Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-21 / 194. szám

1991. AUGUSZTUS 21. Sportextra 11 A csatár nem hadakozik tovább „Csámpi” itthon volt Keresztényeknek és világiaknak egyaránt sokat jelentett II. János Pál magyarországi látogatása. Azon sze­rencsések, akik személyesen is láthat­ták a szentatyát, talán életük végéig elraktározzák szívük legféltettebb sar­kába az Úr földi helytartójával kap­csolatos feledhetetlen élményeiket. A magamfajta embereknek azonban volt más feladatuk is, mint emelkedett han­gulatban visszaszámlálni a napokat, ahogy ez gyerekkorom karácsonyai előtt történt. Saját léptékemnél ma­radva azt kell mondjam, nekem is volt egy emlékezetes és kezdetben emelke­dett hangulatú találkozásom valaki­vel, no nem a Parlamentben, csupán a szerkesztőség emeleti büféjében. Akik valamelyest ismernek, könnyen kita­lálhatják: futballista volt az illető. Méghozzá egy olyan csatár, amelyik párját ritkítja a megye határain túl is. Nyolc évvel korábban hozott össze bennünket a sportsors, és bizony mint egykori edző - utólag elnézést kérve a kezem alatt megfordult játékosoktól -, ma sem tudok elfogulatlan lenni vele szemben. így, néhány nappal a baj­nokságok kezdete előtt mi másról is lehetett szó közöttünk, csakis a fociról. A 36 éves játékossal folytatott közös nosztalgiázás öröme után üröm ve­gyült a dialógusba, mert az évente leg­alább húsz gólra taksált csupa szív centerről kiderült: csapatkapitány­ként bomlasztja a gárdát. Épeszű em­ber ilyet nem momdhat rá! Mégis meg­történt. ,,Bűneinek” listája tetemes. Egyes sorszámmal az edzővel való megrom­lott viszonyát említik. Ugyanis ő más­hoz szokva beleunt a tingli-tangliba, és komolyabb edzésmunkát, nagyobb fegyelmet, sportszerűbb viselkedést követelt mindenkitől, a csapatnál el­töltött tizenhárom esztendő jogán. Szóvá tette azt is, hogy a magasabb osztályba kerülés megnövekedett kö­vetelményeinek a dilettánsok szorítá­sában lévő szakosztály képtelen lesz eleget tenni, hogy az ifjúsági csapatot ne a szellemileg leépült, munkakerülő idősebb játékosra bízzák, s ha legkö­zelebb a háta mögött a meccs eladásá­ra készülnek, feltétlenül szóljanak, mert akkor ő nem lép pályára. Leg­alább nem fog a kispadon ülő vezetők arcára fagyni a mosoly, az ötödik percben lőtt második gólja után. Te jó ég! Már itt tartunk? Lehet, mégis Murphynek van igaza? - mikor azt állítja: ... a rossznak nincsen határa. A csatár döntött, nem vállal közös­séget a most egybegyűltekkel, átkocsi- kázott a szomszéd településre, ahol csillogó tekintettel és az őt megillető tisztelettel fogadták. Igen ám, de az átigazolását már ötvenezer forinthoz köti a „sértett” klub, amely egy csa­pásra elfelejtette a csatár sokéves szolgálatait. Aki soha nem kért, csak adott szeretett együttesének, aki ma­gánéletében is a legtöbbre vitte céltu­datos, kemény munkájával, és aki vé­leményem szerint emberileg is többet ér, mint a körülötte lévőkből egy tucat. A! Megvan! Ez a legeslegnagyobb bűne. (ni) Ritka vendég Magyarországon a Spa­nyolországba szerződött, volt válogatott labdarúgókapus, Szendrei József. Hát még a karcagi házban, ahol arra kértük, mutassa be klubját.- Spanyol viszonylatban a kisebb csa­patokhoz sorolható. Stadionunk az Esta- dió Ramon Decarransa, 30 ezres nézőte­rén átlagosan 20 ezren foglalnak helyet. Ha nagyobb klub látogat el hozzánk, akkor mindig telt ház van. Közel hatezer „Csámpi” itt még válogatott mez­ben állandó bérletesünk szurkol, de a kör­nyező településeken is működnek párto­ló klubok.- Mennyi egy belépő ára?- A mérkőzésektől függően különbö­ző, így például a Real Madrid ellen 8 ezer peseta volt, ez forintban 5600 forint körül van. Az állójegy 3500 peseta.- Kik irányítják a cadizi csapatot?- Az öttagú elnökség főfoglalkozás­ban végzi a munkát, akik a hiedelmekkel ellentétben nem dúsgazdag emberek. A nagypénzű mecénások általában csak a nagy kluboknál vannak, mint a Real, Barcelona, Atletico stb. Ezek aztán ha­talmas összegeket fektetnek a csapatok­ba. Egy főedzőnk van, Ramon Blanco, és egy kondícióedző, aki az edzéseket irányítja.- Miben jobbak a spanyol játékosok a mieinknél?- Abban, hogy fanatikusabbak, sokkal célratörőbbek, jobban akarják a sikert, mert tudják, hogy ebből kell megélniük. Az utolsó percig küzdeni kell, mert könnyen kikerül az ember a csapatból. Ezért is kiegyensúlyozottabb a spanyol bajnokság. Ott például nem fordulhat elő, mint nálunk, hogy a Honvéd tavaly osztályozót játszott, majd bajnokságot nyert.- Kik a sztárok? Nálunk nincsenek. A legjobbak az ar­gentin válogatott Der Ticia, valamint a Real Madridból jött Juan Jósé, akivel korábban egy kupameccsen már Újpes­ten találkoztam. A bajnokság elején en­gem nem nagyon játszattak, majd ké­sőbb, amikor kiesésre állt a csapat, akkor kaptak elő.- És megmentetted a Cadizt a kiesés­től! Hogyan emlékszel vissza az utolsó mérkőzésre?- Az elsőn 1-0-ra kikaptunk Malagá­ban, majd a visszavágón 1 -0-ra mi nyer­tünk, ezért hosszabbításra és tizenegyes rúgásokra került sor. Kettőt ki védtem, és ezzel bentmaradtunk. Utána három na­pig ünnepelt a város. Elvittek bennünket a Casióba, majd fogadott a polgármes­ter. A spanyol lapok - AS, Diario, Marca stb. - felsőfokban írtak a teljesítmé­nyemről.- Nyilvánvaló ezért is szerződtettek újra.- Az nem olyan hosszadalmas és kö­rülményes, mint Magyarországon. Nincs szövetségi engedély, szerződési határ stb. Egyszerű alku az egész. El­mondtam, mik az igényeim, követelése­im. Az elnök pedig azt, mi a klub elvá­rása. Fél óra alatt megvolt az egész.- Mennyit keresnek a spanyol futbal­listák?- A szezon végén a sportlapok kimu­tatást közölnek, hogy ki mennyit kere­sett. Néhány világsztár keresete maga­san kiemelkedik az átlagból. Így a Bar­celonából Koeman, a Real Madridból Hugo Sanchez, Mitchel, Butrageno, az Atleticóból Futre áll az élen. Például Mitchel 350 millió pesetát keresett, pe­dig nem is lett bajnok a Real.- Kik voltak a legveszélyesebb csatá­rok?- Nekem Hugo Sanchez és Butrageno, valamint az osztrák Toni Polster. Rájuk nagyon kellett ügyelnem.- Válogatottság?- Utoljára az angolok ellen védtem 1988-ban, 0-0 lett az eredmény, és a mezőny legjobbja voltam. Mexikóban úgy érzem egyedül én nem égtem le, mégsem lettem újra válogatott. Elég sok kapitányom volt a tizenkét mérkőzés so­rán, Mezey, Bálint, Komora, Verebes. Garami pedig meg sem hívott. Régen feladtam, hogy válogatott lehessek. Még egy évig csinálom, utána befejezem és vége.- Utána mi lesz?- Kötöttem egy szerződést egy sport­szergyártó céggel, és hazajövök Ma­gyarországra. Az ő termékeinek akarok piacot szerezni itthon, és emellett az ide­genforgalomba is szeretnék bekapcso­lódni. B. I. Szétosztották az alamizsnát, de várható újabb is Beszélgetés dr. Lengyel Györgyivel Szolnok Megyei Jogú Város Közgyű­lése a Sportalapra benyújtott pályáza­tokat elbírálta, és a megmaradt másfél millió forintot szétosztotta húsz „éhes száj” között, további huszonnyolc gaz­dáját pedig arról értesítette:« felügyelő­bizottság a pályázatát anyagilag támogat­ni nem tudja. Miért másfél millió került szétosztás­ra? - kérdezhetné bárki, hiszen eredeti­leg a duplája lett bedobva a köztudatba. Igen ám, de a Vízügy SE, a Szolnoki MÁV MTE és az Olajbányász SE ki­használta a soron kívüliség előnyét 500- 500 ezer forint erejéig, az utánpótlás megsegítésére. A többieknek maradt, ami maradt, 48 pályázónak összesen 1.5 millió. Bagatell összeg, pályázónként alig több mint 31 ezer jutna azonos el­osztás esetén, de arról szó sem lehetett. Méltányossági alapon történt a pénzek kiutalása, amelyekről a városi egész­ségügyi, egészségvédelmi és sportbizott­ság döntött. A testület elnökét, dr. len­gyel Györgyit - képviselő és sportszak­orvos is egyszemélyben - arról kérdez­tük, milyen elvek szem előtt tartásával támogattak vagy utasítottak el egy-egy igényt?- Nyilvános pályázatot hirdettünk, a be­érkező kérelmeket három független, más városban lakó elfogulatlan szakértővel vé­leményeztettük, utána a Várhegyi Attila, dr. Sziszik Erika, Szalay Ferenc,' Urbán Attila és jómagam alkotta bizottság dön­tött. Elsődleges szempont az utánpótlás támogatása volt, azonkívül három kiemelt rendezvényre - röplabda ifi vb-selejtező, Tiszaligeti napok, lábtenisz Eb - különítet­tünk el bizonyos összegeket. Végül is húsz egyesületet segítettünk meg kisebb-na- gyobb összeggel, 150 ezret pedig két ját­szótéri kosárlabdapálya megépítésére kü­lönítettünk el.- Nem tartja-e kevésnek ezt a kere­tösszeget, hiszen jó néhány város példáját figyelve, sok helyen nagyságrendnyivel többet ér a település sportja a város veze­tésének. Szolnokon miért ilyen, mondhatni megalázó mértékkel mérik a finanszíro­zást?- A helyi sport megítélése képviselőtár­saim részéről rendkívül szélsőséges, szub­jektív és személyfuggő. Ezt már júniusban felismertem, s mint frakcióvezető is (SZDSZ - a szerk.) jeleztem: ez az összeg kevés az életben maradáshoz, mert kb. hatmillióval kevesebb a támogatás, mint tavaly. Beadtunk egy indítványt, hogy az egyesületeket a költségvetésen felüli ter­vezett keretből támogassuk. Ezzel egy időben kiadtunk egy körlevelet a klubok felé, amelyben kértük, írják meg valós igényeiket. A 19.5 milliós összigényből körülbelül kilencet tartottunk elfogadha­tónak, amit három területen kívánunk ér­vényesíteni - amennyiben az augusztus 27-i közgyűlés elfogadja kezdeményezé­sünket -, a diák- és szabadidős tevékeny­séget, valamint egy kardiológiai rehabili­tációs klubot. Ezen belül kilenc sportágat- úszás, kajak-kenu, atlétika, cselgáncs, labdarúgás, kézi-, kosár-, vízi- és röplabda- határoztunk meg a támogatás területén, az eredményességet, a hagyományokat fi­gyelembe véve.- Említette képviselőtársai szélsőséges viszonyát a sporthoz. A sportbizottság tag­jai illetékesek-e ilyen „húsbavágó" kérdé­sekről dönteni, ugyanis önök közül csupán Szalay Ferenc rendelkezik szakmailag számottevő sportmúlttal és képesítéssel?- A mi munkánkat egy albizottság segíti, amelyikek éppen Szalay Ferenc a vezetője, és tagjai sorában kizárólagosan szak­edzők, testnevelők, tehát felkészült egyé­nek találhatók. Véleményüket minden esetben figyelembe vesszük.- Úgy vettem ki a szavaiból, a városi támogatási rendszer utánpótlás-centri­kus. Mi lesz az élsporttal, ami az igazi hírnevet szállíthatja Szolnoknak?- Helytálló a megállapítása, de a köz­gyűlés határozott úgy: valamit fel kell ál­dozni. Sajnos az élsportra és a különböző szövetségek megsegítésére nem futja. En­nek ellenére tettünk kivételeket, mert a MÁV MTE atlétái és női kosarasai a töb­bieknél jóval többet kaptak a másfél mil­lióból, elismerve munkájukat.- Ön szerint az idei vérveszteségek jövő­re folytatódnak, vagy netán van jobbító javaslata?- Úgy gondolom, a sportban is be kelle­ne vezetni a normatív támogatást a köz- művelődési mintára. Azonkívül a verseny- szerű tevékenységet szintén támogatni kell, de csak az eredményesség függvé­nyében, a jó teljesítményeket elismerve.- No de finanszírozás nélkül balgaság sikereket várni, viszont előre számon kérni az eredményességet és utána befektetni, megint téves sorrendiségen alapuló gon­dolkodásra vall. Más alternatíva nem kí­nálkozik?- Talán igen. Megkérdeztünk több egye­sületi vezetőt, mit szólnának egy, a volt sportiskolák mintájára kialakított és az ön- kormányzat által támogatott utánpótlásbá­zis felállításához. Én azért tartanám sze­rencsésnek ezt a megoldást, mert akkor a közgyűlés tagjai tisztában lennének azzal, hová teszik a város pénzét, és nem gondol­nának arra, mint manapság, hogy a szak­osztályok IBUSZ-lakásokra és játékosok vásárlására „szórják” el a forintokat. néder Úgy tűnik, végérvényesen eldőlt, hogy az NB III. Tisza-csoportjában szereplő Karcag SE labdarúgói az előzetes hírekkel ellntétben nem szombaton, hanem vasár­nap játsszak bajnoki mérkőzéseiket! Ugyanakkor a Mátra-csoportos Török- szentmiklósiak is véglegesen tisztázták hét végi játéknapjukat, és a versenybizottság­gal kötött szerződés értelmében szombaton rendezik meccseiket. Befutottak a név szerinti nevezések a szeptemberi indianapolisi tornász- világbajnokságra. Szembetűnő érde­kesség: a két évvel ezelőtti stuttgarti világbajnokság egyéni bajnokai közül mindössze négyen készülnek ismét­lésre, azok között viszont ott található a férfi és női egyéni összetett címvédő, tehát a szovjet -Igor Korobcsinszkij, valamint honfitársnője, Szvetlána Bo- ginszkaja. Rajtuk kívül címvédőként startol még két kínai is, a korlátvilág­bajnok Li Jing, illetve a nyújtó 1989- es legjobbja, Li Chunyang. A többi stuttgarti bajnok, köztük a magyar Borkai Zsolt időközben visszavonult, vagy átpártolt a hivatásos tornászok táborába. Nyilvánosságra hozták a Havannában és Santiago de Cubában zajló 11. Pánameri­kai Játékokon doppingoláson ért harmadik versenyző nevét is. A mexikói evezős Jose Gomez, valamint Georgette Reed kanadai súlylökőnő mellett Pedro Garcia perui sportlövő vizeletében találtak tiltott szert. Gardát úgyanúgy megfosztották ezüstér­métől, mint ahogy Gomezt az aranytól. A súlylökőnő helyezetlen volt, viszont az eltiltást ő sem ússza meg. Balatonfüreden véget ért a Dragon Kupáért kiírt, a vitorlázók II. Video- press Nagyhajós Bajnoksága. A hajó­osztályok dobogósai: Túra A: 1. Ba­kos Tamás 5.8 pont 2. Bereczki Sán­dor 10.5 3. Bóna Gábor 16.6 Sudár: 1. Dr. Csikós János 2.9 pont 2. Tuss Mik­lós 3.2 3. dr. Galgóczy Tamás 9.0 25- ös Yolle: 1. Frigyer Attila 0.0 pont 2. Szekeres László 4.8 3. Holovits György 15.5 15-ös Yolle: 1. Lukács Ágnes, Lukács Alexander, Stocker György 1.6 pont 2. Zömbik V., Zöm- bik Zs., Zömbik O. 7.2 3. Stolle, Sá- rosi, Jordánná 6.5 Túra B: 1. Lettner Adorján 4.5 pont 2. dr. Major István 7.4 3. Ormándlaki János 12.5 Rebell: 1. dr. Dulin László. 0.0 pont 2. dr. Tormássy György 8.5 3. Bisztray György 10.5 A Magyar Olimpiai Bizottság következő, szeptember 14-i közgyűlési napirendjén tisztújítás is szerepel. Az elnökségben két hely megüresedett ugyanis, a posztokra az alapszabály értelmében a MOB tagjai négy héttel korábban pályázhattak. A határidő lejártáig tizenegy pályázat érkezett. Az el­nökségi tagságra pályázók: Dobor Dezső, az MTV szerkesztője, Füleky András, a kajak-kenu szövetség főtitkára, Guttman József, a DVTK elnöke, Kiss Imre, a Cse­pel SC elnöke, dr. Laczkó Mihály, a labda­rúgó-szövetség elnöke, Putnik Bálint, a ju­doszövetség elnökhelyettese, Schulek Ágoston, az atlétikai szövetség elnöke, Ser­mer György, az ökölvívó-szövetség elnöke, Vásárhelyi Pál, a korcsolyázószövetség el­nöke, Vitray Tamás, az MTV főmunkatársa és Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok, az UTE alelnöke. A Nemzetközi Tenisz Szövetség nem kegyelmezett: a világranglistát vezető Szeles Mónikát eltiltotta a jövő évi barcelonai ötkarikás játékokon va­ló részvételtől. A jugoszláv játékos azért kapta a szigorú büntetést, mert annak ellenére, hogy nemzeti szövet­sége nevezte, júliusban nem vállalta a szereplést a Nottinghamben megren­dezett Federation Kupán. Szeles Mó­nika orvosi igazolást szerzett, ezzel próbálta kimenteni magát, de a sport­ág vezetői ezt nem találták elég meg­győzőnek. Ellenérvként arra hivat­koztak, hogy a jugoszláv teniszező közvetlenül a kupa rajtja előtt egy mahwah-i bemutatótomán vett részt, s ott bezzeg semmi sem akadályozta a játékban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom