Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-12 / 187. szám

2 Hazai körkép 1991. AUGUSZTUS 12. Három halott, nyolc súlyos sérült Pápalátogatás előtt Bányaszerencsétlenség Komlón Diplomataszemmel a Vatikánból 2. Pénteken este súlyos bánya­szerencsétlenség történt a komlói Béta-aknában. A szerencsétlen­ség során három bányász életét vesztette, nyolc pedig különböző súlyosságu sérülést szenvedett. A Mecseki Szénbányák Béta­aknai főmérnöke vasárnap arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a ter­mészeti csapás sújtotta bányatér­ségben befejezték a sújtólégrob­banást követő bányatűz megfé­kezésére szolgáló gátak építését, és megkezdték a föld alatti mun­kahely elárasztását iszappal, amely hétfő reggelre ér véget. A baleset körülményeinek vizsgálatát személyesen irányító Neuberger Antal, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke elmondta, hogy megtar­tották a helyszíni szemléket, átte­kintették a bányatérség levegő­összetételét rögzítő műszerek Pápalátogatás - vadászati tilalom A belügyminiszter a lőfegyve­rek és lőszerek, valamint az ipari robbantóanyagok és a pirotechni­kai termékek használatának korlá­tozásáról alkotott rendeletet. A pá­pa látogatásával összefüggő jog­szabály augusztus 12-én lép ha­tályba és 21-én már hatályát is Veszti. A rendelet által rögzített időszakban és helyeken tilos a pol­gári rendeltetésű lőfegyverek és lőszerek forgalmazása, szállítása, viselése és használata. Tilos továb­bá lóverseny rendezése és vadá­szat. A korlátozás azonban nem vonatkozik a vagyonvédelmi, pén­zőrzési és pénzkísérési tevékeny­ségre. Torgyán Debrecenben Torgyán József szerint véget kell vetni annak a „reformkommu­nista” folyamatnak, ami a rend­szerváltás helyébe lépett. „A Füg­getlen Kisgazdapárt belátható időn belül olyan helyzetet fog te­remteni, hogy végre elkezdődhes­sen a rendszerváltás, a felelős- ségrevonás és a személycsere.” Erről szombaton délelőtt a Debre­cen melletti Látóképen beszélt a pártelnök. Az egésznapos debre­ceni látogatásra érkező Torgyán József a fogadására egybegyűlt kisgazdák és a sajtó munkatársai előtt megerősítette: Sárossy Lász­ló FM államtitkár cáfolata ellenére üldözik a kisgazdákat a Földmű­velésügyi Minisztériumban, ahol olyan megjegyezések hangzanak el: „itt kisgazdáknak nincs he­lye!”. Ezt az ügyet a koalíciós tár­gyalásokon is felvetik, mert - bár a minisztériumi átalakítás nem tar­tozik a pártközi megbeszélések na­pirendjére - az már alkotmányos- sági kérdés, ha valakit kisgazda meggyőződése miatt üldöznek. Torgyán József bejelentette: remé­nyei szerint a jövő héten egyesül­nek a Vállalkozók Pártjának a kis­gazdákhoz közelálló részével. Ausztria Lottó A 32. játékhét fogadási díjainak megállapítása a következő ered­ményt mutatja: t ,921.724 darab le- adott szelvény összesen 83,696.135 schilling Ausztria Lot­tó fogadási díjat jelent. Ebből az első nyerőosztályra 12,554.420 schilling jut. Az eheti nyerőszámok a követ­kezők: 5, 8,9, 28, 34,40, pótszám: 7. A teljes Joker fogadási díj 18,404.497 schilling. Az első nye­rőosztály a Joker 8,020.507 schil- lingel való dotációját jelenti. Az e heti joker-szám a következő: 906615. Beszélgetés Keresztes Sándorral, hazánk vatikáni nagykövetével adatait, meghallgatták a lent dol­gozó bányászokat, és megkezd­ték a tanúk hivatalos meghallga­tását. Vasárnap még nem volt elegendő információ annak meg­állapítására, hogy mi okozta a sújtólégrobbanást, illetve hogy az együtt járt-e szénpor robba­nással is. Keresik a gázfelszaba­dulás forrását és a robbanást ki­váltó gyújtó okot is. Mivel a me­tánmérő műszerek a robbanást megelőzően nem jeleztek rendkí­vüli adatokat, arra lehet követ­keztetni, hogy a levegővel robba­nó elegyet alkotó gáz hirtelen szabadult fel. Az OBF elnöke el­mondta még, hogy a Béta-aknai meredek dőlésű széntelepek fej­tésében alkalmazott főteszénom- lasztásos technológia a vágat fe­letti úgynevezett fedü kiüregese- dése miatt gázfelszabadulás ve­szélyével jár, de az e módszerre (Folytatás az 1. oldalról) Az érdeklődés jóval nagyobb volt, de közben többen már csa­ládi beutalóval megkezdték nyári ’szabadságukat, így nem lehettek jelen, de a belépni szándékozók előtt nyitottak a lehetőségek, tag- felvételi kérelmüket bármikor beadhatják az elnökségnek. A szolnoki szervezet célkitűzé­sei között szerepel a város értel­miségmegtartó, -vonzó szerepé­nek növelése is. Rövid távú cél­ként kitűzték annak az elképze­lésnek a támogatását és a koncep­ciók kidolgozásában való együtt­működést is, amelynek célja Szolnok városában egy önálló gazdasági főiskola megteremté­se. szakosodott Béta-aknán felké­szültek annak elhárítására. (MTI) Göncz Árpád részvéttávirata A Magyar Köztársaság elnöke a Mecseki Szénbányák vállalat Komló Béta-aknájában történt, halálos áldozatokat követelő súj­tólégrobbanás áldozatai hozzá­tartozóinak részvéttáviratot kül­dött vasárnap - tájékoztatta a táv­irati irodát az elnöki hivatal ve­zetője. A távirat szövege a követ­kező: „Megdöbbenéssel értesültem a Béta-aknában történt tragikus balesetről. Mély részvétemet és őszinte együttérzésemet fejezem ki az áldozatok hozzátartozóinak és munkatársainak, a sérülteknek mielőbbi teljes felépülést kívá­nok. Göncz Árpád köztársasági elnök A napokban megjelent „A fel­zárkózás az európai felsőoktatás­hoz” c. felhívás is azt bizonyítja, hogy közös pályázatok alapján eredményesebben lehet a köz­ponti alapoktól anyagi támoga­tást elnyerni. Ez nagy lehetőség a városi, megyei főiskolák számá­ra. Ugyanakkor kritizálni is lehet a minisztérium pályázati felhívá­sának az időpontját, hiszen ebben az időszakban a pedagógusok zö­me szabadságon van, az intézmé­nyek üresek. Remény van arra, hogy a ka­mara működése hasznos lesz a tagjai, a főiskolák, a város és a megye számára egyaránt. Ezt kí­vánja a jövő és az új felsőoktatási törvénynek megfelelő újtipusú, hatékonyabb érdekvédelem is. Interjúnk előző részében a két állam közötti kapcsolatok alaku­lásáról, a nagykövet és a Szent­atya közötti beszélgetés néhány részletéről számoltunk be. Tapasztalatai szerint milyen politikai célok határozzák meg a Szentszék külpolitikáját? Ho­gyan fogadták az egyházi javak visszaadása körüli vitát?- A vatikán diplomáciája, a Szentszék roppant méretű appa­rátusának egész tevékenységé egyébként a földkerekség min­den részén arra irányul, hogy le­gyen bármilyen előjelű az ural­mon lévő rendszer, biztosítsa az evengéliumi tanok terjesztése, a szabad igehirdetés lehetőségét. Ezen a téren széleskörű tapasz­talatokkal rendelkezik, rugalmas gyakorlatot folytat, s kész olyan kompromisszumokra, amelyek nem ütköznek az egyház külde­tésével. Mint említettem, a Vatikán fo­lyamatosan nyomon követte a magyarországi eseményeket, ki­vált az egyházi igehirdetés felté­teleinek alakulását és eredmé­nyességét. Konstatálták - egyéb problémáink mellett - azt is, hogy bizonyos erkölcsi, morális lazulás tapasztalható nálunk. II. János Pál látogatása - ha­sonlóan eddigi külföldi útjaihoz - minden bizonnyal pasztorális jellegű lesz, amelynek nincs po­litikai célzata. Nem a római ka­tolikus egyház működési kerete­inek biztosítására irányul, hanem valóban az evangélium szelle­mében való tevékenységet szol­gálja. Személy szerint a pápa, mint Péter utódja, mint az egy­ház feje, erre törekszik s az ilyen irányú erkölcsi megújulást várja és szeretné elősegíteni.- Meggyőződésem, hogy mindez összhangban van a Ma­gyar Köztársaság politikai célja­ival. Harmonizál azzal, hogy eb­ben a térségben a szomszéd né­pekkel nem rivalizálni akarunk, hanem valódi partneri kapcsola­tokat építeni. Ha a római katoli­kus egyház az előbb vázolt szán­dékok jegyében sikerrel munkál­kodik nemcsak nálunk, hanem a térség többi országában is e mo­rális, gondolkodásbeli megúju­láson, akkor szinte mélyszántást végez számunkra a politikai uga­ron.- Természetesen vatikáni kö­rökben is ismeretesek azok a na­pi problémák, amelyek anyagi kérdésekkel, az egyházi javak visszaadásával kapcsolatban vi­tákat váltottak ki. Itt az a megíté­lés, hogy valójában helyi egyhá­zi és önkormányzati ügyről van szó, a viták nem lényegi és nem alapvető kérdések körül zajla­nak, s az érintettek meg fogják találni a megnyugtató megoldá­sokat. A Vatikán véleménye sze­rint az egyházat ért régi sérelmek nem lehetnek semmiféle konf­liktus forrásai a Szentszék és ha­zánk kapcsolataiban, amelyek jelenleg teljesen problémamen­tesek.- A mai Magyarországról alko­tott igen pozitív képben egyéb­ként benne van annak elismerése is, hogy nálunk ma már személyi kérdésekről az egyházak teljesen szabadon, önállóan dönthetnek. Ezt annak ismeretében értékelik, hogy a hajdani úgynevezett főke­gyúri jogot - azaz az előzetes egyeztetés jogát -, a Horthy-re- zsim is vindikálta magának, a legutóbbi időkig pedig az állam­párt nagyon „keményen” érvé­nyesítette a 22/1957-es törvény- erejű rendeletet, amely gyakorla­tilag megfosztotta az egyházakat személyi kérdésekben az önren­delkezéstől. Ön az előzőekben arra utalt, hogy meggyőződése szerint a pá­pai látogatás térségünkben az országok közötti partneri kap­csolatok építését szolgálja. Jo­gosnak tartja azt a várakozást, hogy a Szentatya megnyilatkozá­sai segítik a határainkon túli ma­gyarok helyzetének jobbulását, a kisebbségi problémák rendezé­sét is?- Igen, feltétlenül. Szeretnék emlékeztetni - csupán példaként - a gyulafehérvári püspökség ér­seki rangra emeléséről szóló mi­napi híradásra. Ezt egy olyan fo­lyamat részének tekintjük, amely a II. Vatikáni Zsinattal kezdő­dött. Ismeretes, hogy ott és akkor kapott polgárjogot az anyanyelv a liturgiában. De fölidézhetjük a pápa 1989. januári szózatának a nemzeti kisebbségekre vonatko­zó részét is, amely morális támo­gatást adott a határainkon túli magyarság nemzeti, kulturális tudatának erősítését célzó külpo­litikánknak. Ugyanezt tapasz­talhattuk a Helsinki-gondolat je­gyében megtartott bécsi utóérte­kezleten, vagy a legutóbbi genfi tanácskozáson, ahol a vatikáni küldött megnyilatkozása volta­képp a kisebbségi kérdésekben elfoglalt magyar álláspontot erő­sítette. Összegezve tehát: a ró­mai katolikus egyház morális el­kötelezettsége alapján a Szent­atya részéről számíthatunk és számítunk is a kisebbségben élő magyarságért felelősséget érző, jogos igényeiért síkra szálló ma­gyar külpolitika támogatására. Önt most valószínűleg sokez­ren irigylik, hiszen mint nagykö­vet, hivatalból szem- és fültanúja lesz a történelmi jelentőségű pá­pai vizitnek...- A látogatás idejére termé­szetesen „elhagyom” állomás­helyemet és augusztus 14-től ott­hon leszek. Személyes szeren­csének tartom, hogy részese le­hetek Magyarország és a pápa találkozásának, bár a program­ban rögzített eseményeknek csak egy részén leszek jelen. A szoro­san vett egyházi jellegű eszme­cserék, találkozások és egyéb ak­tusok meghívott vendégeinek köre - a protokoll zord szabályai szerint - igencsak behatárolt és a diplomata gyakran e körön kívül esik... (Vége) Bajnok Zsolt Ferenczy-Europress Megalakult a Szolnoki Felsőoktatási Kamara Új törvény, új érdekvédelem Béke a fegyverek árnyékában Sínvasból hegesztett harckocsi-akadályok a belvárosban Reggel hat óra van. Oszlik a köd a magyar-horvát határon, Udvarnál. Bár csak így oszlana az indulat a fejekből, a szívekből odaát. Megállítok egy Zsigulit a faluszéli kihalt benzinkútnál. Magyar vezetője a horvátországi Darázson lévő üzletébe igyek­szik, reggel hétkor nyit. Az első elágazásig, öt kilométerre szíve­sen átviszem - mondja. A hatá­ron két perc alatt átkelünk. Óva intenek: vigyázzak, .törékeny a tűzszünet. Érzem, legszíveseb­ben visszafordítanának. Útel­ágazás. Segítőmtől dinárt veszek forintért. Ismét az út szélén állok, immár a horvát Baranyában. Itt is lőnek már az utóbbi napokban, egyelő­re csak éjszaka. Most békés reg­gel van. Lehet-e béke a fegyve­rek árnyékában? - tűnődöm. Munkásbuszok jönnek-mennek. Haladni akarok. A kezem fent, a kék Jugó autó lassít, megáll. Horvátok. Magyarul nem be­szélnek, de értik, hogy Beli Ma- nastir - Osijek. Vagyis: Pélmo- nostor, Eszék az úticélom. Mo­nostorig jönnek, mondják. Nyíl­tan méricskélnek. Leteszek egy csomag szuvenír kávét a hátsó ülésre magam mellé, mutatom az igazolványom. Bizalmatlansá­guk eloszlik. Úgyannyira, hogy megmutatják a Magyarországtól 15 kilométerre lévő Pélmonosto- ron Ivan Lovrencsity házát, amit másodikán hajnalban páncéltörő rakétával rongáltak meg a helyi terroristák. A padlástérből, tető­ből alig maradt. Megcsap a há­ború szele. Egy kitárt kapujú ka­szárnya udvarán a szövetségi hadsereg géppuskával ékesített harckocsijai sorakoznak, öt-tíz méterre a főúttól. Újdonsült ba­rátaim a vasútállomásig visznek. Eszék ide 35 kilométer, vonattal utazom tovább. Bejön a magyar vonat - két utassal - Mohács fe­lől. Az átszállás után indulunk. A kárpitozott kocsibelső tiszta, kulturált. Nyugat-európai mér­cével is megállja a helyét. A pol­gárháború azonban beszökik az ablakon. Aratatlan búzatáblák, puskás őrök a vasúti átjáróknál, hidaknál. Reggel nyolc óra. Eszék, köz­ponti pályaudvar. Gyalog indu­lok a belvárosba. Már most hő­ség van, kánikula lesz. Zajlik az élet, zörögnek a villamosok, akárcsak Debrecenben járnék. Minden békés lenne, ha nem bot- lanék 50-100 méterenként ki- sebb-nagyobb homokzsák-dom­bokba, egyedül és párosán járká­ló terepszínű ruhás gárdistákba, illetve milicistákba. Övükben két kézigránát, a géppisztoly be­tárazva ragtapasszal, szigszalag- gal összetekert dupla ívtárral. Egy magyarul tudó gárdistával váltok néhány mondatot. Eszék már lassanként ostromváros lesz - tájékoztat -„hiszen több éjsza­kai támadás is érte. A legsúlyo­sabb a július harmincadikai volt, amikor mintegy száz, aknave­tőkkel kilőtt lövedék csapódott be a Dél-2 övezetbe, jelentős anyagi károkat okozva. Drága kincs - mondja -, úgy is védik, oltalmazzák az eszékiek horvát nemzeti függetlenségüket. De vajon meddig tudnak kitartani, ha nem lesz béke, hiszen a szö­vetségi hadsereg szerepe nem egyértelmű ebben a háborús konfliktusban. Az igazi erő pe­dig ezen az úgynevezett semle­ges oldalon van. A szerb kato­nák felszabadítóként jelennek meg a horvát falvakban, akik úgy tudják, hogy horvát fasisz- toid, szélsőséges usztasa csopor­tok ellen harcolnak. A város felkészült egy általá­nos háborúra. Óvóhelyeket ren­deztek be a lakótelepeken, me­lyek légitámadás esetén 400 kg- os bomba becsapódásakor is biztos menedéket nyújtanak. A déli válságkörzetekből mene­külteket a Vöröskereszt kollégi­umokban berendezett szálláso­kon helyzete el. Nem tudni, mennyi ideig lesz szükség ezek­re az ideiglenes lakóhelyekre. Egyáltalán semmit se lehet tudni biztosan. A béke ingatag, töré­keny lábakon áll. Egyelőre büsz­kén lengenek a középületeken a sakktáblás horvát nemzeti zász­lók. Ki tudja, meddig lobognak még? Cs. J. Munkatársunk Eszéken Horvát tiltakozás: „Ez itt a jugoszláv hadsereg új szimbóluma”

Next

/
Oldalképek
Tartalom