Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-09 / 158. szám
2 Hazai körkép 1991. JÚLIUS 9. 5. rész. Ki ez a pápa? Bármennyire idejétmúlt kifejezésnek tűnik: önkritikával kell kezdenem. Legalábbis a pápával kapcsolatban. Miért ne vallanám be: kezdetben némi bizalmatlansággal szemléltem. Mintha megijedt volna annak a szinte forradalmi nyitásnak és párbeszédnek lendületétől, amellyel új utakra indította egyházát XXIII. János és VI. Pál. Tévedtem. S ezért most megkövetem. Mert ha vannak is még némi kétségeim pl. abortuszügyben II. János Pál hagyományos, hogy nem mondjam konzervatív nézeteit illetően - különös tekintettel a harmadik világra -, ez az ember mindenképpen a lélek nyugalmának és egyben a társadalmi haladásnak is rendkívüli képességű harcosa, szolgája, diplomatája, kovácsa és kőművese. Nagy egyéniség. Elsősorban azért tartom annak, mert felismerte a 20. és talán a 21. század rettenetes kihívásait nemcsak az egyház, de az ember számára is. És áll elé. Egy ideig azt hittem: elsősorban a katolikus egyház intézményes hatalmát félti attól a modem világtól, amelyben egyre inkább csökken a papok száma. De hála Istennek felismertem: ezt a pápát, éppúgy, mint XXIII. Jánost és VI. Pált, sőt éppúgy, mint a tiaráról, a koronázásról lemondott szelíd lelkű I. János Pált nem elsősorban az intézmény tekintélye, hanem az Evangélium szelleme vezérli. Ez hatotta át bátor és éles állásfoglalását, amellyel az Öböl-háború ellen fordult, s amelyről - ki tudja miért - a mi sajtónk olyan „szemérmes-mértéktartó” módon emlékezett meg. S ezt követte II. János Pál legutóbbi szociális tartalmú En- ciklikája, amely félreérthetetlenül kinyilatkoztatja: a kommunizmus logikus bukása, a piac- gazdaság szükségessége nem jelenthet egyet a kapitalizmus dicsőítésével. Mondhatnám „magyarul”: soha jobbkor. Ám a véletlen vagy a Gondviselő úgy akarta, hogy a pápai En- ciklika nyilvánosságra hozatalát követő hét Anger városában talált. A francia munkáspasztori- záció országos konferenciáján tölthettem pár napot öt püspök, százötven munkáspap és az Actio Catolica több száz világi „aktivistája”, köztük számos helyi szakszervezeti vezető társaságában. Gyanítom, hogy a résztvevők közül - hozzám hasonlóan - jó néhányan tápláltak némi bizalmatlanságot a vatikáni politika iránt a Szentatya uralkodásának első időszakában. Emlékeztetek, XII. Pius az ötvenes évek elején betiltotta a munkáspapok működését. Vagyis azokét, akik ugyan teológiát végzett, felszentelt papok, de úgy érzik, hogy hivatásukat akkor is gyakorolhatják, ha hét közben kamiont vezetnek, vasat öntenek vagy halásznak, mint a Péterré keresztelt Simon Galile- ában. Saint Denis Párizs legnagyobb munkáskülvárosa. Ott a fiatalok majd’ tíz százaléka úgy munkanélküli, hogy még soha nem állt munkába. Az irdatlan, tucatnyi Lágymányost kitevő lakótelepek labirintusában a lelkek 23 százaléka emigráns: zömmel portugálok és észak-afrikaiak. Este legalább úgy kell óvakodni az utcán, mint a mi gyönyörű Budapestünk VIII. vagy XVIII. kerületében. Ám az Actio Catolica munkástagozatának pap és családanya aktivistái, az általuk nem ideológiailag, de szociálisan, lelkileg és praktikusan befolyásolt Baráti Lakók Egyesülete azért nap mint nap tesz valamit. Nap mint nap elhódítanak pár srácot a kocsifeltöréstől, az LSD- től, gyerekszínházzal, aszfaltra festett körökkel, biciklitúrákkal enyhítik a Saint Denis-i szülők helyenként tragikus gondjait. Nos, ebbe a Saint Denis-be látogatott el 1980 tavaszán a pápa. A Szentatyát a királyokat koronázó és temető katedrális előtt óriási transzparensen ez a mondat fogadta: „Egy iljú munkásélet többet ér, mint a világ összes aranya!” (Az idézet attól a Car- dinh belga bíborostól származik, aki 1926-ban megalapította a Katolikus Ifjúmunkások Szövetségét.) A mise után - műsoron, azaz a hivatalos programon kívül- a helyi hívők kérésére II. János Pál a szomszédos kultúrházban egy órán át beszélgetett ifjú munkáshíveivel. Ezután pedig kezelt- és nem lekezelt - muzulmán vendégmunkásokkal, sőt - Isten bocsá’ - még a helyi kommunista polgármesterrel is. Az egykori szódagyári munkás és mészkőbányász-teológus számára - azt hiszem - mindez nem lehetett túl nagy megerőltetés. (Mindezt - remélem - láthatják majd a Tisztelendők képein, még mielőtt a Szentatya hozzánk érkezik.) E sorok íróját mindez nem elsősorban mint tévést érinti. S még csak nem is mint hívőt. Vagy mint olyan embert, akit az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehet a pápai látogatást előkészítő társadalmi bizottságnak. Remélem, hogy elsősorban úgy érint ez a látogatás, mint minden hazánkfiát. Meggyőződésem ugyanis, hogy a Szentatya Esztergomba, Budapestre, Pécsre, Debrecenbe és Máriapócsra ugyanazzal a lélekkel érkezik, mint amellyel a világot járja. Hogy segísen felemelni a testi- leg-lelkileg elesetteket. Hogy segítsen visszaadni bizalmukat az élethez, a munkához, családhoz, a felebaráthoz. A máskéntgon- dolkozóhoz, a szeretethez. És mivel II. János Pál humorérzéke vetekszik egyéb nagyszerű tulajdonságaival, biztos nem haragszik meg, ha köszöntését a nagy előd, XXIII. János önironikus mondatával fejezem be: „Emberek! Én csak a pápa vagyok.” (Vége) Róbert László Lakásgazdálkodás ott és itt A NÉMET HELYZET A lakáshelyzet időzített bombaként ketyeg a magyar társadalom nem is oly rejtett zugaiban. Talán nem is illenék a nyár közepén ilyen fajsúlyos témával előhozakodni. Amiért ezt megtesszük, annak az az oka, hogy vasárnap Debrecenbe hívták össze a Dunától keletre eső megyék önkormányzatainak, köztük megyénk képviselőit egy egész napos tájékoztatóra a témában. Az összejövetelt a Friedrich Ebert Alapítvány finanszírozta, így nem véletlen, hogy a Népjóléti Minisztérium mellett a lakásgazdálkodás német szakértői is részt vettek a rendezvényen. Először a tanulságok miatt a német helyzettel ismertetjük meg olvasóinkat, majd a magyar lakásgazdálkodási koncepció vitatott kérdéseivel. A német rendszer a lakástámogatás szempontjából három szintre épül. Az első szint: a nyilvánosan támogatott szociális lakásépítés közpénzekből. A második az adókon keresztüli kedvezmények nyújtása. A harmadik terület pedig a szabad piac, amely gyakorlatilag nem támogatott szféra. A szociális lakásépítés célja - törvényes alapokon -, hogy azok számára is épüljön lakás, akik más módon nem juthatnak hozzá, s így minden réteg számára differenciált lakhatást biztosítsanak. A finanszírozást részben a szövetségi kormányzat, részben a tartomány, részben a helyhatóságok végzik. Az erre fordított összegek kétharmadát a tartományok biztosítják. Ebből az összegből akárki építhet, juthat hozzá kedvezményes vagy kamatmentes kölcsönhöz. Fontos feltétel, hogy lakni viszont csak azok lakhatnak, akik bizonyosjövedelmi határ alatt élnek. A tövény alapján járulékos lakbért lehet követelni attól, aki átlépi az említett határt. Akinek viszont a lakbérek, amelyek ezen a területen viszonylag alacsonyak, így is magasak, azoknak lehet lakáspénzt fizetni. A magánerős lakásépítést az adózási feltételek alakításával támogatják. Ennek speciális esete, ha valaki bérbe adja a lakást, s ebből kimutatható vesztesége van, ezt ott megtéríti az állam. A magánlakásokra is vonatkozik viszont a lakbértörvény. Az új lakásoknál végül is a kereslet-kínálat határozza meg a lakbért, de a régieknél például kimondja a törvény, hogy a lakbéremelés 3 év alatt nem lehet több 30 %-náI. A felmondást viszont alapvetően a közpénzekből épített lakásoknál szabályozzák. Bérlőszövetség természetesen ott is létezik. Az új tartományokban a volt állami lakásokat a helyhatóságok kapják, a szövetkezetieket pedig maguk a szövetkezetek. Fontos információ az is, hogy az összjövedelmet a lakáskiadások Keleten 10 %-ban. Nyugaton 20 %- ban terhelhetik átlagban. Lehet összehasonlítani. Gondok természetesen ott is vannak. Kevés a lakás. Nő az egyszemélyes háztartások aránya, csökken az olcsó lakások száma. Nőnek a lakbérek. A volt NDK területén nincs lakáskoncepció. Mindezek az ottani feladatokat is meghatározzák. Az önkormányzataink számára fontos dologra hívták fel a német vendégek a figyelmet. E szerint sajátlakás-koncepciót célszerű kialakítani. Ennek első lépése lehet a lakáskínálat átfogó elemzése, majd a célok meghatározása. Ez utóbbiba a privatizáció is beletartozik. Dönteni kell az IKV-k utódlásának formáiról is stb. Mindezek olyan feladatok, amelyhez a legtöbb önkormányzat még hozzá sem fogott. (Folytatjuk) F.I. Austria Lottó A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 27. heti osztrák lottó nyereményei az illeték levonása után a következők: 6 találatos nem volt. A jackpot, vagyis a jövő hétre átvitt nyeremény összege 11.183.174 schilling. 5 plusz I találatos 13 darab, nyereményük egyenként 286.784 schilling. 5 találatos 322 darab, nyereményük egyenként 17.365 schilling. 4 találatos 18.304 darab, nyereményük egyenként 407 schilling. 3 találatos .333.406 darab, nyereményük egyenként 27 schilling. A dzsókerszámra fizetett nyeremény 1.283.260 schilling. A dzsókerszám egymás melletti utolsó 5 számjegye 100 ezer Schillinge!, az utolsó négy számjegye 10 ezer Schillinge!, az utolsó három számjegye I ezer schillinget, az utolsó két számjegye I0Ö schillinget fizet. Népszavazás, szentmise, jégkrém es sor Néhány óra múltán az is kiderül, mit rejtett ez a boríték - igent vagy nemet (Folytatás az I. oldalról) jogon kerülhet-e fel a térképre Szelevény és a hozzá tartozó kis bolygótelepülések. Á szavazatszedő bizottság tagjai - zömükben halesziek, a különböző pártok képviselői és pártonkívüliek - az urna mögötti hosszú asztal mellett ülve beszélgetnek, a várakozás idejét kitöltve. Ilyenkor kora dél után már nagyon kicsi a mozgás. A páló- cziak zöme már kora reggel leszavazott, hogy a vasárnapi dolognapot ne szelje ketté az ide- oda járás. Mostanában csupán egy-két helyben lakó haleszi háziasszony téved be, miután megebédeltette a családot, és feltehetően elmosogatta a vasárnapi ebéd maradékát. Talán majd a mise előtt többen jönnek és délután, ha újra kinyit a büfé - vélekednek többen. A beszélgetők valamennyien biztosra veszik, hogy az önállóságra szavazók lesznek nagy többségben - talán a saját szavazatuk, talán a helyismeretük alapján. Jobbára arról folyik a szó, mit is kellene kezdeni az önállósággal. Hogyan lehetne például majd a faluban új munkahelyeket teremteni, felújítva a régi foglalatosságokat, a dohányszárítást, a gyümölcsaszalást. Általában inkább a gazdaságról, a gazdálkodásról beszélgetnek, és nem a közigazgatásról. Az önálló közigazgatás megszervezésére, a falu önálló életének megindítására, ha a rendeletek nem változnak, központi alapból kérhetnek, kaphatnak támogatást, de aztán jobbára csak magukra számíthatnak. Ha a szavazók zöme igennel is szavaz, a Kunszentmártontól történő elváláshoz, azaz a népszavazás érvényességéhez még az is szükségeltetik, hogy a jogosultak 34 százaléka, legalább háromszázhetvennégyen leadják a voksukat. Itt, Haleszban, ebben a kókasztó nyári melegben még nincs meg ez a szükséges arány. Aztán hozzák a hírt: bent a faluban, a művelődési házban lévő másik szavazókörzetben már több mint háromszázan megfordultak. Gyors számolás után kiderül, hogy már négy óra előtt néhány perccel megvan a szükséges részvételi arány, kérdés, hogy a leadott szavazatok között mennyi az érvénytelen. Felkerekedünk mi is, úgy látszik, bent a faluban nagyobb a forgalom, talán lencsevégre is több minden kívánkozik majd. Este pár perccel fél hét után kis csoport gyülekezik a szelevé- nyi művelődési ház előtt. Itt vannak már a haleszi szavazóbizottság tagjai, ők előbb fejezték be a munkát, és a falu néhány politizáló gazdája. Mindnyájan a végeredményt várják. Hat órakor zárták a szavazókörzeteket, és itt, ahol a több szavazatot adták le, még folyik a számlálás. Aztán megszületik az eredmény: négy- százhuszonnégy érvényes szavazat közül háromszázhetven az igen szavazatok száma. Újra önálló lett Szelevény. A várakozók csendes örömmel köszöntik egymást, aztán Nagy Sándomét, a kirendeltségvezetőt búcsúztatják, aki a megszámlált szavazatokat, a jegyzőkönyveket és az urnákat gépkocsival Kunszent- mártonba, a polgármesteri hivatalba viszi. Az urnákkal hamarosan újra találkoznak majd a szelevényi- ek, hiszen októberben önkormányzati testületet kell választaniuk. Rideg Gábor Fotó: Illyés Csaba A Lehel SC egészségére! Vasárnap délután véget ért a XVIII. Lehel Kupa küzdelemsorozata. Örömünkre a kupa Jászberényben maradt. Képünkön dr. Magyar Levente polgármester üríti a serleget a győztes házigazda csapat egészségére a torna után rendezett hűtőgépgyári banketten. Fotó: N.Zs. kicsi bolt ....NAGY Á RUVÁLASZTÉK.... Ó RIÁSI ÁRENGEDMÉNY A Szolnok és Vidéke Áfész Tanboltjában (megyeháza mellett) CIPŐK, TÁSKÁK, ÖVÉK 30 %- MÉTERÁRUK, KÉSZRUHÁK, KÖTÖTT DIVATÁRUK 40 %- GYERMEKRUHÁZAT 50 % ENGEDMÉNNYEL Július 8-tól 13-ig amíg a készlet tart SZÖVETKEZETI TAGJAINK ÉS VÁSÁRLÓINK ÖRÖME A MI ÖRÖMÜNK IS (reméljük) *58923/ 1* nioLNOK co vidékit Aréoz a ozövETKCzen TAQoÁooÁoénT a ratutm t
