Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-06 / 156. szám
1991. JÚLIUS 6. Nézőpontok 7 Szombati jegyzet A volt megyei pártbizottság épületének átadása hosszú ideig húzódott - aztán végre kezdtek beköltözni az új lakók. Jöttek innen is, onnan is. Végül benépesítették a néhai Fehérházat, de hogyan? Az intézmények tarka sokasága lakik most az épületben és ez az egyveleg meglehetősen furcsa meglepetésekkel szolgál a belépők, de a lakók számára is. A múltkori esős napokon sáros, rongyos, elszürkült vászonfelirat köszöntötte - és rémítette el - az arra járót: „Ruhavásár” - csak ennyi. És mégis micsoda hivalkodás, már-már fitogtatása szegénységünknek. Csak ennyire futja emberi tartásunkból, ennyire elrongyolódtunk lelkileg is, hogy az esztétikára, a tiszta,jó, egyszerű környezetre már nem is gondolunk? Ezt a ház régi gazdái bizony nem így csinálták. Példásan ragyogott minden, nem volt ott ömlesztett, balkáni zsibvásár - mégse kérünk belőle vissza. Annál inkább bántó ez az ott most kialakult helyzet. Nem beszélve arról, hogy a ház legfelső emeletén lakik a Cégbíróság. Furcsa egyveleg, mondhatom. Valahogy így néz ki: kancsalgondozó, gyermek kardiológiai gondozó, városi terhesgondozó, gépjármű alkalmassági vizsgálat, pszichiátriai gondozó, Cégbíróság, Cók-mók vásár. Tessék elképzelni: megy jegy olyannyira várt nyugati tőkével társult magyar a Cégbíróságra. Nagy reményekkel telve bejegyeztetné új - mondjuk - osztrák-magyar vállalatát, s mire felérkezik a legfelső szintre, a Cégbíróságra (amely Magyar- ország legtöbb városában mindig lehetőleg igen elegáns környezetben dolgozik) keresztül kell vergődnie magát a Cók-mók vásáron - a liftig. A liftnél kiderül, hogy éppen nem működik, mert »fellegvárunk néhai gazdái nem tömegközlekedésre terveztették, a lift nem bírja a nagy megterhelést. így nemcsak az jár rosszul aki a Cégbíróságra igyekszik, hanem a kismamák, akik terhesen kaptathatnak gyalog az emeletre (talán ennyi mozgás kell is?), vagy az ifjú anyukák gyalog cipelhetik gyermekeiket az emeleti rendelőkbe. Aki mindezeken mégis keresztülvergődte magát, azt kedves életkép fogadja: gépjármű alkalmas- sági vizsgára vizelet vizsgálati anyaggal teli üveggel, pohárral a kezükben emberek jönnek- mennek, várnak sorukra. És csak azután jön a Cégbíróság - meglepetéssel. Mivel nemcsak a Cégbíróságé a ház, több százezer forintot kellett biztonsági berendezésre, rácsokra(!) költeni. Ettől egyből melege lesz az ügyfélnek, de izzadnak a bírók is. Ez lehet, nem is a fehér vasrácstól van, hanem attól, hogy az alsóbb szintek gyermekrendelői miatt fűteni kell akkor is, amikor az egészséges környezet ezt már nem kívánja. Ezek után, ennyi bizarr kép mellett már természetes lenne, ha bírók és bírónők fürdőruhában fogadnák az ügyfeleket, mert a levegőtlen hőség csak így lenne élvezetes - mint a turkálás lent, a földszinten. Turkálni kell, mert szegények vagyunk. Viszont lehetne a szegénységünket nemesebb tartással is viselni. A holland és nyugati ruhák vásárát is lehet jól, finoman, elegánsan - mégis nagyon olcsón szervezni. Szerencsére erre is van példa városunkban - nem is messze a furcsa egyvelegek eme fellegvárától -, ha oda belép az ember, nem deprimálja a környezet. Az olcsó, ámde ragyogó rendbe állított ruhák tiszták, szépek. A példás, egyszerű környezetben nem kukában turkálónak érzi magát az ember, hanem csak kevéspénzűnek, aki gazdagokhoz, szegényekhez egyaránt illő belső tartással vásárol fillérekért, jó ruhát. A szegényeknek sokat segítenek ezek a vásárok, de mintha csak fokoznánk vele az elesettség- tudatot, a reménytelenséget, s ami még veszélyesebb: egyfajta közöny, beletörődöttség, fásultság látszik az emberek arcán turkálás közben. Talán megpróbálhatnánk finomabban, kulturáltabban, diszkrétebben segítséget nyújtani. Ne csöpögtessük bele élvezet gyanánt az emberekbe azt, ami valójában csak kényszer. Van a szegényeknek is másfajta vágya, nem kell megmondani nekik mi a jó és mi a rossz, tudják ezt ők maguk is. S ha már mindenáron segíteni akarunk, tegyük azt lovagiasan, elegánsan úgy, hogy az felemeljen, felszabadítson a nyomasztó szegénységből, mert ha mindent a maga helyén és módján teszünk, csak az lesz kivezető út ebből a káoszból, ahol a jó és rossz most keveredik. Reméljük, hamarosan rendeződik ez a ma még oly furcsa kavarodás, a dolgok disszonáns egyvelege a volt pártházban. A veszprémi tanácskozás után Szükség van a népfőiskolái törvényre Számos elengedhetetlen feltétel hiányzik még népünk fel- emelkedéséhez. Ezek közül csak az egyik az emberi tényező, de talán a legfontosabb. Az információk elől eddig tudatosan elzárt polgároknak rengeteg ismeretet kell mostanában feldolgozniuk, ami nem kis kihívás a min-' dennapi megélhetési gondok mellett. A tudás átadása, rendszerezése azonban intézményesített formában elősegíthető. Többek között a népfőiskolái társaság és annak szervezetei is vállalkoznak erre a feladatra. Megyénket hárman képviselték Veszprémben, ahol a népfőiskolák szervezői, vezetői továbbképzésben részesültek az elmúlt héten. Azok kaptak meghívást, akik pályázatot készítettek kurzusok indítására. Ezek elbírálása folyamatban van, sok megyénkbeli is bízik a sikerben. A rendezvény résztvevőinek egy része még csak ismerkedett a mozgalommal, mások - a gyakorlottak - a további fejlődést tűzték célul maguk elé. Előadóként jelent meg Bogárdy Zoltán, a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke, aki a mezőgazdaság és a népfőiskola viszonyáról beszélt. Ügy értékelte, a falunak szüksége van ilyen közösségi fórumra, amely alkalmas a gazdálkodás sajátos profiljának kialakítására, felhasználva a nyugat-európai országok tapasztalatait. Néhányak szerint csak a kistelepülések szellemi műhelye lehet a népfőiskola. Ezt próbálta cáfolni Árva László, a Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda vezetője. A városokban is szükség van az új irányú gazdasági fejlődéshez a polgárok vállalkozói szemléletének, magatartásának kialakítására. Általános, jogi, gazdasági ismeretek átadása mellett vállalni kell a személyiség fejlesztését is. Hat megye, köztük Jász- Nagykun-Szolnok is részesül a Phare-program pénzéből. A népfőiskolák keresik a csatlakozási lehetőséget a programhoz pályázatok készítésével. Akik hisznek a mozgalomban - mint például Túrócziné Veszteg Rozália, a megyei társaság vezetője, aki Veszprémben megyénket képviselte -, azok szükségesnek tartják a helyi közösségek kialakítását, formálását. Az ilyen népfőiskolák partnerkapcsolatot alakíthatnak ki az ön- kormányzatokkal. Példával szolgálhatnak erre a skandináv országok tapasztalatai, valamint az ezektől eltérő németországi népfőiskolák működése. Az utóbbiak esetében a finanszírozást három forrásból oldják meg, a szükséges pénz egyharmadát az önkormányzatok adják, ilyen hányadú a tartományi támogatás, a fennmaradó részt adományokból, a résztvevők hozzájárulásaiból teremtik elő. Széles körben szerezhetnek ismereteket az ottani résztvevők, magyar nyelvet például száz helyen tanulhatnak. Kialakulóban van az együttműködés a magyar és a német mozgalom között, létrejött Budapesten a Német Népfőiskolái Iroda, keresik a helyet az Alföldön is közös kurzusok indításához. A távlati elképzelésekről Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság titkára fejtette ki véleményét, mely szerint határkőhöz érkezett a mozgalom, a népfőiskolák behálózzák az országot. A legnagyobb problémát az intéz- ményesítési rendszer megvalósítása jelenti. A minisztérium felé küldött beadvány eddig válasz nélkül maradt, így maradt a bizonytalanság. A megfelelő információáramlás biztosítása érdekében irodákat kell létrehozni. Ezekhez a feladatokhoz kormányszintű intézkedések szükségesek. Nem várathat sokáig magára a megfelelő törvény megszületése. Folytatják munkájukat a megyénkben a már meglévő népfőiskolák. Keresik a lehetőségeket bentlakásos központok kialakítására, az információs iroda létrehozására. A régi és az újonnan induló kurzusok foglalkoznak többek között a család szerepével, a biokertészettel, az átképzéssel. Sok függ azonban a benyújtott pályázatok elbírálásától is.- bcs yyA vizsgálat lezárult, és én a helyemen vagyok” — nyilatkozta Hingl József vezérigazgató A Kőolajkutató Kuvaitba készül, miközben külföldi vevőre vár Mint ismeretes, a hazai szénhidrogénipar átalakulásáról rendelkező kormányhatározat értelmében az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztről leváltak az úgynevezett háttéripari (például gépgyártó és fúró) és a szolgáltató vállalatok. Július elseje óta államigazgatási felügyelet alatt dolgozik a Szolnoki Kőolajkutató Vállalat is. Az is közismert, hogy a „gazdaváltásnak” ez csak egy közbenső stádiuma: mint a többi szénhidrogénipari cégnél, a KV-nál is a külföldi tőke bevonásával végrehajtandó privatizáció a cél. Ez - a vevők szándékaitól függően - a Kőolaj- kutató száz százalékos eladását is jelentheti. Hingl József vezérigazgatót a vállalat életében nagy felbolydulást okozó eddigi és várható változásokról, és természetesen azokról a sajtóhíradásokról is kérdeztük, amelyeknek az utóbbi hónapokban ő volt a negatív hőse.- Ami a vállalatnál, és a sajtó révén egy nagyobb nyilvánosság előtt is felkavarta a kedélyeket, az a szokatlanul nagyarányú létszámleépítés volt. Eddig végül is hányán voltak kénytelenek elhagyni a Kőolajkutató Vállalatot, és mi indokolta a létszám- csökkentést?- Az utóbbi másfél-két esztendőben nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai szénhidrogénkutatás lehetőségei, perspektívája korántsem annyira biztató, mint eddig volt, mint eddig gondoltuk. Az összes - kutató és termelő- fúrási tevékenység mintegy felére csökkent ebben az időszakban. Külföldi munkákkal ellensúlyozni ezt a kiesést egyik napról a másikra nem lehet. Ott vagyunk a nemzetközi piacon, jelenleg Szíriában dolgozunk a Shellnek és Ausztriában is fúrunk, igazi megkönnyebbülést azonban például a szovjet megbízásokról folytatott előzetes tárgyalások sikeres befejezése hozhatna. Ez a helyzet magyarázza, hogy a vállalat tavaly január elsején 3100 fős létszáma (a geofizikai szervezet hatszáz dolgozóval már korábban kivált) 1600-ra apadt most június elsejére. A másfél év alatt 550-en távoztak végkielégítéssel, 270-en mentek- részben korengedménnyel vagy korkedvezménnyel - nyugdíjba, a többieknek a szerződése járt le, illetve maga lépett ki, de voltak - viszonylag kevesen - akiknek mi mondtunk fel.- Várható-e újabb létszám- csökkenés?- Az idén a jelenlegi kapacitás leterhelésére elegendő a megrendelésünk, azt azért mégsem merném kijelenteni, hogy mindenkinek biztos a munkahelye. Az esetleges létszámleépítés nagyságrendje azonban közelébe sem ér az előzőeknek, szervezeti finomítások miatt lehet szükség néhány ember elküldésére. Finomításokról beszélek, mert július elsejére a vállalat átalakítását annyiban már elvégeztük, hogy a mindig is nyereséges KV rentabilitási pozícióit sikerült megőrizni. Persze - egyeztetve az ÁVÜ-vel - további átalakításokra is szükség lesz, hogy a vállalat vonzóbb legyen a várt külföldi befektetők előtt. Ezek után következhet - ha az Ügynökség is úgy ítéli meg - a privatizáció.- A vállalat milyen átalakítására lehet még számítani, és egyáltalán miért van szükség külföldi töke bevonására?- „Nyugaton” a hasonló cégek kizárólag fúrással foglalkoznak, a gépészeti vagy szállítási munkákkal ezekre szakosodott vállalatokat bíznak meg. Magyarországon viszont például csak a fúróüzemnek vannak meg a speciális szállítójárművei. Nem elképzelhetetlen, hogy jövendő partnerünk a náluk szokásos modellt kívánja követni, és kizárólag fúróvállalatot vásárol. De lehet, hogy úgy találja, szállító, gépészeti stb. részlegek nélküli vállalkozásba ezen a keleteurópai tájékon - specializált üzemek híján - nem érdemes beszállni. Ekkor pedig a vállalaton belüli „háttéripart” meg kellene őriznünk. Úgyhogy több kombinációs lehetőségen gondolkozunk - mielőtt még a privatizációs tárgyalások elkezdődtek volna.- Honnan szereznek támpontot, sejthető-e, melyik megoldás iránt lesz kereslet?- Az OKGT még a leválásunkról született határozat idején egy tender felhívást adott közre angol és amerikai, ebben a szakmában jártas, privatizációval foglalkozó cégek között. Mi - a Vagyonügynökség hozzájárulásával - előzetes megbeszéléseket folytatunk az érdeklődőkkel, így igyekszünk tájékozódni. Természetesen a valódi tárgyalásokra az ÁVÜ adja meg az engedélyt... De hogy visszatérjek az előző kérdésre: külföldi tőke bevonása nélkül még akkor sem álljuk a versenyt, ha csak Magyarországon akarunk dolgozni, hiszen a koncessziós lehetőségek megszületésével a konkurenciával is kell számolnunk. Az eddiginél nagyobb arányú külföldi munkákhoz pedig még inkább szükségünk van beruházásokra, tőkére, piaci kapcsolatokra.- Tulajdonképpen hová is készül a Kőolajkutató Vállalat? Az itthoni köolajkutatásban akar munkát kapni, vagy inkább a külföldi megbízatásokra számít?- Úgy gondolom, még évekig adnak munkát a hazai megrendelések. Ám hogy tényleg így lesz- e? Egy magyar cégekből alakult konzorzium keretében úgy látszik, jó esélyünk van egy kuvaiti olajtüzek oltására kiírt verseny- tárgyalás megnyerésére. Ha így történik, ezen a paiacon továbbléphetünk és újabb munkákat is kaphatunk, hajói „vizsgázunk”. Attól is sok függ: a vállalat megvásárlója vagy társtulajdonosa milyen szerpet szán jó felkészültségű szakembereinknek: külföldi munkákat akar „hozni” vagy inkább az itthoni versenybe száll be.- Mikorra dőlnek el ezek a kérdések?- Mint mondtam, előzetes megbeszéléseket folytatunk a privatizáció iránt érdeklődő nyugati cégekkel. Úgy látom, szeptemberre körvonalazódhat a lehetséges partnerek köre. Ezután élhetünk javaslattal az ÁVÜ felé. A vállalat részbeni vagy teljes eladásáról szóló tárgyalásokhoz nélkülözhetetlen vagyonértékelés is kész. A mi szakértőink 2,5 milliárd forintra értékelték vagyonúnkat és „piaci értékünket”. Kérdés persze, hogy a független szakértők mit mondanak. Ügy gondolom, a jövő esztendő közepére a privatizációnk befejeződhet.- Végezetül egy megkerülhe- tetlenfontos kérdést tennék fel. A múlt év végén, ez év elején a Kőolajkutató Vállalat, és Ön is igen kétes sajtónyilvánosságot kapott. A ,fáma’ ’ elhibázott külföldi vállalkozásokról, megalapozatlan elbocsátásokról, korszerűtlen eszközökre költött világbanki hitelekről, indokolatlan selejtezésekről szólt. Az OKGT-s illetékesek vizsgálatot ígértek a lapok hasábjain. Hol tart ez most?- A vizsgálat lezárult, és a helyemen vagyok... V. Szász József Hortobágy • A későn jött jó idő késleltette a turistákat az idén. A táborozó iskolásokat leszámítva szinte kihalt a puszta. Fotó: Mészáros Pártházi egyveleg
