Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-04 / 154. szám
1991. JULIUS 4. Megyei körkép Párizs sok misét megér 1. Utazás a katedrálisok mentén Pénz, money, das Geld Adótervek Szolnokon Art ’92 Art’92 néven meghirdette a mozgáskorlátozottak jövő évi második országos kulturális fesztiválját a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A fesztivál célja - csakúgy, mint az első, székesfehérvári találkozóé - felkutatni a tehetséges mozgáskorlátozottakat és szereplési, bemutatkozási lehetőséget biztosítani számukra. A szövetség irodalmi, képző- művészeti, gyermekrajz, kézműves, népművészeti és videofilm- pályázatot írt ki; irodalom, ének, zene és egyéb kategóriában pedig művészeti szemlét hidetett. A legjobb irodalmi művekből előadásokat szerveznek, majd azokat kiadványban jelentetik meg, a képzőművészeti, népművészeti és iparművészeti alkotásokat pedig kiállítják. A fesztivált három időpontra ütemezték. A megyei felkészülés és válogatás szeptember 30-ig tart. A hét csoportba osztott szomszédos megyék közös rendezvényét a jövő év március 31 - éig bonyolítják le. E vetélkedők legjobbjai szerepelhetnek az 1992. június 18. és 21-e között Tatabányán sorra kerülő országos fesztiválon. Az IBUSZ Szolnoki Irodája nagy fába vágta a fejszéjét. Hatnapos utat szervezett - első ízben - nem Szlovákiába és nem Horvátországba, hanem Párizsba. Mintegy negyvenen vágtunk neki az útnak, s tulajdonképpen csak a híres, bűvös város járt az eszünkben, az, amit korábban elérhetetlennek hittünk. Vártuk a csodát. Aztán következett a meglepetés. Idegenvezetőnk, mindannyiunk Béla bácsija gondoskodott arról, hogy a megadott programnál jóval többet is kaphassunk. Első komolyabb megállónk még Németországban, Ulm városában volt. Ezzel kezdődött a varázslatok sora. Tengersík vidékhez szokott honfitársaink úgy álltak és bámultak a gótikus katedrálisok legmagasabbikára, mint a hangyák. Szinte összenyomott bennünket a látvány. S alig pár óra utazás után már francia Strandavatás Szelevényen napló Abonyi meglepetés Az élet mindig tartogat valami meglepetést. A meglepetést ezúttal Tyukodi Lászlónak hívták. Évek óta ismertem őt, tudtam róla ezt-azt, de csak felszínesen, ahogy az lenni szokott. Néhány hete kaptam tőle egy levelet „Karcagon születtem, annak is a déli részén, 1950-ben. Őseim cigány zenészek, jómagam 1965-től igen sokféle munkával kerestem a betevő falatot. Voltam csilletoló téglagyári munkás, kubikos, zsákoló, formázó, műtős, ápoló, felszolgáló - ez utóbbi szakmából szakvizsgát szereztem 1982-ben. 1983-től kiskereskedő voltam 1989 decemberéig, ettől kezdve a szó szoros értelmében munkanélküli, mivel a munkanélküli segélyt sem kapom. Ugyanis a feleségem kereskedő, és én családtagként voltam bejelentve, és úgy látszik, nekem nem járhat segély, hiába fizette a feleségem értem is a nyugdíjjárulékot. Számomra ez érthetetlen. Mint munkanélküli, mostanáig több időt szentelhetek kedvenc időtöltésemnek, a fafaragásnak. 1971-ben a véletlen úgy hozta, hogy a kezembe akadt egy kis gyertyánfa darab, és mivel mindig szerettem rajzolni, rárajzoltam Petőfit a papír tízforintosról. Akik ezt látták, azt mondták, miért nem faragom ki? Megpróbáltam és sikerült. Ez a siker biztatás volt a többi, szinte megállás nélküli faragásra. Az 1974-ben megalakult karcagi amatőr művészek csoportjának a tagja lettem, nagyon sok zsűrizett kiállításon vettem részt például Budapesten, Cegléden, Szolnokon, Túrkevén, Karcagon és Kecskeméten. Ez utóbbi, az országos népi faszobrász pályázaton való részvételem áprilisban. Szobraim elkerültek az ország sok részére, sőt még külföldre is. Sajnos szűkebb hazám, Karcag nem gondol rám. ’ ’ Eddig a levél. Azóta már gondolt Karcag Tyukodi Lászlóra: kiállítást rendeztek szobraiból a szakmunkásképző intézetben. És itt jött a meglepetés. Ezek a szobrok valóban tehetséges munkák, sokkal jobbak, érettebbek annál, mint amire az emberek számítottak. „Hogy lehetett ilyen kitűnő szobrokat ilyen sokáig eltitkolni?” - kérdezték többen is a kiállítás látogatói közül. Ha másra nem volt jó ez a mostani társadalmi változás, minthogy ilyen tehetséges embereket dobjon a felszínre, már megérte. Tyukodi László esetében többszörösen is. Hátha lesz néhány cigánygyerek, aki az ő példáját látva az értelmes, alkotó jellegű munkát választja! Körmendi Lajos Biokenyér születőben A Kék Láng Gmk. Abonyban épített egy sütödét, melynek épületében mintaboltot is nyitott. Kovács Tibor, a gmk. közös képviselője tájékoztatott arról, hogy 1983-ban négy alapító taggal, központi fűtés, vízvezeték és belső gázszereléssel kezdtek. Később tevékenységi körüket külső gázszereléssel is bővítették. Mi már régóta diszkontárral dolgozunk.- Hogyan jutott eszébe, hogy éppen sütödét és élelmiszer-mintaboltot nyisson?- Ezt a gondolatot már néhány éve dédelgetem, gondoltam, megcsinálom kisebb méretben magam is. Aztán megemlítettem a társaimnak az ötletet, akiknek tetszett a dolog. Nekünk is több lábon kell állni ahhoz, hogy talpon maradhassunk. Pályázatot nyújtottunk be a szolnoki OKHB-hoz a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hitelkonstrukciójára. Hitelkérelmünket támogatták, s a tízmillió forint hitelből és a gmk. tarta- lékvagyonából sikerült felépíteni a létesítményt. Jelenleg három műszakban tizenöt személyt alkalmazunk, ebből három pékszakmunkás, a többiek betanított és segédmunkát végeznek. Szakmai tanácsadónk Pálfistyák János tiszakécskei mesterpék, aki bemutatóként indította a sütödét. Legfőbb célunk, hogy jó minőségű, igazi foszlós magyar kenyeret süssünk, s az sem mellékes, hogy kilónként két forinttal olcsóbban adjuk. Régen dédelgetett álmunk a biokenyér. Reméljük, hogy hamarosan védjeggyel ellátott biotermékek sokaságát tudjuk majd gyártani. B. Zs. Navarrai Henrik (később IV. Henrik francia király) állítólag azt mondta: Párizs megér egy misét. így aztán áttért - nem első ízben - a katolikus hitre, s vér nélkül egyesíthette Franciaországot. Nem hivatalos források szerint viszont a vallási ellentéteket azzal sikerült kibékítenie, hogy hugenottáknak és katolikusoknak egyaránt felajánlotta a Szajna-parti lenge lányokat. Évszázadok távolából nehéz megítélni, hogy melyik változat volt az igaz. Egy valami azonban tény: a város ma is áll, s ha földrajzilag Európa nyugati részén van is, mégis a fővárosok fővárosának számít. mire. Mi pedig Párizs keleti kapujánál, Chelles-ben szálltunk meg. Gyors pihenő, fürdő és kipakolás után indultunk a városba. Mondanom sem kell: egyszerre akartunk mindent látni, érezni, befogadni. S az pedig magától értetődő, hogy ez lehetetlen volt. Párizsban - elővárosait is beleértve - annyi ember él, mint Magyarországon együttvéve. Első benyomásaink éppen ebből fakadtak. A méretek nem a mi arányérzékünk szerintiek. A Napóleonok által átépített Párizs sugározza a nagyságot. Egy-egy tér néha akkora, mint fél Szolnok. Először a Bastille térre mentünk. Itt egy érdekes - és sajnos jellemző - eset történt. Hallván, hogy magyarul beszélgettünk, egy ha- zánkbeli házaspár lépett hozzánk, s élénken érdeklődött arról, hogy hol van az a Bastille. A helyét azért könnyen meg tudtuk mutatni. A sodródó arab, néger, ázsiai, francia és turistatömeget látva kezdtük érezni Párizs sajátos hangulatát. (folytatása következik) Budai Mátyás Az újságok sorra hozzák a hírt, hogy egyre több városban vezetik be a helyi adókat, illetve azok egyes fajtáit. Ez érthető is, hiszen az első félév letelt, s legtöbben a második félévre időzítették a bevezetést. A lakosság tájékoztatásának igénye mellett a fentiek vezettek el dr. Vargáné Bodor Katalinhoz, a megyei jogú város csoportvezetőjéhez, akivel a szolnoki adótervekről beszélgettünk. Szolnokon - mint megtudtuk -, az előkészületeknél tartanak. Folyik az adatgyűjtés, az elvek egyeztetése az önkormányzat illetékes bizottságával. Az már ma kikristályosodott, hogy a lakosságot a jelenlegi mértéken felül nem lehet terhelni. Ez azt is jelenti, hogy 1992-ben a rájuk kivetett adómérték nem lesz nagyobb mint a jelenlegi. Mindebből az is következik, hogy az új adók bevezetése Szolnokon csak a jövő év elejétől várható. A lakosságot leginkább a lakásokra és családi házakra is vonatkozó építményadó terhelhetné, de ott a jelenlegi és korábbi mentességek miatt az adóztathatók köre igen szűk. Jellemző tény, hogy Szolnok 24 ezer 119 lakásából, családi házából a tényleges adófizetők száma várhatóan 128 lehet. A vállalkozói szféra már inkább terhelhető, bár itt is igen óvatosan kell fogalmazni. Szolnokon - úgy tűnik -, igen használható alapelvet sikerült találni, s ez nem csak a vállalkozói szférára igaz. Elsőként ugyanis azt szeretnék meghatározni, kik azok, akik nem terhelhetők. Utána határozzák meg az adóalanyokat, s végül azok terhelhetőségét. A helyi adók természetesen nem öncélúak. Erre a város költségvetésében a kiadási oldalon is nagy szükség van. Fontos szempont az is, hogy bármelyik adónemmel jó várospolitikát, iparpolitikát lehet folytatni. A helyi adó kivetésével, vagy elengedésével lehet orientálni a vállalkozókat. így a helyi adó alóli mentesítéssel például lehet preferálni a kezdő vállalkozókat, azokat, akik munkahelyeket teremtenek. De ellenkező irányú preferenciákat is lehet érvényesíteni. Ha például túl sokan dolgoznak egy-egy területen, máshol pedig kevesen, az adó jó eszköz arra, hogy terelje a vállalkozókat. Szolnokon négy féle adó látszik be vezethetőnek. Az egyik terület a nem lakás céljára szolgáló építmények utáni adó, amely részben érinti a lakosságot, de leginkább a jogi személyeket, a vállalkozói kört. Az adóalanyok és az adótárgyak számából ítélve az e kört érintő adóalap mindenképpen jelentős nagyságrendű lehet. A további adónemek között megemlíthetjük a kommunális adó két fajtáját. Itt ki kell hangsúlyozni, hogy ez céladó, azaz a bevételeket az infrastruktúra fejlesztésére, valamint a környezetvédelmi feladatok finanszírozására kell fordítani. Külön szabályozzák a magánszemélyekre és a vállalkozókra megállapítható kommunális adót. A magánszemélyek esetében a mentességet az önkormányzat határozhatja meg. Már most elmondható, hogy a nagycsaládosokat, az alacsony jövedelmű családokat várhatóan mentesítik. Az adóztatás kiinduló pontja itt az SZJA alsó határa lehet, ami azért is jó lenne, mert így a két adófajta szinkronba kerülhetne. Végül a helyi adók sorában Szolnokon is az iparűzési adó lehet az egyik leg- jelentőseb bevételi forrás. Itt is az önkormányzat feladata a mentességek meghatározása. A leírtak ma még értelemszerűen csak tervezet szintjén léteznek. A feladat az, hogy az adatokat a fentiek alapján összegyűjtsék, majd ezek alapján lehet meghatározni hol érdemes és milyen adónemeket lehet bevezetni. Ezt követi az önkormányzat politikai döntése. Feladata annak meghatározása is, mennyire terhelhető a lakosság, a társadalom. Várhatóan nem lesz könnyű döntés. Füle István A világ egyik legszebb katedrálisa Reimsben „Jaj, úgy élvezem én a strandot”. A valaha népszerű sláger állítása a szelevény i Körös-partra is érvényes lehet, feltéve ha a borongós július nem szegi kedvét a fürdőzni vágyóknak. j > , / ü , A strandolás hagyományos e$ legfontosabb kellékei, a víz és a homokos part változatlanok maradtak, de július elejére elkészültek a partrendezéssel, öltözőket építettek, és a legfiatalabbak részére hálóval biztonságos „medencét” kerítettek el a Körös vizében, így bátran mondhatjuk: július elején új élő vízi strand avatására került sor Szelevényen. A folyó tisztasága ezen a szakaszon még alkalmas a kellemes fürdőzésre, bár a közeli város, Kunszent- márton kommunális és ipari szenyvíz „termelése” egyre növekszik. földön, Reims katedrálisa tövében találtuk magunkat. S a székesegyházak sora még nem ért véget. A kronológiát megszakítva itt van az alkalom arra, hogy megemlítsük: még további három dómot láthattunk utunk során, Párizsban a Notre Dame-ot, a helyiek kedvelt „Öreg hölgyét”; a metzi katedrálist, melyet Chagall színekben pompázó üvegablakai díszítenek, s végül a strasbourgi székesegyházat. Ha csak ennyit láttunk volna az út során, már az is épp elég lett volna. Ezek a középkori, évszázadokon keresztül épült épületek azóta is az emberi nagyság, kitartás és zsenialitás hirdetői. Az életben mindig a legszebb időszak, amikor készülünk valaEmlékoszkop a Bastille hült helyén