalkoztató a tsz, de a munkanélküliség már ott is megjelent, s várhatóan az őszi betakarítások után növekszik is. A faluban egyébként 170 munkanélküli van összesen. Az eddigi vállalkozások, amelyek segíthetnének a probléma megoldásában, nem igazán erősödtek meg. Nagy a fluktuáció, sokan jönnek, sokan mennek. Gond, hogy mindenki csak kereskedni akar, - főleg az ital forgalmazás megy jól - termelni, termeltetni viszont kevesen. Vonatkozik ez a „Ramescára” is, amely osztrák-magyar érdekeltségű kft. A mezőgazdasági kisvállalkozások itt is haldokolnak, áll ez mindenekelőtt a húsra, tejre, zöldségre. A hivatal az átvilágításon kívül is sok mindennel próbálkozik. Túl azon, hogy a polgármester járja a vidéket, vállalkozókkal tárgyal, most a falu közepén egy telket alakítanak ki kisvállalkozók számára. Iparosok^ szolgáltatók tevékenykednének ott, a hivatal segítségével, némi bérleti díj ellenében. A tulajdon- rendezés szántóhoz juttathatja a falut, amelyet bérbe lehet adni, ezzel is segítve a megélhetést. Az önkormányzati feladatokat vállalkozásszerűen a falu lakói kapják. Nagy gond, de ez így van másutt is: nincsenek épületek, amiket fel lehetne használni. A meglevő intézmények működtetésével is baj van. A faluból sok az eljáró, ezeregyszázan voltak májusban. Ez is kiszolgáltatottá teszi a falu népét. Martfűről, Szolnokról is mostanában a leépítés a leggyakoribb hír. Szerencsére sok helyen dolgoznak Rákóczifalváról, nincsenek egy- egy szakmához kötve. A község lakossága nem öreg, a fiatalok (köztük sok a volt szolnoki lakos) mozgékonyabbak. A falusiak egyébként is dolgosak, nehezen adják meg magukat. Sokan kétlaki életet élnek ma is, bár - mint jelezték - az értékesítési lehetőségek bedugulóban vannak. Ilyen értelemben a kereskedelem megszervezése nem lenne rossz. Előny lehetne a falu szempontjából a közeli repülőtér is. Ez azonban ma még csak a távlat. A jelen valóságába viszont itt is egyre inkább belopódzik az elszegényedés. Csökken a bolti forgalom, növekszik a „segélyesek” tábora. Az építkezések száma visszaesett, sőt, ma már az is előfordul, hogy mire felépül egy ház, el kell adni, mert nem bírják a kamatterheket, a megnövekedett energiadíjakat fizetni. A hivatal is kénytelen tartalékolni télre a segélyekből, meg a villanyszámlák fizetésére, az élelmiszer és tanszer vásárlására. A falu tehát láthatóan élni akar, de úgy tűnik, magára hagyatva, s ez nem csak itt gond. F.I. A Tisza moziban kocsmát kerestünk, de nem találtunk Július 20-án a „Kutya-macska barátság” címmel írt cikkben említettük, hogy az izraelita hitközség az általa vissza igénylen- dő épületben kocsmát vélt felfedezni. Mi magunk is úgy gondoltuk, hogy az elfogadott törvény szellemével, amely szerint az egyházak visszakapnák a működésükhöz szükséges javakat, ez nehezen egyeztethető össze. Érzékeny időket élünk enélkül is, így célszerűnek látszott a másik felet is megkérdezni, történetesen Demeter Istvánt, a Tisza Mozi Kft. ügyvezetőjét. Mint megtudtuk, valóban létezik egy nézőtéri büfé, ahol azonban - iskolai idő után - gyenge alkoholtartalmú italokat árusítanak. Éppen a kocsma jelleg elkerülése miatt magasabb áron, mint az igazi kocsmákban. így egy hét alatt gyakorlatilag egy üveg bőrösem fogy el. Kifogásolták a hangos zénét is, de ilyen szolgáltatás nincs az épületben. Kiderült, hogy a dolognak némi előzménye van. Amikor 1989. decemberében folyt a Tisza Mozi Kft. bejegyzése, végignézték az épület sorsának alakulását. Fontos dátuma ennek 1962, amikor is az állam, konkrétan az akkori megyei tanács szabályos adásvételi szerződés keretében megvásárolta a hitközségtől az épület nagy részét a zsingagógával együtt. A két lerobbant épület sorsa különböző. Az utóbbit a múzeum kapta használatra, az előbbit a Moziüzemi Vállalat. Egy kisebb helyiséget továbbra is megtartott a hitközség, amit évente négyszer imaszobaként használnak. Tárgyalások folytak korábban arról, hogy ezt a részt is eladják, de az érte kért hasonló nagyságú, új épület túl drága üzlet lett volna a vállalatnak. A kft. működésének kezdetén felvette a kapcsolatot a hitközséggel, ahol is támogatták kezdeményezéseiket. Szóba került az épület közös felújításának lehetősége is, de a költségvetés elkészítése után fordulat következett be a hitközség magatartásában, máig kideríthetetlen okok miatt. Ez több mint egy évvel ezelőtt volt, amikor szó sem volt még az egyházakat érintő törvényről. Azóta nem mondhatható felhőtlennek a kapcsolat, habár a Tisza Mozi Kft. többször is kinyilvánította együttműködési készségét. Ok egyébként már eddig több mint egymilliót költöttek az épületre, a szakmában nevet szereztek. Ha kenyértörésre kerülne a sor - amit ők nem szeretnének - mindezt jogosan igényelnék vissza. A „kenyértörés” persze csak az új törvény fényében lehetséges, hiszen, mint mondtuk, az épületet szabályosan eladta a hitközség. A törvény viszont megengedi a presszióra való hivatkozást. Hogy ez valóban így van, eldönteni a bíróság feladata. Ez a döntés viszont csak pol itikai döntés lehet, ami senkinek nem jó. Remélhetően eddig nem fajulnak el a dolgok. F. Reumatológust várnak az abonyi Egészségmegőrző Központba Nemrég új intézménnyel gazdagodott Abony. A Sívó-kas- télyban, a strandfürdő mellett Egészségmegőrző Központ létesült.- Milyen Ötletből született meg ez az esztétikus, ragyogóan tiszta intézmény ? - kérdeztem Romhá- nyi Zoltántól, a központ munkatársától.- Feleségemmel, dr. Balogh Edit körzeti orvossal egy újságban érdekes cikkre bukkantunk, amin fellelkesedtünk. A diósdi példát átültettük Abonyra. Ez a kastély többnyire kihasználatlanul állt. Méltó környezetet láttunk benne.- Kire számíthattak a többmilliós létesítmény megvalósításában?- Ezt felsorolni sem lenne könnyű, de például a Ságvári Endre Téeszre kezdettől az utolsó simításig számíthattunk. A téglagyár is kivette részét, s lakossági hozzájárulásból összejött 300 ezer forint, pályázatokon is nyertünk, de példamutató volt a helyi községvezetés is, és nem mellékes az önerő sem, de nagy részt vállalt Romhányiné dr. Balogh Edit is az intézmény kialakításában.- Hányán dolgoznak itt?- A személyzet száma tizenegy, de ebből gyes-en van egy fiatalasszony. Sajnos, reumato- lógus orvosunk egyelőre nincs. Korábban átmenetileg dr. Tarkó Irén, a ceglédi reumatológus főorvos rendelt nálunk. Most is ő helyettesít.- Mit tud adni az intézmény?- Az Egészségmegőrző Központnak két részlege van, egy gyógyító és egy megelőző szféra. A betegségek megelőzését szolgálja a a pezsgőfürdő, a szauna, a kondícionáló-terem és az aerobik. Ezeket bárki igénybe veheti, díj ellenében. Előny, hogy a mozgásszervi megbetegedésben szenvedő betegeinket helyben gyógyíthatjuk. Jól felszerelt tornatermünk várja áz időseket és azokat a nagylétszámú gyerekeket, akik gerincproblémákkal küszködnek. Augusztus elseje óta van gyógytornászunk is. Kiegészítésül öltözők, zuhanyzók állnak rendelkezésre. A büfében gyógyteák, kávé, üdítő, szendvics kapható. Alkohol- és nikotinmentes, kulturált hely ez.- Terveik?- Bízunk abban, hogy megnyerjük az országos költségvetési alapból a céltámogatást. Orvosi ellenőrzés mellett szeretnénk egy fogyókúrás klubot létrehozni. Szeretnénk egy színes tévét és egy videót, hogy a fiataloknak filmen mutathassuk be az egészséges életmódot. És persze nélkülözhetetlen egy gyógy- masszőr is egy ilyen intézményben, de máris helyhiánnyal küszködünk. B. Zs. Monológ a tanyasi életről Beleesett a csibuk, hát nem ki kellett mernem az összesét! „Kérem szépen, 1907. március 23-án láttam meg a napvilágot, úgyhogy az idén tavasztól már a nyolcvanötödiket taposom. Ami a lényeg, még taposom, ha lassan is araszolgatok előre. Egyébként ez a tanya, a Zsombikos részen taláható, nyú- liramodásnyira Berény szélétől. Két gyerekem született, és mivel az asszony tizenöt éve meghalt, az egyikkel élek. Ezen a tanyán nem mi voltunk az eredeti gazdák. Előttünk egy disznókupec lakott itt, aki a városban elkártyázta a házát, oszt ideszorult. Megvette, de nem ízlett neki az ősszel saras, télen fújja-hordja világ és eladta édesapámnak. Gazdálkodtunk mi kérem, derekasan. Minden óra nélkül még a koromsötéttel keltem, megfejtem a teheneket, oszt irány a város, vittem az urakhoz a tejet. Dehát azok az emberek a téli pirkadatban még a másik oldalukra fordultak, ezért először a templomot kerestem fel. Meglátszott a lehelet, úgy fújtuk a reggeli misét. A kannákat meg szépen letettem az előtérben az egyik sarokba. A padban ülve eszembe jutott drága nagyanyám, aki azt mondta: úgy dolgozz, mintha mindig élnél és úgy imádkozz, mintha rögtön meghalnál! Elég az hozzá, vége volt a reggeli misének, kézbe vettem a kannákat, és azután dörömböltem a pantal- lós uraknál: tessen felkelni tén- sasszony, mert meghoztam a hajnali tejet. Hej, de egészséges lehet, hiszen meg is van szentelve, hiszen vélem volt az Isten házában! Nagynehezen kinyílt a Hoztam a megszentelt tejet téns- asszony! kiskapu, átöntötték a tejet, köszöntem és már mentem is kifelé. Mert a tanyán mindig volt munka. Egyébként megvagyok, nincsen nekem se kicsi, se nagy panaszom, ha éjszaka fújom a kását. De ha a köszvény kínoz, jajgatni tudnék, és néha olyat is mondok: tán jobb lenne már odalenn. Rádióm van, de rájöttem, sokat hazudik, ezért úgy büntetem, hogy nem csavarom fel. Kutya három is őriz, hogy el ne lopjanak. Nyugdíjat, járadékot egy krajcárt se kapok, mivel a téeszben nem vettem fel a munkát, így a fiam tart el. Látja a gémeskutat? Én abból iszom, de a gyerekek meg az unokák finnyásak. Pedig fáin víz ez, különösen azóta, hogy egyszer aljáig kimertem. Van annak már húsz éve, amikor beleesett a pipa, olyan büdös lett tőle minden liter, hogy ki kellett húznom az összesét. Ezután leeresztettem a létrát és leóvakodtam a csibukért. Megtaláltam a szélhámost, ami mennyi munkát okozott nekem, de azután egy rövid lenti tanyázás után pucolni kellett, mert egyre feljebb emelkedett a víz. Elég volt már mára, látom maguknak is, ezért már csak annyit mondok, hogy figyelem ezt a fene nagy változást. A kisgazdákra voksoltam, bár régen is azt mondták: Jani, ne a lábára szavazz, hanem a fejire. Mert a paraszt régen is meg ahogy látom most is, lenn van a lábnál, dehát mit csináljak ha ennek születtem. Tudom, már nagyon mehetnékjük van, nem is kísérem tovább magukat, pedig én rettentően ráérek. Ha meg nem sértem, azt tessék már elárulni, melyik újságba szerkeszt? Mert ide egy se jár, dehát ha mán beletesznek, veszek egyet!” Elmondta: Kiss János Lejegyezte: D. Szabó Miklós Fotó: Tarpai Zoltán
