Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-10 / 186. szám

1991. AUGUSZTUS 10. Családi körben 11 A pszichológus válaszol Receptötletek „Hátha végre én nyerek...” Málna és meggy Kedvelt szezongyümölcsökből készülő recepteket adunk közre. Azzal a mejegyzéssel, hogy szezonon kívül mirelit vagy befőtt gyümölcsből is elkészíthetők az alábbi ételek. E sorok írásakor a közel kétszáz- milliós álomnyeremény tartotta lázban az országot. Szegényeket, gazdagokat egyaránt. Mert nyerni mindenki szeretne. Az egyik pszi­chológiai teszt-kérdőívben van egy kérdés: „A játékban nyerni sze- ret-e?”. Aki erre nemmel válaszol, arról joggal gondoljuk, hogy nem őszinte, vagyis szebb színben pró­bálja feltüntetni magát a vizsgálati helyzetben (esetleg saját maga előtt is). Kétségtelen, hogy honfitársaink százezreinek anyagi helyzete olyan, hogy azon úgy istenigazából már csak egy nagy nyeremény se­gíthetne. Amellett nagy a tét, ettől szökik égbe a nyerési vágy, ettől fokozódik szívdobogtatóvá az iz­galom. Hogy jobban megközelít­hessük a nyerés lélektanát, kisebb és nem létfontosságú nyerési lehe­tőségeket gondoljunk végig első­sorban. Az ember szeret kapni, és szereti érezni, hogy jól járt valamiben. Ezért fáradságot, időt nem kímélve (néha közlekedésre több pénzt ki­adva) elvándorol a város másik vé­gébe vásárolni, ahol az automata mosógéphez egy doboz mosóport adnak. Ha talál egy húszforintost vagy valami apróságot, jó napja van. Elégedettséggel tölti el, hogy utolsó pillanatban sikerült elcsíp­nie az autóbuszt. Az ember szeret ügyesnek lát­szani. Amikor a céllövöldében lő, vagy dobozt dobál, igyekszik jól csinálni. Bántja a kudarc, sikeré­nek viszont örül és büszke rá, főleg ha látja valaki. A kiérdemelt apró ajándék sikerességének jelképe. Az ember szeret vetélkedni. A páros játék izgalmasabb, mint a magányos. Társasjáték, sakk, szembekötősdi, sport, szellemi párbaj és a többi - mind a megmé­rettetés eszköze. Melyikünk gyor­sabb, erősebb, szemfülesebb, oko­sabb, azaz: melyikünk értékesebb? Ha csak egy órára is, ha csak a malomjáték méreteiben is - nagy érzés nyertesnek lenni. Az ember szeret álmodozni. „Ha én gazdag lennék...” - ez így irreális gondolat. Mitől lennék gaz­dag? De ha úgy fogalmazom: „ha nyernék a lottón”, akkor valahogy reálisbbá, testközelibbé válik a vágy. Az embernek szüksége van a kel­lemes izgalomra. Ha megunja a munkát, ha belefáradt a szürkeség­be, játékkal dobja fel magát. Vé­gigizgulja a meccset, végigkacagja a zálogkiváltósdit, és közben jól érzi magát. Az ember optimizmusra éhes. Még ha személyiségétől fogva alapjában (és a körülmények hatá­sára) pesszimista is, szüksége van néha egy kis „lazításra”, a sok bo­rú után egy kis derűre. Aki lottózik, totózik vagy sorsjegyet vesz, nem­csak váija, de úgy is érzi, rámoso­lyoghat a szerencse. A szerencsejátékokban minden együtt van, ami kell. Nem túl nagy ráfordítással (néhány forintos költ­ség, néhány perces elfoglaltság) megkapjuk az izgalmat, gyakorol­hatjuk maradék optimizmusunkat, álmodozhatunk a gondtalan élet­ről, próbára tehetjük ügyességün­ket (hiszen jól kell tippelni), vetél­kedhetünk (egyszerre százezer más emberrel), és talán kaphatunk is valamit. Vannak emberek, akik józanul és hűvösen távol tartják magukat az efféléktől. Vannak viszont, akik túlzásba viszik, és rabjaivá válnak a kártyának, a lóversenynek, a já­tékautomatáknak. Amikor az idő­töltés már mindennapossá válik, amikor valaki könnyelműen ráte­szi a kenyérre való pénzét, amikor szinte semmi mással nem foglalko­zik gondolatban, akkor az már nem játék, hanem gyilkos szenvedély, mely testet-lelket tönkretesz. Az emberek többsége szerencsé­re játéknak tekinti a játékot, tud veszíteni, és - remélhetőleg - e- lőbb-utóbb nyerni is. Dr.Ignácz Piroska Málnakrém 15-20 déka jól megmosott, le­csurgatott csümölcsöt szitán át­törünk, ízlés szerint cukrozzuk 10-15 deka cukorral, s elkever­jük fél liter tejszínből vert hab­bal. Egész szem gyümölcsökkel díszítjük, jól lehűtve fogyaszt­juk. Piskótatésztát adunk mellé. Készíthetjük őszibarackból is. Málnahab 30-40 deka gyümölcsöt porce­lán tálban jól összetörünk, ízlés szerint 15-20 deka cukorral édesít­jük. Öt tojásfehérjéből kemény ha­bot verünk, s hozzávegyítjük a gyümölcspéphez. Poharakba vagy mély üvegtálkákba rakjuk, a tetejét tejszínhabbal vagy cukrozott tojás­habbal és málnaszemekkel díszít­jük. Lehűtve tálaljuk. Készíthetjük ribizliből, őszibarackból is. Ba­bapiskótát vagy házi készítésű pis­kótatésztát adhatunk mellé. Habos gyümölcslepény Másfél pohár lisztet, egy pohár cukorral, egy pohár tejjel, egy egész tojással, öt deka vajjal s egy fél adag sütőporral jól ösz- szedolgozzuk. A tésztát vajjal ki­kent tepsiben félig megsütjük. Közben 30-40 deka gyümölcsöt megtisztítunk - lehet eper, meggy, málna, sárga- vagy őszi-. barack. Szép sorjában, hogy az egész tésztát egyenletesen bebo­rítsa, rárakjuk a félig megsült tésztára. Meghintjük egy kevés zsemlemorzsával, és a gyü­mölcstől függően cukorral. A te­tejét 2 tojásból készült, megcuk­rozott habbal borítjuk, s nem túl meleg, sütőben szép pirosra süt­jük. Meggyes lepény Tíz deka vajat tíz deka porcukor­ral és négy tojássárgájával habosra keverünk. Lassan hozzávegyítünk 10 deka lisztet (a fele lehet szitált zsemlemorzsa is). Egy csepp fahé­jat vagy citromhéjat is teszünk be­le. Egy késhegynyi szódabikarbó­nát és végül a tojások kemény hab­ját vegyítjük hozzá. Kivajazott, meglisztezett tepsibe öntjük, a te­tejére rászórjuk a gyümölcsöt, és lassú tűznél megsütjük. Meggy he­lyett készíthetjük cseresznyével vagy ribizlivel is. A kisült tésztát vaníliás porcukorral meghintjük, s hosszúkás darbokra vágjuk. Meggyszósz Hozzávalók 4 személynek: ne­gyed kiló meggy, 1 kávéskanál fa­héj, 5 dkg cukor, másfél dl fehér­bor, kevés mandula likőr, liszt, tej­fel. A meggyet kimagozzuk, cukor­ral, fehérborral és fahéjjal 2 percig pároljuk lassú tűznél. Kevés liszt­tel elkevert tejfellel behabarjuk. Mandulalikőrrel ízesítjük. Kantáros vászonszoknya Tavalyi gloknis szoknyánkat, maradék anyagból, - de ennek hiányában, színben har­monizáló textíliával is - felfrissíthetjük az idei divat szerint. Vidám divat ugyanis a széles kantár, amely a magas derekú szoknyához két „füllel” csatlakozik. Bontsuk le az eredeti derékpántot, és varrjunk sötét színű széleset (karcsúsít!) „Füleket” rollniszerűen készí­tünk, de megtakaríthatjuk ezt a munkát, és nadrágtartócsiptetővel is hozzáerősíthetjük a kantárt a derékhoz. Ha nincs gloknis szok­nyánk, a rajz szerinti módon körcikket sza­bunk a kettéhajtott kelméből, amelynek felső köríve a derékbőség felével megegyezik. A hossz tetszés szerint 60-70 centi. Szöveg és rajz: Pálffy Judit Mitől „ritkul” a csont? Az emberi test szilárd vázát alkotó csontozat életünk során - egyéb szöveteinkhez hasonlóan - állandó változáson, átépülésen megy át. Alkalmazkodik a szer­vezet fejlődéséhez, a terhelések­hez, függ a táplálkozástól, erősen befolyásolja a terhesség és sok­féle betegség, végül pedig a kor­ral járó leépülési folyamat is. Ebben a változásban fő szerep­lők a kalcium, a foszfor, néhány hormon és vitamin. Normális táplálkozás, egészséges életmód, mozgás, levegő, napfény segít előkészíteni és felhasználni eze­ket az alapanyagokat. A kalciumnak legfontosabb szerepe a csontok és a fogak szer­vetlen vázának kialakításában van, de fontos a véralvadás, az idegizom-ingerlékenység, a sejt­hártyák permeábilitása (átjárha­tósága) területén is. Elfogyasztott élelmiszereink általában fedezik a szervezet kal­ciumszükségletét, hacsak nincs olyan többletre igény, mint pél­dául a fejlődésben lévő szerve­zet, terhesség, szoptatás vagy csonttörés esetén. A kalcium hasznosítását az élelmiszerekből a mellékpajzsmirigy hormonja, nemi hormonok és a D-vitamin szabályozzák. Kiválasztása a ve­sén keresztül történik. A folya­mat bonyolult, lényeges a szabá­lyozók összehangolt működése, mert az egyensúly többféle mó­don is felborulhat. Ezek részlete­zése meghaladja egy rövid is­mertetés kereteit. Kalciumszükségletünk nagy részét tejből-tejtermékekből, to­vábbá sovány húsokból, halak­ból, tojásból fedezzük. Fontos hangsúlyozni, hogy mindezek­ből a sovány változatok előnyö­sek, s azt is tudni kell, hogy a kalcium csak napfény segítségé­vel, mozgás közben épül be a csontokba. A szobában üldögé­lő, tejet szürcsölő, sajtot rágcsáló és vajas kenyeret evő ember csak kövér lesz, de egészséges csontú, erős fogazató sohasem. Sokféle csontelváltozás jöhet létre a fent vázolt működési za­varok következtében, most a kö­zép és időskorú emberek beteg­ségeit, a csontritkulást kíséreljük meg bemutatni. Leginkább a vál­tozás korába lépő nőknél, a nemi hormonok csökkenő termelése indítja el a betegséget. Idősebb korban a kevesebb mozgás, emésztési és táplálék-felszívó­dási zavarok és néhány betegség már a másik nemet is érinti, nem csupán a nőket. Fő tünete a fájdalom, mely el­sősorban a gerincből indul ki, leginkább derék- és hátfájdalom. A csontok teherbírása csökken, elformátlanodnak, törékennyé válnak, a gerinccsigolyák össze­roppanhatnak. Mivel a moz­gásszervek csontok, inak, izmok, erek és idegek együtteséből áll­nak, ennek megfelelően, ese­tünkben csontból kiinduló elvál­tozásnak is sokféle megjelenési formája lehet. Legjobb útmuta­tónk a röntgenvizsgálat, mely ki­mutatja az üvegesen átlátszó, ténylegesen „ritka’ ’ csont képét. Az állandó fájdalom sok szen­vedést okoz, mely korlátozza mozgásában, gátolja éjjeli pihe­nésében a beteget, és a külsőleg látható elváltozások esetén lelki­leg is megviseli. Mi a teendő? Orvosi kezelés szükséges! Kalcium, hormonok, vitaminok és gyógyszerek sokat segíthet­nek, de alapos vizsgálat és ellen­őrzés nélkül minden gyógysze­res beavatkozás visszaüthet. Mást ne mondjak, még vesekő- képződés formájában is, mert említettem, hogy a kalcium a ve­sén keresztül ürül ki a szervezet­ből. Hasznos a gyógyfürdő és fi­zioterápia is, de a mértékre itt is ügyelni kell. Ne végezzünk ön­gyógyítást, s ne hallgassunk a szomszédasszony tanácsára. Vi­gyázzunk magunkra, óvakod­junk a hirtelen mozdulatoktól, az eséstől, mert látszólag kis sérü­lés is csonttörést okozhat (csuk­ló, combnyak, bordák). A gyógyszeres kezelés a klimax­kor kezdetén, a vérzés kimaradá­sa utáni években a leghatáso­sabb. A legfontosabb a megfelelő táplálkozás, az egészséges moz­gás, a napfény és a szabad leve­gő­Kálmán doktor Kozmetika Nyári hajápolás Napfény, víz, szél, szétzilált haj - ezek is hozzátartoznak egy szép nyaraláshoz. Gondoljunk azonban arra, hogy ilyenkor még fontosabb a megfelelő hajápolás, mert a változó időjárás, az intenzív napozás, a sós és (vagy) klóros víz, de a helytelen hajápolás (például túl forró hajszárítás, hajsütés, frottírtörülközővel való dörzsölés, stb.) tönkre teheti a hajat. Mindennek az lehet a következménye, hogy hajunk kiszárad, töredezik, elveszti fényét. A protein-lipidfilm, mely az egészséges hajat bevonja, megsérül. Ha azt akarjuk, hogy hajunk a nyaralás alatt és után is szép, egészséges maradjon, ügyeljünk a következőkre:- A nyaralás alatt is ugyanolyan gyakran mossunk hajat, mint egyébként szoktunk. A hajmosás megtisztítja a hajat és a fejbőrt a piszoktól, portól, zsírtól, napolaj és krémmaradványoktól. Ügyeljünk azonban arra, hogy hajtípusunknak megfelelő sampont használjunk.- Hajmosáskor ne dörzsöljük, tépjük a hajat.- A sampont alaposan öblítsük ki a hajból.- Mosás után használjunk hajbalzsamot. A hajbalzsam simává teszi a hajat, ezenkívül a megsérült, porózus hajrészeket elzárja.- Óvatosan itassuk le hajmosás és öblítés után a hajunkat, soha ne dörzsöljük, tépjük.- A hajszárítót ne állítsuk túl forró fokozatra.- Ha hajunk túl száraz, lestrapált, nem szabad túl gyakran kefével fésülni.-v­Meddig nő a hajunk? Egy-egy hajszál két évig nő, három naponként körülbelül egy millimétert. A férfiak hajlamosabbak a hajhullásra, náluk egy-egy hajszál nö­vekedési ideje három-négy évre tehető. Általában száz hajszálunk hullik ki naponta. Szőkéknek finomabb szálú a hajuk, és több hajszáluk van, körül­belül 140 ezer, barnáknál ez a szám 100 ezret tehet ki. A vörös hajúaknak még vastagabbak a hajszálaik, és körülbelül 85 ezer a számuk. Ha a férfiak nem vágatnák le hajukat, az 40-50 centiméter hosszúra is megnőne. Nőknél a haj hossza a 70-80 centimétert is elérheti. Folyadék­szükségletünk: két liter A felnőtt emberi szervezet­nek legalább napi 1,8 liter fo­lyadékra van szüksége ahhoz, hogy a szervezet anyagcsere­folyamata zavartalan legyen. Ezen folyadékmennyiség fe­lét a vesék használják fel, en­nek segítségével a mérgező anyagokat kiválasztják, és ezek a vizelettel távoznak a szervezetből. A folyadék­mennyiség másik fele léleg­zéssel, izzadással és a széklet­tel távozik a szervezetből. Folyadéktartalmú ételekkel - például gyümölcs, leves - kö­rülbelül 0,7 liter folyadékot veszünk magunkhoz. Ezenkí­vül a táplálékok lebontásával a szervezetben még 0,3 liter folyadék keletkezik. Tehát csaknem 1 litert kell még meginnunk naponta azért, hogy szervezetünk ne káro­sodjon. Ajánlatos naponta általában 2 liter folyadékot magunkhoz venni, mert ha többet moz­gunk vagy nagy a meleg, a szervezetnek több vízre van szüksége. Ezenkívül a veséket is tehermentesítjük a bőséges folyadékfelvétellel. Á nők általában kevesebbet isznak, mint a férfiak. Az 50 éven felüli nők általában csak napi 1 litert, míg a hasonló korú férfiak elfogyasztják a szükséges 1,8 literes mennyi­séget. Az idős emberek azon­ban általában kevesebbet isz­nak. Ennek az az oka, hog; idős korban kevésbé lép fel szomjúságérzet. Ha naponta a szükségesnél kevesebb folyadékot fogyasz­tunk, kiszárad a szervezet, emésztési problémák lépnek fel, túl sűrű lesz a vér, és szé­dülés is tapasztalható. Megnö­vekszik a trombózisra való hajlam. Idős korban a vese méregte­lenítő funkciója csökken. Na­gyobb mennyiségű folyadék- felvétel kiegyenlítené ezt a csökkenést. De általában az ellenkezője történik. Idős kor­ban kevesebbet iszunk, így a mérgező anyagcseretermékek bekerülnek a vérbe, és még értelmi zavarokat is okozhat­nak. A folyadékhiány által fellé­pő zavarokat sokszor gyógy­szerekkel próbálják ellensú­lyozni. Ugyanakkor sokkal egyszerűbben és egész­ségesebben megoldható lenne ez a probléma. A nap külön­böző szakaiban fogyasszunk el néhány pohár ásványvizet. A szükséges folyadékmennyi­ség mellett az ásványvíz fon­tos ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz, például kalciumot, magnéziu­mot, fluort amire a szervezet­nek szintén szüksége van. Ke­verhetjük az ásványvizet kal­ciumdús tejtermékekkel, pél­dául kefirrel, joghurttal, így a kalcium- és fehérjeszükségle­tünk is fedezve lesz. Ha gyü- mölcsleveket keverünk az ás­ványvízhez, akkor még vita­minokkal is ellátjuk a szerve­zetet. A szénsav pedig termé­szetes módon szabályozza a székletet. Ezek a kevert italok kevesebb energiát tartalma- zak, mint a szokásos üdítők. Ez fontos, mert idősebb kor­ban a szervezet energiaigénye csökken, és gyakori a kelle­metlen súlygyarapodás. A si­ma ásványvíz viszont egyet­len kalóriát sem tartalmaz.- vas ­Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom