Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-01 / 151. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚLIUS 1. Mi lesz a tószegi szemétteleppel? A Tószegi mozaik című összeállításban elhangzottakhoz, mely június 22-én jelent meg, néhány gondolatot szeretnék fűzni. Nagy örömünkre szolgál, hogy községünkben - jelentős lakossági erőfeszítések mellett - több olyan létesítmény valósul meg, ami fejlődésünket szolgálja, életünket szebbé, kényelmesebbé és kulturáltabbá teszi. Szükségünk van a gáz bevezetésére, járdaépítésre, csapadékvízelvezetésre, a piaccsamok megépítésére stb., de emellett meg kellene oldani a régóta húzódó, már szakállas témának számító problémánkat is, ami a szemétteleppel kapcsolatos. Az e körül kialakult áldatlan állapot megszüntetése érdekében - a közvetlenül is érintettek már többször és több fórumhoz, intézményhez fordultak (a volt tanácsi, az új önkormányzati vezetéshez, a KÖJÁL-hoz), de a mai napig eredménytelenül. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a polgármester úr az önkormányzat tervei között nem említette a szemétteleppel kapcsolatos gond megoldását. Fontosabbnak tartja a Tószeg-Jász- karajenő közötti út megépítését, mint a szeméttelepen és környezetében kialakult helyzet megszüntetését? Mi, akik a szemétdombon lakunk, tudjuk, hogy a hulladéklerakás ellenőrizetlen, így olyan anyagok is ide kerülnek, melyek megsemmisítését, tárolását nem ily módon kellene megoldaniuk. A másik probléma - összefügg az előzővel - a mesterségesen kialakított - talán nem is valós igényeket kielégítő - csónakázótó. Vízszintje megakadályozza a magas talajvízszint csökkenését, a Gefje-csatorna természetes lefolyását, a belvizek levezetését, ami miatt a közelben lévő lakóházak (Táncsis M. út) falai repedeznek, maholnap életveszélyt jelenthetnek. Szabó Andrásné Tószeg Intézeti gyermekeinkért Gyermekeink jobb életéért sok mindent vállalunk, még akkor is, ha nevelőotthoni gyerekek. A szegénység manapság gyakori jelenséggé vált, és egyre kevesebb pénz marad szórakozásra, játékra. Hogy mégis ezt a nehézséget ne nagyon érezzék a gyerekek, több mindent vállalunk - velük együtt, hogy némi pénzforrásra tegyünk szert. Például a nagyobbak és néhány felnőtt június 20-án érkezett vissza a Balatonról, ahol térítés ellenében sátrakat állítottak fel, rendeztek be a nyári táborozási szezonra. Sokszor éjfélig dolgoztak, esős, szeles időben is, de megérte! Két nap alatt 16 ezer forintot kerestek, amit zsebpénzként osztunk szét minden intézeti gyerek között. Mi, akik itthon maradtunk (nevelők, kisebb gyerekek), ezúton is köszönetét mondunk a csapat áldozatkész munkájáért. A pénzszerzés mellett persze kellemes időtöltésben, élményben is volt részük a gyerekeknek, hiszen többek között találkoztak az éppen ott lévő Szolnoki Olajbányász kosárlabdacsapattal. Közös mérkőzést játszottak velük - nem is nagy vereséggel, mert az eredmény 30-26 volt! A csapattal kialakult kapcsolatukat szeretnék tovább ápolni. Rozmis Kálmánné nevelő, Tiszakürt Isten óvja a környezetét! Távol álljon tőlem minden általánosítás. Csupán egy konkrét esetre hívom fel a figyemüket és teszem ezt azért, mert az illető „mesternek” vélhetőleg nem én vagyok az egyetlen reklamáló ügyfele. Gyöngyösi Nándor tiszaalpári kisiparos az IKV megbízásából munkálkodott egy szolnoki épület 8. emeletén. „Munkája” során előbb a 7., majd a 6. emelet erkélyére folyt le valami ragacsos, kátrányszerű anyag, tönk- retéve az erkélyeken száradó ruhákat, illetve az erkély festését. Eleddig szokványosnak tekinthető a dolog, ám ahogyan Gyöngyösi „mester” a károsultakkal szemben fellépett, rendkívül arrogáns és etikátlan. Több alkalommal kerestem, hogy az okozott kár ügyében próbáljunk szót érteni. Legfeljebb a telefonüzenet-rögzítőjén hagyhattam az ismételt kérést: hívjon vissza. Nem tette. Végül is sikerült elérni, de a kapcsolat csupán 20 másodpercig tartott. Ennek kétharmadában támadott, majd „maga ebből nem fog megélni” - sziszegte, és lecsapta a kagylót. Gyöngyösi Úr! Ügyintézése számomra elfogadhatatlanul balkáni, azonban nem kívánok pereskedni - bár azért, hogy Önt megismerhettem, túl soknak tartom a tanulópénzt. Végezetül még annyit: további munkájához sikert kívánok, de Isten óvja a környezetét! Varga György Szolnok A meggyszedés némi vitával zárult Két szolnoki család azzal a sérelemmel kereste fel szerkesztőségünket, hogy a szezonális gyümölcsszedési vállalkozásuk - emiatt néhányuk szabadságot vett ki - az első nap után meghiúsult. A következő történt. A nagykörűi Haladás Tsz hirdetése alapján, június 22-én, a munkavezető eligazítása után fogtak hozzá a meggy szedéshez, délutánra már összesen 37 láda gyümölcsöt szedtek. A helyszínre érkező ágazatvezetővel azonban némi vitájuk támadt, ami a számukra kijelölt területtel volt kapcsolatos. A gyümölcsszedésre aznap délután kötötték meg a szerződést - augusztusig szólóan, ennek dacára június 24-én (hétfőn), amikor még két családtag is csatlakozott volna, közölték velük, hogy „ilyen pofák munkájára nem tartanak igényt”. Úgy érzik, azért nem szedhetik tovább a gyümölcsöt, mert cigányok. Noha az alkalmi szerződés - ha a felek a kötelezettségeik valamelyikét nem teljesítik -, mindkét részről azonnal felmondható, sérelmükkel megkerestük a tsz elnökét, és beszéltünk az ágazatvezetővel is. Mint mondták, a gyümölcsöst fákra bontva, darabszámra osztják ki a vállalkozók között, s ezt a rendet mindenkinek be kell tartania. Nem engedhető meg, hogy a mások számára kiadott fáról - a munka könnyebbik végét fogva, az alsó ágakról töltsék meg vagy egészítsék ki a ládákat. Az ágazatvezető - helyszínre látogatásakor azt tapasztalta, hogy a kijelölt fáktól a nők nyolc sorral odébb, létra nélkül, a férfiak mintegy 200 méterre böngésztek. A két család ládáiban lévő gyümölcssel elégedettek voltak, tak az export Germersdorfi cseresznye betakarításához. Végezetül megjegyezte, szó sincs bármiféle megkülönböztetésről, hiszen a gyümölcsszedők 70 százaléka cigány, és a munkájukkal, magatartásukkal elégedettek. akár gyalog, akár valamilyen járművön ... Alomnak is jó lenne, ha a biztosítás folytán ugrásszerűen csökkene a fekete krónika, ha az élet, az egészég kerülne előtérbe. A változás azonban nem ilyen egyszerű, idő kell hozzá és önfegyelem, egymás tisztelete, megbecsülése - úton-útfélen. Molnár Ferencé Szolnok Vállalkozom, tehát (nem tudom, hogy) vagyok Manapság a vállalkozások korszakát éljük. Lehet, hogy a Rekordok könyvébe is bekerülhetne Magyarország a vállalkozói sokrétűségével. Mekkora fordulat ilyen rövid idő alatt! A privatizálás hasonló gyors ütemű átalakulását még egy fejlettebb ország sem tudná átvészelni egykönnyen. Aki előbb „eszmélt”, az már talpon van, aki viszont most vállalkozik, rengeteg buktatóval találja magát szemben: a nem mindig egyértelműnek mondható rendelkezések halmazával, a konkurencia kíméletlenségével, a kontárok mesterkedéseivel, az azonnali meggazdagodás vágyával ... A legnagyobb baj mégis talán a fejekben van. Hasonló az eset, amikor a Trabantot felcseréli az illető egy környezetkímélőbb nyugati gyártmányú személygépkocsira (mellesleg nem engedném a használt járművek behozatalát), és azt hiszi, már vezetni is tud. Nos, sokan így vannak a vállalkozással is. Azt gondolják, ha öltönybe bújnak és aktatáskát vesznek a kezükbe, valamint „rátermettségükre” szorítkoznak, elegendő lesz a boldoguláshoz. Hamarosan rájönnek az ellenkezőjére. Összejön a keresett áru, erre kiderül, a vevő fizetés- képtelen, vagy megvan a pénz, de az áru sehol; vagy külföldre szeretne mézet eladni (ez lenne az első üzlet), de eddig csempéket árult. Aztán további gond, hogy nyelveket sem beszél. Rengeteg pályakezdő van tele világrengető üzleti ötlettel, de rövid időn belül belátják, a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Ha mégis sikeres a vállalkozás, jönnek az irigyek, az ellendrukkerek ... A nyolcvanas évek elején elindult a vállalatok komputerizá- lása. Sajnos számtalan példa bizonyítja, hogy ha megvolt a számítógép, akkor a szakember hiányzott, vagy fordítva. Kialakult egy „nekik van, nekünk is legyen” szemlélet. Valami hasonló van kialakulóban napjainkban is, ami a vállalkozási osztályok vállalaton belüli létrehozását illeti: „nekünk is legyen” jelszóval. Ezen „hálózat” mellé bekapcsolódik a kimondottan magánszektor, és indul a verseny: a szakértők és a kezdők, a rátermettek és a magukról többet gondolok között. A levegőben csak úgy röpködnek az árajánlat-kérelmek egymillió tonna cementre (!?), több százezer palack vodkára és még sorolhatnám. Az óriási összegek komoly jutalékokat sejtetnek. így nem számít az idő, a fáradság, mindenki cementezik, vodkázik ... A költségek meg csak nőnek. Egy-két kör után, aki rájön, hogy egyes (nyugati is) vállalkozók így jutnak legolcsóbban tömérdek adathoz, ki is próbál lépni ebből a körforgásból és azon a területen marad, ahol biztosabb a talaj, valamint a továbbiakban azzal foglalkozik, ami jóval kézzelfoghatóbb! Aki nem száll ki, az meg csak csinálja tovább. Hátha bejön neki...- sáfrány Pusztataskony múltjából - dióhéjban Kis településünknek mintegy négyszáz lakosa van, s az átmenő forgalmában meghatározó szerepet játszik az a körülmény, hogy Kisköre és Abádszalók között található. Nevét valószínűleg a Taksony régi magyar név felhasználásával alakították ki őseink. A település története - pontosabb közlést először 1548- ban adtak ki, akkor mindössze négy család lakta - egészen a honfoglalás koráig visszavezethető, és megelepően sok akkori időből származó sírt találtak itt, melyek hollétéről ma már semmit sem tudunk. A falu, ismeretlen okokból, 1678 körül elpusztult, lakói Békés megyébe menekültek. Ebben az időben Tassy Mihály volt a település földesura. (1704- 1706 között a rácok pusztították el.) 1711-ben még pusztán állt, de amikor 1720-ban Szeleczky Márton megszerezte a területet, már négy jobbágycsaládja és egy lelkipásztora volt, majd 1737- ben Burához (ma Tiszabura) kapcsolták. Innen úgyszólván majorsági falu lett - cselédek lakták. Gróf Szapáry József 1851- ben lett a tulajdonosa, aki birka- tenyésztéssel próbálta szaporítani a vagyonát. 1870-ben és 1873- ban Almássy Adél (aki minden bizonnyal rokoni kapcsolatban A tárgyalóteremből Jár a lopott bicaj — kézről kézre Azt tette, amit sokan mások is tettek és tesznek, régen éppen úgy, mint mostanában. Különösebb számítások nélkül csak a javak előállításán buzgólkodnak, és eszükbe se jut, hogy azokat eladni is tudni kell. Ilyen buzgó- ság szállta meg őt is, amikor megpillantotta a ház előtt a lezáratlan vadonatúj kerékpárt. Azzal se törődött, hogy azon egy szerszámosláda van, csak fogta a mutatós „Csepelt” ,és vitte. Akkor még nem gondolt arra, hogy egy kerékpárt - különösen ha az új - könnyebb ellopni, mint eladni. Koncz Attila Sándor, Jánoshi- da, Fő u. 72. szám alatti lakos mindig is meggyőződéssel vallotta, hogy a javak megszerzésének legegyszerűbb, legcélravezetőbb módja a lopás. Arra nem emlékszik pontosan, hogy mikor és mit lopott először, arra se, hogy lopás vádjával hányszor állt már a bírái előtt. Amit pontosan tudott, hogy a viselt dolgairól szóló vádiratból és ítélethozatalokból még sose maradt ki a „lopás bűntette miatt” mondat. A lopás vétsége juttatta a vádlottak padjára 1989. június és december hónapok között, 3 esetben. Természetes, hogy a vádlottak padjáról a börtönbe vezetett az út, ahonnan az elmúlt év augusztusában szabadult. Nagy elszántságok nem feszítették, hogy új életet kezdjen. Csak alkalmi munkát vállalt - sovány keresettel, éltette viszont a remény, hogy majdcsak keze ügyébe kerül valami, ami értékes, amit érdemes ellopni, majd eladni. Talán ilyen reményekkel szállt fel a buszra tavaly november 29-én, hogy átránduljon Jászalsószentgyörgy- re. A főtéren pillantotta meg a csinos kétkerekűt, rajta a szer- számostáskát. Úgy ahogy volt, „elkötötte” ,és csak utána kezdett töprengeni azon: most mit kezdjen vele. Eszébe jutott egyik volt börtöntársa, R.L. helyi lakos, megkereste és megkérte, hogy segítsen az eladásnál. Az szolidaritásból vállalta, és már vitte is a biciklit az italboltba, oda, ahol legkönnyebben lehetett túladni az ilyesmin. A portékát szépnek és jónak találták, az eladót viszont - aki ugyancsak nemrég szabadult - nem. R.L. végül egyik közeli ismerősével egyezett meg. A 7800 forintot érő kerékpárt ezer forintért adta oda, a pénzből Koncz 500 forintot kapott. Nála maradt viszont a szerszámosláda. A szerszámokat átpakolta egy reklám- szatyorba, a ládát - benne a tulajdonos személyi, katonai és hivatásos gépjárművezetői igazolványával, a buszmegállóban hagyta. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr.Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Koncz Attila Sándor ügyében. Lopás és közirattal való visszaélés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 6 hónap börtönbüntetésre ítélte és 1 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Elrendelte a korábban elengedett büntetésének a letöltését, és kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.-ésalállt a családdal) megépítette a kápolnát, és most magtárnak használt épületet. Sajnos a XX. századi háborúkban az értékek nagy részét tönkretették, a sok „kincséhes” ember földúlta, összeforgatta a kápolna kriptáját, a Szapáryak- nak pedig menekülniük kellett. Egy 1960 januári népszámlálás szerint háromszáztizenhatan laktak akkor a településen és 78 ház állt. Napjainkban békésen élnek e piciny falu lakói a Tisza partján, egy híres idegenforgalmi terület vonzáskörében, a Tisza-tótól néhány kilométerre. Kovács Krisztina Pusztataskony Levelekből - sorokban Mint olvasóink előtt ismeretes, Cserkeszőlőn sajnálatos tűz volt június 17-én, amikor a Petőfi út 26. 3 számú házban - gázszivárgás miatt - robbanás történt, majd a tűz három szomszédos épületre is átterjedt. Komár Sándor és családja ezúton mond köszönetét a helyi, a kunszentmártoni hivatásom és önkéntes tűzoltóknak, a szarvasi, a szentesi és a szolnoki tűzoltóknak, valamint a település lakosságának, akik önzetlen, áldozatkész segítségükkel gyorsan megfékezték a tüzet. Kiss Károlyné cibakházi olvasónk a nyilvánosság előtt is köszönetét fejezi ki dr.Oze Sándor polgármesternek, valamint dr.Tóbiás Ferenc jegyzőnek, akik súlyos problémájának megoldásában haladéktalanul intézkedtek, és gyorssegélyben részesítették. H. Margit szolnoki olvasónk szóvá tette, hogy a névnapjára Németországból küldött zenélős képeslapot a mai napig sem kapta meg, de rajta kívül még három címzett sem. Úgy véli, hogy a posta labirintusában valahol eltűntek a cseppet sem olcsó lapok, amivel a külföldön dolgozó sógora akart meglepetést, örömet szerezni számukra. Mi is sajnáljuk, hogy ez nem sikerült, egyben reméljük, hogy a feladó nem hagyja annyiban, elindítja a reklamációt. Pusztulóban egy műemlék Sajnos nem először vesszük védelmünkbe a Bagi-majori szélmalmot. Sorsa évtizedek óta húzódik, s egyre aggasztóbb. Legutóbb már kezdett rendeződni az ügy - a Madártani Intézet megyei szervezete vette kezébe. Új ajtókat állítottak be, kicserélték a belső padozatot stb. Azóta eltelt két év, és hasonlítani kezd gazdátlan éveire. Ha az ügyre nincs pénz, megértjük. Szeretnénk azonban, ha az ott lakó fiatalok vagy az arra járók nem szétszednék, hanem megőriznék az utókornak. Csak a jóakaraton múlik! Ha nem rongálják, mint legutóbb az ajtó fölötti boltívet megbontották, akkor évszázadokig dacol - ilyen állapotban is - az idővel. (Fotó: T.Z.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Bosszankodva, dörgedelmek közepette befizettem & kötelező felelősségbiztosítást. Ám hazafelé jövet elnéztem a forgalmat, az utakon száguldozó motorokat, az egyre fokozódó többsebességes kerékpárok veszedelmes bravúrozását. Kérdezem: a biztosító társaságok mennyire számoltak velük? Biztosítás ide vagy oda, hol vagyunk még attól, hogy kulturáltan tudjunk közlekedni azt szépen szedték és rakták, mindemellett a vállalkozókkal még aznap közölte, hogy a további munkájukra nem tartanak igényt: Most már azokat várják, akikkel korábban kistermelői szerződést kötöttek, hiszen hozzáfogA biztosítás biztonság? Vállalkozók - ringen belül ■ No, mi van .kispajtás, cementezünk, cementezünk?!
